A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-23 / 39. szám
HÉTVÉGE Folytatás a IS. oldalról apja nyugdíjas, úriasszonyt csinált belőle. Minden reggel, mikor kel, már gőzölgő tea várja az asztalon meg piritós. így még sohasem szolgálták ki, csak meddig fog tartani. Mióta bevonult nem látta őket. a levelekből azonban pontosan követni tudta az otthoni történéseket. A találkozás első pillanatait is tisztán látta maga előtt. Az anyja a meglepetés és öröm kábulatából magához térve rögtön odatuszkolja majd a meleg tűzhely mellé, az apja meg ünnepélyesen odalép a konyhaszekrényhez, és előveszi a pálinkásüveget. Ne félj fiam, mondja majd cinkos hunyorítással, ez egykettőre átmelegít téged. És szinültig tölti a poharat. Szerette a reggeleket otthon. Mindig olyan derűsek voltak s nyugodtak. Sokszor, főleg ünnepen vagy hétvégeken a reggeli után még ülve maradtak az asztalnál s megbeszélték a gondjaikat, még a falu dolgait is. Aztán újra Judit jutott az eszébe. A találkozó. melyről levélben már megegyeztek. Sokat várt tőle, de azért szorongás nélkül nem tudott rá gondolni. Úgy érezte, nagyon sok múlik majd ezen, talán a jövője is ... A folyosó végén hirtelen mozgolódás támadt. Valaki vagy valakik mintha át akarták volna fúrni magukat a csomagokkal, fásult emberekkel telezsúfolt keskeny, alagútszerű folyosón. A mozgolódás hol felerősödött, hol megszűnt. A kalauz lehet, gondolta. De azért fülelt, hátha a beszédfoszlányokból sikerül valamit kiszűrnie. Okosabb csak akkor lett, amikor a hullámzás közvetlenül őt is elérte. De a felismeréstől ki is szaladt a vér az arcából. Katonai ellenőrzés!... rökönyödött meg. Még átvillant rajta, hogy megpróbál eltűnni valamerre, de az ötlet annyira képtelen volt, hogy nyomban le is mondott róla. A járőrök már látták őt, de ha nem is vették volna észre, a vonaton úgy sem tudott volna elbújni előlük ... Feléje tartottak. Egy fiatal alhadnagy vezette őket, elnézést kérve az utasok felé biccentett, s néha visszanézett, követik-e a többiek. A másik kettő arca is ugyanazt a rendíthetetlen nyugalmat tükrözte. Magabiztos, fegyelmezett arcok, sem rokonszenvesek, sem ellenszenvesek. Jerebes nem tudta róluk levenni a tekintetét. Már arra sem maradt ideje, hogy végiggondolja a következményeket. Amennyire tudott, vigyázzba merevedett, s karját szabaddá tette, hogy felszólításra elő tudja szedni az iratait. Az alhadnagy azonban, mintha az időt akarná húzni, intett, hogy álljon félre. A kupéba igyekezett, előbb az ott ülő két katonát akarta ellenőrizni. A második járőr is utána ment, csak a harmadik, egy tizedes állt meg a kupé előtt. Biztosan azért, hogy meg ne szökjek, gondolta Jerebes. Karnyújtásnyira volt tőle. a szeplőket, ha akarta volna, meg is számolhatta volna az arcán. Vállapján két fényes gomb csillogott, s tartása is a szabályzat iránti fenntartás nélküli hűséget sugározta. Jerebes ismerte ezt a fajtát. Az ilyenek súroltatnak a legkeményebben, az ilyenek rántják szét a legnagyobb élvezettel a gondosan feldúcolt ágyneműt, az ilyenek vonják meg a legkisebb vétségért is a kimenőt. Mióta felhúzta a katonaruhát, egyszer már átélt hasonló szorongást. Két barátjával, akik leszerelés előtt álló öreg katonák voltak már, egy szombat esti kimenőről későn érkezett vissza. Semmi vész, nyugtatták, a kerítésen át lehet mászni, nem először csináljuk már. Át is másztak, csakhogy a toronyban figyelő őr észrevette őket, s kis híján baj lett a dologból; hiába mondták, hogy kik is ők. az csak nem akart érteni a szóból. Alig tudtak nagy üggyel-bajjal kimászni a csávából. Jerebes még a kibiztosított fegyver kattanását is hallani vélte. — Kérem az iratait — szólalt meg váratlanul az eddig szoborként álló tizedes. Hogy az igazoltatást önszorgalomból vagy az alhadnagy intésére kezdte el, Jerebes nem tudta eldönteni, l-gen, válaszolta készségesen, de az izgatottságtól kissé dadogva. Már szégyellte, hogy