A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-25 / 48. szám

Részlet egy beszélgetésből, amely nem a riport kapcsán készült: — Szerinted a táncosok bohémabbak, mint az átlag? — Nem hinném. Tanárok állítják ezt róluk, olyat is hallottam, hogy a táncosok isznak. Szerintem a táncos gyerekek ugyanolyanok, mint a többiek, csak jobban figyelnek rájuk. Minden hibájuk hatványozottan jön le, ha mondjuk egy hétvége után fáradtan, álmo­san, uram bocsá, felkészületlenül jönnek is­kolába. Egy dolog biztos: az a gyerek, aki este hattól kilencig próbál, nagyon meggon­dolja, mit kezd fennmaradó szabadidejével. Á mai középiskolai követelmények mellett, még ha átlagos képességű diákról van is szó, nem lehet kocsmázni. (Részlet Novák Ferenc felszólalásából egy táncszövetségi ülésről): „Van egy nagyhatalomnak minősülő nép­tánckutatásunk. Van egy világviszonylatban egyedülálló gyermektáncmozgalmunk, amely tömeges mozgalom. Dramaturgiai törekvéseinket a színház irigyli s mind többen hívnak bennünket társul. A rockzene kéznyújtása a néptáncnak olyan emberek ezreivel láttatta meg ezt a kultúrát, akik’ máshol nem néztek volna meg. Ezt a néző nem tudhatja meg a tévéből, sajtóból, megtudhatja viszont, hogy X futballista me­lyik sarkon vásárolta és ette meg kedvenc hamburgerét. Egy tévés gyártásvezető az adható honorári­um felét ígéri, ha néptáncról van szó. Népe­ink alapvető kultúrájára tanítják gyerekek ezreit gyermektánc-pedagógusok — ingyen. Mindez nagyon fontos akkor, amikor ellenő­rizhetetlen információözön áraszt el bennün­ket a business-kultúra százezernyi ragyogó csillagával." (K. |M. 34 évep gimnáziumi tanár) — Hogyan tekintesz az amatőr táncos di­ákokra ? — Ugyanúgy, mint a többire. Igaz, valamivel nyíltabbak, de a világhoz való viszonyuk egyértelműen pozitív, sok emberrel találkoz­nak. sokhelyütt megfordulnak; egészsége­sebben gondolkodnak. —' Ha hétfőn azt látod, hogy valamelyik fáradt esetleg nem tudja az anyagot, hogyan visel­kedsz? — El tudom nézni. Nekem az a fontos, hogy az anyagot megtanulja — akár utólag, szer­dára. Nem szeretem azonban, ha valamelyi­kük visszaél ezzel. — Ha gyermeked táncolni szeretne, támogat­nád? — Egyértelműen. Részlet dr. Ptzák. pszichiáter könyvéből: „A — jó gyermek — sok szülő és nevelő szemében az, aki az iskolán és otthonán kívül semmi mással nem foglalkozik. Sok feleség ideálja az ilyen jellegű „kétdimenzi­ós" férj. Óva intek mindenkit, tartózkodjon a kétdimenziós típustól. Nincs rosszabb dolog a világon, mint leélni egy életet olyan társsal, akinek sem hobbija, sem egyéb „harmadik dimenzióbeli elfoglaltsága" nincs. Kedves lányok és fiúk! Necsak tűrjétek, támogassá­tok barátotok minden olyan tevékenységét, amellyel egy teljesebb, tartalmasabb élet felé halad. Egy potenciális tartós kapcsolat­ban hozza meg gyümölcsét támogatásotok." Az autóbusz reggel továbbindul. (R. T. 31 éves autóbuszsofőr) — Szeretsz velünk járni? — Igen. Amatör „művészekkel" jártam ösz­­sze az országot és fél Európát. Igaz, nem vagytok egy könnyű társaság, itt hajnaltól éjfélig vigyázzban kell állni, állandóan zaj van, nem ültök disztingváltan, mint egy nyugdíjas kirándulócsoport. De talán pont ezért szeretlek benneteket. — Nem zavar, hogy mi önfeledten szórako­zunk, te pedig a volán mögött dolgozol? — Néhány százezer kilométer után ez nem téma. (M. A. 44 éves autóbuszsofőr) — Szeret velünk járni? — Nem. Itt hajnaltól éjfélig vigyázzban kell állni, állandóan zaj van, nem hasonlítanak egy nyugdíjas kirándulócsoportra. — Zavarja, hogy mi önfeledten szórakozunk, míg önnek a volán mögött kell dolgoznia ? — Néhány százezer kilométer után most már nagyon. A vasárnapi szabadtéri fellépés után megjelennek a „civil gondok". Nem csoda, amatőrökről van szó. (L G. 45 éves nyugalmazott hivatásos balett-táncos) — Ha fiad