A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-09 / 50. szám
LnJ TUDOIWW TECHNIKA GONDOLATOK AZ INVEX '88 KAPCSÁN TALÁLJUK MEG A TALÁLMÁNYOKAT A találmányok általában nem születnek egyik pillanatról a másikra, még akkor sem, ha a keletkezésük kapcsán szárnyra kapó legendák vagy a későbbi korokban egy-egy találmány megszületéséről kitalált „igaz" történetek ennek ellenkezőjét látszanak bizonyítani. Lehet hogy James Wattnak — hogy az egyik leginkább klasszikus példát idézzem — a forrásba jött teavizzel kapcsolatban jutott eszébe a gondolat, hogy gőzgépet kellene szerkeszteni, látva, hogy a vízgőz játszva ledobja a teáskanna fedelét, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy Newcomen bányaszivattyúi már Watt előtt dolgoztatták a gőz erejét, s hogy Papin a gőzzel kísérletezve már a XVII. században felfedezte a kuktaedényt, amiről persze akkor még azt sem tudta, mi az. Nem állíthatom, hogy sok találmánynak nem egy véletlen ötlet volt az alapja, egy valami azonban minden bizonynyal szükséges ahhoz, hogy a pillanatnyi ötletből, vagy a fokozatosan egésszé összeálló elgondolásokból egy új találmány legyen. Szükség van arra, hogy szükség legyen rá. Ez nemcsak játék a szavakkal. Gondoljuk el, mit ért Leonardo ejtőernyője, helikoptere, saját korában. Az elgondolást papírra vető tudós művészen kívül valószínűleg senkinek semmit. S tulajdonképpen e kis történelmi bevezető után jut el mondanivalóm ahhoz, ami a tudósítás elé kívánkozik. Történetesen, hogy szülessen a találmány egy pillanat alatt, vagy az eddigi tapasztalatok okos egyesítésével, ma már sokkal kevésbé lep meg bennünket — legyen bármilyen korszakalkotó is —, mint a régebbi korok emberét. Ma számtalan műszaki-gazdasági és tudományos szaklap, de a napilapok is ontják a híreket a technikai újdonságokról, tudományos felfedezésekről, s ezeket olvasva ritkán vonjuk fel kétkedőén szemöldökünket vagy ingatjuk hitetlenül fejünket. A műszaki fejlődés, az új találmányok ma már hozzátartoznak mindennapjainkhoz. Sajnos, leginkább csak hírek formájában találkozunk velük, vagy a szórakoztató elektronikai ipar egy-egy új termékének, a videónak, lézeres lemezjátszónak, esetleg számítógépnek a hazai piacon való megjelenésekor. Annál kevésbé érezzük a technika fejlődésének „mérföldes" lépteit munkahelyünkön. az oda vagy vissza való közlekedésben, az ügyintézés gyorsaságában. Ellenkezőleg, itt sokszor állni látszik az idő, s akkor, amikor egy szerszámgép amortizációja manapság 5—6 évnél ritkán több, nálunk előfordul, hogy a nyugdíjba menő a helyére lépőnek ugyanazt a gépet adja át, amelyen saját maga is kezdett. A példa sarkított, de valós. Pedig a műszaki előrelépésnek, mint a gazdaság intenzifikálása nélkülözhetetlen feltételének a szükségessége már évekkel ezelőtt megfogalmazódott az irányítás minden szintjén. S ennek szellemében valóban látható a tévében, olvasható az újságokban, hogy hol, milyen világszínvonalú újdonságot vezettek be, kezdtek gyártani, de ez minden. A legyártott mennyiségekről, a piacra kerülésről szóló kérdésekre leginkább csak kitérő választ kapnak az érdeklődők. Legmarkánsabb példája ennek talán a számítástechnika, amely ugyan nélkülözhetetlen eszköze a modern gazdaságnak, de nálunk lassan, elégtelen mennyiségben és drágán jut el a felhasználókhoz. Persze, az információk korában lennie kell valamilyen fórumnak, ahol a legújabb műszaki vívmányok bemutathatok, ahol a potenciális felhasználó megismerheti őket. Nos, ezt a szerepet igyekezett betölteni, ez évben immár a 10. alkalommal, az Invex elnevezésű szakkiállítás, amely a műszaki újdonságok és találmányok, a know-how, tehát a gyártási eljárások és technológiák és a software, vagyis a számítástechnikai programok és programrendszerek kétévenkénti bemutatója Bmóban. Hogy milyen volt az idei, október utolsó napjaiban? Nem könnyű egyértelmű választ adni rá, noha megkísérelhető az egyéni benyomások vagy a vásáron elért eredmények jellemző számadatainak közreadásával. Az eredményességet már csak azért sem lehet azonnal értékelni, mert az nem elsősorban a látogatók számában vagy az aláirt szerződések mennyiségében mérhető. Majd csak akkor mutatkozik meg, ha egy-két év múlva utánajárunk, mi lett a sorsuk, hasznot hajtanak-e vagy éppen feledésbe merültek az októberi kiállításon még közérdeklődésnek örvendő újdonságok. A kérdés ugyanis nem az: ki tudunk-e találni valami újat — bizonyított tény, hogy igen —, hanem hogy fel tudjuk-e azt használni, hasznot hoz-e. Úgy tűnik, ez utóbbi