A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-14 / 42. szám
esemény erős kapocsnak bizonyult, az eset nem ma történt. Veres János lassan az ötödik iksz felé közelít. Ennyi bevezető után úgy illik, röviden mutatkozzál be. Annyit az olvasók már tudnak — ha másból nem, hát az elnökeinket bemutató eddigi írásokból — hogy járási bizottságaink elnökei nem főállású dolgozói szövetségünknek. — 1940-ben születtem Vághosszúfalun, (Dlhá n/Váhom) a mostani Galántai járásban. Végzettségem szerint testnevelés—biológia szakos tanító lennék. Ezt azért mondom, mert ugyan az iskolaügytől nem szakadtam el, de 1975-töl járási tanfelügyelő vagyok. Menjünk azonban sorjában. Odahaza szlovák alapiskolába kezdtem járni, s mikor elkezdődött a magyar nyelvű oktatás, Vágselylyén (Šaľa) folytattam. Nem volt könnyű, néha gyalog mentem iskolába. Ez ma gyakran eszembe jut, hiszen az anyanyelven való tanulás kedvéért kevés szülő küldi a szomszéd faluba a gyerekét. Minden községben pedig — sajnos — nincs magyar iskola. — 1958-tól a Nyitrai járás Felsökirályi községében tanítottam, hatvannégy előtt két NEM VOLT KÖNNYŰ Mikor jegyzi el magát az ember a kulturális munkával? Melyik az a pillanat — és később tetten érhető-e —, mely meghatározó a későbbiekre nézve, melynek hatására az embernek e munka, nyüzsgés nélkül hiányérzete van? S ha az első élmény nagyon erős, akkor az egyént a kultúrát tevőlegesen is ápolóvá, ha nem olyan erős, akkor csak a befogadásra alkalmassá, kultúra pártolóvá teszi ? Ezekre a kérdésekre a választ a szakirodalom biztosan megadja. Jelen esetben megválaszolásuk nem is fontos. Azért tolultak toliam hegyére, mert Veres János esetében, aki a Csemadok Nyitrai (Nitra) Járási Bizottságának elnöke, egy óvodáskori szereplés lett a kulturális tevékenységének elindítója. Az indulásról, az indíttatásról szólva többször is ide kanyarodunk vissza, mint az egyik meghatározó pillanathoz, élményhez. Az évig helyettes, hatvannégytől hetvenötig — amióta tanfelügyelő vagyok — én voltam az igazgató. A tanfelügyelő végzettsége szerint pedagógus, munkája, beosztása szerint — nem szeretem ezt a szót, de ez az igazság — hivatalnok. Az ötvenedik éve felé közeledő tanító keze alól már több száz gyerek került ki. Tanítók beszédét figyelve, tanítókkal beszélgetve tapasztaltam, hogy az egykori diákok emlegetése, különösen ha azok az élet ilyen vagy olyan posztján bizonyítottak, öregbítve iskolájuk jó hírét, elismerést szerezve egykori pedagógusaiknak is, tán az anyagi elismerésnél is fontosabb számukra. Nem hiányzik az iskola, nem hiányoznak a diákok? — Ne feledd el, hogy 1975-ig is sok diák végzett nálunk. Van tehát kire, mire emlékezni. Éppen a minap emlegettük ezeket az éveket, emlékeztünk régi diákokra, akik ma orvosok, mérnökök. A tanítóként eltöltött évek jutnak akkor is eszembe, mikor az egyik volt diákom — diákunk — akinek nevét azért nem említem, mert a tisztesség úgy kívánná, hogy akkor a többit is felsoroljam, arra pedig valószínűleg nincs hely — talpraesett külpolitikai magyarázatait olvasom napilapunkban. És a mostani beosztásomnak is vannak szép pillanatai. Néha azért hiányzik az egyszer már megszokott gyerekzsivaj. Tanfelügyelőként a verebélyi (Vráble) körzet és a magyar iskolák tartoznak hozzám. Három teljes szervezettségű (Pográny, Ghymes. Nagycétény), egy alsó tagozatos (Zsére) iskolánk van négy pedig összevont, azaz közös igazgatóság alá tartozó (Kolony, Nitracsehi, Lédec, Bodok). — Még mielőtt a kulturális életre terelődne a szó beszéljünk a sportról is. Hiszen testnevelő vagy. — A felsőkirályi kézilabdásokkal még 1959-ben kerületi bajnokságot nyertünk, edzője voltam a csapatnak, labdarúgóinkat, akik szintén kerületi versenyben szerepelnek szintén segíteni kell. A sportszervezet jelöltjeként 1976-tól a járási nemzeti bizottság képviselője vagyok, az ifjúsági testnevelési szakbizottság munkáját irányítom. A sportközpontok és a