A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-11 / 46. szám

körülölelt földkupacon gyertyák tö­mege ég. A múzeumban eredeti fel­vételek idézik a múltat, gyermekraj­zok a rájuk ható valóságot. És minde­nütt virág, virág, virág! Évente kétszer tartanak itt emlék­napot. Májusban a Nemzeti Pantheon rangjára emelt sírkertben az ellenál­lás harcosairól, szeptemberben a prá­gai zsidó elöljáróság a saját halottja­iról emlékezik meg. 1977-ben avatták nyilvános em­lékhellyé azoknak a szovjet hősök­nek nyugvóhelyét, akik vérüket on­tották hazánk felszabadításáért. A kert közepén hatalmas márvány em­lékoszlop, máshol a zsidó vallást jel­képező hétágú „Menorah". Ezek tö­vében helyezték el a tisztelet és em­lékezés koszorúit, Gromenko és Grecsko szovjet asztronauták. Timo­­senko marsall, Kádár János, az MSZMP akkori első titkára, dr. Kirschleger, Ausztria volt elnöke. Eljött ide tiszteletét leróni Rodinov szovjet tábornok és Romes Csandra a Békevilágtanács elnöke is. Ezeken a helyeken tesznek fogadalmat avatá­suk alkalmával a terezíni és környék­beli iskolák úttörői és itt tesz hűség­fogadalmat a környéken szolgálatot teljesítő katonaság is. A „Malá pevnosť' bejárati kapuja felett hatalmas betűk hirdetik a náci­horda álszent, hamis, félrevezető jel­szavát: ARBEIT MACHT FREI (A mun­ka felszabadít). Vajon mit válaszol­nának erre a haláltáborok áldozatai? A sok ezernyi hant alatt, tömegsírok­ban nyugvó, az Ohre folyó iszapjába leülepedett mártírok? Ha feltámad­nának ... A tábort általában autóbuszok, ma­gánkocsik veszik körül. Német­­országi, ausztriai, franciaországi stb. rendszámtáblával. Vajon tudatosít­ják-e — bizonyára tudatosítják, kü­lönben miért jönnének ide — , hogy a második világháború alatt elkövetett borzalmakat feledni nem szabad, de nem is lehet. Hadd maradjon ez fi­gyelmeztető, óvó intés az eljövendő nemzedékek számára. Jeladás, hogy a szörnyűségeknek nem szabad meg­ismétlődniük. Hogy minden erőnkkel, meggyőződésünkkel, tudásunkkal védenünk kell a békét. Ápolnunk és tisztelnünk kell a mártírhalált halt embertársaink emlékét és néha egy­­egy szál virágot elhelyeznünk az i­­szonyú időket szenvedettek sírhant-A vesztőhelyek környékét szépen ápolt sírkertek veszik körül. Sok ezer márványkö sorakozik katonás rend­ben a hantok felett. Az emlékhelye­ket kegyelet emelte szobrok, táblák, obeliszkek teszik impozánssá, lenyű­gözővé. Emléktábla jelzi az Ohre fo­lyó partján azt a helyet, ahová a felszabadító hadsereg közeledésének hírére a fasiszta barbárok a kremató­riumban elégetett 22 000 áldozatnak a hamvait szórták, miután az eltaka­rítás más módjára már nem maradt idő. Tizenhárom márványtábla jelzi ama országok nevét. Melyeknek pol­gárai itt lelték halálukat. A táblával DAVID TEREZ A diákok érdeklődését leginkább a számítás- A negyedikesek sok időt töltenek a radar technika keltette fel monitorja előtt Katonafiúk Amikor a prešovi katonai szakmunkástanuló intézetben jártunk, egyesek tanultak, mások viszont a hangárban ügyeskedtek, lévén, hogy itt a légierő számára képeznek ki szakembereket. Ľubomír Jenčo parancsnok elismételte a gyerekeknek az itt található gépek műszaki adatait, majd gyakorlati oktatás következett. A legjobban Štefan Bučan szerepelt. A szükséges műveletek elvégzése után beindította a Mig-21-es repülőgépet. Az oktató elégedett volt. Tudta, hogy Štefan már bármelyik katonai alakulatnál megállja a helyét. A légitechnika kisgyermekkora óta érdekli. Amint megtudtuk tőle, ez a szakma elektrotechnikai ismereteket igényel, enélkül elképzelhetetlen a tana­nyag elsajátítása. Nem csoda tehát, hogy az érettségi előtt erre fordította a legnagyobb figyelmet. Jančo parancsnok szerint a tanulók elméleti felkészülése megfelelő volt. Természetesen voltak közöttük jobbak és rosszabbak is. Rosszabb volt a helyzet a gyakorlattal, ugyanis nem mindig állnak rendelkezésükre a tananyag­ban szereplő korszerű gépek és berendezések. Alapvető működésüket ugyan elsajátítják, de mi tudjuk, hogy ez nem elég. A csoportos foglalkozásokon arra törekszenek, hogy a képzés az egyes légi alakulatokban folyó munkához hasonlítson. A tanulók szerint ez a fajta képzés további tanulásra készteti őket. Egy-egy műszer minden részével megismerked­hetnek és nem kell sémákra vagy más segédeszközökre támaszkodniuk. Hasonló légkör uralkodott a rádiósok között is. František Bartl, Václav Čechtický és Marek Valié elmondták, hogy nagy reményekkel készülnek hivatásukra. Ők a 4 év alatt nagyon szép eredményeket értek el. Ezt oktatójuk, Michal Katus őrnagy is megerősítette. Nem titok, hogy a mai fiatalokat vonzza a legkorszerűbb technika, de legjobban a számítástechnika. Ján Spišiak alhadnagy felelős a számítógépe­kért. Bizony, gyakran kell közbelépnie, amikor a diákok nem megfelelően bánnak a műszerekkel. A fiatalok körében nagyon népszerűek a számítógépek. Az iskola vezetősége ezért a jövőben a számítástechnikai részleg kibővítését tervezi... Idősebb iskolatársaik nyomdokaiban akarnak haladni az alsóbb évfolyamok diákjai is. Bár még csak a tranzisztoros felvevő titkaiba avatták be őket, jól végzik feladataikat. Az iskola volt diákjai közül sokan folytatják tanulmányaikat valamelyik katonai főiskolán, de gyakran ellátogatnak a volt iskolába, hogy eldicsekedjenek sikereikkel, hogy emlékezzenek arra a helyre, ahol egykor megismerkedtek a légi technika titkaival. Az iskola tanulóinak döntő többsége megállja a helyét az életben és a szakma teljes értékű szakembereivé válik. DUŠAN OVÁDEK, JOZEF ŽIAK Képek: Dušan Ovádek 13

Next

/
Thumbnails
Contents