A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-18 / 47. szám
Tóth Zsigmond alezredes, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének igazgató helyettese, valamint Novák Ferenc ErkeTdíjas, érdemes művész, az együttes művészeti vezetője KATONÁK — NEM EGYENRUHÁBAN A tánckar — íme így kell felsőfokon! Az a híres férfikar. A Csemadok Bratislava! Városi Bizottsága november 5-e és december 5-e között rendezte meg a II. Városi Kulturális Napokat. Ezen rendezvénysorozat keretében került sor a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének bratislavai vendégszereplésére. — Az olvasóink körében is jól ismert művészegyüttes — hiszen ki ne ismerné szólistáit: a füleki (Fiľakovo) származású Szvorák Katalint, aki gyönyörű hangjával, szerény megjelenésével és elragadó előadásmódjával már többször megörvendeztette a Csemadok központi vagy járási rendezvényeinek közönségét; legutóbb például Bősön (Gabői-' kovo) dudanótákat fújva. Balog Márton neve is csupa nagy betűvel íródott be a népdal kedvelők szivébe. A tévé jóvoltából ismertük meg, s mindjárt meg is szerettük, a komámasszony kakasával való huncutkodásáért, férfiszívet sajditó bakanótáiért és a közönség elragadtatott tapsát, ovációját kiváltó zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon való fellépéséért — most tíznapos túrára érkezett hazánkba. Bratislaván kívül felléptek két alkalommal Galántán, majd — mivel baráti kapcsolat fűzi őket a Ján Nálepka kapitányról elnevezett Katonai Művészegyütteshez, s igy a Csehszlovák Néphadsereg vendégei voltak — majd további fellépéseik színhelye Csehország volt. Ottani szerepléseik sorát Prágában kezdték, majd Karlovy Varyban és Pisekben léptek színpadra. A vendégszereplést záró ünnepi műsorra pedig a prágai Smetana Színházban került sor. Novák Ferenc, Erkel-dijas, érdemes művész. az együttes művészeti vezetője a bratislavai bemutatót megelőző sajtóértekezleten elmondta, hogy műsoruk összeállításakor két szándék vezette: Megmutatni az alapkultúrát, a tiszta folklórt, a népzenét és ugyanezt immár Kodály Zoltán és Bartók Béla feldolgozásában is hallatni. Mindezek mellett — tisztelegve a vendéglátó ország kultúrája előtt — Eugen Suchoň és Bedŕich Smetana egy-egy kórusművét is műsorra tűzték. Meglepő és üde foltja volt a műsornak, amikor Szvorák Katalin szlovák népdalt énekelt. A cseh és a szlovák nézők, persze, nem tudják róla, hogy ö a füleki Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban szlovákból is érettségizett. A férfikar tagjai viszont biztos, hogy nem érettségiztek szlovák nyelvből, mégis nagyon szépen, s hitelesen adták elő a szlovák kórusműveket. A műsor második részében egy táncjátékot láttunk, amelynek zenéjét Rossa Ferenc szerezte, s e zene alapján a világ bármely részén felismernék, hogy magyar táncjátékról van szó. Maga a történet a Kocsonya Mihály házassága című XVIII. századi komé dia alapján bontakozik ki. A táncosok játékában gyönyörűen ötvöződik a magyar néptánckultúra, a balladisztikus hangulat és valamely korszak — akár napjaink — társadalmi helyzetképe. Itt elsősorban a „közvélemény". a falu nyelve Weöres Sándor által is megfogalmazott „letyepetye lepetye" hatására új lendületet, s új irányt kapó cselekményre gondolok. Oly kifejező volt a koreog-Házasság Kocsonya Mihály módra ráfia, hogy a mellettem ülő cseh kiskatonák, akik pedig nem ismerik a magyar népi kultúra hagyományait — is megértették s élvezték a színpadon történteket. Egyformán feledhetetlen a részeges lányát férjhez adni akaró, házaspár figurája, a haszonleső Kocsonya Mihály, de szívderítő kacagásra fakasztott a nagyhatalmú bíró pöffeszkedő alakja is. Persze, az ő pöffeszkedése éppúgy hozzátartozott a játékhoz, mint a papok álszent ájtatoskodása vagy a nézelödő-bámészkodó asszonyok, férfiak kiváncsiskodása, és csak hitelesebbé, élvezhetőbbé tették az előadást. A Ján Nálepka Katonai Művészegyüttes vezetője Juraj Danczik nagy örömmel üdvözölte magyarországi kollégáit, hiszen júniusban ok vendégszerepeitek Magyarországon. Ez most tragédia vagy komi Hónapok múltával is meleg szívvel gondol vissza a magyarországi sikerekre, a lelkes, értő közönségre. Mindkét együttes vezetői vallják, s ezt Tóth Zsigmond, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének igazgatóhelyettese is megerősítette, hogy céljuk a sorkatonák szórakoztatása, kultúra iránti igényük kialakítása. Emellett persze, a nem sorkatonákat, az egyszerű civil embereket is szívesen szórakoztatják a világ bármely pontján. A baráti látogatásoktól pedig tapasztalatcserét, szakmai gazdagodást várnak. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének bratislavai vendégszereplése remekbe sikerült. Igaz, a környékről érkező amatör néptáncosok és az amatör néptáncmozgaía? lommal szimpatizáló közönség szívesen látta volna az ö táncosaik előadásában (íme igy kell felsőfokon! — címmel) az összes magyar tájegység táncát, de be kell látnunk, hogy egyetlen est műsorába ezt lehetetlen besűríteni. Talán majd legközelebb ... Mindenesetre a közönség búcsúztató tapsa azt sugallja, hogy visszavárja a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesét Bratislavába. RSTER MAGDA Gyökeres György felvételei 1
