A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-23 / 39. szám
TUDOIWWť TECHNIKA az irányító tevékenységet. A Frost and Sullivan intézet szerint Európában 1986-ban már kétszázkilencvennyolc-ezer számitógép volt LAN-rendszerbe kapcsolva. Előrejelzésük szerint a kilencvenes évek elején évente másfél milliárd dollár értékben létesítenek a általa jelölt tevékenység jóval szélesebb értelmet nyert, a gyártás összes tényezőjére kezdték alkalmazni (MRP — Manufacturing Resources Planning). Mig az „épp időben" kifejezetten az alvállalkozóktól igényelt szállításokat szervezi, addig az MRP a gyáron sorok a kilencvenes évek folyamán egyre inkább egész gyárakká (CÍM) szerveződnek. A General Electric szakemberei szerint az ezredforduló táján kezdik majd tömeges mértékben ezeket a gyárakat alkalmazni. A számítógépvezérlésü gyárak működéséhez A HOLNAP(UTÁN) GYÁRAI 2. A számítógépes tervezés rohamos terjedésére a legjellemzőbb adat, hogy már 1990- ben a legfejlettebb országokban a gépipari termékek háromnegyedét számitógépes CAD-rendszerrel fogják tervezni. A CAD tervezéshez szervesen kapcsolódik a CAM (Computer Aided Manufacturing) számítógépvezérlésü gyártósor. Jelenleg egyre nagyobb összegeket fordítanak a CAD és CAM rendszerek közvetlen összekapcsolására, hogy ezzel is megszüntessék a tervezés és a gyártás közötti időrést. A Predicast műszaki tanácsadó intézet előrejelzése szerint a legközelebbi tíz évben a CAD/CAM rendszerekre fordított beruházások összege az Egyesült Államokban és Japánban megtízszereződik. A hasonló tevékenységgel foglalkozó Frost and Sullivan intézet szerint 1995-re a fejlett országokban a fémfeldolgozó ipar háromnegyede már rugalmas gyártósorokkal dolgozik majd, amely a jelenlegi munkatermelékenységet az ötszörösére növeli! E cél azáltal válik elérhetővé, hogy a kilencvenes évek folyamán az újonnan létesített gyárak nyolcvan százalékában már csak számítógéppel vezérelt gyártósorok dolgoznak. A CIM-gyárak felszerelése természetesen rendkívül igényes feladat, az egyaránt vonatkozik a modern gépek műszaki megoldásaira és a kezelőszemélyzet átképzésére, hiszen a „szuperintelligens" gépek ugyan minden rájuk bízott feladatot elvégeznek, viszont műszaki hiba esetén gyors, nagy szakértelmet kívánó beavatkozásra van szükség, hiszen az egész gyártósor leállásával minden perc kiesés a mainál sokszorta nagyobb kárt okoz. A gyártáson kívül rendkívül pontosan kell megszervezni a nyersanyag- és alkatrészszállítást, a késztermékek továbbítását, a kereskedelmi és a piacfelmérő (marketing) tevékenységet. Továbbá a költségek csökkentése érdekében a ma már működő számítógépeket is — megfelelő módosítással — be kell kapcsolni az új rendszerbe, valamint új, a gyártósorhoz közvetlenül nem kapcsolódó információs rendszereket is ki kell építeni. Az egymástól elszigetelten dolgozó számítógépek összekapcsolásából alakítható ki a LAN (Local Area Networks) helyi számítógéprendszer, ami lehetővé teszi az egyes részfeladatokon dolgozó nagyobb teljesítményű gépek együttműködését csakúgy, mint a kisebb gépekkel való kapcsolattartást vagy terminálok kialakítását. A feladatokban résztvevő dolgozók egymástól függetlenül tarthatják a kapcsolatot a számítógéppel, adatszolgáltatásra is felhasználva, ami rendkívüli mértékben megkönnyíti a szervező és világ minden részén új helyi számítógépes rendszereket. Napjainkban a legmodernebb gyárakban is általában külön-külön számítógép vezérli a gyártást, az alkatrészszállítást, az áruteritést, tartja nyilván az anyagmozgást stb., amelyek közvetlenül nem érintkezhetnek egymással. A MAP (Manifacturing Automation Protocol) automatizált