A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-09 / 50. szám
Az orosz városok anyja Az örök tűznéI Sokak állítása szerint Kijev tavasszal, májusban a legszebb, amikor virágokban pompáznak a gesztenyefák a város főutcáján, a Krescsatyikon, amikor a májusi fényben ragyognak a Lavra kolostorbarlang kupolái, amikor a Dnyeper partján megjelennek az első bátor napozók. Én ősszel jártam Kijevben, de vallom, hogy Kijev ősszel is szép. Lehet, hogy visszafogottabb ez a szépség a bágyadt őszi napsütésben, de varázsos akkor is. A boriszpoli repülőtérről egy óráig tartott az út, be a városba. Zöld erdők, új lakótelepek között vitt utunk. Irigykedve néztük az épülő házakat, amelyek egyáltalán nem idézték a hazai szürke kőtömböket, ízlésesen színes vakolataikkal, szépen megtervezett balkonjaikkal túlzás nélkül, mesébe illők voltak. S amikor megtudtuk felszereltségüket, olcsó lakbérüket, tágas lakóterük méreteit, csak irigykedni tudtunk. A repülőtérről a városba vezető hosszú úton idegenvezetőnk, Andrej Ohomik a város történetével ismertetett meg bennünket. Elmondta, hogy először 559-ben említi egy sírfelirat a várost, mely nevét alapítója, Kij után kapta. Egyike a legősibb orosz városoknak, méltán viseli hát „Az orosz városok anyja" megnevezést. Felvirágzása 882-ben kezdődött, amikor a Kijevi Oroszország fővárosa lett, s fénykorát a legendás Jaroszláv uralkodása idején élte. A történelem viszályai, harcai közepette is egyre nőtt, erősödött, terebélyesedett. A XVIII. század nagy építkezései mára is megmaradtak, a kulturális fejlődés eredményeként színházat, egyetemet alapítottak. A második világháborút alaposan megsínylette Ukrajna fővárosa, két és fél évig éltek a hitlerista csapatok rémuralma alatt. Kijev 1943. november 6-án szabadult fel. Újkori történelmét a szüntelen fejlődés jellemzi, s mára több mint kétmillió lakosú lüktető nagyvárossá, ipari és kulturális központtá nőtte ki magát. Andrej rövid ismertetése természetesen csupán hézagos tájékoztató volt a város múltjáról, éppen csak annyi, hogy ízelítőt kapjunk a kezdetekről, mielőtt a jelen valóságát megtapasztaltuk volna. A Krescsatyik. a főutca elején szálltunk ki autóbuszunkból, hogy hosszú sétát tegyünk a látványokban bővelkedő széles, forgalmas sugárúton. A híres gesztenyefák most már terméstől roskadoztak, sűrűn potyogtak az aszfaltra, lábunk elé a nagy, barna, fényes héjú gesztenyék. Az emberáradatban kapkodtuk tekintetünket a látványos épületekre, idegenvezetőnk figyelmeztetéseire. Itt állnak a város legjelentősebb kulturális intézményei, az Októberi Kultúrpalota, a Csajkovszkij Konzervatórium, a Tanítók Háza, a rádió és a televízió épülete Mindezek érdekes látvány Az ifjú pár első közös útja ként hatnak, de a Krescsatyik varázsa sajátos hangulatában van. Az emberáradat, az utcai árusok, a lépcsőkön ülő, beszélgető fiatalok, a sok zöld és virág emlékezetes képet nyújt, s azt hiszem, bármennyiszer végigsétálhatnánk a több kilométeres utcán, mindig kellemes élményben lenne részünk. Ezzel a gondolattal folytattuk városnézésünket a Pecserszkaja Lavra, a Barlangkolostor területén. A kolostorok az egyházi szertartások mellett múzeumként is szolgálnak. A ma embere számára külön érdekesség végigjárni az egyházi célok mellett erődként és menedékként is szolgáló épületeket. A templomok, az őrhely, a papi lakások, a harangtorony, az első kijevi nyomda épületének megtekintése után a Felső-Lavra helyiségeiben levő kiállításon, képzőművészeti és népművészeti tárgyakat bemutató tárlatok gyönyörködtetnek el bennünket. Akárcsak a lavra, a Szófija székesül Szóflja-székesegyház harangtornya egyház is ma már múzeum. A harangtorony alatti kapun lépünk be a székesegyház területére. A kertben mindenütt apró székeiken rajzolgató, vázlatokat készítő fiatalok üldögélnek. Szebbnél szebb képeken örökítik meg a pompás épület részleteit. Nem zavartatják magukat, állják a kíváncsiskodó nézelődését, úgy látszik, megszokták a turisták hadát errefelé. Bent, az épületben pedig a mozaikokat, a freskókat, a belső építészet évszázados remekeit csodáljuk meg. S hogy a város egész panorámájában gyönyörködhessünk, idegenvezetőnk azt javasolja, menjünk fel a nagy honvédő háború hőseinek örök dicsőségét hirdető parkba. Az őszi napsütésben, a kellemes zöld növények, fák között kellemes volt a séta felfelé, ahonnan valóban szép látványt nyújtott a város. Emberek százai sétáltak a parkban, s alkalmunk nyílt követni egy ifjú pár első közös útját is, amely kedves orosz szokás szerint idevezetett, ahol az esküvő után lerótták kegyeletüket az Ismeretlen katona sírjánál, s virágot helyeztek el az emlékműnél. A huszonhat méteres gránitoszlop talapzata, az örök tűz környéke, a hősök sírjai mind-mind friss virágokkal pompáztak. Jólesett innen letekinteni az ukrán fővárosra, fontolgattuk hol, mi található, hogy aztán egyéni sétáink során bejárjuk újra és újra a vonzó helyeket. Hiszen egyszeri látogatás kevés ennyi érdekesség megismeréséhez. Kijev szép és érdekes, tavasszal és - ősszel is. Meg télen is, amikor hófehérbe burkolóznak a gesztenyefák, a szobrok, az épületek, az utcák, a terek. BENYÁK MÁRIA (A szerző felvételei) 17
