A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-30 / 40. szám

Mérida a Mexikói Egyesült Államok harminc­két szövetségi állama egyikének. Yucatán­­nak a fővárosa. A Yucatáni-félsziget némileg excentrikus fekvése aránylag ritkán teszi le­hetővé a mexikói főváros látogatói számára ennek a „keleti provinciának" a megtekinté­sét. Ezért a földrajzilag jóval közelebb eső helyekről irányulnak a turistahadak a félszi­get újonnani meghódítására. Míg a szocialis­ta államok turistái főleg Havannából indul­nak, a tőkés országok vándorai, elsősorban az amerikaiak. Miamiból rajtoló Charter-re­pülőgépekkel érkeznek Yucatánba. A leg­gyakoribb turistakörút Méridát, Uxmalt és Chichen Itzát foglalja magába. Mintegy húsz éve, a Mérida környékén lévő piramisokhoz vezető utak megépítése után, a város a nemzetközi turizmus egyik központja lett. Mérídában 42 utazási iroda van, több ezer idegenvezetőt foglalkoztat­nak. Mexikó több városához hasonlóan Mérida is egy spanyolországi hasonnevű városról kapta a nevét. Árkádos fehér házai és utcái meglepő tisztasága miatt Méridát „fehér városként" is emlegetik. A város építészetét a középkori spanyol gyarmati stílus, illetve a huszadik század modernisztikus stílusa jel­lemzi. A központot a 16—17. századot idéző épületek alkotják, a nagy kiterjedésű város többi részének eklektikus jellege van. Méridát 1542-ben alapította ifj. Francisco Montejo, a Tihó nevű maja város helyén. Építőanyagnak a tihói piramisok és szenté­lyek köveit használták fel. Mérida további kiemelkedő személyisége Diego de Landa püsfjök volt, aki ugyan megírta kultúrtörté­neti és a maja hagyományok fennmaradása szempontjából érdekes és értékes beszámo­lóját ......a yucatáni dolgokról", de sajnos negatív értelemben is híressé vált: vallási fanatikus lévén, megparancsolta, hogy a vá­ros főterén néhány ezer maja bálványt, szent edényt, feliratos szentkönyvet, kódexet és tekercset elégessenek. 1605-ben II. Fülöp spanyol király az „igen nemes és igen hűsé­ges" címet adományozta Méridának. 1847- től több mint ötven évig tartottak a maja törzsek lázadásai, amit a mexikói központi kormánynak csak 1901 -ben sikerült letörnie. Méridában temérdek narancsfával öve­zett, szökőkutas park teszi elviselhetőbbé a forró éghajlatot. A parkok kuriozitásai az „s” alakú, szerelmeseknek kreált fémkarosszé­­kek, melyeket azonban, rendeltetésükkel el­lentétben, jól látható helyekre tettek. A történelmi centrumban, a Függetlenség terén kezdjük el belvárosi sétánkat. Az egy­mást derékszögben keresztező utcák a kele­ti-nyugati irányban páratlan, az észak—déli irányban páros számúak. A teret a 16. szá­zadban épült monumentális katedrális ural­ja. A főtér északi oldalán található a 19. századi kormányzói palota. A bejáratnál egy emléktábla emlékeztet arra a segítségre, amit Yucatán nyújtott Kuba múlt századi függetlenségiharc-kisérietéhez. Az emeletre menet egy nagy kiterjedésű vászon vonja magára az ember figyelmét. Élénk színekben ábrá­zolja a „Popol Vuh" nevű maja szent könyv szerinti emberterem­tést. Eszerint az em­bert Bacab főisten for­málta kukoricapépből. Idézet a szent könyv­ből: „A Nyugat Bacab­­ja fekete: a Nyugat a nap sírja és a szelek bölcsője: a háborút, az éhínséget és a halált szimbolizálja. A Kelet Bacabja vörös; Keletről jönnek a jóillatú esők, melyek a nagy termé­seket biztosítják és imigyen éltetik az em­bereket." Az emeleten szín­­pompás galéria van: Fernando Castro Pa­checo festőművész 