A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-01 / 27. szám
KINCSÜNK AZANT/WELV Megőrzött régiségek és újabb jelenségek nyelvjárásainkban I. Mivel a nyelvterület különböző részein a nyelvjárási jelenségek nem egyformán fejlődtek, ugyanannak a jelenségnek igen gyakran sok tájnyelvi változata van. Pl. a köznyelvi megyek alaknak a nyelvjárásokban a megyek mellett többek között ilyen alakok felelnek meg: menek, menyek, mengyek, mejek, meek, mék. valamint ezek é-zö, ö-ző stb. változatai. Vagy pl. a köznyelvi lábbal alaknak a lábbal mellett egyebek közt a következők felelnek mpg nyelvjárásainkban: lábvei, lábval, lábbei, lábbal, lábbe, lábba (ejtve kb. lábbee, lábbaa), lábbe, lábba, lábje stb. Az ilyen alakváltozatok nem egymástól függetlenül alakultak ki, hanem egy hosszú, sok évszázados fejlődés egy-egy állomását képviselik. Mivel a köznyelvivel megegyező alak gyakran épp a fiatalabbak közül való (ne feledjük: a nyelvjárások nem a köznyelvből alakultak, hanem fordítva: a nyelvjárásokból fejlődött ki a köznyelvi), a tájnyelvi alakváltozatok nagy segítséget nyújtanak abban, hogy szavaink, nyelvtani elemeinek fejlődéstörténetére következtetni tudjunk. Nyelvjárásainkban benne van szinte az egész nyelvtörténet, ezért ezek nyelvtörténetünknek nem kevésbé értékes forrásai, mint a régi nyelvemlékeink. Nyelvjárásainkban sok olyan jelenség él tovább, amely köznyelvünkből évszázadokkal ezelőtt kihalt, és csak középkori okleveleinkből, kódexeinkből s egyéb nyelvemlékeinkből ismerjük őket, vagy még onnan sem. Nézzünk most meg néhány ilyen megőrzött régiséget! A mai magyar köznyelvben és a nyelvjárások zömében a toldalékok nagy része többalakú, és hangrendileg illeszkedik a szó tövéhez, pl házban: vízben, borral: sörrel, lábon: kézen: földön stb. Ez az illeszkedés számos toldalék esetében csak az ómagyar kor folyamán alakult ki. tehát a középkorban; első Összefüggő nyelvemlékünkben, az 1200 körül íródott Halotti beszédben még illeszkedés nélküli alakokat is találunk, pl. paradisumben, világbeié „világba", hálálnék. Néhány peremnyelvjárásban mind a mai napig találunk illeszkedés nélküli alakokat. Pl. a Nyugat-Dunántúl egyes részein: sziékho „székhez", hamuve „hamuval", kertná „kertnél". A -szer rag több nyelvjárásban egyalakú még, többek között a Nyitra és az Ipoly közötti palócban (háromszer, öccér „ötször"), valamint Kassa környékén (háromszer). Ezek mellett azonban már az újabb, illeszkedéses formák is élnek. A Csallóköztől a Zoboraljáig sok helyen lehet hallani az olyan múlt idejű igealakokat, mint nyerétt, ölött. fölött, sírott stb., a köznyelvi és más nyelvjárásokban nyert ölt stb. helyett. Ezek is megőrzött régiségek; mintha az első magyar nyelven írott könyvből, a 14—15. századi Jókai-kódexböl léptek volna elő, e becses nyelvemlékünkben, amelyet mellesleg épp Nyitrán találtak meg, vannak az idézettekhez hasonló alakok. — Hasonlóképpen megőrizték az északi peremterületek igéink egy típusának olyan régies tőalakjait, mint pl. sépresz, seprettem; fürdöttem, fürdené „fűrödnél”, aluszok, alugyak. (Az otyesfóle alakok Erdélyben, sőt a Tiszántúlon sem ismeretlenek.) Még múlt századi olvasmányainkban is sűrűn találkozunk az ad ige ád alakjával (főleg ebben a személyben; egyébként többnyire régen is adok, adsz stb.), de nem hangzik idegenül számunkra a hagy ige hagy, kel ige kél változata sem. Ezek a mai