A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-23 / 52. szám
Ez a kép még a nyarat idézi. Szép hosszú volt és jó meleg. Olyannyira, hogy a képen látható vízisíző tusolót szerelt a feje fölé, úgy hűtőzött. A lesüléstöl így megóvta magát, a felsüléstől viszont nem. A vízsugár elvakította és kisiklott a partra. Az elszenvedett sérülésekről nem szól a tudósítás. A pingvinek viszont már a telet idézik, bőrük alatt háj, tolipárnájuk pihével bélelt, alig totyognak ... A hideg ellen védekezzünk, vegyük elő a bundánkat, de hájnövesztésre senkit sem bíztatok. Még mindig van új a Nap alatt, pontosabban a föld alatt. Pisai archeológusok Róma alapítóinak — Romulusnak és Rémusnak — korából származó falat tártak fel a Palatino hegyen. KÖNYV Nádas Péter: Játéktér „A történés burok: Isten ül benne" — írja a szerző esszékötetének „Burok" című rövidke, bevezetőnek szánt írásában. Majd így folytatja: „Ma, amikor ezeket a sorokat írom, harmincöt éves lettem." E két megállapítás, mely a kötet egészére is vonatkoztatható, eligazítja az olvasót az író szándékai és az írások megszületésének körülményei, indítékai között is. Nádas élete feléhez érve szükségét érzi egyfajta számvetés elkészítésének. („De milyen számítás alapján gondolhatom, hogy ma értem életutam felére? Meghatározni valaminek a felét, aminek az egészét nem tudhatom?"). Számot vet önmagával, felgyülemlett érzéseivel s a világgal. A két írás egyike az élet nagy kérdéseit taglalja: a szenvedést, a boldogságot, a szeretetet s nem utolsósorban a halált. Hazatérés c. írásába novellisztikus elemek is keverednek. Ebben a szerző az alkotás folyamatának belső mechanizmusát igyekszik megragadni. Megpróbálja szavakba foglalni a gondolat megszületésének körülményeit, tetten érni a fogalmak megformálódásának pillanatát. Meghökkentő képpel indítja „Mese a tűzről és a tudásról" c. írását: „Magyarországot egy forró nyári éjjelen, ismeretlen tettesek, ismeretlen indítékból és ismeretlen körülmények között, a négy sarkánál fölgyújtották." A szerző játékterét a legszemélyesebb gondolataival, érzéseivel tölti ki, s határait a végsőkig, az abszurdumig kitágítja. A fal, amelybe mindig beleütközik — a halál gondolata. Több írásában is felbukkan ez a motívum. A Mélabü c. esszében egy kép kapcsán írja le gondolatait (C. D. Friedrich: Tengeri táj holdfényben — egyébként e kép reprodukciója látható a könyv borítóján is). Itt is elö-elősejlenek a közvetlen, tárgyi megállapítások mögül a létezés viszonylagosságának nehezen kitapintható körvonalai. „Amennyiben a halál az élet elképzelhető jelensége lenne, akkor azt mondhatnánk, hogy a világ jelenségei átélhetők és megérthetők. Mert ha azt mondjuk, hogy asztal, akkor a szó annyi teret fog kívánni, mint amekkora az asztalunk ... Ha viszont emberi erők feszültségének buboréka pattan el, és ezt az ürességet óhajtjuk megnevezni szóval, amely az imént még létező hiányaként van jelen, akkor a szavunk a képzelettel és tapasztalattal nem fölmérhető végtelenség terébe kívánkozik. Minden szó ide tart. Ide még nem lépett be szó." A könyv 1988-ban jelent meg a Madách és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös gondozásában. Lendvay Tibor Bene Sándor — Borián Gellért Zrínyi és a vadkan A Helikon Kiadó labirintus sorozatában je lent meg a címen említett könyv, amely Zrínyi Miklós költő, prózaíró. hadvezér és politikus, horvát bán rejtélyes halálát igyekszik megvilágítani. A két ifjú tudományos kutató vállalkozása ma is időszerű, hiszen Zrínyiről az él a köztudatban, hogy összeesküvés áldozata lett, orvul gyilkolták, illetve gyilkoltatták meg. A két kutató nemcsak a tragikus halál tényeire, szemtanúinak emlékezéseire szorítkozik. Föltárják az akkori politikai események összefüggéseit, „felmérik a »Magyar Mars« halálának jelentőségét, számba veszik az Udvar elleni gyanú kialakulásának politikai körülményeit, az egykorú nemzetközi közvélemény reagálását is". Könyvük árnyaltabban és sokrétűbben mutatja be a szigetvári hős unokájának portréját, a sokoldalú Zrinyi Miklós költőt minden előbbi munkánál. Zrinyi, akinek gyámja II. Ferdinánd császár és király volt, Bécsben, Grácban és Nagyszombatban végezte iskoláit, nevelője Pázmány Péter volt. Zrínyi bejárta Itáliát is, tanulmányozta a történelmi hagyományokban gazdag ország életét, állami szerkezetét. Magát mindenekelőtt katonának tartotta, aki „szablyával és pennával" hadakozik a török ellen. Kezdetben a Habsburgokkal tartott, de álnokságukat megtapasztalván II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel keresett kapcsolatot. A hadvezér és költő hiába küzdött sikeresen a török ellen, s fegyvertényét hiába ismerte el egész Európa, Bécs nem játszott a kezére, s az 1663-as téli hadjáratban nem ő kapta meg a fövezérséget, hanem az olasz származású, ellenszenves Montecuccolí. Zrínyi, sajnos, nem tudta jövőről szőtt álmait beváltani, mert 1664. november 18-án, vadászat közben egy vadkan megölte. Sok szemtanú és kortárs elbeszélését idézi a könyv. Mindnyájan tanúsítják, milyen különös, szinte érthetetlen volt Zrínyi halála. A magyar barokk legkiemelkedőbb költőjének ma leginkább két munkáját, a Szigeti veszedelem c. eposzát és híres röpiratát, Az török áfium ellen való orvosságot ismerik. Mind a kettő remekmű. Bene és Bórián könyve izgalmas és elgondolkoztató olvasmány, mindenképpen megéri a vele való foglalatosságot.