A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-18 / 47. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Tököly Gábor: SÉTA AZ ÓDON UTCÁKON Fister Magda: MEGISMERNI EGYMÁS KULTÚRÁJÁT Miklósi Péter: PÁLINKÁS JÓ REGGELT! II. rész Tuba Lajos: AZ ÉLET ÚTJA A FÖLDÖN Keszeli Ferenc: A BUTA INASRÓL Csóka Ferenc: AZOK A SZEGÉNY, NAIV FÉRFIAK Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség : 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332--919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon : 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. ORAVECZ ISTVÁN, a vásárúti (Trhové Mýto) szövetkezet alelnöke ÉLETUTAK — így van. Kisfáján ötezer hektárnyi szántóterületen gazdálkodunk, nyolcszáz állandó taggal, plusz háromszázötven-négyszáz nyugdíjassal. Az idők során jobb, roszszabb esztendők váltogatták egymást, s nyilvánvalóvá vált, hogy a magunkfajta, tehát a földből élő ember csakis úgy lehet úrrá a különböző, elsősorban az időjárási bizonytalanságokon, ha csökkenteni képes ezen tényezők veszélyét. így épülhettek meg az üvegházaink, a termálvízforrásunk ... így épülhetett ki az a bizonyos mértékű termelői biztonság, amivel bírunk. S Így épült be ez a biztonságtudat az emberekbe, illetve az emberek közösségben való gondolkozásába is — mint alapelv. A járás gyümölcsöseinek újratelepítési programját mi indítottuk be például, s mi is szorgalmaztuk leghevesebben, mert nyilvánvaló volt. hogy az elöregedett, régi telepítések csak szülik a gondot, nyelik a pénzt. — Alelnöki tiszte mellett Ön a speciális növénytermelési ágazat vezetője is egyben. Tudvalevő, hogy a vásárúti gyümölcsös nemcsak a terméseredményekről, nemcsak a termékek minőségéről hires, hanem hatalmas méreteiről is. Kettős feladatköréből melyik a fontosabb', izgalmasabb... — Vezető beosztású dolgozóként részt venni egy ilyen jelentős mezőgazdasági termelőüzem munkájában, mint a miénk — mindenképpen izgalmas, és persze nem kevés gonddal járó feladat. Alelnöki beosztásomat és a speciális növénytermelésben betöltött vezetői szerepemet nem tudom és nem is akarom elválasztani egymástól, mert ez nem is lehetséges, hiszen a növénytermelés a szövetkezetünk igen jelentős ágazatának számít. — Bizonyára érdekesek lehetnek az idevágó számadatok... — 253 hektárnyi gyümölcsösön gazdálkodunk. Ennek egy kisebb része őszi- és sárgabarack, a többi alma. Zöldségféléket összesen kilencven hektáron termesztünk, ebből két és fél hektárnyi a termálvízzel fütött üvegház, egy hektárnyi az azonos technológiával fűtött fólia, illetve még egy hasonló, fél hektáros szaporítóház is ide tartozik. Jellemzésképpen talán csak annyit, hogy csupán vágottvirágból évi négymilliós hasznot vagyunk képesek produkálni, de korántsem érdektelen a zöldségfélékből, és a gyümölcsökből származó bevételünk. Ismert tény, hogy van két, összesen kétszáztíz vagonos befogadóképességű hűtöházunk, ahol a termés zömét a kedvezőbb piaci árak idejére tudjuk tartalékolni. — Hallottam, hogy hasonló terveik vannak a szőlővel is. — Igen. Kilenchektáros telepítésre készülünk és azt tervezzük, hogy az egyik hütöbázon belül kialakítunk majd egy, a szölőtárolásra alkalmas boxot, hogy a karácsonyi, esetleg a januári piacra hazai termésű csemegeszőlővel tudjunk kilépni. — Csupán a fentiekből is kiderül, hogy a vásárúti szövetkezetben nyilván nem tegnap kezdett el érvényesülni az a vállalkozói szellem, a kockázatvállalás, az olykor rendhagyónak számító ötletek realizálása. — Ön régi tagja ennek a szövetkezetnek s ha jól tudom nem is a kapa, hanem a kőműveskanál mellől indult el hajdanán addig, ahová eljutott. — Indulni éppenséggel a kapa mellől indultam, hiszen a szüleim itt voltak mezőgazdasági munkások az egykori nagybirtokon. Földjük ugyan nem volt, de a nyolc gyerek korán megtanult bánni a kapával, persze, nem a saját földjén. Részben ezért is történt úgy, hogy a polgári iskola elvégzése után egyenesen nekivágtam az iparnak, mentem inasnak. Voltam mechanikustanonc Myjavában, géplakatos-tanonc Dubnicában, de bizony egy-két nap alatt kiselejtezödtem, mert nem tudtam, sokan nem tudtunk szlovákul. Ez 52-ben volt. Október elejére már visszavetődtem Vásárútra, mondván, hogy édesapám, én elmegyek bányásznak. Gyere inkább kőmüvesinasnak Trenčinbe, mondta egy cimborám, és én végülis velementem, ahol aztán tisztességgel