mindig megbotlott a nyelve, ha hirtelen kellett szlovákul megszólalnia. Míg a télikabát alól elöráncigálta azt a sárga müanyagtokot, melyben az iratait tartotta, minden tekintet rászegeződött. Ettől olyan érzése támadt, mintha egy ketrecben lett volna. A lány, aki eddig háttal állt neki. szintén megfordult, s úgy állt közöttük, hogy mindkettőjüket érintette. Jerebes nem mert az arcába nézni, de a kabáton át érezte minden lélegzetvételét. Már elolvasta a tizedes az egysoros, rövid bejegyzést. Vajon mire vár? Most újra visszalapoz az első oldalra. Nem akar elhamarkodottan dönteni, megvárja az alhadnagyot, ö majd intézkedik. De nem, mégiscsak összecsukta a könyvet. Arca egy pillanatra megtelt élettel. Jerebesre nézett, szeme összehúzódott. Ajkán megjelent egy groteszk kis ív, egy másodpercig tartó rezzenés. — Zólyomban át kell szállnia — mondta nyomatékosan s visszaadta neki a kimenőkönyvet. Éppen akkor, amikor az alhadnagy kilépett a kupéból. Mehetünk, kérdezte s futó pillantást vetett rájuk. De a választ meg sem várva, már indult is tovább. Az utasok engedelmesen szétnyíltak előtte, s míg két társával el nem haladt mellettük, szótlanul és tiszteletteljesen vártak. Csak miután elnyelte őket a tömeg, jegyezte meg a lány kicsit csodálkozva; — Nahát, milyen udvariasak!... — s mintha elismerő szavait Jerebesnek is szánná. reá pillantott. Jerebes most látta csak, hogy a lánynak milyen szép, meleg barna szemei vannak. A látvány annyira lekötötte, hogy csak később vette észre, még mindig vigyázzban áll.. . JOGI TANÁCSOK Újítások a társadalombiztosításban A feleség nyugdíja az október 1-jén életbe lépő 100. számú új társadalombiztosítási törvény értelmében — az eddig érvényes rendelkezéstől eltérően — már nem önkéntes juttatás, hanem olyan törvényes hozzájárulás, amelyre az előirt feltételek teljesítése mellett perelhető jogigény keletkezik. Eszerint a jövőben a feleség nyugdijára annak a nőnek van igénye, akinek a férje az öregségi, rokkantsági vagy a ledolgozott évek szerinti nyugdíjhoz szükséges ideig volt alkalmazásban, öregségi, rokkantsági, részleges rokkantsági vagy a ledolgozott évek szerinti nyugdíjat élvezett, s ha nem folytat kereseti tevékenységet és nincs igénye más nyugdíjra, betöltötte a 65-ik életévét, vagy rokkant. Erre a nyugdíjra a feleségnek csak a házasság tartama alatt van igénye, összege egységesen havi 200 korona. A törvény átmeneti rendelkezései szerint azoknak a nőknek a nyugdíját, akiknek ez a nyugdíjuk 1988. október 1 -je előtt 200 koronánál alacsonyabb volt, ettől az időtől kezdve havi 200 koronára emelik fel; ha a feleség eddigi nyugdíja havi 200 koronánál többet (pl. havi 300 koronát) tett ki, akkor ez az összeg nem változik (tehát nem csökkentik). hanem továbbra is az eddigi összegben fizetik ki. Özvegyi nyugdíjra — úgy mint eddig — a dolgozó vagy a nyugdíjas férj özvegyének van igénye, mégpedig minden további feltétel teljesítése nélkül a férje halálát követő egy év elteltéig. Az egy év eltelte után továbbra is jár az özvegyi nyugdíj akkor, ha 1) az özvegy rokkant, 2) legalább egy ellátatlan gyermekről gondoskodik, 3) legalább három gyermeket nevelt fel, 4) betöltötte a 45-ik életévét és két gyermeket nevelt fel, 5) betöltötte az 50-ik életévét s végül 6) a férje halálakor betöltötte a 40-ik életévét és a férje üzemi baleset következtében halt meg az I. munkacsoportba sorolt munkák végzése közben vagy ezekkel közvetlen összefüggésben. Az özvegyi nyugdíjra való igény — úgy mint eddig is — újra keletkezik akkor, ha az özvegy a nyugdíjigénye megszűnésétől számított két éven belül teljesíti az 1., 3.. 