A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-11 / 46. szám
A doppingról — Szöul után Folytatás a 16. oldalról nek a nemi szervekre s jellegre irányuló hatása minimális, viszont fokozottan érvényesül a test (izomzat) felépítését pozitívan befolyásoló hatás. Ez elsősorban az izomfehérjék intenzívebb felépülésére vonatkozik — így érthető, hogy elsősorban a nagy izomeröt megkívánó sportágak (súlyemelés, vágtázok) képviselői részesítik előnyben a szteroidokat. „Népszerűségüket" annak is köszönhetik, hogy ellentétben a stimuláló szerekkel, az anabolikumok elsősorban a felkészülés, az edzés időszakában tehetnek „jó" szolgálatot. A segítségükkel megszerzett plusz izomerő a nagy világversenyeken kamatoztatható, még akkor is, ha már szedésüket az atléta jóval a versenyek előtt felfüggeszti. Ilyen izomfejlesztő anabolikum — a stanozolol — hatásának (is) köszönhette Ben Johnson a fantasztikus világcsúcs elérését — s aranyérme elvesztését. A vizeletben kimutatható A doppingvizsgálat, népszerűbb nevén a doppingteszt azon az egyszerű élettani tényen alapul, hogy valamennyi kívülről bevitt idegen anyag a szervezetben az anyagcsere - folyamatok során olyan vízben oldódó anyagokká alakul át, amelyek a vizelettel hagyják el a testet. így a gyógyszerek, s doppingszerek nagy része is a vizelettel választódik ki, vagy változatlan formában, vagy meghatározott anyagcseretermékként. Az a gyakori védekezés, hogy a kimutatott ajzószer esetleg gyógyszer formájában, vagy tápanyag, vitaminkészítmény részeként, „véletlenül" került a sportoló szervezetébe, az esetek döntő többségében már a kimutatott ajzószer mennyisége miatt is azonnal elutasítható. így például előfordult, hogy a vizeletben olyan mennyiségű koffein volt kimutatható, amely kb. 200 csésze fekete rövid időn belüli elfogyasztását tételezné fel. Ben Johnson szervezetében a természetes szteroid — a tesztoszteron — szintje kb. tizenötször volt alacsonyabb, mint a normális érték. Vagyis a rendszeresen (!) kívülről bevitt szteroid viszszaszorította a saját szteroid-elválasztást. Előfordulhat az is, hogy nem az éppen ajzószerként alkalmazott anyag jelenik meg a vizeletben, hanem valamelyik diuretikum, azaz vizelethajtó gyógyszer. Ez okozta a Hány vércsoport van? Mindig érdekes számok tükrében vizsgálgatni az életfolyamatokat. Ha az ember utánanéz, kiderül például, hogy egy átlagos férfiban mintegy 5 liter vér kering, és — még leírni is sok! — 25 000 000 000 000 vörös vértest szállítja a vérben az oxigént (a vérképben kimutatott ötmillió milliméterenként értendő). Hasonlóképpen megdöbbentő adat, hogy egy egészséges felnőtt egyetlen nap alatt közel 15 000 liter levegőt fogyaszt; percenként körülbelül 6—10 litert szív be, illetőleg fúj ki. E levegő feldolgozásáhóz vesztét Szöulban az egyik bolgár súlyemelőnek is, aki a furosemid kiváltotta bő vizeléssel igyekezett minél előbb megszabadulni a testében felhalmozódott anabolikus szteroidtól. Ez az „ötlete" aranyat ért — csak nem éppen az alkalmazója számára. A dopping új formája: a saját vér? A doppingtesztek finomodásával, érzékenységének növelésével lépést tart az ajzószereket használók rafináltsága is. A mexikói olimpia óta ismeretes, hogy a magaslati körülmények közti edzés alatt megnő a vörös vértestek száma, s így a bennük található oxigént megkötő vérfesték — a hemoglobin — mennyisége is, ami lehetővé teszi a vágtaszámoknál az oxigénadósság növelését, vagyis a jobb idő elérését. Nyugalomban az ember oxigénfogyasztása kb. 250 milliliter percenként. A 100 métert végig vágtázó sportoló fogyasztása ennek a többszöröse — a fűtés alatt keletkezett oxigénadósságot a verseny után fokozott oxigénfelvétellel törleszti, a szervezet. Ha nő a vérfesték mennyisége, nő az oxigénmegkötö képesség is! A vérfestéknövelés másik módja — a már említett magaslati edzés mellett — a vérátömlesztés. Az edzési időszak