tömeg-testnevelés felügyelete is feladatom. A jelvényes versenyek, az úszásoktatás, a szpartakiádra való felkészítés bizonyos mértékben az én feladatom. Pontosabban ezeknek a bebiztosítása, ami bizony nem kevés gonddal jár. — A pedagógusnak faluhelyen a kulturális élet szervezőjének is kell lennie .. . — Egy időben a helyi művelődési otthon vezetője is voltam Felsökirályiban. Felújítása után kezdődött a rendszeres kulturális munka a faluban. Zenekar, esztrádcsoport, folklórcsoport alakult, Csemadok-szervezetünk fokozatosan a legjobbak közé került a járásban. Jelenleg 280 tagja van, és vezetőségi tagként dolgozom benne. — Nyitra vidékét, a Zoboralját Csemadok-berkekben inkább a folklórtevékenységröl ismerik. — Méghozzá járási folklórcsoportunk, a Jókai Mária vezette Párta révén, melynek tagjai és vezetői minden dicséretet megérdemelnek. A Tavaszi szél verseny győztesei, hazai és külföldi folklórfesztiválok rendszeres szereplői. Sokfelé ismertté váltunk már általuk. Folklórcsoportjainkon kívül a színjátszóinkat is meg kell említeni. Évente 7—8 együttes tart bemutatót. — Volt időszak, mikor Nyitra a szlovákiai magyarság egyik szellemi központja volt. Elég talán csak az itt megjelentetett irodalmi termékekre gondolni... — Szellemi központ mér nehezen leszünk, de a közművelődési tevékenység sokrétűbbé tételén, a minél több és rendszeres munka felújításán fáradozunk. Az író—olvasó találkozók, a vetélkedők, az előadások ezt a célt szolgálják. Fontosnak tartjuk a 19 alapszervezetben tömörült mintegy háromezer főnyi tagságunk jogi ismereteinek bővítését és tudatformálását. A főiskolák tanárai és diákjai ebben nagy segítségünkre lehetnek. A Juhász Gyula nevét viselő ifjúsági klub tevékenysége gazdag, a ghymesi művelődési tábort az idén tizedik alkalommal szerveztük. Jó lenne, ha hazai előadóinkat is elfogadnák a résztvevők, hiszen rólunk elsősorban ők tudnak szólni. — Azt szeretnénk, hogy járásunkat jól dolgozó, jó eredmények felmutatására képes járásnak ismerjék mindenütt. Ezért dolgozik az elnökség, az alapszervezet vezetősége és a tagság. A járási bizottságnak 1969 óta vagyok tagja, 1980-tól pedig — amikor Konecsný Páltól átvettem a funkciót — elnöke. A Központi Bizottság tagjaként is mindig ezért szólaltam fel, kértem az elvégzett munka jutalmát — az ugye a Csemadok esetében erkölcsi elismerés. — A munka és a két kedvtelés mellett marad-e még valamire időd? — Olvasásra, aktív pihenésre — számomra ezt a kertművelés jelenti. Nyolcán voltunk testvérek, egy él odahaza közülünk, ott is ritkábban fordulunk meg. Pedig azelőtt a felsőkirályi színjátszókkal is mindig ellátogattunk szülőfalumba. Egyre kevesebb az idő. — Munkádat mindenütt elismerték. Szakmai kitüntetések és a sporttal és kultúrával kapcsolatosak egyaránt birtokodban vannak. Sport és kultúra: összeegyeztethető a kettő? — Testnevelésszakosként, ráadásul pedagógusként mást nem is mondhatok, mint ép testben ép lélek! GÖRFÖL JENŐ KLUBÉLET A Csemadok Bratislavai Városi Bizottsága irányítása alatt álló alapszervezetekben az amatőr művészeti mozgalom mellett kedvelt munkaforma a klubfoglalkozás — mondja Jégh Izabella, a vb titkára. A klubmozgalom elsősorban a szabadidő kihasználására, értelmes-hasznos kitöltésére irányul. Célja, hogy az alapszervezetek tagjai részére, az egyénileg nehezen elérhető, sokrétű művelődési formákat biztosítsa. Így a tagok érdeklődésüknek megfelelően különböző klubokba tömörülhetnek. A közös művelődés eme formája mellett nagyon fontos, hogy a kluboknak saját helyiségük legyen. Helyiséget bérelni nem könnyű feladat, mert a lehetőségek korlátozottak. A városi bizottság négy alapszervezetében 2 111 tag munkáját irányítja, a három alapszervezetnek — a ligetfalui, (Petržalka) az óvárosi, a pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) — összesen hét klubja van. Kiemelkedő rendszerességgel működik a ligetfalui alapszervezet Liszt Ferenc