A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-25 / 48. szám
Kedves olvasóink! Bizonyára Önök is tapasztalják, hogy a magyar popvilágban vannak olyan csapatok, melyekről naponta cikkeznek, s vannak olyanok, melyek hiába jelentetnek meg akár egy nagylemezt is, mégiscsak keveset beszélnek róluk. Többek közt ennek az okát is vizsgáltam, amikor megkerestem Budapesten az OMEGA együttes billentyűsét, Benkő Lászlók, aki a Magyar Televízió aulájában válaszolt kérdéseimre. „A KIRÁLYOKAT MEG A CSÁSZÁROKAT ÉRDEMES LEFEJEZNI..." — Annak idején az Omega rengeteget járt külföldön, a hanglemezgyárban mégis csak a Neotont emlegetik valutaforrásként. Miért? — Mi vagyunk az egyetlen olyan magyar rockcsapat, melynek a valuta pénze nem a lemezgyárhoz folyik be, s ez nekik nagyon is fájt. Korábban, amikor még nem létezett nálunk exkluzív szerződésrendszer, kértük a lemezgyárat, kössön velünk ilyen fajta szerződést. A sok kérés, könyörgés eredménye az lett, hogy teljesen hivatalosan külföldre adtuk le a munkakönyvünket, azaz nyugatra leszerződtünk a Belafon céghez. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat semmiféle felelősséget nem vállalt értünk, nem is volt gazdánk. A Belafonnál 1973-ban írtuk alá az első ötéves szerződésünket, majd ök felvették a kapcsolatot az Interkoncerttel (a magyar Interkoncert megfelelője nálunk a Slovkoncert és a Pragokoncert — a szerk. megj.) — az iroda azóta is a védnökünk. Amikor pár évvel később Koncz Zsuzsa révén megszületett az első exkluzív szerződés, akkor szerették volna becsalogatni valahogy az Omegát is, de már nem lehetett, hiszen a Belafon már hosszú távon megállapodott az Interkoncerttel. Ezért nekünk jelenleg is két szerződésünk van Magyarországon: az egyik a MHV-val magyar nyelvű hanglemezek megjelentetésére, a másik pedig az Interkoncerttel a Távol- és Közel-Keletre, Nyugat-Európába, Egyesült Államokba, Kanadába és Dél-Amerikába. — Ez azt jelenti, hogy az Omega jelenleg is jár külföldre, hiszen igen keveset hallunk csak róla . . . ? — Hát persze, mert ami nem a lemezgyár propagandáját erősíti, arról miért beszélnének? Ez roppant egyszerű és érthető is. Ha valaki kap egynéhány másodpercnyi reklámidőt a tévében, ami nem két fillér, akkor azt fogja mondani, ami neki kamatozik mind erkölcsi, mind anyagi szempontból. Miért dicsérné valaki a másik lovát? Miután nekünk Magyarországon nincs menedzserünk, az én számból borzasztó hülyén hangzana, ha a sikereinkről beszélnék. Ezt nem tehetem, mert esetleg ellenszenvet váltana ki, s ezt helyettünk senki sem mondja el. A Neotonról hivatásos menedzserek nyilatkozhatnak, nekik ez a munkájuk, a propaganda, a reklám, a csapat futtatása. Ha a mi hátunk mögött is állna ilyen menedzser, biztos elmondaná azt, amit egy spanyolországi ember jobban tapasztal az Omegáról, mert ott rajtunk kivül az égvilágon senkit nem ismernek. De Nyugat-Németországban meg Angliában sem. — Tehát elsősorban Európában népszerű az Omega? — A legnagyobb népszerűségünk a svájciaknál tapasztalható, s ez nem véletlen. Ök már eleve úgy kezelték az Omegát, mintha sajátjuk lett volna. A görögöknél is elámultam! Tudod, az otthoniak tudomásul veszik, hogy nekünk ilyen van és ez a miénk — de mindez nem jelent akkora ovációt, mint amikor az ember elmegy külföldre és szétszedik a csarnokot. Nálunk, Magyarországon is csápolnak, de a misztifikált megkülönböztetés kint sokkal nagyobb. Otthon kézzelfoghatóak vagyunk, de ez már Varsóban, Münchenben vagy Athénban egészen más szférába kerül. — Magyarországon egyedül az Omega