A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-15 / 29. szám
A JÓAKARAT EREDMÉNYE Prágában július 5-én két kiemelkedően fontos esemény jegyében nyitották meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 44. ülését. Július 25-én írták alá a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) és az Európai Gazdasági Közösségnek (EGK) a hivatalos kapcsolatfelvételéről szóló nyilatkozatot és június 28-a és július 3-a között zajlott le Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának 19. országos értekezlete. Mindkét esemény történelmi jelentőségű és döntően meghatározza, nemcsak az érintett országok, hanem talán az egész európai kontinens fejlődését. A két gazdasági szervezet, a rövidesen negyven esztendős KGST és az immár több mint harminc éves EGK annak ellenére, hogy évről évre viszonylag magas értékű árucsereforgalmat bonyolít le, eddig hivatalosan nem vett egymásról tudomást. A hosszas tárgyalások eredményeképpen június 25-én aláirt nyilatkozat e visszás helyzetnek vetett véget. A KGST és az EGK kéznyújtása tulajdonképpen azt jelenti, hogy Európa két nagy gazdasági szervezete (a szocialista országokat és a fejlett tőkés országokat tömöritö gazdasági szervezet) hivatalos kapcsolatot létesített egymással. A nyilatkozat, s a nyomában várható kibontakozó együttműködés Európa keleti és nyugati részében egyaránt igen jelentős változásokat eredményezhet mind gazdasági, mind politikai tekintetben. A közös nyilatkozat aláírását mintegy 15 évig tartó tárgyalás előzte meg. Szovjet részről először 1972-ben hangzott el, hogy a Közös Piac „realitás". Tulajdonképpen ehhez a megállapításhoz köthetöek a KGST által kezdeményezett első kapcsolatfelvételi kísérletek. A „puhatolózás", illetve az első tárgyalási szakasz hozzávetőleg a hetvenes évek második felére tehető. Mivel azonban akkoriban még mindkét fél makacsul ragaszkodott merev álláspontjához, az első tárgyalási szakasz eredménytelenül zárult. A második tárgyalási szakasz másfél évtizedes csend után kezdődött újra. Az eredményeként most aláirt dokumentum kompromisszumos jellegű. Mindkét részről be kellett látni, hogy az elzárkózás káros, az együttműködés mindkét fél érdeke. Végül az okmány megszületését a kölcsönös jóakarat, valamint a kedvezőbbé fordult világpolitikai helyzet is elősegítette. A megállapodás értelmében a két közösség először a környezetvédelem, a statisztika, az ipari szabványosítás és a gazdasági előrejelzés területén kutatja fel az együttműködés konkrét lehetőségeit, majd sort kerít a nukleáris reaktorbiztonság, az űrkutatás és a közlekedés területén elképzelhető kooperációra. Az elismerési folyamat másik — szintén nagyon jelentős — részeként az egyes KGST-tagállamok külön-külön is tárgyalásokat folytatnak majd az EGK-tagállamaival egyrészt a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, másrészt az együttműködésről. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Prágában tartott 44. ülése az említett nyilatkozat és a Moszkvában tartott pártértekezlet eredményeit felhasználva tanácskozott és hozta meg a szintén fontos döntéseit. BALÁZS BÉLA A prágai vár Spanyol Termében CSÜTÖRTÖK hozott határozatok végrehajtásámegkezdödött a kerületi és járási nak értekelése. További cél, hogy pártbizottságok vezető titkáraiaz ülés hozzájáruljon a párt által az nak országos ülése. Az ülés célja a átalakítás és a demokratizálás CSKP XVII. kongresszusán, valaeszközeinek hatékonyabbá tétemint a CSKP KB 7. és 9. ülésén lehez. Wojcziech Jaruzelskinak, a LEMP KB első titkárának, az Államtanács elnökének meghívására a lengyelországi Vratislavba érke-PÉNTEK zett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsá- J§ nak elnöke. Luxemburgban aláírták az Európai Gazdasági Közösség, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa közötti hivatalos kapcsolatfelvételről szóló nyilatkozatot. Az okmányt a KGST részéről Rudolf Rohlíóek, a szövetségi kormány első alelnöke, valamint Vja-SZOMBAT cseszlav Szicsov, a KGST titkára, a Közös Piac részéről Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter és Willy de Clercq, az Európai Közösségek Bizottságának kulkapcsolatokkal megbízott tagja irta alá. Hivatalos látogatásra hazánkba VASÁRNAP gazdasági együttműködés bövitéérkezett Franz Vranitzky, az Oszt- séről tárgyaltak, s arról, hogy a két rák Köztársaság kancellárja. Vra/JJ szomszédos ország a jövőben — nitzkyt Ľubomír Štrougal, a sző- || amennyiben lehet — problémák vetségi kormány elnöke hívta nélkül éljen egymás mellett, meg. A látogatás során főleg a Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára a prágai Kultúrpalotában találkozott hazánk tömegtájékoztató eszközeinek vezetőivel. Bukarestben ülést tartott az RKP KB, az ülésen Nicolae Ceausescu, a párt főtitkára mondott beszédet. Megvitatták az idei és az ötéves terv feladatainak teljesítését célzó intézkedéseket, továbbá fel-KEDD 28 olvasták azt a levelet, melyet az RKP KB a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához intézett a román—magyar kapcsolatokkal összefüggésben. A moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában június 28-án megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártja 19. országos értekezlete. A csaknem húszmillió szovjet kommunistát a tanácskozáson 4 991 küldött képviselte. A konferencia napirendjén az SZKP és a szovjet állam fejlődésével, a társadalom átalakításával és demokratizálásával összefüggő kulcsfontosságú kérdések szerepeltek. A főbeszámolót Mihail Gorbacsov terjesztette elő. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya megvitatta a környezet alakításának és védelmének a 8. ötéves tervidőszakra és távlatilag a 2000-ig terjedő időszakra szóló koncepciójából eredő feladato-SZERDA 22 kát. Megállapították, hogy sikerült elemi a koncepció alapvető célját, azt, hogy ne szennyeződjön tovább a környezet, ne növekedjen a szennyező anyagok mennyisége. vissz^piii/wto június '88 Medoet Qfoűjő! Nyár van, a menetrendszerű népvándorlás kora. A nemzetközi főút mellett állok, lemaradtam a buszról. Hosszú esztendők után megint „a utóstoppolni" vagyok kénytelen, ám az eltelt egy óra során alighanem teljes bizonnyal kiderült: valami megváltozott. Merthogy senki sem áll meg, mint ahogy én sem állok meg senkinek. Kivételt képeznek persze az ismerősök, de úgy látszik, az elhaladó kocsik úrvezetőinek nem vagyok ismerőse. Hogyan is lehetnék, hiszen a kocsik zömmel külföldiek. Szó se róla, annál érdekesebb megfigyeléseket kínálnak, hiszen már az első negyedórában feltűnt, hogy az elhaladó autókban kevés a gyerek. Az első két ülésen fiatal párok ülnek, a hátsó üléseken csomagok utaznak, az utánfutó lakókocsiban nyilván senki sem utazik, merthogy az ugyebár tilos. Hol vannak a gyerekek? Hol vannak vajon a gyerekek? Nem tudom. A kérdést hasztalan ragozom, így hát megállapodom önmagámmal annyiban, hogy íme: eggyel megint több lett a megválaszolatlan kérdések száma. Milyen kár, hogy nem húztam strigulákat hogy nem számoltam az eltelt idők során. Mert akkor most számszerűen tudnám, hány kérdésre nem kaptam eddig választ. Mitagadás, szegényebbnek érzem magamat, hiszen ha tudnám, hogy miért nőtt a nyakunkra ennyire a hivatal, akkor talán egy lenge kézmozdulattal szétoszlathatnám a bürokrácia szövevényeit amit oly sok társadalmi erőfeszítéssel sem könnyű szétoszlatni. Persze, vannak kérdések, amelyekre tudom a választ, csak éppen a megoldást nem tudnám kivitelezni. Itt vannak például ezek a hatalmas gödrök — ripsz-ropsz megtelnek szeméttel. De nem ám háztartási szeméttel, hanem szemétté minősült építőanyaggal, olyan konzisztenciájú romhalmazzal, hogy az ember azt hinné: egy földig bombázott kisvá_ rost hordtak a gödörbe. Tégla, építőkocka, szétroncsolhatatlan vasbetonpanel és beton, és megint beton. Mivelhogy egyetlen autó sem vett fel, gyalogos utazásom során most közelről, alaposabban is megszemlélhetem a gödröt s eltöprenghetek azon, vajon hány száz esztendeig görgette a folyó a kavicsot, amíg kibányászták, amíg a helyszínre szállították ? Mennyi ideig érlelődött a cement alapanyaga, mennyibe került az elszállítása, kiégetése, újraszállítása, bedolgozása. Mennyi pénzbe került, míg beton, azazhogy szemét lett belőle, amit természetesen ide, a gödörbe is el kellett szállítani. S mindez csakis és kizárólag emberi mulasztások során jöhetett létre. Mert eltörött, mert kisebbre, mert nagyobbra sikerült az előírt méretnél, mert így, meg úgy... Bámulom ezt a pokoli látványt, de hasztalan tudom, hogyan kerülhetné el a huszadik század embere ezt a produktumot mert jómagam nem gyártok panelt, nem vagyok építésvezető, nem vagyok ellenőr. Újságíró vagyok, akiről majd egy építésvezető a sorok olvastán cinikusan mosolyogva azt mondja: papol. Hát igen, papotok, és aggodalommal gondotok arra, hogy jóllehet néhány évtized múltán majd a gyerekeink lesznek kénytelenek kiásni a föld gyomrába temetett szemetet, mert addigra észhez tér a világ, nagyobb tesz benne a rend, a tisztaság, s talán futja majd az utánunk jövök energiájából arra is, hogy utánunk seperjenek. Persze, addig is sok kérdés marad megválaszolatlan. De bízvást — egyre kevesebb. 3