-Dénes-SZÍNHÁZ Moszkvai vendégjáték A színházművészet barátainak sajátos öröme az, ha nemcsak egyes előadásokat nézhetnek meg, hanem idővel nyomon követhetik egy-egy művész pályafutását, vagy egy bizonyos alkotóközösség munkálkodását. Az pedig külön öröm, ha egy jónevü színtársulatot láthat viszont az ember. Ezúttal például a Bratislavában, Eperjesen (Prešov) és Kassán (Košice) vendégszereplő Moszkvai Akadémiai Moszszovjet Színházat, amely kilenc éve járt utoljára hazánkban. Ez alkalommal két kortárs szerző művével érkeztek szlovákiai turnéjukra, mondhatnám úgy is: e társulat művészi törekvéseit és repertoárját tükröző műsorral. Fővárosi bemutatkozásaik első két estéjén Leonyid Zorin: Az idézet című szatíráját adták elő a Hviezdoslav Színház színpadán. Olyan élénk visszhangot keltő előadások voltak ezek, amelyek újfent bebizonyították, hogy a valóban jó színházi produkciókban nemcsak a szerzői gondolat, hanem a rendezői világkép és a színészi vallomás is érvényre jut. Hiába mondanám el tehát Zorin kitűnő komédiájának Homszkij rendezte előadása kapcsán a darab történetét, mindebből nem derülne ki az, hogy a rendező és színészei szinte forgatókönyvnek tekintik Az idézet szövegét, amelyből gondos dramaturgiai munkával és óriási fantáziával, no meg a díszlet- és jelmeztervezők hathatós támogatásával először kiássák, majd kibontják a darab mindannyiunkhoz, tehát a Szovjetunió határain túl is szóló üzenetét. Ez a színpadi szatíra ettől olyan mulatságos és ettől olyan HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK figyelemreméltó is. Erre a kitűnő előadásra akár mottóként is ráillenének Gogol szavai, aki munkáinak egyikében azt írta: „A világ számára látható nevetés a világ számára láthatatlan haragon vagy könnyeken keresztül tör elő." Ez az előadás, amelynek valóban csak egyik alkotóeleme volt a szöveg, minden mozzanatában és a színészi játék valamennyi gesztusában a társadalmi szatira ma is időszerű gogoli értelmezését követi. A Moszszovjet művészei turnéjuk második előadásaként Viktor Asztafjev: Szomorú detektívtörténet című színdarabját játszották nem kisebb sikerrel. Ez a produkció is igazolta, hogy a szovjet hétköznapok sokáig rejtegetett árnyoldalait, a mai orosz élet valódi minőségét kutatja szenvedélyesen a szovjet Írók és művésztársaik kortárs nemzedéke — a gondosan eltemetett mélyrétegekig merészkedve. Miklósi Péter ZENE A három Kovács Végre megmozdult valami! Ahogy azt dr. Lőrincz Mónika, a Slovkoncert menedzsere tudatta, az idén két alkalommal továbbított a műsoriroda Szlovákiába magyarországi vendégművészeket, a 100 Folk Celsius tavaszi kéthetes turnéja után a közelmúltban Kovács Kati, Kovács Apollónia és Kovács Zsuzsa jött el hozzánk csaknem kétórás műsorral. Ez a tény azért örvendetes, mert számos kultúrotthon, művelődési ház, Csemadok-alapszervezet nyújtotta be igénylését. Sajnos, csak Nyugat-Szlovákiában tartott hét előadást a Kovácsok triója, ami érthetően korántsem elégíthette ki a magyarlakta vidékek kulturális igényeit, hiszen az esti előadások mindössze három járásra, az érsekújvárira, komáromira, és dunaszerdahelyire korlátozódtak, teljesen mellőzve így Közép- és Kelet-Szlovákiát. A zenés program kitűnő alapokra épült, szerkezeti felépítése is jó volt, hiszen a csaknem két óra alatt szinte mindegyik zenei zsáner képviselve volt, ha csak pár perc erejéig is. Kovács Apollónia — aki különben Erdélyből származik — magyarnótákat, majd cigánydalokat énekelt. Kovács Zsuzsa, a Budapesti Operettszínház tagja musícalrészleteket adott elő, majd a Mágnás Miska című operettből kaptunk ízelítőt, Kovács Kati pedig régebbi slágereit, illetve újabb lemezeinél); felvételeit tolmácsolta a mindenütt nagyszámú közönségnek. A műsort a kitűnő bemondó Juszt László fogta össze, aki a show-program egyik főszereplőjévé vált. Tévés-bakikat, meg néhány villámtréfát is feltálalt a nézőknek, de duettet is énekelt Kovács Katival. S hogy a magas árak ellenére is telt ház előtt játszhattak mindegyik szlovákiai helyszínen, ez arra bizonyíték, hogy ma még a magyarországi vendégművészek itteni szerepléseiből kevés a kínálat. Pedig a hazai magyar amatőr előadók is a magasabb színvonalra törekednének, ha a közönségnek lenne több magyar nyelvű profi produkcióból származó összehasonlítási alapja. Mert a három Kovács szlovákiai vendégszereplése egyrészt ezt a célt is szolgálta. Koller Sándor 9