élt meg ilyen magas életkort. Mivel magyarázod, hogy e téren nincs konkurenciátok ? — Roppant körmönfontnak tűnik a magyarázat, holott egyszerű. Az ember soha nem tudja meghatározni azt, hogy az első' pillanatban szimpatikus embereknek a rokonszenve milyen hosszú távra tehető. Ehhez hozzá kell tennem, hogy szerencse is kell, hiszen nálunk is csak később igazolódott be, hogy egymás választása jól alakult. Ez olyan, mint egy házasság, csak nem két, hanem öt ember között. Huzamosabb együttlét után az emberekben kialakul egy ún. megbocsátási mechanizmus, melyet a zenészek 99 százaléka nem gyakorol. Tudtommal hibátlan ember nincs! Legtöbbjük úgy gondolkodik, hogy ezt én találtam ki, én csináltam, az én eredményem és a többit én tartom el. Ettől a perctől kezdve ezt a házasságot értelmetlen fönntartani. Ha véletlenül, nagyon ritkán öt ember képes belátni azt, hogy ami megszületett, az nem csak az ő eredménye, sőt a saját hibáit képes kiölni a többivel szemben, míg a többi rigolyáit valamilyen formában lenyeli, tolerálja, akkor elképzelhető a több évtizedes együttlét is, s mondom, hogy ez világviszonylatban is csak két-három esetben fordult elő. — Ez azt jelenti, hogy a mai „úttörőknek" általában fejükbe száll a dicsőség ? —- Minket senki sem kényeztetett el az életben, megtanultuk fölszedni azokat a plusz dolgokat, jegyeket, jeleket és kötelességeket, ami általában egy gyors karrier esetén megszédíti a palikat. Kapálnak egymás mellett a pincében hétről hétre, s közben olyan pályafutásról álmodoznak, mint a miénk. Aztán amikor hirtelen beleesnek, vagy a ma már kialakult ipari háttér, vagy a menedzserrendszer üzleti vagy egyéb meggondolásból felkapja őket, s menővé válnak, akkor megszédülnek, s azt hiszik, hogy az életük mától kezdve már csak ilyen lesz. A szerencsésebb fajtája már a második, harmadik nagylemez után egy kicsikét öntelten rádöbben arra, hogy ami tavalyelőtt nagyon népszerű volt, az most nem biztos, hogy jó. — Kire, kikre gondolsz? — Sokra. Neveket sorolhatnék, mert két-három évenként nekünk mindig a következő feltörekvő vagy utánunk törekvő nagy bandákkal kellett felvenni a versenyt. Volt Piramis-jelenség, de akkor mi már mit tudom én hányadik Ómega-jelenség után voltunk; s nekünk azt a kesztyűt is fel kellett vennünk, persze nem úgy, ahogy azt egyesek szerették volna, hogy vitatkozzunk a nyilvánosság előtt, ki játszik jobb zenét; mert ugye. az egyik ember a fehér kenyeret szereti, a másik a piritőst. — Egyes kritikusok szerint az Omegát ma már csak az Omega-mítosz tartja életben. Ez igaz lenne ? — Te, képzeld el, mi lenne, ha a kritikusoknak nem lennének ellenérveik! Ez egy magyar sajátosság; ha valaki, mint kritikus jót ír, úgy indul el a pályán, akkor úgy érzi, hogy a kutya sem figyel oda. Ha mindjárt megmártja a tollát méregben vagy vérben, máris elismert kölyök. Kialakult mára egy gyakorlat — kezdő csapatról kritikát írni nem nagy dolog, mert kevesen olvassák. Mit kell célba venni? A királyokat meg a császárokat érdemes lefejezni, mert abból valami történik. Ilyenkor szokott bennem fölmenni a pumpa, s mielőtt elindulnék „lövöldözni" vagy hogy pofon vágjak néhány konjunktúralovagot, felhívom a Kóbort, aki ha a színpadon nem is látszik, de a világ legnyugodtabb és legtürelmesebb embere. Ilyenkor próbál megnyugtatni, hogy te figyelj, hagyd a fenébe, hisz ő nem ér föl a cipődig! Ennek ellenére mindegyik kritikát elolvasom, de csak azért, hogy össze tudjam rakni, mennyire hazug és mennyire igaz. Beszélgetett: KOLLER SÁNDOR Fotó: Gyökeres György 8
