A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-01 / 27. szám
STUBENDEK KATALIN KORBER ALICA VARGA TIBOR künk bámészkodóknak és meghökkent tanúknak felmutatni." — S ha ez nem is tetszett, tudomásul kell vennünk, oda kell figyelnünk rá, hogy az ifjú nemzedéket nem rózsaszín érzelemlavínák árasztják el, hanem nagyon is kemény gondolatsorok motoszkálnak a fejűkben. Mert a választott vers vagy szöveg hiteles megoldása ha hagyott is kívánnivalót maga után, az őszinteséggel egy esetben sem volt baj, annak hiányát nem tapasztalhattuk. Az idei verseny e kategóriájában nem tűnt fel igazán kitűnő előadó egyéniség, a mezőny színvonala jó közepesnek mondható. Ismét bebizonyosodott, hogy a szép hang s a megfelelő választás önmagában kevés — értelmi és érzelmi azonosulás szükségeltetik. A kevésbé nehéz megoldásokat kínáló vers vagy szöveg jó kivitelezése kellemesebb élmény a néző számára, mint a felszínes tolmácsolásból fakadó kettős (néző és előadó) kínlódás. Jó jel viszont, hogy szavalást a IV. kategóriában is alig hallhattunk, nem a külszínt akarták tolmácsolni, hanem mondták a verset — a belső tartalmat közvetítve. A IV. kategória versmondói között végül is így alakult a sorrend: Az első helyezett Stubendek Katalin lett Radnóti Miklós Előhang egy monodrámához című versével. A második helyre Nyúl Péter került Horgas Béla Mese az oktondi nyusziról című versének tolmácsolásával. A harmadik helyezett Pokstaller Lívia Gál Sándor verseiből válogatott össze néhányat, Az örök vándorút történelmét vetítve elénk. A prózamondók közül Korber Alica, Hercz Zsuzsa és Tóth Mónika jutottak be a döntőbe. Az első helyezést Korber Alica kapta Mikszáth Kálmán Hová lett Gál Magda c. novellájának tolmácsolásáért, a második helyezett Hercz Zsuzsa Galgóczy Erzsébet A vessző, a harmadik helyezett Tóth Mónika kéznél volt egy ambiciózus, sokat dolgozó rendező: Kiss Péntek József, aki a könnyebb szórakoztatás becsületes szándéka mellett — a szerző eredeti elképzeléseivel összhangban — figyelmeztet is. Az előadásnak komolyan veendő mondanivalója van a sematikus elvekre hivatkozó pedagógia balfogásairól, üres szószátyárkodásainkról, embertársi kapcsolataink felületességeiről; egy váratlan rendezői csavarintással pedig — az előadás végén — az égvilágon mindent széthordani képes, neveletlen harácsolásainkról. A muzslaiak színészi teljesítményei egytől egyig dicséretesen megmunkáltak. Az előadás ezért kellemesen mulatságos, de pontosan megrajzolt jellem- és helyzetképeket adva készséggel belemerül abba a gondba is, amit számtalan család klímaalakulásában a gyermeknevelés kemény diójaként tartunk számon. Remek ötlet, hogy végig ott van a színen Komenský mellszobra is, bár ö inkább a színfalak felé fordulva . „nézi" végig ezt az előadást, annak befejeztével pedig a függöny elé szorulva, velünk farkasszemet nézve bocsát bennünket utunkra ... Kiss Péntek József rendezte Alfred Jarry rémdrámáját, az abszurd több pengéjű kardját sűrűn forgató Übü királyt is. A Komáromi Mai Színházi Stúdió előadása is bizonyítja, hogy az akkor huszonhárom éves Jarry 1896-ban bemutatott darabja — amely minden abszurd drámák őse — a megcsontosodott színpadi és drámai tradíciókat tudatosan provokáló, pimasz kihívás volt. Nem a szó horror értelmében rémdráma ez, hanem úgy értelmezve, hogy ha az ordenáréság és az agresszív hatalmi görcsök' uralta örök Übük hatalomra kerülhetnek, akkor az maga a rémség, a hideglelősen életveszélyes iszonyat. Sajnos, ebben az előadásban azonban Kiss Péntek József már távolról sem végzett annyira átgondolt és precíz munkát, mint a muzslaiakkal. Függönynyitás után egy darabig hatalmas tempóban zúdulnak felénk a különböző poénok, de azután már egyre több az olyan ötlet, amely azzal hat, hogy majdnem ízléstelen, majdnem durva, majdnem stílustalan. A másik, ugyancsak hiányérzetet keltő mozzanat a szerepértelmezések több helyütt tapasztalható elmosódottsága. Nevezetesen az, hogy néhány gondolat rendezőileg jelen van ugyan, de nem ölt testet a színészi játékban. Talán már ebből is nyilvánvaló, hogy Kiss Péntek József az Übü király rendezése közben elsősorban ilyenolyan villanásokban gondolkodott, s csupán másodsorban az egyes jelenetekben. így a dráma egészének iránya és gondolati világa sokkal nehezebben érzékelhető, mint a részleteké. Más szavakkal szólva: az előadásnak ezek az érdes elemei nemigen járulnak hozzá a szituációk és a darab filozófiájának kibontásához. A felnőtt együttesek kategóriájában öt további előadás volt még, közöttük az idei fesztivál nagydiját nyert rimaszombati (Rimavská Sobota) Anonym Színházi Csoport produkciója. Hizsnyan