1974-ben fejezte be azokat a 6 X 8 méteres vásznakat, melyek a maja történelem leg­főbb mozzanatait örö­kítik meg. Az összes mesterien kivitelezett képből a maya nemzet ösereje, harci kedve, hagyományos életstílu­sának megtartására összpontosuló akarat árad. A katedrálissal szemben emelkedik a 18. századi városháza (Palacio Municipal), homlokzatán háromré­szes óratoronnyal. A főtér további neveze­tessége a városalapító Montejo palotája; kapubejárata felett ala­­bárdos spanyol katonák dombormüvei látha­tók. A katonák indián fejeken állnak, jelké­pezvén a conquista sikerét. Méridát egykor sok városkapuval ellátott védőfal vette körül, ezekből sajnos már csak kettő maradt fenn : a Sárkánykapu és a Hídkapu. A modern művészetet dicséri a Montejo sétány végén található Emlékmű a hazának. Ezt a nagyméretű szobrászati remekművet, mely a múlt és a jelen kontinuitását szimbo­lizálja, egyetlen szobrász alkotta. Romulo Roso tizenhárom évig egyfolytában dolgo­zott a maja legendák, istenek megtestesíté­sén. Az emlékmű északi része a maja törté­nelemmel foglalkozik, a déli félkör a mexikói függetlenségi harc mérföldköveit mutatja be. A mai Mérida nagyon dinamikusan fejlő­dik : lakossága már 800 000 lelket számlál, bár alacsony házai inkább járási városka benyomását keltik. Mint másutt Mexikóban, itt is óriásiak a szociális különbségek. Gyak­ran látni mezítláb szaladgáló, rongyokba öl­tözött gyerekeket; ugyanakkor a felső tízezer amerikai limuzinokból szemléli a világot és a legdrágább párizsi modelleket vásárolja. Méridának 144 elővárosa (colonias) van. A gazdagok negyedében valóságos paloták te­tején néhány méter átmérőjű parabolikus antennák ékeskednek. A középosztály jóval szerényebb házacskákban lakik, de a legsze­gényebbek sok helyen fából és bádogból összeeszkábált kunyhókban laknak. Mexikó a világ legeladósodottabb országai közé tar­tozik, ezért az infláció eléri a heti 2—3 százalékot (I). Egy egyszerű kis családi ház több mint 20 millió pesóba kerül, egy össz­komfortos nagy ház a tízszeresébe jön. 1988 áprilisában egy amerikai dollárért 2 260 peso járt (tíz év alatt több mint 500 százalé­kos infláció!) A nagyrészt fedett városi piac (mercado) megtekintését kár volna elmulasztani. A kí­nálat meghaladja a keresletet: a piramisok­ba rakott déligyümölcsöktől kezdve egészen a tarka mintás yucatáni népviseletig mindent árulnak: tengeri halat, hentesárut, élő mada­rakat, baromfit, fafaragványokat, a népszerű henequénből (az agávéval és szizállal rokon növény) készült árukat, például kétszemélyes függöágyat és a mindenhol jelenlévő kukori­calepényt (mellesleg seízű). Bő választék van ékszerekből is, arany és ezüst áruból. Való­ságos különlegességnek számítanak az élő, cserebogárra hasonlító rovarra szerelt ol­csóbb ékszerek; állítólag a kivánatlan udvar­lókat hivatottak távoltartani. Az így felszerelt bogarakat a ruhára kell erősíteni. Megfigye­léseim szerint sokkal többen nézték, mint vették eme furcsa portékát. Még egy érdekességről érdemes említést tenni: a legtöbb méridai autó, akár magán-, akár állami tulajdont képvisel, a hagyomá­nyos helyen lévő rendszámon kívül még további 3—4 rendszámmal rendelkezik, eze­ket a hátsó ülés felett tartják. Minden két évben tudniillik az autótulajdonosok kötele­sek rendszámtáblát cserélni és nosztalgiából az előzőket is megtartják. A rend őrei egye­lőre szó nélkül tűrik ezt a számunkra zavaros gyakorlatot. DUNAI BÉLA 17

Next

/
Thumbnails
Contents