A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-18 / 47. szám

Simonyi Lajos nyolcvannégy éves. A legtöbb ember, ha megéri is ezt a kort, rendszerint fizikailag is szellemileg is passzívvá válik, testét és lelkét inkább csak elviseli, beletörődik abba. hogy néhány évvel túlélte korosztályát, s várja a megváltó halált. Ő nem. A szeme huncutul csillog, egyfolytában keres valamit, szálfa termete ma is egyenes, teljes lényéből derű és optimizmus sugárzik. 1904-ben született Horvátiban, Esztergomban, Prágában és Bratislavában járt iskolába, a Nyitrai Pedagógiai Kar rajztanáraként vonult nyugdíjba 1965-ben. Párkányban (Štúrovo) telepedett le, létrehozta a művészeti népiskola rajztagozatát, s ma is a városban él, magányosan a Petőfi utca egyik zajoktól távoleső bérházában. A lakásban felgyülemlett rajzoktól, festményektől szinte lépni sem lehet, s a pince is dugig telt már az élére állított rajzlapokat, vásznakkal.

Szárnyak

LUKÁŠ VACUÜKKAL - PRÁGÁBAN

r

A marcelházi kiállításra akvarelljeiből válogattunk, elsősorban azokat a tájképeket, amelyek az alkotó mostani mozgáskörét leghívebben jellemzik. Realista képek ezek kivétel nélkül, szinte fotográfiai hűségűek, mégsem a szolgaiság bennük a domináns elem. Tájhűek, de élettel telítettek, mívesek, mégsem aprólékosan másolók. A szakma

ismerete a szembetűnő, a tisztességben megszerzett rutin. A vizek, a fák, a rétek bármely évszakban kerülnek is a festő látókörébe, hajlékonyak maradnak, akár a tavaszi szél simogatja a botlófüzek gallyait, akár a januári zimankó fogja dermesztő nyalábjába a ligeteket.

Szeretettel gondolok az idős mesterre, s hiszem, hogy volt tanítványai is ezt teszik, ha hallanak vagy olvasnak Simonyi Lajosról. Alkotókedve töretlen, egyre siet, hiszen annyi mindent meg kell festenie még. Legyen hozzá ereje, egészsége.-soóky-Fotó: Szűcs Jenő

Szemérmes, érzékeny, könnyen sebezhető kamaszként mutatkozott be a filmvásznon, 1979-ben. Tizenhét éves volt akkor; a Szerelmek, esőcseppek ártatlan hősét, egy szerencsétlen cipészmester legfiatalabb gyerekét játszotta. Három évvel később, az Üres zsebekben pajkosság, pimaszság, lázadás bujkál a szemében, ahogy azt a szerep megkívánja. A Szerelem az átjáróban vesztébe rohanó prágai vagánya még nagyobb sikert hoz számára; ez a csavaros eszű, Vencel téri fiú a nézők százezreit vonzza a moziba. Új hőse van a cseh filmnek: a neoromantikus James Dean-típus, aki zavart mosollyal, leszegett fejjel leplezi magányát. Aztán 1985 nyarától 1987 nyaráig semmi. Film, tévé és színház helyett két év katonaélet. A folytatás, tavaly ősszel, a Jasor/av Soukuppal forgatott Egy igazi haver. És rögtön ezután egy újabb film: a Karel Kachyňa rendezésében készült Vigyétek hírül szerelmeiteknek.

— A jelek szerint megy minden a régiben ... Sőt! A prágai ABC Színházban, a Markéta Lazarovában meg sem szólal csehül — csak németül. A tévében, a Talpraállásban, az ellenállhatatlan csibészek után nemrég egy számítóközpontban dolgozó, megbízható szakembert játszott. S ami ugyancsak meglepő az ön esetében: a sok-sok mai fiú után régmúlt idők hírhedt párbajhősét kelti majd életre Soukup legújabb filmjében. Vagyis „a kényszerleszállás" után most ismét a magasban van.