gyártósori lista vagy jegyzőkönyv az egyes számítógépes rendszerek közötti információcserét teszi lehetővé azok közvetlen összekapcsolása nélkül. Szinte nincs a világon olyan modern gyár, üzem, amely minden alkatrészt egymaga állítana elő a kapuján kikerülő késztermékhez. Épp ellenkezőleg: csupán nagy sorozatok esetén érdemes egy-egy alkatrészt, részegységet előállítani, ami nagyfokú specializálódáshoz vezet. Ennek megfelelően a legtöbb gyár több száz, sőt több ezer alvállalkozóval is együttműködik. Viszont a költségek csökkentésének döntő tényezője, hogy a félkésztermékek a lehető legkevesebb időt töltsenek raktáron, illetve, hogy időben megérkezzék az alkatrész a beszerelés színhelyére. Jelenleg több mint tízezer gyár vesz részt a JIT rendszerben (Just In Time — Épp Időben). Ennél a számítógépes rendszernél a gyártási költségek azáltal csökkenthetők, hogy a megfelelő alkatrészt „épp időben" gyártják le, szállítják a megrendelőnek. Ez a szervezés magasiskolájának tekintett módszer rendkívüli gyártási és szállítási fegyelmet kíván: az alkatrészgyártó pontosan tudja, hogy a késztermékgyártónak épp mikor van szüksége az ő szállítmányára, ez alapján rendeli meg a nyersanyagot, gyártja le — a megfelelő időben — az alkatrészt és szállítja — épp időben. Ez gyakorlatilag fennakadás nélküli folyamatos ellátást feltételez a nyersanyagtól a késztermékig. Legnagyobb propagálói a japán gyárak, amelyeknek sikerült elérniük, hogy egy-két napi alkatrész-készlettel dolgoznak. Bár elvben nagyon egyszerű szervezési megoldásról van szó, a vele elérhető eredmények meglepőek: a munkatermelékenységet 50 %-kal növeli, eközben a gépek kihasználtsága 50 %-kal nő, a költségek pedig a felére csökkennek! Szakemberek szerint a CIM-rendszer elterjedésének elengedhetetlen feltétele az „épp időben" (JIT) és a rugalmas gyártósorok összekapcsolása, integrálása. Ahol nem érkezik meg percre pontosan az alkatrészszállítmány, ott aligha van reális remény a számítógépes gyár megfelelő kihasználására. A JIT-rendszerböl nőtt ki az MRP (Material Requirement Planning) anyagmozgatási terv. Mivel nem egyszerű nyilvántartásról van szó és az anyagmozgatás elképzelhetetlen munkaerő nélkül, hamarosan ez a rövidítés és az belüli tevékenységet racionalizálja. Egyaránt optimalizálja az anyagfelhasználást és a munkaerő alkalmazását. Alkatrészgyártás esetén ezzel a módszerrel ugyan csak tíz százalékos termelékenységnövekedés érhető el, viszont szerelési, beépítési és kompletizálási munkáknál már ötven százalékos javulással lehet számolni. Új termékek gyártásának bevezetésével elengedhetetlen olyan módszerek alkalmazása, amelyekkel a gyártástechnológia előzetesen optimalizálható. Erre szolgál az OPT Optimized Production Technology) gyártástechnológia optimalizáló rendszer. Természetesen ha termékváltásra kerül sor, az előző gyártási tapasztalatok megfelelőképpen hasznosíthatók, viszont mindig szem előtt kell tartani az eddig még nem alkalmazott eljárásokból eredő kockázatokat. A bizonytalanság nagy mértékben csökkenthető, ha kiindulópontként alkalmazzák a számitógépes anyagmozgatási terv (MRP) és az „épp most" (JIT) módszereit és tapasztalatait. Ezt az eljárást kifejezetten gyártáselökészítésre használják azzal a céllal, hogy már a technológiát megfelelően dolgozzák ki, a gépeket oly módon rendezzék el, hogy azok a lehető legnagyobb teljesítménnyel dolgozzanak. A gyártási tervből kiindulva az OPT segítségével végezhető el a gyártási folyamat modellezése a munkaerő racionális felhasználását is beleértve. Megfelelő módszerek alkalmazásával az ily módon optimalizált gyártósoron az előállítási