A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-01 / 27. szám
A farsang már elmúlt, de ezek a frakkos „urak" még mindig nem józanodtak ki. Illegve-billegve térnek haza hajnalonként. Egyetlen mentségük, hogy a pingvinek különben is imbolyogva járnak. — Szabadságra — férfi és család nélkül! — jelszóval hirdetett egy müncheni utazási iroda turistautakat a világ különböző tájaira. Amint a kép is bizonyítja: sikerrel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a csupán hölgyekből álló csoport jobban érdeklődik a műemlékek és a kulturális emlékek iránt, mint a heterogén turistacsoport. Senkinek semmire nincs ideje, a családtagok közötti kommunikációt a falon elhelyezett nagy tábla és a különböző üzenetek biztosítják. Péter még kisfiú, de jól lát, hall mindent, a visszásságokat is, s ő az egyetlen, aki a családban mindenkiről mindent tud. Ezt a rohanást, ezt a kuszaságot mutatja be Vámos Miklós filmje a: Csók, anyu! KÖNYV Bársony Ottilia Hol bujkálsz cinege ? Az úgynevezett „pöttyös könyvek" egyik nemrég megjelent kötete többféle szempontból is figyelemre méltó. Elsősorban a témája miatt. A háború éveit öleli föl a történet, mégpedig — s ez nem mindennapi — egy gyermeklányka számol be élményeiről. Az író sehol nem esik ki régvolt önmagának, azaz a kis hősnőnek a szerepéből, nem kommentál, nem magyaráz, egyszerű, természetes és magával ragadó hitelességű szavakkal, mondatfüzéssel ölti egymásba az apró kis epizódokat. Őszintesége meghódítja nemcsak a kicsi, hanem a felnőtt .olvasókat is. A csehszlovákiai magyar olvasók számára külön érdekessége a könyvnek, hogy főszereplője ligetfalusi kislány (a könyvben néhányszor, nem tudom miért, Ligetfalu helyett Pozsonyliget szerepel), s ez még közelebb hozza hozzánk: kislányunknak, kistestvérünknek érezzük és teljes együttérzéssel kísérjük végig a megpróbáltatások nehéz évein. Mert ezek az esztendők a gyermekek számára is, kinek-kinek másként, de embert próbálók voltak, bár természetesen akadtak vidám színfoltjai, szívmelegítö epizódjai is. A könyv azonban sokkal több annál, mint egy kislány élményeinek, gondolkodó emberré válásának története, ráébredése arra, hogy a dolgok összetettek, hogy önmagának kell véleményt kialakítania sok mindenről, mert a készen kapott normák korántsem mindig érvényesek. A könyv abban több, hogy az akkori magyar valóságnak egy olyan szeletét világítja meg, melyről eddig nem beszéltek az irodalomban, s csak nagyon kevéssé ismert. Nem más ez, mint egy kétségbeesett kísérlet — s biztosan nem egészen eredménytelen —. hogy a világban szétszórva élt magyar fiatalságot megmentsék a nemzet számára. Bársony Ottilia ért ahhoz, hogy az apró, jelentéktelennek is vélhető események jelentőséget kapjanak tolla nyomán, hogy az olvasó az egyik lap után már kíváncsian vesse szemét a következőre. Minden tinédzser könyvtárába melegen ajánlom a „Hot bujkálsz cinege?" című kis kötetet, mert nemcsak egy olyan olvasmányt kap, amelynek hősnőjével azonosulni tud, hanem sok, horizontját tágító ismeretet és érzelmi életét színesítő, gazdagító momentumot is talál benne. Ordódy Vilmos KÖZMŰVELŐDÉS A Magyar Museum kétszáz éve A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Borsod—Abaúj—Zemplén megyei tagozata, a TIT megyei szervezetének irodalmi szakosztálya, a Kazinczy Ferenc Társaság, valamint a Csemadok Kassai (Košice) Városi Bizottsága 1988. május 20-án és 21-én Göncön és Kassán kétnapos emlékülést tartott a kassai Magyar Museum megjelenésének 200. évfordulója tiszteletére. A történelemben-irodalomban jártas emberek számára Gönc Károlyi Gáspár nevével, a Biblia fordítójával kapcsolódott egybe. De azt is tudjuk, hogy itt Göncön volt diák Szepsi Csombor Márton, aki az első magyar nyelvű útirajz szerzője; az Europica varietasszal máig érvényes összefoglalót készített a korabeli Európáról. De Göncön diákoskodott, éppen a Biblia fordításának idején. Szenei Molnár Albert, a későbbi nyelvész és zsoltárfordító tudós is. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar irodalom és nyelv megalapozásának e történelmi jelentőségű helységét a rendezőszervek nem véletlenül választották a tanácskozás színhelyéül. És Gönc méltó volt az emlékülés rangjához és jelentőségéhez. A községi tanács tanácstermében az egybegyűlteket Pataki József tanácselnök köszöntötte, aki bevezetőjében a település múltját, s jelenlegi helyzetét foglalta össze. A megnyitót követően három előadás hangzott el. Dr. Csorba Csaba Abaúj vármegye 18. század végi helyzetéről szólt s megállapította, hogy a Magyar Museum annak a szerencsés véletlennek köszönheti megszületését, hogy Baróti Szabó Dávid, Batsányi és Kazinczy Kassán működött. Gulyás Mihály író Az irodalmi kultúra abaúji öröksége című referátumában ezt a „véletlent" cáfolta, mondván, hogy egy táj, mint hajlamosítható tényező, hatással van az irodalom szerveződésére is. Ezt a vélekedést erősítette meg egy nappal később dr. Kovács Miklós, aki történelmi adatokkal, tényekkel bizonyította, hogy a nagy „triász" összefogása a Magyar Museum létrehozásában tudatos vállalkozás volt. A gönci tanácskozás befejeztével az egybegyűltek megkoszorúzták Károlyi Gáspár szobrát és Szenei Molnár Albert emléktábláját. Kassán május 21-én az emlékülést ugyanabban az épületben folytatták, amelyben kétszáz évvel ezelőtt a Magyar Museum elvi és gyakorlati kérdéseit a lapalapítók megtanácskozták. (Jelenleg a Kerületi Népművelési Intézet székháza, úgy vélem, egy emléktáblával illene feldíszíteni az épületet.) Az emlékülés résztvevőit dr. Ján Karap, a VNB művelődési osztályának vezetője üdvözölte. A kassai tanácskozáson két előadás hangzott el. Dr. Kováts Miklós Szellemi műhely Kassán a felvilágosodás korában címmel tartott előadást, míg dr. Kováts Dániel Batsányi és Kazinczy szerkesztői munkásságát foglalta össze. Ezt követően az emlékülés résztvevői koszorút helyeztek el Batsányi János emléktáblájánál. Gál Sándor FILM Csók, anyu! A tavalyi Magyar Játékfilmszemle sokat vitatott, ám győztesnek minősített alkotása egy mai, akár tipikusnak is mondható család életét mutatja be — keserű humorral. Egy családét, ahol minden megvan, kivéve a családot családdá tévő kapcsolatokat. A família alig kész villájában máris minden automatizált, máris minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere, minden luxuskivitelű. „Pusztán" a családtagok élik egymástól szinte függetlenül saját életüket; és jóformán csak levelezés útján tartják egymással a kapcsolatot. Innen a film címe: „Csók, Anyu!". Ezt az életformát végül a kamaszlány nem bírja tovább, s öngyilkosságot kísérel meg. A film azt sejteti, hogy ez a „rendkívüli esemény" talán újra összehozhatja a családot. A Csók, Anyu! irodalmi