Géza és együttese Zalán Tibor: Azután megdöglünk című négyszemélyes, víziószerű véghelyzetben játszódó drámáját mutatta be olyan szuggesztiv erővel, hogy az enyhén hullámzó színészi teljesítmények ellenére is sikerült több mint másfél órán át megfelelő szinten tartani a feszültséget. Halk, szűk térbe zárt. óm annál megrázóbb erejű sikoly ez az előadás a lehetséges atomkatasztrófák, az érzelmi pangás, az élő természet pusztítása ellen; miközben a vég szinte a matematikai képletek pontosságával válik számunkra is mármár sokkolóan kézzelfoghatóvá. Társadalmi életünk köznapi mihasznaságairól beszél őszintén Schwa/da György: Mari című groteszk balladája, amelyet a Csemadok szímói (Zemné) színjátszó együttese vitt színre. Kancsal humorral teli, keserű mondandó Schwajdáé, s az együttes igyekezetét dicséri, hogy a komáromi publikum kitűnően ráérzett az előadás bizarr pillanatokkal teli groteszk hangnemére. Ez a tapsból, a nevetésből, a produkció hangulatából egyaránt érződött. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a rendező: Csémy Éva és újjászerveződött gárdája valóban jó benyomást keltett az idei Jókai Napokon. Figyelemre méltó sikert aratott a kassai (Košice) Pinceszínpad is. A fesztíválújság poétikus fantasztikumként jellemezte a Krúdy Gyula nyomán Havasi Péter által írt és rendezett színpadi kreációt. Az Álom című produkció létrehozói a pantomim és a balett eszközeivel a mozgásszínházak irányába gondolták s építették tovább a színjátszás hagyományos formáit. Érdekes, hogy a Pinceszínpad előadásának a zenére és mozgásra épülő része volt a kidolgozottabb; a hagyományos dialógusokra épülő szakaszok viszont eléggé kidolgozatlanoknak tűntek. Érdekes szerzői kezdeményezés Soóky Lászlónak a marcelházi (Marcelová) ,Jé!" Színház által bemutatott Néma rádiójáték című nagyonis valós abszurdja. Örök vétek, hogy — a kerületi szemlén látottakhoz viszonyítva — Soóky túlságosan „eredetit" csavart a saját ötletén, s ezzel szinte tönkretette a Komáromban is tisztán, színpadilag jól olvashatóan induló előadást. Ami megmaradt: a szép és kifejező díszlet, amiért joggal kaptak díjat a marcelháziak. A fiatalok korosztálya felé kacsintva kapott teret az Üvegbe zárt látomás című rockballada a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) Zendi együttes betanulásában. Az előlegezett bizalmat igazolta ugyan a nézők tapsa, ám az előadás művészi és esztétikai buktatóinak tettenéréséből a jövőben okvetlenül okulnia kell a Balia Igor vezette fiatal csoportnak. Helyszűke okán már csak távirati stílusban szólhatok arról, hogy régen várt újdonságként ezúttal már önálló versenykategóriában szerepelhettek diákszínjátszóink. Ez idén négy diákegyüttesünk jutott el a Jókai Napokra. Nemes versengésükben a dunaszerdáhelyi Fókusz Kisszinpad nyerte a nagydíjat — Karinthy Frigyest játszva és kitűnőt nyújtva a komédia, a diákhumor, a paródia műfajából. JÓZSA MÓNIKA pedig Faggyas László Válassz, fiam! című írását mondta. Jó lenne tudni (és nemcsak hinni), hogy ezek az előadók, akik ilyen nagyszerű teljesítményt nyújtottak az idei Jókai Napokon, nemcsak az országos versenyre készülve vállalkoznak egy-egy vers közvetítésére, hanem szűkebb környezetüket az egész év folyamán segítik a költészet felfedezésében, a jó versek megismerésében. CSANAKY ELEONÓRA Fotó: Gyökeres György Nemkevésbé nagyot markolt a kassai „X" Iparista Kisszinpad. Tagjai Játsszunk Kisfaludyt! címmel Kisfaludy Károly két egyfelvonásos vígjátékét vitték színre meggyőző határozottsággal és jónéhány sziporkázó ötlettel. A Komáromi Magyar Tanítási NyeNú Gimnázium színjátszói Páskándi Géza: Diákbolondító című bájkeserves komédiáját mutatták be, sajnos, meglehetősen mereven. Nemes szándékuk így ezúttal nem tudott igazán beteljesedni. Szóközpontúság uralta az ipo/ysági (Šahy) József Attila Irodalmi Színpad Jevtusenko-műsorát. A szavalóként továbbra is kiváló Vas Ottó rendezői céltudatosságát dicséri, hogy bőven törekedett színpadi gesztusok alkalmazására is, de a JAISZ egyelőre rutintalan gárdájának tolmácsolásában a mégoly magvas gondolatok nemegyszer közhelyszerűvé váltak. Ezek a hibák feledhető és megbocsátható velejárói voltak két-három produkciónak. Ennél sokkal lényegesebb, hogy a fesztivál egészére a biztató útkeresés volt jellemzői E tekintetben amatőrszínjátszásunk élgárdája jó irányban halad. Ha a derékhadnak is sikerülnie mielőbb felzárkóznia, akkor végre tájainkon is korszerűségre törekvő és rétegzett amatőr szinjátszásró! beszélhetnénk. Hogy ez ne csak óhaj maradjon, ahhoz állandó, segítő figyelemre volna szükség. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 7