táncos pályára lépett volna, támo­gattad volna ? — A belét tapostam volna ki. — Ugyan miért? — Nézd, a mi szakmánk nem szakma ha­nem diagnózis. És melyik anya tűmé el, hogy fia valamilyen kórban szenvedjen. (Zs. Z. 38 éves hivatásos táncos) — Kislányod táncol? — Négyéves korától. — Ti tanítjátok ? — Nem. De mi ítéltük táncra azzal, hogy négyéves kora óta mindenhová velünk jár. Nagyon örülnék, ha a feleségem nyomdoka­iba lépne. — Miért? — A mi szakmánk nem szakma. Mi így élünk, nekünk ez így jó, és melyik szülő ne szeretné ha gyermekének jó lenne. Vasárnap este, ugyanaz a parkoló; ro­hanás haza, kollégiumba a nagyok egy kávéra, fröccsre. (R. L. 22 éves építész): — Hát mégis kik vagyunk mi? Örültek? Vagy ahogy Rzák Írja: „háromdimenziós embe­rek?" Hát lehet normális az. aki ennyi energi­át, pénzt, időt öl bele az egészbe. Van, aki nem állhatja társaságunkat, mert olyanok vagyunk, mint az egyszeri színész: akkor érzi magát jól. ha a színház büféjében színházról beszélgethet színházi kollégájával. Többet tudunk-e a világról, mert táncolunk? Vagy érdeklődési körünk beszűkült, mert tánco­lunk? — Vasárnap este búg a mosógép, mert szombaton fellépés volt. A szombat esti tévéműsort hetek óta nem láttuk. Mit csinál júniusi 30 fokos hőségben egy épeszű em­ber? Strandol. A táncos? Veri magát a feszti­válszínpadon. Megéri mindezt? Életünket aki irigyli, tudja meg: Asz­­szonyt ha ölelünk, gyermeket ha be­szélni, járni tanítunk, sört ha kortyolga­tunk, gondolatunk egy nyugodtabb, ké­nyelmesebb élet körül jár. Élni úgysem tudnánk véle ... ízületeink kopása megállíthatatlan és legfontosabb tárgyunk egy nagy vá­szontarisznya. LOVÁSZ ATTILA (A riportalanyokra való ráismerés, valamint a velük való hasonlóság egyáltalán nem a véletlen müve.) Fotó: Gyökeres György Pályázati felhívás A Csemadok Központi Bizottsága és nyelvi szakbizottsága nyelvjárásgyüjtő pályázatot hirdet. Pályázhatnak csehszlovák állampol­gárságú önkéntes gyűjtők és gyűjtő­­csoportok bármilyen nyelvjárási tár­gyú, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tartal­mazó pályamunkákkal, tehát szó­­kincsgyüjtéssel (pl. a gazdálkodás, építkezés, viselet, táplálkozás stb. szókincse), tájszógyűjtéssel (egy-egy nyelvjárási egység valódi, alak szerinti és jelentésbeli tájszavai), földrajzi ne­vek, ill. személynevek (elsősorban ra­­gadvány- és gúnynevek) gyűjtésével és feldolgozásával, egy-egy nyelvjárá­si jelenség (pl. i-zés, ö-zés, azonszó­­tagú I kiesése; névszóképzés, igera­gozás stb.) feldolgozásával, ill. egy­­egy nyelvjárási egység teljesebb nyelvi anyagának rendszérezésével. PÁLYADÍJAK : I. díj 3 000.- Kčs II. díj 2 000.— Kčs III. díj 1 000.- Kčs Az egyes díjfokozatokat a bírálóbi­zottság megosztva is kiadhatja. Pályázni lehet továbbá nyelvjárási szövegek hangfelvételével is. A meg­felelő minőségű felvételeket értékes könyvekkel jutalmazzuk. A hangszala­gok árát számla ellenében térítjük. A bírálóbizottság készülő, ill. meg­védett szakdolgozat anyagát nem fo­gadhatja el. A pályamunkákat 1988. december 31 -ig két példányban kell beküldeni a Csemadok Központi Bizottsága (Nám. I.mája 10—12, 815 57 Bratislava) címére. A pályamunkákon fel kell tüntet­ni: — a gyűjtő nevét, foglalkozását, lakcímét, továbbá a gyűjtés helyét és rdejét, valamint az adatközlők szemé­lyi adatait. A pályamű legnagyobb terjedelme 60 gépelt oldal lehet. A beküldött pálymunkák első pél­dánya — a pályázók szerzői jogának tiszteletben tartásával — a Csemadok KB nyelvjárási adattárába kerül meg­őrzésre. A pályázók szakmai-módszertani segédanyagot igényelhetnek a Cse­madok területileg illetékes járási bi­zottságától, ill. a Csemadok KB műve­lődési osztályától. A pályázat eredményeit a bírálóbi­zottság 1989 márciusában, a XX. Ka­zinczy Nyelvművelő Napokon hirdeti ki. 7

Next

/
Thumbnails
Contents