köznyelvben már ismeretlenek, peremnyelvjárásaink beszélői azonban még sűrűn élnek velük, sőt egyéb hasonlókkal is, pl. léi, „lel". vér „ver", széd „szed". Még régiesebbek a palóc (és székely, csángó) nyelvjárások jó részében megőrzött szeker, tehen, level, kötél stb. alakok; ezek a többi nyelvjárásban még az Árpád-kor folyamán megnyúltak, s csak a toldalékos szeker-et, level-ek, kötel-es stb. formák utalnak köznyelvünkben a hajdani állapotra. Hasonlóképpen régi, nyúlás előtti állapotot őriznek a palóc nyelvjárások következő típusú igealakjai : kértél „kértél", vártai „vártál", kérje! „kérjél", várja/ „várjál" stb. A nyelvterület nyugati, északi és keleti peremnyelvjárásaiban az egy birtokot több 3. személyű birtokos esetén más ragváltozatokkal fejezik ki, mint a mai köznyelvben: az ö házok, kezek (vagy kezök), kertyék vagy kertyök), szeretőjök stb. Ezek a változások bizonyára ismerősen csengenek azok fülében is, akik sosem beszéltek nyelvjárásban, hiszen még múlt századi íróink is sűrűn éltek velük. Azóta a köznyelvből nyomtalanul eltűntek, falvaink népe azonban a Mátyusföldtől a Bodrogközig mindenütt megőrizte klasszikusaink nyelvhasználatának ezt a vonását. A nyelvterület északi részén, a palóc és, északkeleti nyelvjárások egy részében (valamint Erdélyben) a helyhatározóragoknak egy olyan családja is él, amelyet régi klasszikusaink sem ismertek, tekintve, hogy ezek a köznyelvben mindig is ismeretlenek voltak. Ezek az ún. „családi helyhatározóragok". Ezeken a vidékeken azt, hogy „Sándoréktól jövök", úgy is mondhatják, hogy Sándornól vagy Sándornál jövök, „Sándorékhoz megyek" : Sándomyi megyek, „Sándoréknál vagyok": Sándornott vagy Sándomyi vagyok. Szomorú, hogy e nyelvjárások beszélői általában szégyellik e ragokat, az idegenek előtt Új politikai kiadványok Ismét új kötettel gazdagodott a Pravda Könyvkiadó által magyarul megjelentetett politikai kiadványok száma. A februári győzelem 40. évfordulójának tiszteletére M. Vartiková: 1948 február című kötete hagyta el a nyomdát. A tanulmány — az események időrendjét követve — három részre oszlik. Az első rész azt vizsgálja, hogy a felszabadulás után Csehszlovákia milyen szerepet játszott a nemzetközi politikában. A második rész Csehszlovákia 1945 utáni belső fejlődését mutatja be. A harmadik — a kötetnek talán legérdekesebb — része 1948 februárjának eseményeit eleveníti meg és reális képet ad az 1948 februárjában kialakult kormányválságról, a válság megoldásáról és a februári győzelem viszonyainak a megőrzéséért folytatott küzdelemről. E fejezet részletesen foglalkozik a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti helyzetével és bemutatja, hogy a februári győzelem után a CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Központi Bizottsága milyen lépéseket tett a nemzetiségi kérdés lenini szellemben történő megoldása érdekében. Idézi az SZLKP KB 1948. szeptember 27—28-án tartott plenáris ülésén elfogadott határozatot, amely egyebek között kimondta, hogy a párt szervei és szervezetei „oldják fel a szlovák és a magyar dolgozó nép közötti bizalmatlanságát, számolják fel az előítéleteket, küzdjenek a soviniszta és nacionalista túlkapások ellen és igyekezzenek megszilárdítani a magyar és a szlovák dolgozó nép barátságát és együttműködését". A csehszlovákiai magyarok helyzetének a rendezését megindító határozatot Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága abban a tudatban dolgozta ki és fogadta el. hogy „ezáltal nemcsak a béke, a haladás és a szocializmus ügyét szolgálja, hanem a szlovák dolgozó nép legsajátosabb érdekét is". A határozat óta eltelt negyven év igazolta a kommunista párt feltételezésének és a csehszlovákiai magyarok helyzete rendezésének az érdekében tett intézkedések helyességét. M. Vartíková: 1948 februárja című kötetét Szigety Péter fordította magyarra. A Karel Nesázel és szerzői munkaközössége által írt és a Varga Erzsébet fordításában megjelent A tudományos kommunizmus alapjai című kötet kialakulásának kezdetétől napjainkig tekinti át a tudományos kommunizmus fejlődését és időszerű kérdéseit. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemei és más pártoktatási alakulatok hallgatóinak szánt, nyolc fejezetre oszló kötet tulajdonképpen tankönyv. E tankönyvet azonban nemcsak a tudományos kommunizmus elméletével most ismerkedők, hanem ismereteik felfrissítése céljából azok is, akik már elvégezték a pártiskolát haszonnal forgathatják. A tudományos kommunizmus alapjai című kötet külön fejezetben foglalkozik a nemzetiségi kérdés, a proletár és szocialista internacionalizmus és a szocialista hazafiság kérdéskörével. Egyebek között hangsúlyozza, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása a társadalom fejlődésétől függ. Sikeres rendezése szoros kapcsolatban áll a szocialista demokrácia fejlesztésével, a kommunista párt következetes tudományosan megalapozott nemzetiségi politikájával. Jelzi azt is, hogy a múltban Csehszlovákiában is komoly fogyatékosságok mutatkoztak a nemzetiségi kérdés megoldása területén, de a csehszlovák szocialista államszövetség létrehozása döntő jelentőségű javulást hozott. Elsősorban azért, mert a húsz éve (1968 augusztusában) elfogadott föderatív elrendezés hozzájárult a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséhez és tökéletesítette egész politikai rendszerünket. A szocialista föderatív állam biztosítja a nemzeti érdekeket, a lenini nemzetiségi politika elveinek érvényesülését. A szocialista föderációban kialakultak a feltételek ahhoz, hogy a cseh és szlovák nemzet és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek szoros egységben és barátságban éljenek és dolgozzanak. A kötet szerzői azt a felismerést, hogy a nemzetiségi kérdés lenini szellemben történő megoldása a szocialista országok egyik központi feladata, tényekkel bizonyítják. Álláspontjuk szerint a nemzetiségi kérdés megoldása nem jelentheti azt, hogy a fejlődés bármelyik időszakában a társadalomban háttérbe szorítható a nemzetekkel és a nemzetiségi viszonyokkal kapcsolatos problémakör. A nemzetiségi kérdés megoldható, de a nemzetek és a nemzetiségi viszonyok a maguk bonyolultságában megmaradnak. S ami értékként létezik, azt nemcsak tudomásul venni, hanem ápolnunk és fejlesztenünk is szükséges. Mindig, mindenütt. Ján Machyniak: A párt alapszabályzata, a párt alaptörvénye című kötete Csehszlovákia Kommunista Pártjának a párt 1986. március 24—28-án tartott XVII. kongresszusán jóváhagyott alapszabályzata kapcsán a párt programjáról és az alapszabályzatból eredő jogokról és kötelességekről nyújt széleskörű áttekintést. Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapszabályzata a gazdag történelmi múlt tapasztalatait felhasználva született meg. A jelenlegi alapszabályzat, amelyet a CSKP 10
