A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-30 / 40. szám

szerző is ellentmondásokba keveredik, egy korábban irt cikkében egészen más alapállásból közelít valamilyen problémához mint egy évekkel később keletkezettben. S ebben sincs semmi meglepő, elvégre az Enciklopédia szerzői -nemcsak az olvasókra, hanem szerzőtársaikra is hatottak, tehát az Enciklopédiát lapozgatva lényegében nyomonkövethetjük egy gondolat fejlődését, egy eszmerendszer fokozatos kikristályosodását is.

Diderot-ról azt szokták mondani, hogy nem volt kialakult rendszere, ő inkább ösztönösen érezte meg, mi a leghelyesebb álláspont. Számos természettudományos problémával kapcsolatosan fejtette ki véleményét, s általában jól rátapintott a lényegre (ezén a címen némelyek az evolúció elméletének egyik korai megfogalmazóját is tisztelik benne, noha ez erős túlzás), természettudományos műveltsége azonban meglehetősen hiányos volt, így sejtéseit nem tudta megfelelő érvekkel alátámasztani. A mesterségekhez erősen vonzódott (nem hiába volt egy késgyártó fia), az Enciklopédia idevágó szócikkeit szinte kizárólag ö írta. Hogy az eljárások legteljesebb leírását adja, olykor napokra beköltözött egy-egy műhelybe és a mesteremberekkel magyaráztatta el magának a műveleteket. Többnyire ezek az emberek készítették azokat a rajzokat is, amelyek illusztrációkként később az Enciklopédiában is megjelentek. Szándékosan nem idéztem azokból a Diderot-szövegekből, ahol a szerző kifejti az Enciklopédiával kapcsolatos elképzeléseit; tettei mindennél többet mondanak.

1772-berr — bár az Enciklopédia még nem teljes, hiszen néhány pótkötet és a képeket tartalmazó kötetek hátravannak — befejezte a szerkesztést és kissé kifújta magát. Hatvanévesen felkerekedett és ellátogatott II. Katalin orosz cámöhöz, aki szívesen áltatta magát azzal, hogy ő egy felvilágosult, a gondolat szabadságát hirdető és támogató uralkodó. Kétségtelen, hogy nagyvonalú gesztusai könnyen megtéveszthették még a gyanakvóbbakat is. de Diderot a cári udvarban eltöltött néhány hónap alatt szerzett tapasztalatai birtokában joggal bírálhatta a cámő uralkodási stílusát és leírhatta a zsarnokság mindenütt érvényes tüneteit. II. Katalin először megneheztelt, aztán egy újabb gesztussal fátylat borított a dologra: a valódi értékénél jóval nagyobb áron megvette Divián kívül van egy másik Jugoszlávia is. Pedig kétféle helyes megoldás is lett volna: 1. Egy másik, szintén Jugoszláviából érkezett hír szerint..., 2. Jugoszláviából érkezett másik hír szerint... A most következő rádióriporteri „gyöngyszem" sem nyerte volna el a helyes magyar szórend nagydiját. így hangzott : „ ... most létrehozott helyi lakosokból összeállított bizottság". Nos, kikből áll ez a bizottság? Csecsemőkből vagy netán embriókból ? Szegény riporterünk azonban ezt szerette volna mondani: „a helyi lakosokból összeállított most létrehozott bizottság". Nemrég szintén hallottam egy ilyen szörnyűséget : „a múttheti fiatalok tüntetésén .. Bizonyára nem a fiatalok voltak múlthetiek, hanem a tüntetés. Tehát helyesen: „...a fiatalok múltheti tüntetésén". Más téma, szintén a tévéből. Hazai televíziónk egyik magyar nyelvű retrospektív hírösszefoglalójában a helytelen tükörfordításra találtam remek példát: „A Perzsa-öbölbe újabb katoderot könyvtárát, kinevezte könyvtárosává, s mivel Diderot már visszatért Franciaországba, hogy ne késve kapja meg a fizetését, ötven évre előre kifizettette azt.

