A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-18 / 47. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL FÁBRY ZOLTÁN Irodalmi és Kulturális Napok Az elnökségi asztal egy része Immár hagyományosan, ezen az őszön is a kassai (Košice) Hutník Szállóban (okt. 14— 16.) rendezték meg a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat. Dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára megnyitó beszédében méltatta e napok kulturális és közművelődési jelentőségét, majd bejelentette, hogy a Fábry Zoltán Dijat az idén a bizottság dr. Turczel Lajos nyugalmazott egyetemi tanárnak, irodalomtörténésznek ítélte oda, aki sokat tett a Fábry-életmű és a csehszlovákiai magyar irodalom népszerűsítéséért. Dr. Turczel Lajos betegsége miatt nem vehetett részt az ünnepségen, levelét és Fábry Zoltánnal kapcsolatos emlékeit rögzítő tanulmányát dr. Lukács Tibor olvasta fel a jelenlévőknek. A Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokon részt vett Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke. Váradi Lajos, a Magyar Népköztársaság bratislavai fökonzulátusának konzulja és dr. Ján Karap, a kassai vb kulturális osztályának munkatársa. Elsőnek dr. Fonod Zoltán A kisebbségi politika Csehszlovákiában a két világháború között és a CSKP nemzetiségi politikája címmel tartott értékes és figyelemkeltö előadást. Statisztikai adatokkal, a korabeli sajtóból vett idézetekkel világította meg a két világháború közötti iskolaügy, a csehszlovákiai magyar sajtó, irodalom és közművelődés helyzetét. A nemzetiségi, kisebbségi harcok belső és külső okaira keresett választ. Dr. Szeberényi Zoltán A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődése 1948 után címmel keresztmetszetet nyújtott irodalmunk negyvenéves múltjáról. Elemezte az induló és az azt követő nemzedékek irodalmi törekvéseit. A különböző antológiák, irodalmi és közművelődési viták hatását. Az egyes lapok kulturális rovatainak színvonalát, valamint az Irodalmi Szemle indulását és az irodalmunkban betöltött fontos szerepét. Dr. Zalabai Zsigmond tartalmas előadásában a Csehszlovákiái magyar szociográfiai irodalom 1948 utáni fejlődéséről adott átfogó képet. Elmondotta, hogy a hetvenes évektől szaporodott meg lapjainkban a honismereti, szociográfiai tanulmányok száma. Külön kiemelte az Irodalmi Szemle nagy sikert aratott tájszámait, amelyekben egy-egy tájegységünk hagyományait, kulturális örökségét avatott kezekkel gyűjtötték egy csokorba. Három jelentős szociográfiai tárgyú könyvet elemzett: Duba Gyula Vajúdó parasztvilág, Gál Sándor Mesét mondok, valóságot és az előadó által megjelentetett Mindenekről számot adok. Hazahív a harangszó című műveket. Szólt a hagyományápolás szükségességéről, a szociográfia szerepéről és gondjairól is. Az első napi vitában Dobos László szólalt fel, aki Fonod Zoltán előadására reagálva, kiegészítette azt saját tapasztalataival. Megemlítette, hogy ma felgyorsult időben élünk és a hagyományőrzés, a nemzetiségi kérdés egyre nagyobb szerepet kap az egész világon. Dr hinni/ Zoltán előállását t irha t hallgatóság Délután a Fábry Napok résztvevői elzarándokoltak Stószra, ahol megtekintették Fábry Zoltán házát, koszorút helyeztek el emléktábláján és a sírján. Este a Matesz Thália színpadán Thirring Viola budapesti színművész Amott is lámpa, itt is lámpa címmel a finnugor népköltészet gyöngyszemeiből állított össze egy önálló műsort. Egyszerű díszletekkel: egy háziszőttessel leteritett asztal, cserépkorsó, friss fenyögallyak, egy szék és néhány gyertya volt a kellék. De a közönséget mindvégig lekötötte az eleven, néha tréfás, néha a legendák, a sámánok világába repítő, ízes szöveg. Vasárnap Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke Közművelődésünk eredményei és távlatai címmel tartott előadást. Összegezte a Csemadok 1949 márciusa óta megtett útját, beszélt a szervezés kezdeteiről, a központi rendezvényekről, a különböző irodalmi és kulturális napok jelentőségéről. Amit végzünk, amit teszünk, mindez népünk és az itt élő nemzetiségek javára, kultúránk ápolása érdekében történik — hangsúlyozta A vitában több mint tizen szólaltak fel. Dr. Vadkerty Katalin Fonod Zoltán előadásához fűzött kiegészítéseket. Beszélt a század elején kialakult politikai pártok szerepéről, az agrármozgalmakról, a gazdakörökről, az iskolákról. A mai feladatokhoz kapcsolódva kihangsúlyozta a honismereti munka nagyobb szerepét, a múlt tüzetesebb feltárását és újraértékelését. Dr. Máté László azt fejtegette, hogyan élünk a Fábry-örökséggel. Több résztvevőre számított. Hiányolta a tanítók kis létszámú jelenlétét. Javasolta, hogy ki kellene bővíteni az előadásokat szlovák, ukrán és magyarországi előadókkal. Fonod Zoltán felszólalásában javasolta, hogy