A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-11 / 46. szám

A doppingról — Szöul után Folytatás a 16. oldalról nek a nemi szervekre s jellegre irányuló hatása minimális, viszont fokozottan érvé­nyesül a test (izomzat) felépítését pozitívan befolyásoló hatás. Ez elsősorban az izomfe­hérjék intenzívebb felépülésére vonatkozik — így érthető, hogy elsősorban a nagy i­­zomeröt megkívánó sportágak (súlyemelés, vágtázok) képviselői részesítik előnyben a szteroidokat. „Népszerűségüket" annak is köszönhetik, hogy ellentétben a stimuláló szerekkel, az anabolikumok elsősorban a felkészülés, az edzés időszakában tehetnek „jó" szolgálatot. A segítségükkel megszer­zett plusz izomerő a nagy világversenyeken kamatoztatható, még akkor is, ha már sze­désüket az atléta jóval a versenyek előtt felfüggeszti. Ilyen izomfejlesztő anabolikum — a stanozolol — hatásának (is) köszönhette Ben Johnson a fantasztikus világcsúcs eléré­sét — s aranyérme elvesztését. A vizeletben kimutatható A doppingvizsgálat, népszerűbb nevén a doppingteszt azon az egyszerű élettani té­nyen alapul, hogy valamennyi kívülről bevitt idegen anyag a szervezetben az anyagcsere - folyamatok során olyan vízben oldódó anya­gokká alakul át, amelyek a vizelettel hagyják el a testet. így a gyógyszerek, s doppingsze­rek nagy része is a vizelettel választódik ki, vagy változatlan formában, vagy meghatáro­zott anyagcseretermékként. Az a gyakori védekezés, hogy a kimutatott ajzószer eset­leg gyógyszer formájában, vagy tápanyag, vitaminkészítmény részeként, „véletlenül" került a sportoló szervezetébe, az esetek döntő többségében már a kimutatott ajzó­szer mennyisége miatt is azonnal elutasítha­tó. így például előfordult, hogy a vizeletben olyan mennyiségű koffein volt kimutatható, amely kb. 200 csésze fekete rövid időn belüli elfogyasztását tételezné fel. Ben John­son szervezetében a természetes szteroid — a tesztoszteron — szintje kb. tizenötször volt alacsonyabb, mint a normális érték. Vagyis a rendszeresen (!) kívülről bevitt szteroid visz­­szaszorította a saját szteroid-elválasztást. Előfordulhat az is, hogy nem az éppen ajzó­szerként alkalmazott anyag jelenik meg a vizeletben, hanem valamelyik diuretikum, azaz vizelethajtó gyógyszer. Ez okozta a Hány vércsoport van? Mindig érdekes számok tükrében vizsgálgat­­ni az életfolyamatokat. Ha az ember utána­néz, kiderül például, hogy egy átlagos férfi­ban mintegy 5 liter vér kering, és — még leírni is sok! — 25 000 000 000 000 vörös vértest szállítja a vérben az oxigént (a vér­képben kimutatott ötmillió milliméterenként értendő). Hasonlóképpen megdöbbentő adat, hogy egy egészséges felnőtt egyetlen nap alatt közel 15 000 liter levegőt fogyaszt; percenként körülbelül 6—10 litert szív be, illetőleg fúj ki. E levegő feldolgozásáhóz vesztét Szöulban az egyik bolgár súlyemelő­nek is, aki a furosemid kiváltotta bő vizelés­­sel igyekezett minél előbb megszabadulni a testében felhalmozódott anabolikus sztero­­idtól. Ez az „ötlete" aranyat ért — csak nem éppen az alkalmazója számára. A dopping új formája: a saját vér? A doppingtesztek finomodásával, érzékeny­ségének növelésével lépést tart az ajzószere­ket használók rafináltsága is. A mexikói olim­pia óta ismeretes, hogy a magaslati körülmé­nyek közti edzés alatt megnő a vörös vértes­tek száma, s így a bennük található oxigént megkötő vérfesték — a hemoglobin — mennyisége is, ami lehetővé teszi a vágta­­számoknál az oxigénadósság növelését, vagyis a jobb idő elérését. Nyugalomban az ember oxigénfogyasztása kb. 250 milliliter percenként. A 100 métert végig vágtázó sportoló fogyasztása ennek a többszöröse — a fűtés alatt keletkezett oxigénadósságot a verseny után fokozott oxigénfelvétellel tör­leszti, a szervezet. Ha nő a vérfesték mennyi­sége, nő az oxigénmegkötö képesség is! A vérfestéknövelés másik módja — a már emlí­tett magaslati edzés mellett — a vérátöm­lesztés. Az edzési időszak