A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-11 / 46. szám
Száz éve született J. R. CAPABLANCA Sakkjáték volt az anyanyelve Még ma, száz éwel és közel fél évszázaddal halála után is a vezető nagymesterek egész sora vallja példaképének Jósé Raoul Capab láncát, a századfordulót követő első évtizedek legnagyobb sakkozóját. Vajon mi volt Capablanca máig élő örökségének titka? Mindenekelőtt játékának egyszerűsége. Nagyszerű pozícióérzéke és taktikai készsége révén gyorsan felismerte a közép- és a végjátékban rejlő lehetőségeket és biztos kézzel megtalálta a logikus, az adott helyzetnek legmegfelelőbb lépést. Ezért az átlagos sakkozó — aki többnyire értetlenül áll Aljechín, a fiatal Kérész vagy Tál sziporkázó taktikai húzásai előtt — Capablanca játszmáinak tanulmányozása közben úgy érzi, hogy ezeket a lépéseket ö is megtalálta volnál Persze, a dolog nem ilyen egyszerű. Capablanca játékmódja csak látszólag egyszerű. Szinte röntgensugarakkal világította át az állásokat s ha alkalom volt rá, egy-egy meglepő kombinációval, taktikai fordulattal is döntővé tudta fokozni előnyét. Ereje a gyors és tiszta látásban, a biztos pozicióérzékben, az ellenfél minden kezdeményezését hidegvérrel elhárító védekezésben rejlett. És éppen ezek a stílusjegyek lelhetők fel Capablanca követőiben — hogy csak a legnagyobbakat említsük — Petroszjan vagy Karpov volt világbajnokok játékfelfogásában. Jósé Raoul Capablanca 1888. november 19-én született Havannában. Atyja spanyol volt, anyja francia származású. Négyéves korában tanult meg sakkozni — előbb mint írni és olvasni! Réti Richárd híres könyvében, A sakktábla mestereiben ezzel kapcsolatban így ír: „A sakkjáték Capablanca anyanyelvének tekinthető. Ezért számára az egyszerű állások és állásmegitélések, amelyekben más, érettebb korban a csúcsra érő sakkozóknak még tájékozódniok kell, nála magától értetődőek." Tíz-tizenkét éves korában már bajnoka volt az előkelő havannai kaszinónak és páros mérkőzésben legyőzte Kuba első számú játékosát Juan Corsot. A sakkozás mellett tanulmányait sem hanyagolta el, New Yorkba került, ahol a diplomáciai pályára készült. Capablanca nevét 1906-ban szélesebb körben is ismertté tette szenzációs, 8:1 — 14 döntetlen mellett — arányú győzelme az amerikai földrész legerősebb sakkozója. Frank Marshall ellen. Ettől kezdve szűk lett számára Amerika. Áthajózott Európába és indult San Sebastianban, ahol a világbajnok Lasker kivételével minden jelentős sakkozó rajthoz állt. A kubai simán nyerte az első dijat. Az 1914. évi nagy pétervári verseny megmutatta, hogy csak Lasker az, aki Capablancának ellenállhat. Ezért a fiatal kubai sakkozó legközelebbi célkitűzése a világbajnoki trón megszerzése volt. A háború alatt csaknem megbénult az európai sakkélet. de az Egyesült Államokban Capablanca egymás után nyerte a versenyeket. Lasker egy ideig kerülte a Capablancával való találkozást, elfogadhatatlan feltételeket szabott a világbajnoki párosmérkőzés lebonyolítására, ám aztán mégis kötélnek állt. Havannában 1921 március-áprilisában létrejött a mérkőzés, amelyet Capablanca 10 döntetlen mellett 4 :0 arányban megnyert. Igaz, akkor Capablanca 33, ellenfele már 53 éves volt, és a havannai klíma sem kedvezett az idősebb és az európai időjáráshoz szokott Laskernek. Capablanca világbajnok! A cím birtokában jelent meg az 1922. évi londoni nagy tornán, ahol Lasker ugyan nem játszott, de ott volt már az újabb trónkövetelő: Alexander Aljechin. Capablanca imponáló fölénnyel lett első. Ekkor állott Capablanca formája tetőpontján. Amint Maróczy írja „... tanúja voltam Londonban a magabiztos gyorsaságnak és erőnek, amellyel a világbajnok ellenfeleit legyőzte. Később már családi okok és hivatalos elfoglaltság-okozta hol kevesebb, hol több gyakorlathiány hozzájárultak ahhoz, hogy ne tudjon teljes erővel koncentrálni". 1924-ben a New York-i „szupertomán" második lett Lasker mögött, 1925-ben a moszkvai nagyversenyen Bogoljubov és Lasker is megelőzték. Két évvel később régi biztonságával és fölényével nyerte a második New York-i négyfordulós, hatrésztvevős nagymesterversenyt Aljechin, Nimzovics, Vidmar, Spielmann és Marshall előtt. Ennek ellenére az 1927-es év nem volt szerencsés Capablanca számára. Az év őszén Buenos Airesben a fanatikusan küzdő Aljechin elhódította tőle a világbajnoki címet. A kihívó hat játszmát . nyert, Capablanca hármat, 25 játszma döntetlenül végződött. A játszmákat vizsgálva Réti szerint Aljechin győzelme a stiluskülönbségből adódott. A versenyek egymást követték, de Capablanca már ritkábban végzett az élen: 1928- ban Kissingenben Bogoljubov, 1929-ben Karlovy Varyban Nimzovics előzte meg. Budapesten még első tudott lenni a Siesta, illetve a Szén-emlékversenyen. Ezután több évig nem versenyzett. Csak 1935-ben indult a nagy moszkvai tornán, ahol Botvinnik, Flohr és Lasker mögött a negyedik. Capablanca utolsó két nagy fellángolása 1936-ban volt: Moszkvában veretlenül első Botvinnik, Flohr és Lasker előtt, Nothinghamban pedig az első helyet osztja Botvinnikkel. Utolsó nagy versenyén, a hollandiai AVRO tornán jelentősen lemaradt, csak Flohr előzte meg, míg Kérész, Fine. Botvinnik, Aljechin. Euwe és Reshevsky előtte végzett. Aránylag fiatalon, szívroham következtében halt meg 1942-ben New Yorkban. 54 éves volt. Befejezésül rövid idézet Capablanca 1928-ban irt cikkéből: „A sakkjátékban nemes szellemi szórakozást látok, mely elvonja * az embert a köznapi dolgoktól. Fizikai erőfeszítés után szellemi irányban kell elvonást keresnünk, mert bensőnk harmóniáját csak így tudjuk helyreállítani. Az az ember, aki túl soká pihen, nehézkes lesz. elveszti küzdő ösztönét, nem tud kellően védekezni a hirtelen fellépő nehézségek ellen. Csak a szakadatlan küzdelem edzi a küzdöképességeket és biztosit uralmat a harc metodikája fölött, ami a sakkban tudvalevőleg külön tudomány. Verhetetlenség nincs a sakkban, csakúgy mint az életben sincs". DELMÁR GÁBOR 23
