A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-18 / 47. szám
NAPJAINK KÖVETELMÉNYE A közvéleményt huzamosabb ideje foglalkoztatja számos fogyasztási cikk hiánya, feszültséget okoz az akadozó ellátás, az áru pult alá szorulása. Ilyen bosszantó jelenségekkel már lapunkban is többször foglalkoztunk, hiszen számos olvasónk szenvedő alanya ennek a szocializmus eszményétől idegen, nem kívánt jelenségnek. Még fokozza a bosszúságok mértékét, hogy nem mutatkozik javulás e téren. „A fogyasztási cikkek piacán a fennakadások nemhogy csökkentek volna, hanem számuk megnövekedett" — állapította meg Fojtik elvtárs a CSKP KB 10. ülésén. Kitért e jelenség gyökereinek és széles összefüggéseinek értelmezésére is, szem előtt tartva az esedékes teendőket: „Tudatosítjuk, hogy az adott helyzetben a népgazdaság egyensúlya hiányának növekedése szükségszerűen az átalakulás lelassulásához vezetne, megnehezítené a vállalatok áttérését a teljes önelszámolásra. Azért az egész irányításban fokozott figyelmet kell fordítanunk a terv minőségi mutatóinak teljesítésére." Nem kétséges, hogy a fent idézett igény következetes valóraváltása magával hozhatná az áruhiánnyal járó bonyodalmak kiküszöbölését. Van itt egy szempont is, amely az új gondolkodásmód fogalomkörébe tartozik, egy szemlélet, amely a vásárló igényeiből indul ki s az a szerepe, hogy felváltsa a tervirányitásos alapokra helyezett termelést. A munka eredményességének növelése nemcsak a gazdaságosság elvének érvényesítéséből, a minőségi mutatók és igények betartásából áll, hanem idesorolhatjuk a termelési program alkalmazását a vásárló igényeihez. Ez a szempont egyre erőteljesebben kerül majd előtérbe az átalakítás folyamatában. Az új vállalkozási törvény lehetővé teszi olyan termékek besorolását a gyártási tervbe, amit azelőtt más vállalat termelt. Ez a tény egyes gyártók monopolhelyzetének, piacuralmának megszüntetését hozhatja magával. A nemkívánt állapot felszámolásához a versengés, a konkurrencia segíthet hozzá. Persze, nem elég egy hiánycikket más hasonlóval pótolni. A verseny kimenetele akkor lehet perdöntő érvényű, ha a piacra minőségileg jobb, új tulajdonságokkal rendelkező áru kerül. Az ilyen törekvés lendítheti előre a fejlesztést, a kutatást — végső fokon az ellátást, s persze, a vállalati termelés eredményességét is! Az előttünk álló időszakban napirendre kerül és gazdasági ösztönző szempontként egyre inkább érvényre jut a piac igénye szerinti termelés elve. Egyetlen vállalat sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy eladhatatlan raktárkészletet gyártson, hasztalanul költse el pénzeszközeit. Az ilyen gazdálkodáshoz a bankok a jövőben nem is nyújtanak hitelt. A célszerű — a minőségi igényeknek is megfelelő — termelés válik szükségszerűséggé. Napjainkban sokat vitatkozunk, beszélgetünk az új gondolkodásról, új szemléletről. Egyesek szenvedélyesen keresnek valamiféle ötletes receptet, módszert, amely „fájdalommentesen" szülne eredményeket. Ebben az esetben az új gondolkodás abból áll: kitartóan és következetesen keresni kell a vásárlók igényei kielégítésének lehetőségét. Jó minőségű áruval, kívánt mennyiségben. PETRIK JÓZSEF A kovácsok Gondos, rendszerető, szorgos emberek lakják a kisközséget Szécsénykovácsiba (Kováčovce) tartottam éppen. Ráérősen ballagtam az úton, elvégre szép idő volt, s melegen tűzött a nap. A kies falucska elején, a