kezdetén levesznek a versenyzőtől kb. 400 milliliter (4 deciliter) vért, elhelyezik a vérbankba, majd miután a szervezet saját erejéből pótolta a vérveszteséget, újra ereibe juttatják a korábban levett saját vért. így nő a vérnek mennyisége, a vérfesték szintje s ezzel együtt javulnak az esélyek a jobb oxigénellátásra a vágta alatt. E „vérdoppingnak" elkeresztelt módszer igen sok gondot okoz a NOB orvosi bizottságának. Hiszen a spórtoló nem idegen anyagot kap, s laboratóriumi teszttel — egyelőre — nem bizonyítható a vérátömlesztés. A jövő útja: a megelőzési Mint említettük, a szöuli olimpia mérföldkő lehet az olimpiák, s az ajzószerek elleni harc történetében. A NOB kompromisszumok nélküli, következetes állásfoglalása, bátor fellépése a sportetika, a versenyzők egészsége elleni merénylet, a dopping ellen, rövidesen éreztetni fogja hatását. Sok sportolónak — és sportvezetőnek, edzőnek — újra át kell majd gondolni Coubertin időszerűségét nem vesztett állítását: a részvétel a fontos, nem a győzelem! S különösen nem az ajzószerek segítségével kikényszeritett győzelem! Dr. KISS LÁSZLÓ mintegy 500 millió vékony falú kis hólyag van a tüdejében, felületük összesen vagy 100 négyzetméter, kiterítve tehát be lehetne burkolni egy háromszobás lakás padlóját. Természetesen szivünk sem marad le a teljesítmények terén. Évente mintegy 21 milliószőr dobban, azaz például hetvenöt év alatt több mint 1 500 milliószor. A tudósok jelenleg 13 vércsoportrendszert, azon belül több mint 30 vércsoportot tartanak nyilván, plusz néhány úgynevezett „privát" vércsoportot, amelyet eddig csak egy vagy legfeljebb egykét embernél figyeltek meg. A vérátömlesztéshez ebből elég az Rh-faktor, és a négy al-vércsoport (A, B, AB, 0) ismerete, míg a többi vércsoportrendszemek a genetikai — például apaságmegállapítási — kutatásoknál és vizsgálatoknál jut szerep. EMBERI SORSOK Utóirat egy szerelemhez Megszokott dolog, hogy a leányanyák szabadulni szeretnének gyermeküktől. Szokatlan, ha az apának kell a házasságán kívül született gyermek. Rendhagyó az eset, mert ebben a törekvésben megakadályozza részben az anya, részben a hatóság — és végül saját magatartása is. § $ § Hol történt az eset, amelyet most egy szerelemhez csatolandó utóiratként kezelhet a riporter? Mindenesetre az ország nagyobb városainak egyikében, ahol naponta szövődnek futó ismeretségek és szerelmi kalandok; ahol a nőgyógyászati klinikán naponta ismétlődnek „apró gyilkosságok"; ahol az udvarlás és a vitatkozás, a hűségeskü és az elbocsátás kitűnő eszköze a telefon. Az alábbi történet is úgy kezdődött, mint sok más hasonló esetben és helyzetben: munkahelyi ismeretség, fiatal lány és meglett korú férfi, természetesen nős. Még a főnök-beosztott szituáció sem hiányzott, csupán a dolog végkimenetele mondható a szokásostól eltérőnek. § § § H. Rudolf hosszabb ideje dolgozott már a vállalatnál, amikor Judit odakerült. A férfi kilenc esztendei házassága alatt tulajdonképpen jól élt a feleségével, bár temperamentum- és felfogásbeli különbségek mindig voltak köztük. Juditnak ez volt az első munkahelye. Valószínűleg tetszett neki a főnök: jóképű volt és kellemes modorú. Túlórák, hazakísérések, séták és presszós találkozások után a lány letette a kulcsot az asztalra. A családi vikendház kulcsát. így kezdődött a viszony. Ki csábította el a másikat? Naiv kérdés és kár firtatni, végül is nem történt erőszak. Judit szülei tudtak a dologról, nem is lelkesedtek a nős emberért, de lényegében zöld utat engedtek lányuknak. Eltelt fél év és Judit teherbe esett. Már negyedik hónapban volt, amikor tudomást szerzett róla a család, nemkülönben az apajelölt. H. Rudolf számolgatni kezdett, mert a fogamzás lehetséges időszakába beleesett egy tátrai nyaralás, amit nem töltöttek együtt és ezenkívül kéthárom hét, amiről Judit sem neki, sem szüleinek nem tudott pontosan elszámolni. § $ § Orvostól