az, amiben ma gazdaságunk gyengélkedik. Egyetlen, az A pavilonban elfért, amit erre a kiállításra elhoztak a résztvevők, noha ez kissé összetömörítette a bemutatót, s az első pillanatban talán áttekinthetetlenné tette. Egymás mellé kerültek különböző iparágak, szervezetek, intézetek, vállalatok nagyon is vegyes kínálattal, amelyből a helyszínen járt tudósítónak is illik megemlíteni néhányat. No nem azért, mintha ezzel nagyon közel lehetne hozni az olvasóhoz a választékot, hiszen annak 1 035 darabja, a hazaiakat is beleértve, nyolc országból jött össze és a műszaki vagy egyéb tudományok minden területét képviselte. De egy rövid bepillantást megenged a legjobbak, az aranyérmet nyert termékek sorába. Ilyen elismerést egyébként 32 műszaki újdonság kapott, ebből húsz volt hazai, három-három pedig a ‘Szovjetunióból és az, NDK-ból, 2—2 Magyarországról és Lengyelországból, egy-egy pedig Jugoszláviából és Bulgáriából érkezett. Az első a sorban egy elektronikus ellenőrző rendszer a rugalmas gyártórendszerekhez. Kissé elvont témát képvisel, de felhasználása nagyon is gyakorlati eredményeket hoz. A technológiai folyamat ellenőrzéséből teljesen kizárja az emberi szubjektivitást, s így a kezelőnek az ellenőrzés eredménye alapján csak döntéseket kell hoznia. Sokkal konkrétabb az Ústí nad Orlice-i Elitex vállalat terméke, az automata fonóegység, amely a BDA 20-as fonógép része és percenként 100 ezer fordulattal működve alkalmas a gyapot, a kevert szál és a műszál fonására. Huszonhat szabadalmazott találmányt hasznosít. A legutóbbi Invexhez hasonlóan ismét sikeresen szerepelt az érsekújvári (Nové Zámky) Szerszámkutató Intézet. Robotizált munkahelyeken alkalmazható befogó és manipulációs egységeik . aranyérmet kaptak. Nem volt kisebb a piešfanyi Közszükségleti Gépipari Kutatóintézet képviselőinek öröme sem, akik a díjkiosztáson az INKA 05-ös robotizált festő és zománcozó cellájukért vehették át az aranyérmet. Az 50 százalékos energia-, a 40 százalékos anyag-, a 60 százalékos munkaerőmegtakarítás és emellett a festett vagy zománcozott felület jobb minősége olyan mutatók, amelyeket felesleges megmagyarázni. S emellett még az embert is mentesíti az egészségre káros munkától. Meggyorsítva a felsorolást — amely így sem lehet teljes — osztottak még érmet optoelektronikai berendezés, cementgyártó kemence, elektromos nedvességmérő, epekövet zúzó ultrahangos berendezés, plazmaszórásra alkalmas bevonó anyagok, környezetkímélő rovarölő, folyékony kaucsuk, keramikus szűrő, betonelemgyártó eljárás, szeizmikus kutatás eredményeit értékelő számítógépes rendszer, pezsgögyártásí eljárás, szeparációs membránszürő, mágneses paramétereket meghatározó műszer és mozgó fúrótorony kifejlesztéséért. Amennyire változatos az érmesek sora, legalább annyira változatos volt természetesen a bemutató egésze is, amelyet tudományos-műszaki előadássorozat is kísért, a brnói Technika Háza szervezésében. Ezen a 15 ezer látogató közül minden tizedik részt vett. A rendezők és megjelentek tehát elégedettek lehettek, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szellemi termékekkel, találmányokkal és műszaki újdonságokkal kereskedő Polytechna külkereskedelmi vállalat 49 üzleti megbeszélést folytatott külföldi partnereivel. A megkötött szerződések értéke 2 millió korona volt, de tovább folynak a tárgyalások mintegy 46 milliós összértékű tételről. Talán egyetlen megjegyzés kívánkozik még a végére azzal kapcsolatban, hogyan teljesíthetné a kiállítás méginkább fő rendeltetését, segíthetné a műszaki újdonságok alkalmazásának meggyorsítását. Nem egy kiállító panaszkodott, hogy nem találkozott már ismert kereskedelmi és kooperációs partnereivel. S valóban, a kiállításra utazás egy-egy szakember számára bizonyos mértékig bizonytalanságot is jelentett: talál-e valamit, ami érdekli, amit felhasználhat. Ha hazai az illető, akkor az egynapos úttal nem sokat veszít és sokat nyerhet. De külföldön már inkább meggondolják, érdemes-e eljönni Brnóba. Ezért jó lenne, hogyha a kiállítók és szervezők e döntés megkönnyítésére maguk is nagyobb erővel kínálnák — ha úgy tetszik menedzselnék — termékeiket, hogy a potenciális érdeklődök széles körét a kiállításra vonzzák. A rendezők pedig, még időben, ismertető katalógusokat küldhetnének külföldre is. Egy mondatban összefoglalva az idei Invex nem hozott sem műszaki-tudományos, sem üzleti szempontból kirobbanó sikert, de mindkét területen eredményes tevékenységhez adott fórumot. SZÉNÁSI GYÖRGY Fotó: Gyökeres György 16
