A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-23 / 39. szám
— Ez a műhely elsősorban a nőket fogja érdekelni — jelentette ki idegenvezetőnk a tunéziai Kairouan szukjában, a bevásárló-, kereskedőnegyed egyik impozáns épülete előtt. Még be sem téptünk a szűk, sötét folyosóval kezdődő házba, már elkápráztatott a keleti áruk vakító színpompája, mintázatuk gazdagsága, a számunkra újszerű formák. A kirakat bazári zsúfoltságában megfért egymás mellett a bőrből készült pénztárca, az ezüsttel ékes réztál, a valódi bőr ülőpuff, a jópofa vízipipa. az olajfa faragások, a legapróbb madárkalitkától kezdve a talán még a struccnak is tágas hatalmasig legalább ötvenféle, s persze szőnyegek minden mennyiségben és minőségben. A szűk folyosó üzlethelyiségbe torkollott. Ott aztán valósággal megrohamoztak a tulajdonos alkalmazottai. Elég volt csak a pillantásunkkal érinteni egy-egy ajándéktárgyat, máris ott volt előttünk, s ugyancsak heves tiltakozással kellett bizonygatnunk, hogy nem akarunk vásárolni. Most ugyanis kimondottan szőnyegnézőbe jöttünk. Otmar Fourati, a ház gazdája keleti szívélyességgel, széles gesztusokkal fogad, idegenvezetőnkkel franciául tárgyalják meg jövetelünk célját. Nem szokatlan számára kívánságunk, hogy szeretnénk bepillantást nyerni a híres kairouani szőnyeg készítésének műhelytitkaiba, hiszen az itteni kereskedők nem rejtik véka alá portékáig gyártási titkait. S mivel a legtöbb termék kézi munka, még meg is próbáltatják a vendéggel az egyes fogásokat. Mi is az épület legfelső szintjén kezdtük a szemlélődést. A jókora szövőszék mellett ült Emna asszony, s míg be nem özönlöttünk a parányi műhelybe, boszorkányos mozdulatokkal minta nélkül szőtte a csodálatos szőnyeget. Látva aztán érdeklődésünket, lelassította a mozdulatokat, hogy lássuk, nincs ebben semmi ördöngösség, bárki megpróbálhatja, sőt megtanulhatja a messze földön is elismert kairouani portéka készítési módját. Ö szinte oda sem pillantott a mellette halmokban álló fonalakra, ősi biztonsággal és természetességláttunk, amelynek négyzetméterén 250 000 csomó volt. Megszámlálhatatlanul sok árut mutatott nekünk Fourati úr, de a legszebb ez volt. Mérete kb. másfél méterszer két méterre tehető, az ára csillagászati, a tapintását még mindig a tenyeremen érzem. Amikor megfordítottam, hogy az árcédulát megnézzem, megakadt a szemem a készítés évén. 1982-ben kéhogy ha legközelebb erre járunk, ne tévesszük el a címet, vagy ha otthonról szeretnénk árut rendelni, csak tőle tegyük azt. Jót mosolyogtunk kívánságán és kiléptünk a további érdekességekkel kecsegtető kairouani nyárba. BENYÁK MÁRIA Hajdú Endre felvételei szült, azóta nem akadt vevőre. Meg is kérdeztem a szőnyegkereskedőtől, nem túl nagy befektetés-e neki ez, hiszen a pénze benne fekszik, nagy keletje meg úgy látszik nincs. Szó szerint ezt felelte: „Lehet, hogy ezt a szőnyeget csak a fiam vagy az unokám fogja eladni, de aki megvásárolja, annak még a fia meg az unokája is használni fogja." A jó minőségnek tehát ez a lényege! A tulajdonos egyébként nem sajnálta ránk az idejét, a terem közepét már többszörösen beborították a szőnyegek, s ő még mindig aprólékosan magyarázott. Elmondta azt is, hogy városuk a mohamedánok szent városa, nagymecsetje igen látogatott zarándokhely. E mecset mintái, dekorációi visszaköszönnek a szőnyegekről is. Itt van például a kairouani keresztminta vagy a mecset mennyezeti stukkójára emlékeztető méhsejtszerű ábrák. A bemutatóban fáradhatatlan kereskedőnek aztán mi magyaráztuk, hogy bármennyire is fáj a szívünk a csodálatos szőnyegekért, bármennyire is el tudnánk képzelni otthonunkban belőlük egyet-kettőt, pénzünk, lehetőségünk nincs a vásárlásra. A válasz számunkra meglepő volt: széles mosoly kíséretében biztosított arról, hogy boldog, amiért csehszlovák turistáknak mutathatta meg készletét. Még mindegyikünk kapott egy névjegykártyát, # fí v>an Otmar Fourati portékáit mutatja gél tudta, melyik szín következik, s minden csomót egyetlen olló segítségével varázsolt a keresztfonalak köré Az ősi biztonság és természetesség nem túlzás, ugyanis itt ősidők óta foglalkoznak e kézművességgel. Minden család más-más mintákkal dolgozik, de azzal évszázadok óta. A szőnyegcsomózás női munka, a kereskedés viszont már a férfiak tiszte. Valamennyi alapanyag természetes. Kizárólag természetes színeket használnak, illetve ezek keverésével, a szálak vegyítésével hozzák létre az árnyalatokat ám ha mégis festésre kerül sor, akkor növényi eredetű festékanyagot alkalmaznak. Amikor leértünk a bemutató terembe, Karim és Fathi, Otmar Fourati két alkalmazottja csoportunk minden tagját készségesen végigkérdezte, mit óhajtanak, teát vagy kávét. Miközben szürcsölgettük teánkat, kávénkat, a kereskedő hallatlan élvezettel gurította elénk a szemkápráztató darabokat. Vezetőnk készséggel fordította magyarázatát. Ősei mindannyian szőnyegkereskedők voltak. Ömaga százhúsz helyi családtól vásárolja a portékát, valamennyit felértékelteti, csak első osztályú árut fogad el, s a felértékelt ár háromnegyed részét fizeti ki a készítőknek. A szőnyeg ára, értéke a négyzetméterre eső csomók számától függ. Hihetetlenül apró, finom csomózású szőnyeget is 17
