A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-18 / 47. szám
BIZALOMÉRT BIZALMAT Bár a béke megszilárdítása érdekében változatlanul sok a teendő, az utóbbi időszakban nagyon pozitív fejleményeknek vagyunk a tanúi. Az egykori fagyos légkört a nagyhatalmak esetében is felváltja a kölcsönös megértés és bizalom légköre. Az enyhülés időszakában született dokumentumok mindegyike azt példázza: ha a felek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveitől, a világban kialakult realitásoktól vezéreltetik magukat, ha nem törekednek valamiféle előnyökre, hanem a kölcsönösen elfogadható megoldásokat és megállapodásokat keresik, akkor van tárgyalási alap: kialakul a bizalom és a megértés légköre. A gyűlölködés helyébe tolerancia lép s az államok a velük szemben állók szerepét is másképpen Ítélik meg, mint egykor. A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága a napokban Budapesten tartotta soros ülését. A miniszterek áttekintették az európai- és világhelyzet alakulását, és arra az álláspontra jutottak, hogy ma is időszerűek a Politikai Tanácskozó Testület ez évi varsói ülésén a nemzetközi helyzetről és annak perspektíváiról elhangzott értékelések. A Varsói Szerződés tagállamai minden tőlük telhetőt elkövettek azért, hogy tényleges fordulat következzen be a világpolitikában a béke megszilárdítására, a leszerelés, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés, a széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés kialakítása felé, az egyenjogúság, a függetlenség és szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a nemzetközi jog minden más általánosan elismert elvének és normájának tiszteletben tartása alapján. A körvonalazott cél elérése érdekében a Varsói Szerződés tagállamai készek párbeszédet folytatni minden állammal, minden politikai és társadalmi erővel. A tanácskozás résztvevői — a határok sérthetetlensége és a fennálló területi-politikai realitások alapján — kiemelt figyelmet fordítottak az európai béke és együttműködés erősítésével kapcsolatos kérdéseknek és hangsúlyozták országuk arra irányuló törekvését, hogy a közeljövőben eredményesen záruljon az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozója. Az ülésen nyilatkozatot fogadtak el az európai bizalom- és biztonságerösítő és leszerelési intézkedésekről. A bizalom szülte bizalmat igénylő nyilatkozat a béke megszilárdítása “érdekében számos új kezdeményezést javasol és egyebek között kiemeli, hogy „politikai akarattal és minden érdekelt állam kölcsönös erőfeszítésével az új gondolkodásmód szellemében meg lehet oldani fontos biztonsági kérdéseket." A javaslatok megvalósítása azt hivatott szolgálni, hogy a tárgyalásokon résztvevő államok katonai ereje szigorúan védelmi jel legüvé váljék. Kifejezte a nyilatkozat azt is, hogy „az ülésen képviselt államok síkra száll nak az idegen területeken levő katonai tá maszpontok felszámolásáért és megerősitet ték álláspontjukat a katonai politikai szövetségek egyidejű felszámolását illetően", valamint, hogy „A Varsói Szerződés tagállamai készek a kölcsönös bizalmat és biztonságot erősítő és az európai leszerelési folyamatot felgyorsító más lehetséges javaslatokat is megvizsgálni." A bizalomért jogosan vár mindenki bizalmat. Nincs, nem lehet ez másképpen a politikában, az államok közötti kapcsolatok területén sem. BALÁZS BÉLA Budapesten október 29-én befejeződött a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülése. A résztvevőket fogadta Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke is. Felvételünkön: a csehszlovák delegáció fT—N Ir)J vissz^piiywró OKTOBER - NOVEMBER '88 A Crna Gora-i Köztársaság kormánya benyújtotta kollektív lemondását. A döntést azután ismertette Vuko Vukanovics miniszterelnök, hogy a köztársaság szkupstinájának titkos szavazásakor megvonták a bizalmat a kor-SZERDA 26 mány öt tagjától. A bizalmi kérdés felvetését az tette szükségessé, hogy a Titogradban és Niksicsben október 7-én és 8-án megtartott nagygyűlések résztvevői élesen bírálták a kormányt. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70. évfordulója tiszteletére a prágai vár Spanyol Termében ünnepi ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz-CSÜTÖRTÖK ponti Bizottsága, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöksége, a Szövetségi' S' M Gyűlés Elnöksége és a szövetségi kormány. Ignác Janák, a CSKP Elnökségének tagja, az SZLKP első titkára Michalovcében a járási pártbizottság elnökségének tagjaival találkozott. Arról tanácskoztak. PÉNTEK 28 milyen munkaformákat és -módszereket alkalmaznak a járásban a CSKP KB 7., 9. és 10. ülésén elfogadott határozatok végrehajtása terén. Prágában a letnái mezőn a Csehszlovák Néphadsereghez és a Belügyminisztérium fegyveres testű-SZOMBAT 29 leteihez tartozó prágai alakulatok újoncai letették a hüségesküt. Jósé Eduardo dos Santos, az Anglai Népi Felszabaditási Mozgalom -Munkapárt (MPLA-PT) elnöke, az Angolai Népi Köztársaság elnöke hivatalos baráti látogatásra Cseh-VASÁRNAF 30 i Szlovákiába érkezett. A vendéget Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára, és Gustáv Husák, a CSKP KB Elnökségének tagja, köztársasági elnök fogadták. Moszkvában befejeződött a szovjet-kínai határtárgyalások harmadik fordulója. A tanácskozáson a két ország külügyminiszter-helyettesei vettek részt. A felek a HÉTFŐ 31 közös határ északi szektorával kapcsolatos kérdésekről tárgyaltak A problémák nagy részét sikerült megoldani, a fennmaradt kérdéseket később tekintik át Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta Ladislav Adamecet, a CSKP KB Elnökségének tagját, a szövetségi kormány elnö-KEDD 1 két, aki rövid munkalátogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. Találkozójukon a csehszlovákszovjet kapcsolatok további mélyítésének lehetőségeit tekintették át. ftedtw Qfajőí Ezúttal se nem politikai, se nem gazdasági vagy egyéb, a társadalom szempontjából égetően fontos problémáról szeretnék együttgondolkodni Önnel, hanem egy látszólag banális, ám a jó közérzethez semmiképp sem nélkülözhető dologról: a beszélgetésről. Azaz, hogy egészen pontos legyek: annak hiányáról. Bizonyára mások is észrevették már — nem az enyém a „spanyolviasz" (bár ez ügyben is szívesen „visszacsinálnám" a felismerés pillanatát) —, hogy nem tudunk beszélgetni. Nem tudjuk megteremteni a gondolat- és élménycsere feltételeit, merthogy a két rohanás közt kiadott instrukciókat, a kinyilatkoztatásokat, a frázis-anyanyelv elpufogtatását vagy éppenség az állandó visszafogottság után előtörő fecsegéskényszert nem tartom beszélgetésnek (tekintettel arra, hogy ez esetekben egyoldali cselekvésről van szó). Pedig a véleménycsere igénye bennünk lakozik, csak mindannyian a megközelítés más-más módját várjuk el embertársainktól. Ki szóra bíró. ki szóra bírt. ki pedig végighallgatott szeretne lenni. A jóízű beszélgetésekhez tulajdonképpen ezeknek az elvárásoknak a felismerése is hozzátartozik. Persze, ezzel nem akarom a beszélgetéseket a tudomány szintjére emelni, csupán egy elvárásról van szó: kerítsünk rá időt, hogy a belénk plántálódott önkifejezési adottságnak ne legyen módjában elkorcsosulnia. A gyerekek még gyönyörűen megtalálják az egymáshoz vezető utat, aztán, abogy az évek telnek, ez a készségük egyre inkább visszafejlődik. Igaz, felnőttkorban egyre kevesebb a „nagy felismerés" , amit úgy érzünk, okvetlenül meg kell osztanunk embertársainkkal, ennek ellenére — valljuk be — adódna téma elég. ha...; — ha képesek lennénk még az őszinteségre, ha le tudnánk vetkőzni önzésünket, közönyünket; ha annak idején elsajátítottuk volna a beszélgetés kultúráját, művészetét...! Mert beszélgetni nemcsak „heuréka !”-szintü dolgokról lehet! Egyszerűen arról van szó: tanuljunk meg odafigyelni másokra ... Ha mindannyian ezt tennénk, kevesebb lenne a betegesen befelé forduló, önmarcangoló, szigorú hallgatásával a környezete idegrendszerét is próbára tevő ember, ritkább lenne beszélgetési csődünk másik véglete, a semmiről sokat fecsegés, az üres szócséplés, s nem utolsósorban a lelkibetegek száma is. Ha megszűnne bennünk az az érzés, hogy a véleménymondással kiszolgáltatottá válunk, a „ne szólj szám, nem fáj fejem" virtusa, mindenképp egy egészségesebb társadalmi közérzethez jutnánk el. Hogy miért írom le mindezt? Mert rövid emberi életünk alatt luxusnak tartom, azt a nálunk nagyon is elterjedt életformát, amiben csak a rohanásra, az anyagiak előterem - tésére jut idő, s amiben épp emberi lényegünk sikkad el. Teljesítménycentrikusak sem lehetünk anélkül, hogy belső kiteljesedésünkben ne legyünk maximalisták. íme, itt vannak azok a sokat emlegetett „hosszú téli esték", ugye, egyáltalán nem lenne lehetetlen, hogy egy-egy este tévénézés helyett hangulatos gyertyafény mellett beszélgetni ülne össze a család. Mert megbeszélnivalónk lenne rengeteg, még akkor is, ha valamiféle oktalan szemérem- vagy félelemérzet azt mondatja velünk, hogy nincs szükségünk a kitárulkozásra. Vannak megvitatandó problémák, még akkor is, ha sokan azt állítják: Itt minden rendben van! 3
