A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-30 / 40. szám

• Ordíts nyugodtan, úgyse hallom! • Decibelek • Csend­háborítók több taxiban is egy-két hátsó hangfal ontja a muzsikát. Lakásainkban egyre nagyobb telje­sítményeket garantálnak a hangfalak; de a tévét szintén egyre hangosabbra állítjuk, hadd halljuk a konyhában is. 2. A textilgyár igazgatója csak úgy egyezik bele az üzemlátogatásba, ha nem írom meg a gyár nevét, úgymond: — Úgy is állandó munkaerőhiánnyal küszködünk, ne csináljon nekünk még maga is rossz propagandát! Tény: a szövődében csak orvosi és hallás­­vizsgálat után lehet odaállni a géphez. Félé­venként egyszer általános szűréssel és külön hallásszűréssel „védik" a szövőnők ingatag egészségét. Az óriási csarnokban több tucat szövőgép csattog. Típusuk félúton van a hagyományos és a modern között. A zaj körülbelül 85—90 decibel; a normál beszé­dé nagyjából húsz. — Tesznek valamit a zajártalom ellen? — kérdezem a legidősebb művezetőt. — Teszünk is, meg nem is. Kötelező lenne az egyéni védőeszköz használata. Például a füldugó, vagy a kagylóval kombinált fejken­dő. Bevallom, én is csak a munkavédelmi szemléken dugom be a fülemet, mert egyéb­ként megszokhatatlannak érzem. Olyan, mintha üvegbúra borulna fölém. Néha még azt sem hallom, ha mögöttem elorditja ma­gát valaki. A kendőre meg azt mondják az asszonyok, hogy ronda. — Ön egyébként hogyan hall? — Ami igaz, igaz, a tévét felhangosítom; otthon pedig rászólok a többiekre, hogy ZAJSZENNY, ZAJPESTIS Elviselhetetlen, fülsiketítő ... Ki ne tudná, mit illetünk e jelzőkkel? Aligha van olyan ember, aki ne szenvedne valamilyen erős zajtól. Hangosak az ut­cák, a lakónegyedek, a gyárak, az építke­zések, a szórakozóhelyek. Bárhonnan jön is a zaj, nemcsak kellemetlen, hanem az egészségünkre is káros. Az orvosok a megmondhatói, hányféle betegség előidé­zője. Arra nincsenek pontos adatok — mivel közvetett, áttételes hatásokról van szó —, hogy mekkora az ebből következő nemzetgazdasági kár, de a szakemberek becslései szerint ez évente több milliárd koronára is tehető. Egyszóval: sok a panasz a zajra. 1. A kilencéves Varga Pali anyja felriadt. A sötétben is világító kvarcórára nézett és sóhajtva a másik oldalára fordult. Ma éjjel már a harmadik vonat csattogott el a külvá­rosi lakótelep legszélső utcájának panelházai előtt. Három éve laknak itt a több esztendeig várt, akár megkoplaltnak is mondható há­romszobás szövetkezeti lakásban, és azóta bizony alig van nyugodt éjszakája. Hacsak valamicskével éberebben alszik, akkor a va­súti szerelvények úgy szelik ketté az álmait, mint az istennyila és a mennydörgés. Egyet­len éjszaka többször is ... Ma valóban kissé indulatos hangulatban feküdt le, mert a har­madikos Palika bejelentette: hegedülni sze­retne. Vargáné viszont igyekezett lebeszélni a gyereket a tervéről: — Ezen a lakótelepen, ahol éjjelente alig lehet aludni, napközben a fönti lakó gyalogol kilométereket fapapucs­ban, te még délutánonként hegedülni akarsz? Palika egy darabig duzzogott, azután kije­lentette, hogy beiratkozik dobolni, mert an­nak szerelését nem szokás hazahordani. Legalábbis eleinte — fűzöm hozzá gondo­latban én, mintegy igazolva, hogy zajban élünk. Mi több, nagy zajban. Az üzletekben egyre több helyen dívik a rádió, a magnó. A vásárló zúgó fejjel menekül, mert a fiatalka elárusítónő teljes hangerővel hallgatja ese­dékes napi kedvencét. A presszókban zene­gépek, kazettás magnók zajonganak, reggel­től estig cserélhető zeneblokkokkal. Egyre 12

Next

/
Thumbnails
Contents