Nincs helyem rá, hogy részletesen ismertessem Diderot szépirodalmi munkásságát, némelyek szerint a regényírás egyik megújítója volt. Erőssége a párbeszéd volt, ennek ellenére drámái (A természetes fiú. Á családapa stb.) rendre megbuktak a színpadon. Legfontosabb regényét, a Rameau unokaöcscsét először németül adták ki (maga Goethe fordította le valamilyen kéziratmásolat nyomán), s mivel az eredeti szöveg nem került elő, németből kellett franciára visszafordítani a XIX. század huszas éveiben. Az 1890-es években valahonnan megkerült a lappangó eredeti változat is, s csak ennek köszönhetően jelenhetett meg a valóban hiteles francia szöveg. A Rameau unokaöccsében egy élősködő és könnyelmű, de nem tehetségtelen fiatalember sorsát írja le, aki jellegzetes képviselője azoknak a jobb sorsra érdemes embereknek, akiket minduntalan elráncigálnak a húsos fazék közeléből, de akik emiatt nem esnek pánikba, hanem minden igyekezetük- kel azon vannak, hogy sürgősen megint a közelébe kerüljenek.

Diderot életművének java benne van az Enciklopédiában, azok az esszék, röpiratok és levelek, amelyek az Enciklopédiától függetlenül keletkeztek csak árnyaltabbá teszik, de nem módosítják a róla kialakított képet. Diderot elsősorban ideológus-író. Veszélyt nem ismerve fogalmazta meg gondolatait, amelyeket gyermekéiként szeretett, sőt dédelgette őket XX („A gondolatok a szeretőim" — szokta mondogatni). Gyakran került konfliktusba a hatalmasokkal, de a megalkuvást nem ismerte. Egyszer kisurrokája így szólt hozzá: „Nagyapa, te is fejjel szaladsz az ajtónak!" — mire ö utólag így kommentálta az esetet: „Nevettem, s magamban arra gondoltam, nem tettem egyebet születésem óta."

71 éves korában, öt évvel a nagy francia forradalom kitörése előtt, 1784-ben halt meg.

LACZA TIHAMÉR

nai hajók érkeztek". Ez a „vojenské lode" szlovák kifejezés helytelen tükörfordítása. A magyar nyelvben a „hadihajó" szó használatos!

SÁGI TÓTH TIBOR

(Befejezés a következő számban)

A múlt heti számunkban közölt nyelvi totó megoldása

Maga a csáva szó szláv eredetű és jelentése: vegyszer tartalmú folyadék, amellyel a magvakat azért kezelik, hogy megvédjék őket a rothadástól és a kártevőktől. Átvitt értelemben használatos a kellemetlen, kínos helyzet jelölésére is.

ÚJ KÖNYVEK

Hagyomány és megújulás című, két kötetre tervezett kiadványával a hazai magyar nemzetiségi irodalom eredményeinek számbavételét folytatja a Madách Könyvkiadó — ezúttal a második világháború utáni esszéirodalom bemutatásával. (A korábbi időszak, az 1918—1938 közötti évek esszé- és tanulmányirodalmának válogatott gyűjteménye Szlovenszkói küldetés címen 1984-ben már megjelent.) A kiadó CsMI sorozatában most az új válogatásnak első kötete látott napvilágot Szeberényi Zoltán összeállításában. „A válogatás nem terjedhet ki... minden tudományos területre — írja a kötet előszavában Szeberényi —, csupán a legjellemzőbb, a legmagasabb szinten kultivált témakörökre koncentrál. A nemzetiségi tudományosság (...) olyan sajátos, a történelmi-társadalmi adottságokhoz szorosan kapcsolódó területeire, mint az ismeretterjesztés, néphagyomány, müfordításelmélet, irodalomtudomány és kritika, kapcsolattörténet, művészettörténet és -elmélet, műkedvelő művészeti tevékenység stb. Ezeken a területeken születtek olyan eredmények, melyek az egész magyar nyelvterületen figyelmet kelthetnek.”

Második magyar nyelvű kiadásban jelent meg a Természetjárók enciklopédiája, Mirko Vosátka vaskos könyve. „Tudom, hogy az emberek gyakran keresnek gyakorlati útmutatást a természetben való tartózkodáshoz. Ez az enciklopédia a turista-, a táborozó és a vízi élet címszavait tartalmazza, de címszavai a természet közelebbi megismerését és védelmét is szolgálják. A Természet enciklopédiája összefoglalja mindazokat az ismereteket és tapasztalatokat, amelyekre ötven év alatt tettem szert erdőkben, hegyekben, vizeken barangolva. Szeretném, ha mindenki megtalálná benne azt, amire éppen szüksége van." A szerző ilyen rövid bevezetéssel bocsátja útjára könyvét, hogy aztán annál bővebben, gazdagabban lássa el — a szóbeli közléseken kívül igen sok szemléltető rajz, ábra segítségével is — a természetkedvelőket, vízi és hegyi túrázókat, táborozókat nélkülözhetetlen útmutatásokkal és tudnivalókkal.