— Jó kis kényszerleszállás volt az ... huszonnégy hónap szerepek nélkül... pokoli nehéz volt. Azt hittem, évek telnek majd ei, míg újra egyenesbe jövök, féltem, hogy Soukupon kívül, aki az Egy igazi haver forgatókönyvével várt rám, senki sem fog hívni egy ideig. Erre mi történt: alighogy leszereltem, az első napomat töltöm otthon, csörög a telefon, s azt kérdezik: volna-e kedvem egy sokrészes tévéfilmsorozathoz — a katonákról. Kezdés két hét múlva, egy kaszárnyában. Tréfának nem rossz, gondoltam, de gyorsan kiderült: valóban számítanak rám. Erre még jobban nevettem ... és persze, azt feleltem, hogy nem.

— És jött Soukup, akinek azonnal igent mondott.

— Én már úgy mentem el katonának, hogy tudtam, amint hazajövök, elkezdjük a forgatást. Ez jó érzés volt, rettentő sok erőt adott. Ha nincs ez a szerep, nem is tudom ... én annyiszor voltam depressziós az alatt a két év alatt, hogy a végén már attól tartottam, tiszta üres a lelkem. Hogy nincs már bennem semmiféle érzelem. Hogy a várakozástól teljesen kiégtem. Itthon aztán kezdtem feltöltödni... és ebben Soukup is sokat segített. Hozta a forgatókönyvet, megbeszéltük az összes jelenetet, átírtuk, ami nem tetszett, és elkezdtünk forgatni.

— Karel Kachyňa kilenc évi szünet után hívta újra.

— A Szerelmek, esőcseppek volt az első közös filmünk, s bár azelőtt, a tévében, jópár szerepet eljátszottam már, a pályán végül is Kachyňa indított el. Akit elsősorban azért tisztelek, mert határozott elképzelése van minden jelenetről. Ha például Soukuppal forgatok, csak akkor vagyok nyugodt, ha átveszszük az összes párbeszédet és részleteiben megbeszéljük, ki hogyan képzeli a soron következő képet. Kachyňában

vakon megbízom. Nála mindig tudom, hogy úgy kell csinálni, ahogyan ő akarja, mert a legzseniálisabb ötletem sem jobb, mint az övé. Hiszek én Soukupnak is, hiszen ismerem öt jól, az Üres zsebeket és a Szerelem az átjáróbant is vele forgattam, de ha ö irányít, megjegyzéseim, észrevételeim vannak, Kachyňánál viszont fenntartások nélkül megyek bele minden jelenetbe. Sajátos látásmódjával, poetikus képsoraival akkora hatással van rám, hogy úgy állok előtte, akár egy alázatos, ellenkezést nem ismerő gyerek.

— Soukup új alkotásában, az NSZK—csehszlovák koprodukcióban készülő Híres párbajokban egy lobbanékony, hirtelen haragú hadnagy lesz majd.

— Aki minden rossz szóért azonnal ölni tudna.

— Ilyen figurát sem játszott még soha.

— Örülök is nagyon a szerepnek .. . Markéta Lazarová Kristiánja is azért áll olyan közel hozzám, mert szokatlan feladat volt számomra. És nemcsak azért, hogy németül mondom a szövegemet ... azt bemagoltam és kész! Ami sokkal izgalmasabb volt: egyetlen hangos szó. nyüszítés nélkül, riasztó vigyorokkal, finoman érzékeltetni, hogy a történet vége felé, amikor elveszti apját — megzavarodik a fiú.

— Mit gondol, változott valamit az elmúlt két-három év során?

— Külsőleg biztosan, de belsőleg ... talán ott is. Hogy miből sejtem ? Abból, hogy a hogyanok és a miértek mostanában sokkal jobban foglalkoztatnak mint régen. Meg abból, hogy az utóbbi időben alig-alig röpködök.

SZABÓ G. LÁSZLÓ (Lőrincz János felvétele)

8