A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-28 / 44. szám
A .VILÁG KÖZEPÉN Még nyár volt, kánikula, de már a vakáció végnapjai. Galábocson (Glabušovce), a faluszéli békalencsével sűrűn benőtt víztároló lejtős töltésoldalában tizenéves lányok és fiúk beszélgetnek, napfürdőznek: múlatják az időt. Átellenben, a tárolóból tovainduló nevesincs patak sekély, vadvirágokkal, náddal, sással lepett torkolatvizében bárányfelhők mosakodnak, s békaivadékok vidám lubickolását figyeli egy tízéves forma kisfiú. Néhány szöcskeugrásnyival odébb gólya toporog: alig várja már, hogy odébb álljon a gyerkőc, ebédelni szeretne. A fiúcska mellé telepszem. — Igaz, apró falu a miénk — szólal meg pár percnyi hallgatás után —, ám híres-nevezetes település. Galábocs ugyanis a „világ közepe", mert itt, a falunk kútjába esett le az égből egy aranyalma. Réges-régen persze, mielőtt még a tündérek végérvényesen beköltöztek a mesekönyvekbe. De keresse fel Molnár Jenő bácsit, Jenő papa a falu élő krónikája, ő majd elmeséli magának az „aranyalmahullás" történetét. Hát ezt nem lehet kihagyni. Jenő bácsi a nyolcvanadik esztendejét tapossa, egymaga él a portán. — Két regét is tudok, de elmondom mind a kettőt — fog mondókájába a szikár ember, miközben, jókora, Morzsa névre hallgató kutyája kíséretében a betongyűrűvel jelölt ominózus vízforrás felé baktatunk. — Régen, a török hódoltság idején, német fegyverkovácsok laktak a faluban. Egyszer, a portyázó oszmán csapatok elől menekülniük kellett, de féltek, hogy útközben is rajtuk üthetnek, s kirabolhatják őket a marta lócok, ezért ékszereiket és aranytallérjaikat egyetlen, két ököl nagyságú almához hasonlatos gömbbé olvasztották és a módfelett értékes golyóbist a községi kútba vetették. Aztán, amikor a veszély múltával visszajöttek, a település összes lakóját a kúthoz parancsolták vizet meregetni. Sajnos, hiába buzgólkodtak őseink, a fegyverkovácsok kincse csak nem került elő. A másik történet szerint — és ezt ugyancsak az egykoron a falu krónikáját is vezető Scheida Lajos tanítótól tudom — egy török hadvezér rangjelző aranyalmája pottyant a falukút mélyére ... Galábocs parányi település, Csalárból (Čeláry) igazgatják. Sárgult, agyonlapozott irományok szerint — tudtam meg Kiss Ferenctől, az egyesített helyi nemzeti bizottság elnökétől — a helységet is említő első ránk maradt lejegyzett emlék 1247 derekáról származik. falu. Még 1715-ben is mindössze 5 hűbéres család élt a dombok aljában meghúzódó Prónay birtokon. Ma Galábocson 274 ember lakik. A lakosok jószerével mindig is mezőgazdaságból éltek: zömük ma is a földműves-szövetkezetben keresi a megélhetést. A domboldalba épített hajdanvolt kastélynak már csupán néhány kidőltbedőlt fala látható. — A kúria a háború után még lakható állapotban volt — siet magyarázattal Most Mondok Erzsébet az üzletvezető A takaros porták ... Ádám Jolán harminc éven át vezette a falucska vegyesboltját Az 1554-es esztendőben „törökjárvány" tört ki ezen a vidéken is: rövid időn belül teljesen elnéptelenedett a — Ide, a falukútba esett az aranyalma — mondja Molnár Jenő bácsi szemlélődésem láttán a szomszédos portáról egy asszony —, de maholnap eltűnik ez is. Hiába no, sok ház felépült az utóbbi években a zömök épület orvul lebontott falaiból. Az angolparkban is az enyészet az úr. Igaz, a hnb-elnök a minap azt ígérte, hogy belátható időn belül felújítják az épületet és a parkerdőt. Beszélgetőpartnerem, Ádám Jolán kereken 30 éven keresztül boltvezető volt Galábocson. — Amikor először álltam a pult mögé — jegyzi meg, miközben virágoktól pompázó udvarukba invitál —, még a kastély adott otthont az üzlethelyiségnek. Szerénytelenség nélkül mondom, néhány év alatt alaposan fellendítettem a boltunk forgalmát. Egy idő után még a szomszédos községekből is hozzám jártak vásárolni az emberek. Az új vegyesbolt 1971-ben épült. A rengeteg dolog, a gyereknevelés és a kerti munka mellett szakbizonyítványt is sze■ reztem. Sőt, több hónapon át én voltam a kocsmáros is. Már három éve zárva az italmérés. Jelenleg Mondok Erzsébet a vegyesbolt fönökasszonya. A szövetkezeti busszal a szomszédos Óvárról (Olováry) ingázik naponta. — A havi forgalmam újabban már eléri a 75 000 koronát — büszkélkedik —, az alapvető élelmiszereken kívül közszükségleti és iparcikkekkel, üdítőkkel és hentesáruval is szolgálhatok. Elődöm, Ádám Jolánka néni a példaképem. Jobb híján az üzletben ülnek le beszélgetni, tereferélni a munkából hazaigyekvö férfiak, de az asszonynép is gyakorta szerét ejti egy kis bolti tereferének. — Csendes, ám módfelett igyekvő, dolgos emberek a galábocsiak, nem alszik meg a tej a szánkban, annyi bizonyos — szól diskurzusunkba egy szép arcú középkorú asszonyság. — A családoknál a három gyerek a jellemző. Csak az a baj, hogy a fiatalok, amint felcseperednek, elköltöznek hazulról. Mi is, az urammal kettesben lakjuk az emeletes házat. Galábocs lakosainak száma apad. És kevés az ifjú házaspár... A vakáció idején azonban benépesül a falu. Társadalmi munkában hamarosan hozzákezd a település a kultúra új hajlékának az építéséhez. A meglévő művelődési házban működik a könyvtár és az ifjúsági klub. Az úthálózatra ráférne egy alapos felújítás. Visszasétálok a faluszéli halastóhoz. A fiatalok még mindig a kögáton ücsörögnek. — Sajnos — panaszolják felváltva —, érdemlegesen egyetlen tömegszervezet sem működik a kisközségben, s még futballcsapata sincs Galábocsnak. — Ott túl — bök egyikük a távolban nyújtózó fák irányába —, ízes forrásvíz buzog. Állítólag több bajt is orvosol, régen a ház úrnője számára minden áldott nap cselédek hordták a kastélyba a vizét. Ma már alig tud erről valaki. És szép lassan elfelejtik az emberek a szülőfalujukat is. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 4