kezdetén levesz­nek a versenyzőtől kb. 400 milliliter (4 decili­ter) vért, elhelyezik a vérbankba, majd mi­után a szervezet saját erejéből pótolta a vérveszteséget, újra ereibe juttatják a koráb­ban levett saját vért. így nő a vérnek mennyi­sége, a vérfesték szintje s ezzel együtt javul­nak az esélyek a jobb oxigénellátásra a vágta alatt. E „vérdoppingnak" elkeresztelt mód­szer igen sok gondot okoz a NOB orvosi bizottságának. Hiszen a spórtoló nem idegen anyagot kap, s laboratóriumi teszttel — egyelőre — nem bizonyítható a vérátömlesz­tés. A jövő útja: a megelőzési Mint említettük, a szöuli olimpia mérföldkő lehet az olimpiák, s az ajzószerek elleni harc történetében. A NOB kompromisszumok nélküli, következetes állásfoglalása, bátor fellépése a sportetika, a versenyzők egészsé­ge elleni merénylet, a dopping ellen, rövide­sen éreztetni fogja hatását. Sok sportolónak — és sportvezetőnek, edzőnek — újra át kell majd gondolni Coubertin időszerűségét nem vesztett állítását: a részvétel a fontos, nem a győzelem! S különösen nem az ajzószerek segítségével kikényszeritett győzelem! Dr. KISS LÁSZLÓ mintegy 500 millió vékony falú kis hólyag van a tüdejében, felületük összesen vagy 100 négyzetméter, kiterítve tehát be lehetne burkolni egy háromszobás lakás padlóját. Természetesen szivünk sem marad le a telje­sítmények terén. Évente mintegy 21 millió­­szőr dobban, azaz például hetvenöt év alatt több mint 1 500 milliószor. A tudósok jelen­leg 13 vércsoportrendszert, azon belül több mint 30 vércsoportot tartanak nyilván, plusz néhány úgynevezett „privát" vércsoportot, amelyet eddig csak egy vagy legfeljebb egy­két embernél figyeltek meg. A vérátömlesz­téshez ebből elég az Rh-faktor, és a négy al-vércsoport (A, B, AB, 0) ismerete, míg a többi vércsoportrendszemek a genetikai — például apaságmegállapítási — kutatásoknál és vizsgálatoknál jut szerep. EMBERI SORSOK Utóirat egy szerelemhez Megszokott dolog, hogy a leányanyák szaba­dulni szeretnének gyermeküktől. Szokatlan, ha az apának kell a házasságán kívül született gyermek. Rendhagyó az eset, mert ebben a törek­vésben megakadályozza részben az anya, részben a hatóság — és végül saját magatar­tása is. § $ § Hol történt az eset, amelyet most egy szerelemhez csatolandó utóiratként kezelhet a riporter? Mindenesetre az ország nagyobb váro­sainak egyikében, ahol naponta szövődnek futó ismeretségek és szerelmi kalandok; ahol a nőgyógyászati klinikán naponta is­métlődnek „apró gyilkosságok"; ahol az ud­varlás és a vitatkozás, a hűségeskü és az elbocsátás kitűnő eszköze a telefon. Az alábbi történet is úgy kezdődött, mint sok más hasonló esetben és helyzetben: munkahelyi ismeretség, fiatal lány és meglett korú férfi, természetesen nős. Még a fő­nök-beosztott szituáció sem hiányzott, csupán a dolog végkimenetele mondható a szokásostól eltérőnek. § § § H. Rudolf hosszabb ideje dolgozott már a vállalatnál, amikor Judit odakerült. A férfi kilenc esztendei házassága alatt tulajdon­képpen jól élt a feleségével, bár tempera­mentum- és felfogásbeli különbségek min­dig voltak köztük. Juditnak ez volt az első munkahelye. Valószínűleg tetszett neki a főnök: jóképű volt és kellemes modorú. Túl­órák, hazakísérések, séták és presszós talál­kozások után a lány letette a kulcsot az asztalra. A családi vikendház kulcsát. így kezdődött a viszony. Ki csábította el a másikat? Naiv kérdés és kár firtatni, végül is nem történt erőszak. Judit szülei tudtak a dologról, nem is lelkesedtek a nős emberért, de lényegében zöld utat engedtek lányuknak. Eltelt fél év és Judit teherbe esett. Már negyedik hónapban volt, amikor tudomást szerzett róla a család, nemkülönben az apajelölt. H. Rudolf számol­gatni kezdett, mert a fogamzás lehetséges időszakába beleesett egy tátrai nyaralás, amit nem töltöttek együtt és ezenkívül két­­három hét, amiről Judit sem neki, sem szüleinek nem tudott pontosan elszámolni. § $ § Orvostól orvosig