A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-30 / 40. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA ULI IPOLY VIZÜNK, E SZÉP FOLYÓ (Adalék az Ipoly-szabályozás hőskorának * történetéhez) Mint az őrült, ki letépte láncát. Vágtatott a Tisza a rónán át. Zúgva, bőgve törte át a gátot. El akarta nyelni a világot! Petőfi mottóként idézett sorait a Tisza part-' ján szerzett élményei ihlették. De hasonló élményben lehetett volna része költőnknek — évenként akár több alkalommal is — az Ipoly mentén is. Alacsony vízállás idején az Ipoly is a „föld legjámborabb folyója", ám télvíz idején medre hamarosan szűknek bizonyult. Csupán az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Petőfi személyesen is „ismerhette" az Ipolyt, hiszen az 1840-es években a bal parti Tésából a jobb parti Szalatnyára — a kor híres fürdőhelyére — látogatva, át kellett kelnie az Ipolyon is. Valószínű, hogy a Tésa és Visk (Vyškovce nad Ipľom) között közlekedő kompot vette igénybe. Az Ipoly megzabolázásának első kísérlete Petőfi kortársainak, a reformkor mérnökeinek nevéhez fűződik. A szabályozás szükségessége már a 19. század első évtizedeiben felmerült, de a végső lökést az 1838-as jeges ár adta meg. Az Ipoly mentét is végigpusztító áradás része volt annak az árhullámnak, amely az anya-folyón, a Dunán végigvonulva romba döntötte a korabeli Pestet s „lehetőséget" adott Wesselényi Miklósnak, ,,az árvízi hajósnak" emberbaráti gesztusára. Még élénken emlékezhetnek Hont megye rendjei az 1838-as árvíz pusztítására, amikor az 1841 júniusi közgyűlésen a következő határozatot hozzák: „Ipoly vizünk malmai, gátjainak leszállítása s e szép folyónak netaláni használhatósága megvizsgálására Beszédes mérnök úr kéret fel..." A honti rendek választása a lehető legmegfelelőbb szakemberre esett: Beszédes József (1787—1852) ekkor már az ország egyik legismertebb „vízzel bánó inzsenér"-je, 1831 -töl a Magyar Tudós Társaság (az Akadémia) tagja. Nevét 1841-ig főleg a Sió, Sárvíz és Kapos szabályozásának irányítása teszi ismertté. A honti felkérés idején éppen a Kőrösök szabályozásával van elfoglalva, itt keresi tel őt egy küldöttség. Beszédes vállalja a megbízatást, annál is inkább, mert 1842- ben gróf Zichy Ferenc személyében királyi biztos garantálja a két érdekelt megye — Nógrád és Hont — együttműködésének zökkenőmentességét. Beszédes 1842. szeptember 4-én Zichy gróf zsélyi kastélyában tartott tanácskozáson fejti ki elképzeléseit a két megye képviselői előtt. Tervének lényege — a kortárs Gyürky Antal szerint — a kővetkezőkben foglalható össze: „a kiöntéseket egészen megszüntetni költséges átvágásokkal s a malomgátak végképeni eltávolítása által czélszerünek nem tartá, mert az nemzetgazdászati tekintetben igen fontos szénatermelést igen csökkentené. Ő egyedül a malmokat javalta átalakítani, úgy mint az alsó Ipolyon, hol Szálkától lefelé csak is hajómalmok vannak, és emellett egy öntöző csatornát, nehány műmalommal tervezett. A mederszabályozást pedig csak annyiban nyilvánítaná szükségesnek, amennyire az által a folyó ősszel és tavasszal hajókázhatóvá válna." A kezdeti egyetértés s lelkesedés ellenére Nógrád megye az Ipoly-szabályozást „még időszerűnek nem találta" s így csak a honti szakaszon indul meg a munka. A rendkívül foglalt Beszédes természetesen nem irányíthatja személyesen a munkálatokat, e feladat az akkori Hont megyei „rendes" mérnökre hárul. A véletlenek szerencsés összejátszása folytán e fontos állásra egy Beszédes-tanítvány kerül: Horváth József (1813—1866). Fodor F.: Magyar vizimérnökök c. könyvéből tudjuk, hogy Horváth 1837-ben szerez mérnöki oklevelet az Institutum Geometrico- Hydrotechnicum-ban, magyar nevén a Mérnöki Intézetben. 