A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-23 / 52. szám
jelképének tartották ükapáink. Hogy me miért esszük? Tán mert enni is, szidni is jó — miután holtbiztos „bejglimérgezést" kaptumk tőle. A gyógyulást segítő diétázás közben pedig azon tűnődhetünk: a mák miért csak egykoron volt a jólét jelképe; miért nem lehet mostanában a mákon kívül mandulát, mogyorót. mazsolát, kókuszlisztet, hétköznap délután tejfölt, ünnepek előtt friss kenyeret, aranyvasárnapon és egyéb köznapon férfi zoknit, női harisnyanadrágot, legót, síkesztyűt, nápolyit, toalettpapírt, szalvétát, iratkapcsot és még sok-sok mást kapni. Nem is sorolom tovább, mert ha csak rágondolok, csalánkiütést kapok. Az pedig aligha tanácsos, hogy egy hírlapírónak a tenyere viszkessen ... 6. Ahány ház. annyi vidámság Van egy agglegényismerősöm, aki esztendők óta úgy osztja be szabadságát, hogy az újévet évről évre más-más országban köszönthesse. Tőle tudom például, hogy Skandináviában tűzijáték és hajókürtök hangja jelzi szilveszterkor az éjfélt. Az NDK némely táján padokon állva várják be az éjfélt, s ha az óra elkongatta azt, nagy sikongva onnan „ugranak a jövőbe". Spanyolországban állítólag egy szőlőfürttel a kezükben lesik szilveszter éjjel a 12-es felé közelgő óramutatókat, s minden óraütésre néhány szem szőlőt kapnak a szájukba, hogy az új esztendő jó termést hozzon. Ismerősöm tavaly Olaszországban járt, ahol valóban bolondos a szilveszter éjszakája. Rossz fazéktól a roggyant lábú székig minden ócskaságot kidobnak az ablakon, hogy az új év csak szépet találjon a házban. Ha ilyenkor véletlenül fejen találnak egy járókelőt, az aztán elmondhatja: számára igazán jól kezdődött az új év. Ajánlom: maradjunk inkább a koccintásnál: B. ú. é. k.! MIKLÓSI PÉTER Illusztráció: Ľubomír Mika AZ IDŐMÉRÉS TÖRTÉNETÉBŐL — Hány óra? — Naponta többször feltesszük s megfeleljük ezt a kérdést, csak rápillantunk a karóránkra vagy a faliórára. Igen ám, de ezeket az órákat is be kellett igazítani valamikor és valamihez. És honnan tudhatjuk, hogy jól jár-e az óránk? Bekapcsoljuk a rádiót, majd az bemondja a pontos időt. S vajon a rádióban honnan tudják, hogy mennyi a pontos idő? Egyszer csak végére érnénk a kérdezösködésnek és eljutnánk odáig, hogy a pontos időt a csillagászok olvassák le az égről. Meg lehet tudni a pontos időt a csillagok állásából, de a Nap járásából is. Amikor még nem ismerték a mai órákat, napórával mérték az időt. Néhány helyen, leginkább a történelmi városközpontokban ma is találhatunk napórát. De ez nem mutatja olyan pontosan az időt, mint a csillagok állása. A nappal és az éjszaka váltakozása természetessé teszi, hogy időmérésünk itt a Földön kezdettől fogva az égitestek, s különösen a Nap és a Hold látszó mozgásán alapul, úgyszintén a Földön való tájékozódásra is a legelső és a legegyszerűbb segítség a csillagos ég, ezért a csillagászok első feladatuknak mindig az égitestek helyzetének pontos meghatározását tekintették. A mai kalendárium időmérőnek csak a Napot tekinti; máig elfogadható pontossággal 1582-ben XIII. Gergely pápa tette kötelezővé a használatát. Az óragyártás kezdetén a szerkezet egy része fából, más része fémből készült Ahogy a kép is mutatja: nemcsak gyerekek figyelik csodálattal az elmés szerkezetet S itt hadd mondok el egy érdekességet: a keresztény hagyomány szerint úgy építették a régi templomokat, hogy a templom védöszentjének napján a kelő Nap végigsüsse a teplomhajó tengelyét. Ha tehát ma megfigyeljük, a templom állását és meggondoljuk, hogy közben a júliusi naptárt a Gergely-féle naptár váltotta fel, amely az előzőhöz mérten 128 év alatt egy napot késik, akkor már könnyű dolog meghatározni a kort, amelyben a templomot építették. No de térjünk vissza az időmérő szerkezetekhez. A régi órák egészen másfajták voltak, mint a mostaniak: egyetlen mutatójuk volt, s néha a mutató, néha a számlap forgott, amelyet tengelyre felcsavart nehezék súlya mozgatott. Nem is voltak olyan pontosak ezek az órák, mint a mostaniak. Bizony hoszszú időbe telt, amíg valaki felismerte a rugó felhúzásával működésbe jövő szerkezetek készítésének módját. A moszkvai Politechnikai Múzeum óragyüjteménye igen gazdag. Ebből mintegy négyszázat az elmúlt nyáron Orosz órák címmel kiállításon mutattak be. Ezt a kollekciót kölcsönözte a prágai Nemzeti Műszaki Múzeum s látható volt előbb Prágában majd a michalovcei Zempléni Múzeumban. A bemutatott kronométerek többsége eredeti s egyedi darab, a kiállítás érdekessége, hogy egy-egy tárgy mögött ott van annak a miliőnek a rajza — kereskedői, népi, órásmühely vagy tenger —, amelyben az adott időmérő szerkezetet használták. A kiállítás bemutatta az óraipar fejlődését a kezdetektől, de főleg a noszf után, hiszen a Szovjetunió ma a világ harmadik legnagyobb óragyártója. A kiállításon nemcsak a hagyományos értelemben vett órákat láthattuk, hanem sok minden egyebet is, ami hozzájárult az óra ipái fejlődéséhez. FISTER MAGDA (Fotó: ČTK Praha) 13