ki is tanultam a szakmát, méghozzá kitüntetéssel végeztem. A következő egy két évben többfelé dolgoztam, de hazajártam. Itthon a szövetkezet csak úgy lábadozott, végül hazajöttem a szövetkezet épitőcsoportjába. Aztán megint ítthagytam a falut, mentem katonának. Amikor az letelt, újra hazakerültem, ekkor már párttagként. Dolgoztam tovább az építöcsoportban, de később annak vezetője lettem, és amikor szerveződni kezdett a Vámosfalu — Vásárét szövetkezeteinek egyesítése, ebben már magam is részt vettem, majd 61- ben megválasztottak a két falu és a két szövetkezet pártelnökévé. S lévén, hogy akkor még kevés volt a képesített mezőgazdasági szakember, magam is tanulni kezdtem a részükre szervezett kétéves mezőgazdasági technikumban, amit aztán el is végeztem. Közben ötvenkilencben megnősültem, majd két lányom és egy fiam is született, akik ma már felnőtt emberek s négy unokával örvendeztettek meg bennünket. Közben a szövetkezetben kiépültek a telepeink, kevesebb építőipari kapacitásra volt szükség, így aztán három éven keresztül zootechnikus is voltam. 1975-ben, amikor a szövetkezetek egyesítési hulláma kezdődött,'a mi szövetkezetünk, amelyik már korábban egyesült Vámosfaluval, 1977-re egyesült a nyárasdi szövetkezettel is. Itt kezdetben szociálpolitikai kérdéseket bíztak rám, majd 77 őszétől megválasztottak a közös szövetkezet alelnökének. és két évvel később a speciális növénytermelési ágazat vezetését is rám bízták. — Itt most megint szívesen hallanék egy-két számot, mert bár a számok legtöbbször érdektelenek, hiszem, hogy helyenként igencsak érdekesek és sokatmondóak lehetnek. Sokatmondó számokat kérnék tehát. — Szövetkezetünk évi bruttó termelési értéke száznyolcvanmillió korona. A területünket tekintve a másodikok, a nyereségképzésben pedig az elsők vagyunk a Dunaszerdahelyi járásban s néma büszkeséggel teszem hozzá, hogy az évi száznyolcvanmillióból majd negyvenmillió esik a speciális növénytermelési ágazatra. Mit mondjak? A legfőbb törekvésünk, hogy a ránkbízott területen a lehető legjobban gazdálkodjunk, s ha ez sikerül, akkor nyugodt lehet az álmunk. ' — Apropó, álom! Hánykor ébred reggelenként? Hogyan telik egy napja? — Reggel öt, félhat között ébredek, de ha a szükség úgy rendeli, akkor természetesen korábban. Reggeli közben meghallgatom a falurádió adását, majd még egyszer, immár friss fejjel végiggondolom a tegnap este már végiggondolt mai teendőket, a munkaszervezés, és nem utolsósorban a szállítás körüli teendőket. Mert mondhatom, hogy nálunk szinte folyamatosan van szállítás, hiszen a tél folyamán nemcsak almánk, de virágunk, többféle primőr zöldségünk kerül a piacra. Fél hét tájban, amikor bejövök a munkahelyemre, nagy vonalakban már készek bennem a napi teendők. így kezdődik a napom. És mert nincs két egyforma napom, a kérdés további részére nem tudnék könynyen válaszolni. — Mi a legfontosabb ebben a munkakörben. — Sok fontos tényezője van. Tudni kell bánni az emberekkel, gondolkodni az ö fejükkel is, látni az ö szempontjaik szerint... Alapvetően fontos az agrometeorológia például. Figyelni az előrejelzéseket, élni a saját tapasztalatokból és az öregekéből, élni a fiatalok, a szakosítottabbak tapasztalataiból, egyszóval a legjobb módon egyeztetni mindazt, ami ennek a közösségnek a leginkább kedvez. És tudni kell persze improvizálni is. de azt alaposan, és igen jól. Mert hiába gondolom én végig aprólékosan a másnapi teendőket, ha az időjárás közbeszól, akkor is dolgozni kell, és akkor is jól kell dolgozni. Tudni kell tehát, mi a teendő ilyenkor. Azt mondom: kedden reggel permetezünk. Igen ám, de kedden reggel minden jóslattal ellentétben esik az eső, ugyanakkor emez a feladat sem halasztható sokáig ... De hadd ne részletezzem, mert más talán prózainak találhatja azt, amit jómagam — bár gond — részben szépnek is látok. — Kitelt a helyünk és nem ejtettünk még szót a szabadidőről, a kedvtelésekről, a falu, a csatád közösségi szerepéről, a helyi szociális juttatásokról, a jeles sportéletről, a nyárasdi kézilabdázó lányokról, a vásárúti kenyérről... Sok mindenről akartam kérdezni, de valahogy folyton a szövetkezetnél maradtunk. — Azt hiszem, ez teljesen érthető, hiszen e három falu életében, akárcsak az én magánéletemben is, ez a szövetkezet játszotta eddig a legnagyobb szerepet. KESZELI FERENC Fotó: a szerző 2