1841-ben Zemplénben, 1842 elején pedig Szabolcsban segédkezik Beszédes Józsefnek a Tisza-szabályozási tervek kidolgozásában. Valószínűleg Beszédest kísérve, vagy az ö ajánlására kerül Hont megyébe s vesz részt az Ipoly szabályozásában. Honti főmérnökségének kezdete pontosan megállapítható Kossuth Pesti Hírlapjából. Az 1842. évfolyam 202. száma tudósítást közöl Pongrácz Lajos tollából a november 21-én Ipolyságon kezdődött „évnegyedes közgyűlésről", amely többek közt dönt a főmérnöki poszt betöltéséről is: „Volt rendes mérnökünk szerencsétlen megalkuvásánál fogva mintegy 30 évig hűen viselt hivataláról lelépvén, helyére Ipolyvizünk szabályozásánál dicséretesen munkálkodó Horváth József kineveztetett." A mindössze 29 éves fiatal „geométer" majd negyedszázadig, 1866-ban bekövetkezett haláláig látja el hivatalát Ipolyságon. Az Ipoly-szabályozás körüli ténykedése mellett az ö nevéhez fűződik a megye egyes helységeinek egymástól való távolságának pontos felmérése s táblázatba foglalása az 1840-es évek második felében. A helytörténész számára máig is fontos anyag nyomtatásban is megjelent Palugyai Magyarország történeti leírásának IV. kötetében, 1855-ben. Horváth munkatársa volt a korabeli Gazdasági Lapoknak is, amelynek 1850-es évfolyamában „A vizmosta árkokról..." jelentetett meg komoly tanulmányt. írói ambíciói nem lepnek meg, hiszen mérnökünk annak a történészíró Horváth Mihálynak (1809—1878) az öccse, aki nevét elsősorban Magyarország történetének megírásával alapozta meg. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az emigrációból hazatért volt 1849-es közoktatásügyi miniszter 1869-ben — tehát három évvel Horváth mérnök halála után — személyesen is járt öccse egykori működési helyén. 1869. szeptember 10-én ő nyitotta meg a Magyar Történelmi Társulat második vidéki gyűlését Ipolyságon. E rövid Horváth-portré után joggal várnánk, hogy az általa irányított Ipoly-szabályozás, a Beszédes-tervek megvalósításával csak áldást hozott az Ipoly mente árvíztől sanyargatott népének. Nos, a csak rendkívül töredékesen fennmaradt korabeli levéltári anyag nem ezt bizonyítja! Olvassunk bele az 1846. január 7-én kezdődött ipolysági megyegyűlés jegyzőkönyvébe: „Vecze helység lakossai esedeznek, hogy az Ipoly szabályozása következtében általvágott felső gátja az Ipolynak megcsináltatni engedtessen, miután a víz kerteknek, pajtáknak, dohányzóknak és réteknek vévén irányát, azokban igen nagy károkat okoz — továbbá: Ipoly Baloghi község kéri az Inancsi malmoknak legalább az Ipoly folyó szabályozásának folytatásáig visszahelyeztetését, — úgy szinte Szalka helység lakossai folyamodnak az Ipoly szabályozása következtében elrontott malmoknak visszaszállításáért és vízfolyásának másfelé fordításáért." Már e három „folyamodás" is tanúsítja, a szabályozás eddigi merate nem volt képes mérsékelni az Ipoly CKOzta károkat. Még élesebben fogalmazna* az ipolysági molnárok: „Az IpolySághi molnár czéh közönsége előterjeszti hogy az Ipoly szabályozata sikertelen volta miatt több helységek szegény lakossai tetemesen megkárosittattak, — valamint az ipolyi molnár mesterek is azon szabályozat által tenkre tétettek a nélkül, hogy az áramlások és Ipoly kiöntései megszüntettek volna, sőt ámbár malmaikból mi keresetjök se lenne, malom után is megadóztatnak, esedezvén, miszerint magok alkalmaztatása miatt kitanítatnának arról, váljon lehet-e reménységök malmaik olly hasznát venni, miként a szabályozás előtt. Melly folyamodás megyei mérnök úrnak véleményezés végett kiadatott." Nem ismerjük Horváth mérnök válaszát, s nem tudjuk eldönteni azt sem, mi okozhatta Beszédes tervének sikertelenségét. Talán ha a szabadságharc, majd az önkényuralom nem állítja le végleg a szabályozási munkálatokat, á kezdeti szakaszban előforduló hibák is — ha voltak — kiküszöbölődtek volna. így azonban, az Ipoly, „e szép folyó" még sokszor tépte le láncát. Végleges megszelídítésére csak az elmúlt években került sor. Partjain sétálva, nézve sekély medrét. Beszédes és Horváth inzsenér urak alakját látjuk felvillanni a túlparton. Vajon, elégedettek-e a kései utódok müvével ? Dr. KISS LÁSZLÓ Fotó: Gyökeres 16