orvosig jártak, de a megszakítást nem vállalta senki. A helyzet láttán a szülők elvárták volna, hogy H. Rudolf teljesítse kötelességét, váljon el a feleségétől — akinek amúgysem lehet gyermeke —, és vegye el Juditot. A férfi azonban kitért a házasság elöl, mert alapos volt a gyanúja, hogy nem ő az egyetlen, aki számba jöhet. Ráadásul a terhesség fennmaradó időszakában megszakadt a kapcsolat Judit és H. Rudolf között, mert csak telefonon érintkezhettek. A szülőknek — legalábbis bizonyos értelemben — kapóra jött, hogy Judit egészségi állapota egyéb tekintetben is leromlott; így, „szégyenüket palástolva", házi őrizetben tarthatták lányukat. Sőt! Miután a házasság reménye kútbaesett, szükségtelennek tartottak minden egyéb kapcsolattartást... Természetesen, a családi villongások dacára a gyermek megszületett. Egy hónappal korábban, mint várták. Koraszülött osztályra került, onnan pedig egyenesen állami gondozásba, mert az anya, tehát Judit, lemondott róla és apát nem jelölt meg. Az újszülöttet röviddel késöbb örökbeadták egy gyermektelen házaspárnak. H. Rudolf azonban szemmel tartotta, és amíg lehetett, nyomon követte a gyermek útját Egyszer a nevelőintézetben is meglátogatta. Részéről az ügy nincs lezárva, egyáltalán nem örül, hogy megúszta, neki kell a gyermek, ha valóban az övé — állítja most. $ § § — Judit a munkahelyen is elzárkózik a beszélgetés elöl. Mindig arra hivatkozik, hogy nincs ideje, egyszer pedig azt mondta, hogy négyszemközt nem beszélhet, csak a szülei jelenlétében. Erre is ráálltam, sőt, több alkalommal is megfordultam náluk, miközben alkalmam volt jobban megismerni a családot. A lakás tágas, kényelmes, ízléssel berendezett; mindaz megtalálható benne, amit egy jól szituált házaspár elérhet a nyugdíjkorhatárig. Ha beszélgettünk, szinte minden szavuk támadó álláspontról indult, különösen Judit mamája részéről. Egyben a két szülő közös nevezőn van: a gyermek ügyét lezárták, új 'életet akarnak kezdeni, visszazökkenni a régi kerékvágásba, ami megtörtént befejezettnek tekinteni. Judit többnyire hallgat, különösen akkor, amikor a szülei támadásba lendülnek. Valahányszor náluk jártam, újra meg újra a szememre vetették, hogy nem akartam rögtön elválni; hogy részükről akár az is elegendő lett volna, ha csak egyetlen napra veszem el a lányukat; szerintük most sincs egyébről szó, mint hogy nem akarok lemondani Juditról, mert személyében jó volt nekem az ing-yen nő!... SS5 Az utóbbi esztendőben több Ízben is beszélgettem H. Rudolffal. Őszintén szólva, ilyenkor mindig eloszlott bennem a kötelező gyanakvás, mert állandó témaként visszavisszatért a mondat: — Ha az enyém, nálam van a helye. A feleségem is beleegyezne, hiszen nincs közös gyermekünk. — Mit tett azért, hogy megszerezze a gyermeket ? — Hivatalosan semmit, mert tudomásom szerint az anya beleegyezése nélkül úgysem kapom meg. — Ezért „üldözi" őket? — Ezért, de eredménytelenül. Ha meg más úton próbálkozom, akkor baleknak tartanak. Vannak, akik egyenesen kinevetnek, és azt tanácsolják, örüljek, hogy megúsztam a dolgot. Vagy legjobb esetben azt mondják: várjak, hátha az anyában is megmozdul valami és megpróbálja visszaperelni a gyermekét és akkor, bizonyítékként, gyermektartási pert indít ellenem. § $ S Nem titok: űzött az újságírói kíváncsiság és jómagam is rákérdeztem a „hivatalos józanság" létjogosultságára. Egy gyámügyi előadó véleménye a szóban forgó üggyel kapcsolatban ennyi volt: — Kár bolygatni az ügyet, hiszen a gyermek jó helyen van, s ez mindennél fontosabb... A férfinek egyébként is bőven lett volna rá lehetősége, hogy apasági nyilatkozatot tegyen, de aki elmulasztja a kötelességét, az ne csodálkozzon azon, ha a jogait is elveszíti! Summa summárum: szerintem az erkölcsi kötelesség elmulasztása és a törvényes jog aligha állítható szembe egymással. Avagy ennyire elszoktunk volna a szokatlan esetektől? M. P. 19