4. és 5. pontokban, vagy ha öt éven belül teljesíti a 6. pontban megkövetelt feltételt. Az új törvény előnyösebb rendelkezése az, hogy az özvegynek újra keletkezik a megszűnt özvegyi nyugdíjra való igénye — időbeli korlátozás nélkül — mihelyt legalább egy ellátatlan gyermekről kezd gondoskodni. Annak az özvegynek, aki a férjével a halála előtt hosszabb ideig nem élt közös háztartásban és akinek a házassága nem teljesítette a társadalmi funkcióját, csak akkor van özvegyi nyugdíjra igénye, ha a férje ellen a családjogi törvény értelmében tartásdijra volt igénye. Ugyancsak az elvált nőnek is csak akkor van özvegyi nyugdíjra igénye, ha a volt férje elhalálozása idején annak eltartási hozzájárulására volt ráutalva, amit a volt férje a családjogi törvény értelmében köteles volt neki fizetni. Az özvegyi nyugdíjra való igény az özvegy férjhezmenetelével megszűnik. Ez az igénye nem újul meg később sem, ha újra megözvegyül vagy elválik. Az özvegyi nyugdíj összege az elhunyt férj nyugdíjának 60 százalékát teszi ki. Legalacsonyabb összege havi 450 korona azzal a A\ korlátozással, hogy sohasem haladhatja meg az elhunyt férj nyugdíjának összegét, amelyből kiszámították. Annak az özvegynek a nyugdija, aki a férje elhalálozása idején nem élt vele közös háztartásban, valamint az elvált asszony nyugdíja nem lehet több, mint a férj által fizetett tartásdíj, vagy az elvált férj által fizetett eltartási hozzájárulás összege. Abban az esetben, ha az özvegyi nyugdíjra az elhunyt férj feleségének és volt (elvált) feleségének is van igénye, akkor e két özvegyi nyugdíj összege nem haladhatja meg az elhunyt nyugdíjának összegét. Ha az özvegy a nyugdíja mellett kereseti tevékenységet is folytat, akkor az özvegyi nyugdiját annak az összegnek a felével csökkentik, amennyivel az özvegyi nyugdíj és a 12 naptári hónapot meg népi haladó keresetének összege meghaladja a havi 1500 koronát. Erre a csökkentésre nem kerül sor a férje halála utáni egy év alatt, továbbá akkor, ha az özvegy legalább egy ellátatlan gyermekről gondoskodik, vagy ha az özvegy betöltötte a 65-ik életévét. Özvegyi hozzájárulás. Özvegyi nyugdíjra ezentúl is csak a nők jogosultak. Az új társadalombiztosítási törvény azonban mint új szociális juttatást bevezeti az özvegyi hozzájárulást (vdovecký príspevok). Erre perelhető jogigénye van annak az özvegy férfinak, aki legalább egy ellátatlan gyermekről gondoskodik, ha a keresete nem haladja meg a havi 4 000 koronát. Az özvegyi hozzájárulás összege az özvegy férfi keresetétől függ s 500 koronát tesz ki, ha a havi keresete nem haladja meg a 2 000 koronát, 400 koronát tesz ki havi 2 001 és 3 000 korona kereset között és 300 koronát tesz ki, ha a havi keresete 3 001 és 4 000 korona között van. Az özvegyi hozzájárulásra való igény megszűnik, ha a férfi újra megnősül. Nevelési pótlék. Az új törvény szerint nevelési pótlékra azoknak a nyugdíjasoknak van igényük, akik öregségi, rokkantsági, a ledolgozott évek szerinti, személyi vagy szociális nyugdijat kapnak. Ugyancsak nevelési pótlék jár annak az özvegyi nyugdíjat élvező nőnek is, aki legalább egy ellátatlan három évnél fiatalabb gyermekről, vagy hosszantartó egészségi károsodásban szenvedő s rendkívüli gondoskodásra szoruló gyermekről gondoskodik. A nevelési pótlék egy gyermekre havi 200 korona, két gyermekre havi 650 korona, három gyermekre havi 1 200 korona és négy gyermekre havi 1 720 korona. Minden további gyermekre havi 350 koronával emelkedik. A rokkantnyugdíjasnál az egy gyermekre járó nevelési pótlék havi 250 koronát tesz ki. Ha olyan egy évnél idősebb ellátatlan gyermekről van szó, aki hosszantartó egészségi »‘károsodásban szenved és rendkívüli gondoskodásra szorul, akkor a nevelési pótlékhoz havi 500 korona hozzájárulás és ha olyan gyermekről van szó, aki különösen igényes rendkívüli gondoskodásra szorul, akkor havi 700 korona hozzájárulás jár. Az új törvény szerint a részleges rokkantsági nyugdíjhoz ezentúl már nem jár nevelési pótlék. Az erre való eddigi igény szeptember 30-ával megszűnik. — A részleges rokkantsági nyugdíjat élvező személynek, ha dolgozik, a betegbiztosítási előírások értelmében családi pótlékra van igénye. Dr. B. G. 19 !