Klubja. Fő feladata: a komolyzene népszerűsítése. Összejöveteleiken foglalkoznak az egyes zeneszerzők életével, munkásságával. Közös zenehallgatásokon ismerkednek a szerzők müveivel és elemzik azokat. Sok, neves előadóművész fordult már meg körükben (Sebestyén Albert zongoraművész. Szabó István orgonamüvész). Közös hangverseny-látogatásokat is szerveznek, összejöveteleiken zenei vetélkedőket rendeznek a klub tagjai részére. Tevékenységükről naplót vezetnek. Az óvárosi alapszervezetben található a legtöbb klub, szám szerint öt. Barátság Klub néven működik a legfiatalabb klub, bár tagjai az idősebb generációból kerülnek ki. Konkrét munkatervük nincs; céljuk a rendszeres találkozás, s ez megalakulásuk óta folyamatos. Foglalkozásaik alkalmával sort kerítenek beszélgetésekre, közös dalolásra; társasjátékokkal, zenehallgatásokkal múlasztják az időt. Szerveznek közös kirándulást, hangverseny-látogatást. A Barátnő Klub, ma már túlvan a tizedik születésnapján is. Tagjai havonta egyszer rendszeresen találkoznak. Általában műsoros esteket rendeznek, saját szórakoztatásukra, melyben a klub tagjai szerepelnek versekkel, nótákkal, esetleg prózával. író— olvasó találkozókat szerveznek. A társadalmi munkából is kiveszik a részüket, segítenek az alapszervezet, ill. a városi bizottság szervezési munkáiban. Fontos tényező számukra a rendszeres találkozások lehetősége, a baráti viszonyok ápolása, erősítése. Művelődési Klub. Sajnos, talán ez a leggyengébben működő csoport a klubok sorában. Nagyon jó, színvonalas munkatervvel kezdtek: műsoros estjeiken szerepeltek előadók, írók; vitaesteket szerveztek, filmvetítésekre, beszélgetésekre került sor. Az utóbbi időben azonban tevékenységük visszaesett, remélhetőleg csak átmenetileg. Gyermekklub. Ez a legfiatalabbak szórakozását hivatott biztosítani, s ezáltal a klub vezetői igyekeznek a fiatal szülőket is aktiv kultúrmunkára serkenteni. Rendezvényeiken több előadóművész lépett fel, pl.: Levente Péter, Gryllusz Vilmos ... Tartanak mesedélutánokat, filmvetítéseket; gyermekszínházat csináltak. Több kirándulást, gyalogtúrát szerveztek. Jó kapcsolatuk van a Duna utéai Alapiskolával. A József Attila Ifjúsági Klub, közismert nevén JAIK. A klub tagsága a Bratislavában tanuló magyar fiatalokból tevődik össze, így a létszáma állandóan változik. A három nyári hónapot leszámítva munkájukra a rendszeresség a jellemző. Vezetőségét négyéves időtartamra választják meg. Összejöveteleiket, klubdélutánjaíkat hetente egyszer tartják. Vendégeik voltak már: László Gyula régész, dr. Bajnok István pszichiáter és dr. Hunčík Péter, dr. Székely Bertalan történész, dr. Gehér József politológus, Pécsi L. Dániel mütárgykömyezeti mérnök. Dinnyés József „daltulajdonos" és még sokan mások. A nyár folyamán a tagság részt vesz a művelődési táborok rendezvényein és a honismereti kerékpártúrán. Közös színház-, koncert-, múzeum- és kiállításlátogatást szerveznek. A klub tevékenységét, mellyel igyekeznek összefogni, összetartani a fiatalokat és tartalmas szórakoztatást biztosítani részükre, mindenképpen pozitívan kell értékelni. A Pozsonypüspöki Alapszervezet Ifjúsági Klubja. E klubra szintén a rendszeresség jellemző. Tagságát gimnazisták, szaktanintézeti diákok, főiskolások és dolgozó fiatalok alkotják. Hetente találkoznak. Tevékenységük változatos. Különböző előadásokat szerveznek (előadóik voltak: Püspöki Nagy Péter történész. Nagy József festőművész); vetélkedőket, sport délutánokat, kerékpártúrát rendeznek; közös színházlátogatásra járnak. A klubon belül alakult meg a Zendi együttes. Sok munkát fektettek a produkcióba, de megérte, mert a csoport mögött már sok a sikeres fellépés. A felsorolt klubok mind helyiséggondokkal küzdenek, kivétel csupán a pozsonypüspöki alapszervezet klubja, mely már saját helyiséggel dicsekedhet, viszont még sok munka vár a fiatalokra, hogy azt újjáépítsék, szépítsék, otthonossá tegyék. VARGA BÉLA 6