költségek 25 %-al csökkenthetők, a gyártási idő a felére csökken, miközben ötven százalékos raktárkészlet-megtakarítás érhető el. Első pillantásra a számítógéppel vezérelt résztevékenységek, valamint a teljesen számítógépesített CIM-gyár a távoli jövő zenéjének tűnhetnek. Ami a tervezési, termelésirányítási és gyártási egységeket illeti, ilyen rendszerek ma már hazánkban is dolgoznak. Tény viszont, hogy a CÍM gyár ma még meglehetősen ritka. Jelenleg két amerikai óriásvállalat, a General Motors és a General Electric, valamint a japán Fanuc rendelkezik csupán ilyen gyáregységekkel, ahol számítógép felügyelete mellett, emberi beavatkozás nélkül, teljesen automatikusan folyik a termelés. Tapasztalataik alapján egyértelműen a CIM-gyáré a jövő, viszont azt is hozzá kell tenni, hogy napjainkban még csak olyan nagy költségek árán valósítható meg, hogy általános elterjedésére még évekig várni kell. A jelenlegi tapasztalatok és az előrejelzések szerint a kilencvenes évek elejéig tömeges mértékben a számítógépes vezérlésű rugalmas gyártósorok elterjedésével kell számolnunk. Az első rugalmas gyártósor 1975-ben jelent meg, napjainkban százötvennél is több gyár alkalmazta ezeket. A rugalmas gyártóegyre több és bonyolultabb számítógépes programra van szükség. A „software-éhségre" mi sem jellemzőbb, hogy már 1985-ben Európában 75 milliárd dollár értékben vásároltak a gyárak programokat, ez a szám ez idén meghaladja a százmilliárdot, míg előrejelzések szerint 1991-ben már százhetvenöt-milliárd dollár értékű számítógépprogramot vásárolnak majd. A számítógépesítés anyagi kihatásaira mi sem jellemzőbb, hogy már három éven belül a gyári gépek értékének 30—50 %-át eléri a hozzájuk szükséges programok értéke, miközben a mozgó (mechanikus) gépek értéke nem haladja meg a gyár árának egynegyedét. Annak fényében, hogy a tervezéstől a gyártáson keresztül egészen az áruteritésig mindent számítógép irányít a jövőben, igazán nem meglepő, hogy a számítógépprogramokat is számítógépek készítik már néhány év múlva. A CASE (Computer Aided Software Engineering) számítógéppel tervezett számitógépes program lehetővé teszi, hogy a nagy teljesítményű számítógépek önműködően állítsanak össze programokat kisebb gépek számára. Ezzel rendkívül módon leegyszerűsödik és felgyorsul a számítógépes programkészítés, ami napjainkban még rendkívül sok időt és energiát vesz igénybe. Ez jelentős előrelépés lesz a jelenlegi állapottal szemben, amikor már ugyan robotokat elő tudunk állítani számítógépvezérlésü, robotokkal dolgozó üzemekben — mint ahogy a Fanuc gyárban történik —, viszont a hozzájuk tartozó „mesterséges intelligenciát" még „kézi erővel" kell elkészíteni. A modern ipari forradalom a múlt század folyamán a felismerhetetlenségig megváltoztatta a társadalom életét. Napjainkban a tudományos-technikai forradalom legújabb vívmányainak alkalmazásával legalább ilyen mértékű változások elé nézünk. Századunkra kialakultak a milliós gyárvárosok, az élet minden területén tért hódítottak maguknak a gépipar termékei. Azzal hogy a gépeket számítógépekkel szereljük fel, a gépipar re neszánszát tudjuk megalapozni. Ennek nyomán bekövetkező mélyreható változások eredményeképpen a gyárakban folyó munka jellege a felismerhetetlenségig megváltozik, az ember mechanikus, állandóan ismétlődő tevékenység helyett alkotó módón dolgozhat, ezzel a munka öröm forrásává válik mindenki számára. Ezen az úton a legjelentősebb állomások egyike a CÍM, a számítógépvezérlésü gyárak elterjedése, amelyek lehetővé teszik, hogy a gépipar felemelkedhessen a huszonegyedik század követelményeinek szintjére. OZOGÁNY ERNŐ 16