műből készült. Vámos Miklós Cédulák című írásából, és a forgatókönyvet is a szerző irta. A témaválasztásában rendkívül következetes rendező: Rózsa János érdeme, hogy stílusában és dramaturgiájában ez a film nemigen különbözik a korábbi, aktuális társadalmi feszültségeket tükröző munkáitól. Mert aki látta például a Vasárnapi szülők, vagy akár a Kabala című n HALLOTTUK n OLVASTUK _í I__ LÁTTUK filmjeit, az tudja, hogy magányt, céltalanságot, kiszolgáltatottságot és ürességet felmutató, gyerekekről szóló alkotások ezek, amelyek a mai valóság szomorú útjelzői. A szlovákiai mozikban ezekben a hetekben vetített Csók, Anyu! gyerekhösei: a kamaszlány és öccse sem lát mást maga körül, csak emeletes villát, kapkodó szülőket, ideges szomszédokat. Persze, Rózsa János számára sem titok, hogy ezek a gyerekek szívesen élvezik a szülők teremtette jólétet; ám feltartóztathatatlanul közeledni látszik a szeretethiány okozta lelki csömör pillanata. Az egyébként munkába temetkezett szülök ekkor magukba szállnak, mondhatnám: családi napot tartanak; de a néző sejti, hogy másnap folytatódik a taposómalom, ami a rendező társadalmi és szociális igazságát igazolja. Nevezetesen azt, hogy ez a film rólunk, mindanynyiunkról szól. Rózsa János a főbb szerepeket Bánsági Ildikóra, Udvaros Dorottyára, Kottái Róbertre, a gyerekszerepeket pedig Lajtai Katira és Gévai G. Simonra bízta. Hála alakításaiknak, a Csók, Anyu! a nézők zömének valóban megbirizgálja a lelkiismeretét. Miklósi Péter HANGLEMEZ Védőháló nélkül Érdekes felvételeket készített a Neoton Família legutóbbi Védőháló nélkül című nagylemezére, mert valahogy idegenek ezek a dalok az együttes alkatától. Nem szoktuk meg azt a túlzott egyszerűséget, amely erre az albumra jellemző, s úgy tűnik, a korong átmenetet képez az előző kifogástalan, bár slágercentrikusabb „Minek ez a cirkusz?" és a kővetkező, ősszel megjelenő várhatóan hasonló tartalmú nagylemez között. Erről a lemezről ugyanis hiányoznak az igazi, az ember érdeklődését felkeltő szerzemények, melyek megállnák helyüket a slágerlistákon is. Pedig ötletekből nincs hiány, a szerzemények megszólaltatása is kifogástalan, s Hatvani Emese szövegei is megszokottan jó szinvonalúak. A Neoton ezzel a lemezével mégsem nyújt tőle megszokott produkciót, az album csak egy az átlaglemezek közül, melyekből naponta válogathatunk a lemezboltokban. Egyedül a „Latin szerenád" című szerzemény az, melynek különös hangulata, „nyári illata" van, s ezt a szöveg és a kitünően hangszerelt zene tökéletesen viszszaadja. Valahogy hiányolom, hogy a csapat erejéből csak ennyire futotta, maga a címadó dal sem vált be úgy, mint az előző „Minek ez a cirkusz?" című. A hangszerelés egy az egyben ugyanaz, a téma méginkább, s így akarva-akaratlanul az egyhelyben való topogásra gyanakszik a lemezhallgató. Pedig épp a Família tagjai tudják legjobban, hogy a világ popzenéje nem napról napra, meg óráról órára, hanem percről percre változik, s ez a „hangkészlet" már lejárta magát. így, védőháló nélkül igen veszélyes a kötéltánc, na nem azért, mintha a Neoton esetleg könnyen „kitörné a nyakát", de a tudat, hogy van valami, ami zuhanás közben visszatart, felszabadultabbá tenné a mozgásukat. Nem szégyen manapság megelőzni a bajt, feszítsük csak ki azt a bizonyos védőhálót. Nélküle ugyanis túl nagy a kockázat.. . Koller Sándor 9
