A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-30 / 40. szám
• Ordíts nyugodtan, úgyse hallom! • Decibelek • Csendháborítók több taxiban is egy-két hátsó hangfal ontja a muzsikát. Lakásainkban egyre nagyobb teljesítményeket garantálnak a hangfalak; de a tévét szintén egyre hangosabbra állítjuk, hadd halljuk a konyhában is. 2. A textilgyár igazgatója csak úgy egyezik bele az üzemlátogatásba, ha nem írom meg a gyár nevét, úgymond: — Úgy is állandó munkaerőhiánnyal küszködünk, ne csináljon nekünk még maga is rossz propagandát! Tény: a szövődében csak orvosi és hallásvizsgálat után lehet odaállni a géphez. Félévenként egyszer általános szűréssel és külön hallásszűréssel „védik" a szövőnők ingatag egészségét. Az óriási csarnokban több tucat szövőgép csattog. Típusuk félúton van a hagyományos és a modern között. A zaj körülbelül 85—90 decibel; a normál beszédé nagyjából húsz. — Tesznek valamit a zajártalom ellen? — kérdezem a legidősebb művezetőt. — Teszünk is, meg nem is. Kötelező lenne az egyéni védőeszköz használata. Például a füldugó, vagy a kagylóval kombinált fejkendő. Bevallom, én is csak a munkavédelmi szemléken dugom be a fülemet, mert egyébként megszokhatatlannak érzem. Olyan, mintha üvegbúra borulna fölém. Néha még azt sem hallom, ha mögöttem elorditja magát valaki. A kendőre meg azt mondják az asszonyok, hogy ronda. — Ön egyébként hogyan hall? — Ami igaz, igaz, a tévét felhangosítom; otthon pedig rászólok a többiekre, hogy ZAJSZENNY, ZAJPESTIS Elviselhetetlen, fülsiketítő ... Ki ne tudná, mit illetünk e jelzőkkel? Aligha van olyan ember, aki ne szenvedne valamilyen erős zajtól. Hangosak az utcák, a lakónegyedek, a gyárak, az építkezések, a szórakozóhelyek. Bárhonnan jön is a zaj, nemcsak kellemetlen, hanem az egészségünkre is káros. Az orvosok a megmondhatói, hányféle betegség előidézője. Arra nincsenek pontos adatok — mivel közvetett, áttételes hatásokról van szó —, hogy mekkora az ebből következő nemzetgazdasági kár, de a szakemberek becslései szerint ez évente több milliárd koronára is tehető. Egyszóval: sok a panasz a zajra. 1. A kilencéves Varga Pali anyja felriadt. A sötétben is világító kvarcórára nézett és sóhajtva a másik oldalára fordult. Ma éjjel már a harmadik vonat csattogott el a külvárosi lakótelep legszélső utcájának panelházai előtt. Három éve laknak itt a több esztendeig várt, akár megkoplaltnak is mondható háromszobás szövetkezeti lakásban, és azóta bizony alig van nyugodt éjszakája. Hacsak valamicskével éberebben alszik, akkor a vasúti szerelvények úgy szelik ketté az álmait, mint az istennyila és a mennydörgés. Egyetlen éjszaka többször is ... Ma valóban kissé indulatos hangulatban feküdt le, mert a harmadikos Palika bejelentette: hegedülni szeretne. Vargáné viszont igyekezett lebeszélni a gyereket a tervéről: — Ezen a lakótelepen, ahol éjjelente alig lehet aludni, napközben a fönti lakó gyalogol kilométereket fapapucsban, te még délutánonként hegedülni akarsz? Palika egy darabig duzzogott, azután kijelentette, hogy beiratkozik dobolni, mert annak szerelését nem szokás hazahordani. Legalábbis eleinte — fűzöm hozzá gondolatban én, mintegy igazolva, hogy zajban élünk. Mi több, nagy zajban. Az üzletekben egyre több helyen dívik a rádió, a magnó. A vásárló zúgó fejjel menekül, mert a fiatalka elárusítónő teljes hangerővel hallgatja esedékes napi kedvencét. A presszókban zenegépek, kazettás magnók zajonganak, reggeltől estig cserélhető zeneblokkokkal. Egyre 12
