A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-25 / 48. szám
INNEN ONNAN A malajziai Gan Yoke akrobataművész igazán eredeti módon gyújt cigarettára. De azt gondolom, hogy nem szívja el, mert akkor legközelebb már aligha tudná bemutatni mutatványát. A japánok nagyon sokra becsülik a fát. íme egy példa, mi mindent lehet fából készíteni. A felvétel Tokióban onv/ Iriállítácnn kóc7í'ilt Már nemcsak szápságklrátynát választanak, hanem szépségkirályt is. Az Olaszországban megrendezett férfiszépségverseny győztese a 28 éves Gino Concari. De ahogy a kép is mutatja egyedül ő sem érvényesül... KÖNYV József Attila minden verse és versfordítása Petőfi, Ady és József Attila költészete mindig aktuális. A kiadók gyakorlata igazolja, hogy a bizonyos időszakokban megjelent kötetek rövid idő alatt elkelnek s nem terhelik a raktárak kapacitását. A magyar költészet fő vonulatának a három csillaga újabb és újabb nemzedékeknek ad útravalót és reményt. A Szépirodalmi Könyvkiadó a Madáchcsal közös kiadásban jelentette meg a legfrissebb József Attila-kötetet, amelyből 1 700 példányt vett át hazai magyar könyvkiadónk. Az 1 700 példány bizonyára rövid időn belül gazdára lel, hiszen József Attila köteteiből sosincs elég. Ugyanez a szöveggondozású és kiállítású könyv 1980-ban már megjelent közös kiadásban, de akkor csak 750 példányt vett át a Madách. A versek, töredékek, műfordítások kronologikus rendben sorakoznak a kötetben, a szöveg gondozója Stoll Béla. A kötetben, mint a címe is jelzi, József Attilának minden verse és műfordítása megtalálható. Természetesen azok a versek is, amelyeket cseh nyelvből ültetett át. Többek között Petr Bezruč, Josef Hora és Jiŕí Wolker szerepelnek a versfordítások sorában. Ma is élményszámba megy, ha a Ballada a fűtő szemeiről c. Wolker-versét olvassa az ember, amelyet József Attila zseniálisan, az eredetivel egyenértékűen ültetett át. Azt hiszem kevesen tudják, hogy a cseh költők verseinek fordítása Anton Straka, Csehszlovákia hajdani pesti sajtóattaséja, a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok fáradhatatlan építője ösztönözte József Attilát. A kassai (Košice) születésű Straka 1925-től 36-ig képviselte Magyarországon a köztársaságot s ez alatt a baloldali magyar írók részvételével valóságos irodalmi központot szervezett. Megfordult itt Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, József Attila és mások. Straka — kassai lévén — tökéletesen tudott magyarul, így hiánytalanul betölthette szerepét. Minden pénteken fogadónapot rendezett, ahol jól érezték magukat a magyar írók, József Attila sem mulasztotta volna el a találkozót. Anton Straka a cseh és szlovák költőket bemutató antológia részére fordíttatta ezeket a verseket; az antológia 1936- ban meg is jelent. Straka egyébként sokat fordított mind a magyar, mind a szlovák és cseh nyelvből. Sajnos, a magyar költők cseh nyelvű antológiáját már nem volt módjában megjelentetni, a német megszállás után Prágában letartóztatták és meggyilkolták. —Dénes— SZÍNHÁZ CSÓKOLJ MEG, KATÁM! Egy, a maga idején forró sikerű színpadi játék felújítása mindig kockázatos vállalkozás. Nemcsak a régebbi, gyakran megszépülő élményekkel kell szembesíteni az újabb előadást, hanem dacolni az idő múlásával; s ez bizony gyakran változtatja érdektelenné az egykor érdekeset, közömbössé a hajdan aktuális izzásút. Idő, izlésváltás, divatkultusz, újabb nemzedékek színházi nézővé érése mind-mind növeli a lehetőséget, hogy a legendás siker felújítása halvány ismétlésként hasson. A bratislavai Új Színpad zenei társulatának évadkezdö bemutatója is bizo-HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK nyitja, hogy az ilyesmi még egy olyan fölkapott színpadi művel is megtörténhet, mint a Kiss Me, Kate!, azaz a Csókolj meg, Katám! Cole Porter 1948-ban írt világhírű musicaljének kereken negyed évszázaddal ezelőtti: 1963-ban tartott bratislavai bemutatója szinte releváns erejű volt, s egyúttal lényeges eseménye az Új Színpad akkori útkeresésének. Nemcsak a közönség fogadta nagy tetszéssel, hanem ama előadás emléke szakmai körökben is az plkotók egymásra találása és hasonló szintű munkájaként él a köztudatpan. Az a produkció egy olyan előadás volt, ahol a cselekmény, a zene, a tánc, a színek és formák egymást kiegészítő harmóniája uralkodott. Erre a hajdanvolt előadásra távolról sem nosztalgiából hivatkozom, hanem azért, mert a Csókolj meg, Katám! mostani felújítása — sajnos — nyomába sem érhet Cole Porter legnépszerűbb musicalje első bratislavai bemutatójának. Már azért sem, mert ez a most látható előadás még csak műfajilag sem tiszta. Itt-ott ugyan felcsillannak benne azok az erények, amelyek egy-egy musical sajátjai, ám ezek a jelek valóban csupán elvétve vannak jelen. A legnagyobb hiba, hogy Peter J. Oravec rendezése csak a hajdani operettjátszást idézi. Olyannyira, hogy még szituációkra vagy lélektani ábrázolásra sem épít. Sokkalta inkább klisékre, sokszor