Fábry szelleméhez méltóan igazi fórummá kellene tenni a Fábry Napokat, csak azok jöjjenek el ide, akiket az itt elhangzott előadások érdekelnek. Számos vitázó az iskolák szerepéről, az értelmiség bevonásáról, a tanítók felelősségéről, a tankönyvek hiányosságairól is szót ejtett. Szeberényi Zoltán megköszönte a jelenlevőknek a részvételt és zárszavában már a következő Fábry Napok előkészítésére hívta fel a figyelmet. Befejezésül Fábry Zoltán Élő hagyomány című tanulmányának néhány sorát idézem: „Minden hagyománynak van egy jelenpillanata: feltámadása. Csak el kell találni, megragadni és élni vele." OZSVALD ÁRPÁD Fotó: Balajti Árpád Irodalmi-történelmi vetélkedő Állandósult időszerűség Nyilván a sokféle verseny és versengés az oka, hogy egyre inkább versenyellenessé válók. Persze, az értelmem próbálja igazolni — méghozzá bőségesen érvelve —, hogy márpedig a versenyekre, vetélkedőkre szükségünk van. Jó, mondja erre vitatkozva versenyellenes énem, jó, ha kell, hát legyen verseny. De mindenáron? Okvetlenül mindig és mindenben fontos valamiféle sorrend? Még ott és akkor is, amikor szellemi javaink ismeretének — élményeinek! — megméretése a cél?! A sokféle versenyben, megméretésben nem veszítjük-e el azt, amiért — persze, megint csak csupa jószándékkal — e megméretéseket létrehoztuk?! Sokszor gondoltam már arra, hogy mennyivel szebb volna úgy verseket hallgatni — teszem azt Komáromban a Jókai Napokon —, ha tudnánk mi, s az előadók is, hogy az elhangzott előadás után csak a hallgatók tapsa a mérték ?! Az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok előestéjén, pontosabban délutánján Kassán (Košice) hasonló gondolatokkal éltem meg az irodalmi-történelmi vetélkedő országos döntőjét. Mégpedig azért, mert a döntöbejutott kilenc csoport általános ismeretei a hazai irodalomról, valamint a történelemről igencsak közeli szintet prezentáltak. Több esetben úgy tűnt, a pillanatnyi szellemi kondíció és egyéni készség jelentett némi előnyt, illetve annak hiánya hátrányt. A rendező szerveknek a következőkben — ha ezt a megméretést újraismétlik — meg kell fontolniuk azt a kérdést, hogy egy kategóriában versenyezzenek-e a felnőttek és a diákok. Ugyanis eléggé problematikus volt így a verseny, hiszen diákok és tanárok kerültek egymás mellé az országos döntőn, ami pedagógiai szempontból sem helyeselhető. Mindazonáltal a két témakörből az országos vetélkedő döntőjében a csoportok megfelelő tudásszintről tettek tanúbizonyságot. A bírálóbizottság értékelése alapján az első dijat a Csemadok vágselfyei (Šaľa) csoportja nyerte el. A két második díjat a Csemadok Szepsi, (Moldava n/Bodvou) illetve a Csemadok vizkeleti (Čierny Brod) csoportja kapta. Harmadik helyen a Csemadok dunaszerdahelyi (Dun. Streda) csapata végzett. — gs — Varázslatával az ősz ismét felékesitette a Bódva két oldalán emelkedő hegyhátakat, és mi ismét idesereglettünk Stószra, Fábry Zoltán házához, sírjához, hogy lerójuk tiszteletünket, mindennapi adósságainkat az író embersége, nagysága, máig érő üzenete előtt. Nemrégiben a halál árnyékából szabadulván, egy pillanatra az ember, az egyén lehetőségeinek végösszegzése torpantott meg: a kérdés, hogy önmagunkból mit és mennyit adhatunk egy közösségnek? Mi és mennyi az, ami az egyénből, az egy-emberből halála után használhatóan megmarad? Most, itt állván Fábry Zoltán szülőháza előtt, a világra nyíló ablakok alatt, miféle más kérdést fogalmazhatnék újra, ha nem az imént felröppenteket? Ám továbbgondolva immár, mert hisz befejezett emberi mű előtt tisztelgünk, melynek értéke, jelentősége — sorsunk, mindennapjaink erősítik ezt — az időben egyre nő. *£s jó, hogy így van! Mert van előttünk, s immáron úgy hiszem bennünk is, egy szilárd pont, egy tágas életmű, amelyhez igazodhatunk, amely eligazít. Sötétebb időkben, sugaras napokban egyaránt. Az ember meghal, mert halandó; ám az ember alkotása maradékait gazdagítja: nyelvet, magatartást, közösséget erősít. Fábry Zoltán életműve, emberi tartása, szelleme a létezésnek ezeket a fényeit sugározza ránk. Magamban egykor a Fábry-életmüvet állócsillagnak, galaxisnak neveztem, és a műveiből sugárzó erőt e galaxis fényének, amely bevilágítja létezésünket. Tudom, és hittel hiszem, hogy e galaxis erőforrásai bennünk és általunk tovább gazdagodhatnak; s bennük és általuk lehetünk gazdagabbak mi, csehszlovákiai magyarok is. Fábry Zoltán a Palackposta előszavában fogalmazta meg: „Minden, ami nagy és maradandó, az időben és az idővel nagy. . . Amit halhatatlanságnak nevezünk, az nem más, mint az állandósult időszerűség." Fábry életműve, a Fábry-galaxis — az idő már bebizonyította — számunkra, minden népek számára : „állandósult időszerűség". * Elhangzott Stószon a Fábry Napokon GÁL SÁNDOR 6 I