Az élet, az emberi sors szorításaiban vergődő lélek szuggesztív ábrázolásával, kitűnő, pontos, elfogulatlan jellemábrázoló képességével és tömör stílusával Jaroslav Havlíček már rövid írói pályája elején rangos helyet foglalt el századunk cseh prózairodalmában. (Az író 1943-ban, 47 évesen * hunyt el.) Életművének egyik csúcsteljesítményét, A Láthatatlan című regényét 1937-ben adta ki. A műben egy pénzéhes fiatalember viszszaemlékezéseiben elevenedik meg egy polgári család tragikus fölbomlásának a története. Havlíček életlátására és művészetére egyaránt jellemző a koncentrált figyelem, amellyel végigkíséri könyvében az emberi tragédiák egész sorát, anélkül, hogy alakjai bármelyikével szemben elfogultságot tanúsítana. A Láthatatlan című Havlíček-regény most második magyar nyelvű kiadásban jelent meg a Madách Kiadó A Cseh Irodalom Könyvtára sorozatában.

Az Új Mindenes Gyűjtemény című évkönyvének legújabb, hetedik kötetét teljes egészében a néprajzi kutatásban „kurtaszoknyás hatfalu" ragadványnévvel jelölt Alsó-Garam menti községek egyikének, Kéméndnek szentelte a Madách Könyvkiadó. Liszka József összeállításában közreadva benne azt a gazdag, színes, érdekes anyagot, amelyet lelkes kutatók, a Csemadok Érsekújvári Járási Bizottságának égisze alatt működő Szakcsoport tagjai gyűjtöttek több éves munkával össze Kéménd népi kultúrájából és hagyományaiból. Levéltárak, szakkönyvek és nem utolsósorban idős kéméndiek visszaemlékezései alapján rekonstruálták a gyűjtemény szerzői az egykori népi életet annak mindennapjaiban és ünnepeiben.

Vajkai Miklóst eddig — 1982-ben megjelent első novelláskötetéből (A másnapos város), majd a két évre rá kiadott másodikból (Veszteglők) — mint prózaírót, sikeres elbeszélőt ismertük. Ezúttal a gyermekkorában hallott csallóközi népmesékből állított össze egy válogatást A szélember kenyere címmel. A juhászokról, parasztokról, mesteremberekről és boszorkányokról szóló történetekben drasztikus és félelmetes dolgok is megesnek, mégis, a parasztmesék szelleméhez hűen, végül az életerő, a humor s a kifogyhatatlan furfang jut győzelemre bennük. Mint pl. a szép kocsmárosleányról szóló mesében, ennek a szép fiatal lánynak az életösztönétől és ravaszságától „bizony több tellett", mint hét haramiától meg egy csúfságos, gonosz boszorkánytól együttvéve.

Harmadszor jelent meg magyar fordításban Elena Maróthy-Šoltésová szép könyve, a Gyermekeim. Az ember csodálkozik: milyen friss, érdekes, a szó szoros értelmében lebilincselő olvasmány ma is, több mint száz évvel megírása után, ez a klasszikus, bensőséges hangulatú mű! Milyen finom, mélyreható lélektani megfigyeléseket, a gyermeknevelésnek milyen bölcs módjait, örömnek és szenvedésnek milyen széles skáláját nyújtja! „Könyvem főhősei a gyermekeim — írja előszavában az írónő. — Naplóm eredetileg szűk családi kör számára készült, csak később dolgoztam át, hogy könyv alakban is megjelenhessen. Két gyermekem meghalt — ez minden mentségem ..."

Álmok, gyerekek, szeretők címen jelent meg magyarul Jozef Puskás elbeszéléskötete. A fiatal szlovák prózaírónak 1981 óta ez már a negyedik, magyar fordításban olvasható müve. Új könyve hat elbeszélést tartalmaz. Az író ezúttal is arra törekedett, hogy kielemezze, meglelje korunk városi emberének magatartásformái mögött a belső indítékokat és gesztusokat, amelyeket az emberek általában szeretnek saját maguk előtt is rejtve tartani, vagy előlük az élet külső mozgalmasságaiba menekülni. A nappal a lények ideje s élete — írta egyszer egy francia író —, az éjszaka azonban a dolgoké; s ha ezeket nem szoktuk meg, félünk tőlük. Egyébként Puskáé kötetének első elbeszélése is ilyen címet visel: „Az éjszaka ideje, a nappal tere".

(Ftikári)

11