bevált patentekre, szakállas poénokra. Más szavakkal: a rendező meg sem próbált korszerű játékot teremteni. Vagy a hiba talán abban keresendő, hogy a szóban forgó társulatban hovatovább nem lesz, aki megszólaltassa az igazi musicalt; .. . Nos, ha már Cole Porter „Katája” nem is, de a múzsa mindenképpen homlokon csókolhatná végre az Új Színpad zenei társulatát! Miklósi Péter Janáček: Jenűfa A morva fővárosban idén is megrendezték az őszi nemzetközi zenei fesztivált. Időpontja szinte egybeesik a BHS-ével, csak rövidebb ideig tart. A legjellegzetesebb eltérés azonban az, hogy tartalmilag csupán egyetlen témához, egyetlen gondolatkörhöz kapcsolták. Idén ezt a tartalmi fókuszt Leoš Janáček személye, illetve zeneszerzői tevékenysége jelentette, s aktualitását a zeneköltö halálának 60. évfordulója adta. így hát nem csoda, hogy a hangversenyteremben és az operában elsősorban Janáček-szerzemények szólaltak meg. Az opera felvonultatta Janáček szinte valamennyi zenésszínpadi alkotását. Október 3-án este vendégművészek közreműködésével a Jenúfát, azaz a Jeji pastorkyóát adták elő, azt a müvet, mely országhatáron túl is legnépszerűbb alkotása szerzőjének. A címszerepet — mivel az eredeti cím lefordítása problematikus, így még maga Janáček egyezett bele a mű bécsi bemutatójával kapcsolatban, hogy külföldi címként a főszereplő neve szerepeljen — a Bratisla vából induló s ma már világjáró Gabriela Beňačková énekelte és alakította, mig nevelőjét, a gátlástalanságig fokozott látszatőrzésben a gyermekgyilkosságtól sem visszariadó sekrestyésnöt, a Templomos asszonyt, azaz a- Kostelničkát az osztrák Leonie Rysanek keltette életre. Ők ketten igazi világszínvonalat hoztak magukkal s ízelítőt adtak abból az énekesszínészi színvonalból, mely ma az ideált és a legmagasabb mércét képviseli. Beňačková gyönyörű és árnyalt szopránján eszményien szólalt meg Jenűfa lírában fogant szenvedő szólama, míg Leonie Rysanak korül még akkor is felforrt a levegő, mikor alig pár taktust énekelve csupán végigment a falusi molnárság udvarán. Jellemábrázolása, sötét drámai szopránjának még ma is csorbítatlan ereje, szépsége és egyéniségének kisugárzása ritka ünnepi élmény volt. A két exkluzív vendég jelenléte örvendetesen izzította fel az egész előadást, melyben a két férfi főszerepet — Lacát és Števát — Milan Kopačka és Jozef Abel énekelte — remekül. Az ünnepi élményt méltóképpen keretezte a zenekar teljesítménye. František Jílek, a morva karmesterek doyenje és a kiváló Janáček-specialista állt a zenekar és az előadás élén. Kiérlelt színgazdag tolmácsolásával, a zenekar plasztikus hangzásával és a dráma izzó szenvedélyével maga a szerző is meg lett volna elégedve. Varga József A Budapesti Művészeti Hetek keretében sugározták a veszprémi tévéfesztivál különdiját elnyert, Csáth Géza írásából dramatizált A varázsló álma című tévéfilmet. Férfiasán bevallom, a retrospektív elemekből álló film ismertetése nem kis gondot okoz. Nos, a „sztori" egy harminckét éves, kábítószer hatása alatt vergődő (narkomániás) férfi haláltusáját sejteti!. .. Mondom, sejteti, mert bár a főhős (Eperjes Károly) kómás víziói állandó jelleggel a tovatűnt élményeken viliódznak, a halál ténye nem következik be! A film némely részén misztikus tereket érintő történésekkel viszont egészen reális közelségbe lehet kerülni, ha tudatosítjuk, hogy az ember génjeiben hordozza élete élményeit, de főleg azokat, amelyek markánsabban vésődtek az emlékek tárába! Ezek között, elvitathatatlanul az első, beteljesülő szerelmi élmény foglal helyet! Ezt időrendiségben megelőzi a tudatunkra ébredés, a világra eszmélés kora, a csecsemőkor utáni legzsengébb gyermekkor. Köteteket írtak már ezen emberi életkor élményeinek az egyén karakterére való kihatásáról. Az említettekkel egyenrangú hely illeti meg a kamaszkori élményeinket is, s nem utolsósorban a bensőnkben végbemenő fiziológiai változásokkal való küzdelmeinket! Sorolhatnánk a dolgok és jelenségek tudatos szemlélésének korával. Amikor az életünket kísérő jelenségek, szinte mindegyike valamiféle halálüzenetet közvetít, melyek elöl az ember — ki így, ki úgy — menekülni igyekszik. A mi hősünk a kábítószer-élvezetbe próbált menekülni, ez pedig olyan, mint amikor a kígyó által meghipnotizált béka a kígyó torkában keres menedéket! „Élt harminckét évet." Hősünk ezzel a ténnyel száll vitába, állítván, hogy ő nem harminckét, hanem huszonötmillió évet élt! „Elhihetö", hogy az említett körülmények között a harminckét éves ember huszonötmillió évesnek érezheti magát! S mint ilyen - a saját megítélése szerint is — alaposan megérett a film végén bejelentett vizitre; azaz a halott édesanya meglátogatására. De lehetséges, hogy ez alatt mindannyiunk édesanyját, az anyaföld méhét kell értenünk! A főszereplő: Eperjes Károly színészi szuggesztivitása tette borzongatóan élvezetessé a humánus intéseket sugalló tévéfilmet. Kovács József TELEVÍZIÓ A varázsló álma 9
