A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-23 / 39. szám

— Ez a műhely elsősorban a nőket fogja érdekelni — jelentette ki idegenvezetőnk a tunéziai Kairouan szukjában, a bevásár­ló-, kereskedőnegyed egyik impozáns épülete előtt. Még be sem téptünk a szűk, sötét folyosóval kezdődő házba, már el­kápráztatott a keleti áruk vakító színpom­pája, mintázatuk gazdagsága, a számunk­ra újszerű formák. A kirakat bazári zsúfolt­ságában megfért egymás mellett a bőrből készült pénztárca, az ezüsttel ékes réztál, a valódi bőr ülőpuff, a jópofa vízipipa. az olajfa faragások, a legapróbb madárkalit­kától kezdve a talán még a struccnak is tágas hatalmasig legalább ötvenféle, s persze szőnyegek minden mennyiségben és minőségben. A szűk folyosó üzlethelyi­ségbe torkollott. Ott aztán valósággal megrohamoztak a tulajdonos alkalmazot­tai. Elég volt csak a pillantásunkkal érin­teni egy-egy ajándéktárgyat, máris ott volt előttünk, s ugyancsak heves tiltako­zással kellett bizonygatnunk, hogy nem akarunk vásárolni. Most ugyanis kimon­dottan szőnyegnézőbe jöttünk. Otmar Fourati, a ház gazdája keleti szí­vélyességgel, széles gesztusokkal fogad, idegenvezetőnkkel franciául tárgyalják meg jövetelünk célját. Nem szokatlan szá­mára kívánságunk, hogy szeretnénk bepil­lantást nyerni a híres kairouani szőnyeg készítésének műhelytitkaiba, hiszen az it­teni kereskedők nem rejtik véka alá por­tékáig gyártási titkait. S mivel a legtöbb termék kézi munka, még meg is próbál­­tatják a vendéggel az egyes fogásokat. Mi is az épület legfelső szintjén kezdtük a szemlélődést. A jókora szövőszék mellett ült Emna asszony, s míg be nem özönlöttünk a parányi műhelybe, boszorkányos mozdu­latokkal minta nélkül szőtte a csodálatos szőnyeget. Látva aztán érdeklődésünket, lelassította a mozdulatokat, hogy lássuk, nincs ebben semmi ördöngösség, bárki megpróbálhatja, sőt megtanulhatja a messze földön is elismert kairouani porté­ka készítési módját. Ö szinte oda sem pillantott a mellette halmokban álló fona­lakra, ősi biztonsággal és természetesség­láttunk, amelynek négyzetméterén 250 000 csomó volt. Megszámlálhatatla­nul sok árut mutatott nekünk Fourati úr, de a legszebb ez volt. Mérete kb. másfél méterszer két méterre tehető, az ára csil­lagászati, a tapintását még mindig a te­nyeremen érzem. Amikor megfordítottam, hogy az árcédulát megnézzem, megakadt a szemem a készítés évén. 1982-ben ké­hogy ha legközelebb erre járunk, ne té­vesszük el a címet, vagy ha otthonról szeretnénk árut rendelni, csak tőle tegyük azt. Jót mosolyogtunk kívánságán és ki­léptünk a további érdekességekkel ke­csegtető kairouani nyárba. BENYÁK MÁRIA Hajdú Endre felvételei szült, azóta nem akadt vevőre. Meg is kérdeztem a szőnyegkereskedőtől, nem túl nagy befektetés-e neki ez, hiszen a pénze benne fekszik, nagy keletje meg úgy látszik nincs. Szó szerint ezt felelte: „Le­het, hogy ezt a szőnyeget csak a fiam vagy az unokám fogja eladni, de aki meg­vásárolja, annak még a fia meg az unokája is használni fogja." A jó minőségnek tehát ez a lényege! A tulajdonos egyébként nem sajnálta ránk az idejét, a terem közepét már több­szörösen beborították a szőnyegek, s ő még mindig aprólékosan magyarázott. El­mondta azt is, hogy városuk a mohame­dánok szent városa, nagymecsetje igen látogatott zarándokhely. E mecset mintái, dekorációi visszaköszönnek a szőnyegek­ről is. Itt van például a kairouani kereszt­minta vagy a mecset mennyezeti stukkó­jára emlékeztető méhsejtszerű ábrák. A bemutatóban fáradhatatlan kereskedő­nek aztán mi magyaráztuk, hogy bár­mennyire is fáj a szívünk a csodálatos szőnyegekért, bármennyire is el tudnánk képzelni otthonunkban belőlük egyet-ket­tőt, pénzünk, lehetőségünk nincs a vásár­lásra. A válasz számunkra meglepő volt: széles mosoly kíséretében biztosított ar­ról, hogy boldog, amiért csehszlovák turis­táknak mutathatta meg készletét. Még mindegyikünk kapott egy névjegykártyát, # fí v>an Otmar Fourati portékáit mutatja gél tudta, melyik szín következik, s min­den csomót egyetlen olló segítségével varázsolt a keresztfonalak köré Az ősi biztonság és természetesség nem túlzás, ugyanis itt ősidők óta foglalkoznak e kéz­művességgel. Minden család más-más mintákkal dolgozik, de azzal évszázadok óta. A szőnyegcsomózás női munka, a kereskedés viszont már a férfiak tiszte. Valamennyi alapanyag természetes. Kizá­rólag természetes színeket használnak, illetve ezek keverésével, a szálak vegyíté­sével hozzák létre az árnyalatokat ám ha mégis festésre kerül sor, akkor növényi eredetű festékanyagot alkalmaznak. Amikor leértünk a bemutató terembe, Karim és Fathi, Otmar Fourati két alkal­mazottja csoportunk minden tagját kész­ségesen végigkérdezte, mit óhajtanak, teát vagy kávét. Miközben szürcsölgettük teánkat, kávénkat, a kereskedő hallatlan élvezettel gurította elénk a szemkáprázta­tó darabokat. Vezetőnk készséggel fordí­totta magyarázatát. Ősei mindannyian szőnyegkereskedők voltak. Ömaga száz­húsz helyi családtól vásárolja a portékát, valamennyit felértékelteti, csak első osz­tályú árut fogad el, s a felértékelt ár háromnegyed részét fizeti ki a készítők­nek. A szőnyeg ára, értéke a négyzetmé­terre eső csomók számától függ. Hihetet­lenül apró, finom csomózású szőnyeget is 17

Next

/
Thumbnails
Contents