domboldalon, az akácos meg orgonasövény takarásában megbúvó temetőbe igyekvő Kiss Zoltánnébe botlottam. Bözsi néni jobb karján vizzel telt öntözőkannát cipelt, mellette két leányunokája szaporázta a lépteit. Orsolya, a nagylány, jókora tarka virágcsokrot szorongatott a kezében. — A Krúdy-sirhoz igyekszünk — állt meg néhány szóra az özvegyasszony —, merthogy a kovácsi temetőben alussza örök álmát Krúdy János, jeles toliforgatónk dédnagyapja. Az ö egyenesági leszármazottja volt Krúdy Kálmán is, a híres-neves Ipoly menti betyár, akiről egyik hangulatos írásában Gyula úr, az író is megemlékezik. Urbán Aladár, a Csemadok aktív tagja, az Ipolyvarbói (Vrbovka) Magyar Alapiskola lelkes pedagógusa kutatta fel, s tette rendbe néhány diákjával egyetemben az elfelejtett, ebek harmincadjára jutott sírhelyet. — Azóta — mondja büszkén a szalmaszöke hajú Orsolya — kora tavasztól hóhullásig virágok pompáznak a gaztól megszabadított hantokon. Most a nagyi is eljött segíteni... Szécsénykovácsi kis település: mindössze 330 lakost mondhat a magáénak. És zsákfalu — csak bekötőútja van. No, meg csend és jó levegő. Többször bebarangolom az apró községet. Az utcák tiszták, takarosak, sok az új emeletes ház, a kertekben, meg sokhelyütt az ablakokban, a fából fabrikált, vagy elöregyártott műanyag balkonládákban szebbnél szebb virágok nyílnak, illatoznak. Hát a kovácsiak igazán jó emberek lehetnek, szögezem le séta közben, mert ugye, köztudott, költőink is megénekelték, hogy aki a virágot szereti.. . Szerencsés Páléknál példának okáért még a portavégi csűr deszkafalán is muskátlik pompáznak. — Gyerek nélkül, egyedül morzsolgatjuk öreg ’napjainkat — tudom meg az udvar közepén szöszmötölö 78 esztendős Pál gazdától —, küzdelmes életem volt, 15 éven át cselédeskedtem, harmincegy évig a földműves-szövetkezetben dolgoztam. Most nyugalapította falu díjas vagyok, de nem tétlenkedünk ma sem. Párommal a kertet műveljük, esténként meg sokat olvasunk. Suttyó legényke koromtól rengeteget változott a világ, most, aki szeret és akar is dolgozni, jól, békésen élhet. A település létezését, a községi vének emlékezései szerint, az Ipoly túloldalán elterülő szomszédos magyarországi Szécsényböl itt letelepedő falualapító kovácsmestereknek köszönheti. Zömmel vékonypénzű zsellérek lakták a falut. Ma már módos polgárok a kovácsiak. Két kastélya is volt a községnek, az egyikben a felszabadulás után művelődési ház, óvoda, könyvtár, aztán ifjúsági klub és tanitólakás kapott helyet, a másikat pedig Hrubíkék lakják. A mosolygós képű kőművesmester 24 esztendős Béla fia a dalos ajkú, táncos lábú tizenéves leányokból múltápoló, hagyományőrző kultúrcsoportot verbuvált. A Nefelejcs együttes néhány rendezvényen már be is mutatkozott. — Szeretnénk szüléink, nagyanyáink nagy múltú, sikert sikerre halmozó asszonykórusának a nyomdokaiba lépni — árulja el Kajtor Hajnalka, a csapat egyik tehetséges tagja —, s kizárólag környékbeli népdalokra és néptáncokra építjük műsorainkat. Mint később a helyi nemzeti bizottságon megtudtam, a falu lélekszáma vészesen apad. Az alapiskolás gyerekek a közel tíz kilométernyire fekvő Ipolyvarbóra buszoznak naponta, és szövetkezetük is jó pár éve összeházasodott a varbói közössel. — Sajnos, az újházas, szakképzett, iskolázott fiatalok többsége elköltözik a községből A Szerencsés portán rengeteg a virág Hamarosan megnyitja kapuit a tájház 4