jártak, de a megszakítást nem vállalta senki. A helyzet láttán a szülők elvárták volna, hogy H. Rudolf teljesítse kö­telességét, váljon el a feleségétől — akinek amúgysem lehet gyermeke —, és vegye el Juditot. A férfi azonban kitért a házasság elöl, mert alapos volt a gyanúja, hogy nem ő az egyetlen, aki számba jöhet. Ráadásul a terhesség fennmaradó időszakában megsza­kadt a kapcsolat Judit és H. Rudolf között, mert csak telefonon érintkezhettek. A szü­lőknek — legalábbis bizonyos értelemben — kapóra jött, hogy Judit egészségi állapota egyéb tekintetben is leromlott; így, „szégye­nüket palástolva", házi őrizetben tarthatták lányukat. Sőt! Miután a házasság reménye kútbaesett, szükségtelennek tartottak min­den egyéb kapcsolattartást... Természete­sen, a családi villongások dacára a gyermek megszületett. Egy hónappal korábban, mint várták. Koraszülött osztályra került, onnan pedig egyenesen állami gondozásba, mert az anya, tehát Judit, lemondott róla és apát nem jelölt meg. Az újszülöttet röviddel ké­­söbb örökbeadták egy gyermektelen házas­párnak. H. Rudolf azonban szemmel tartotta, és amíg lehetett, nyomon követte a gyermek útját Egyszer a nevelőintézetben is megláto­gatta. Részéről az ügy nincs lezárva, egyálta­lán nem örül, hogy megúszta, neki kell a gyermek, ha valóban az övé — állítja most. $ § § — Judit a munkahelyen is elzárkózik a beszélgetés elöl. Mindig arra hivatkozik, hogy nincs ideje, egyszer pedig azt mondta, hogy négyszemközt nem beszélhet, csak a szülei jelenlétében. Erre is ráálltam, sőt, több alkalommal is megfordultam náluk, miköz­ben alkalmam volt jobban megismerni a családot. A lakás tágas, kényelmes, ízléssel berendezett; mindaz megtalálható benne, amit egy jól szituált házaspár elérhet a nyugdíjkorhatárig. Ha beszélgettünk, szinte minden szavuk támadó álláspontról indult, különösen Judit mamája részéről. Egyben a két szülő közös nevezőn van: a gyermek ügyét lezárták, új 'életet akarnak kezdeni, visszazökkenni a régi kerékvágásba, ami megtörtént befejezettnek tekinteni. Judit többnyire hallgat, különösen akkor, amikor a szülei támadásba lendülnek. Valahányszor náluk jártam, újra meg újra a szememre vetették, hogy nem akartam rögtön elválni; hogy részükről akár az is elegendő lett volna, ha csak egyetlen napra veszem el a lányu­kat; szerintük most sincs egyébről szó, mint hogy nem akarok lemondani Juditról, mert személyében jó volt nekem az ing-yen nő!... SS5 Az utóbbi esztendőben több Ízben is be­szélgettem H. Rudolffal. Őszintén szólva, ilyenkor mindig eloszlott bennem a kötelező gyanakvás, mert állandó témaként vissza­­visszatért a mondat: — Ha az enyém, nálam van a helye. A feleségem is beleegyezne, hiszen nincs kö­zös gyermekünk. — Mit tett azért, hogy megszerezze a gyermeket ? — Hivatalosan semmit, mert tudomásom szerint az anya beleegyezése nélkül úgysem kapom meg. — Ezért „üldözi" őket? — Ezért, de eredménytelenül. Ha meg más úton próbálkozom, akkor baleknak tar­tanak. Vannak, akik egyenesen kinevetnek, és azt tanácsolják, örüljek, hogy megúsztam a dolgot. Vagy legjobb esetben azt mondják: várjak, hátha az anyában is megmozdul vala­mi és megpróbálja visszaperelni a gyermekét és akkor, bizonyítékként, gyermektartási pert indít ellenem. § $ S Nem titok: űzött az újságírói kíváncsiság és jómagam is rákérdeztem a „hivatalos józanság" létjogosultságára. Egy gyámügyi előadó véleménye a szóban forgó üggyel kapcsolatban ennyi volt: — Kár bolygatni az ügyet, hiszen a gyermek jó helyen van, s ez mindennél fontosabb... A férfinek egyéb­ként is bőven lett volna rá lehetősége, hogy apasági nyilatkozatot tegyen, de aki elmu­lasztja a kötelességét, az ne csodálkozzon azon, ha a jogait is elveszíti! Summa summárum: szerintem az erkölcsi kötelesség elmulasztása és a törvényes jog aligha állítható szembe egymással. Avagy ennyire elszoktunk volna a szokatlan esetek­től? M. P. 19

Next

/
Thumbnails
Contents