A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-23 / 39. szám

Az évtizedek óta Angliában élő Roboz Zsuzsi festőművész, Bartók hamvainak odaérkezésekor, a southamptoni egye­temen rendezett díszes ünnepi estén, a nyilvánosság előtt odaajándékozta Bar­tók két fiának, illetve a Bartók Emlék­háznak Bartók Bélát és Yehudi Menu­­hint ábrázoló festményét. A képet két évvel ezelőtt Budapesten is kiállította. Egyetlen színésznő, másfél órán át! Or­­nella Mutiról van szó, aki a Magán-kód című Francesco Maseili-filmben egyma­gára maradt asszonyt játszik. A férfi, akit szeretett, elment. De itt hagyott egy komputert. Ennek segítségével a két­ségbeesett nő olyan vonásokat fedez fel eltávozott szerelmén, amelyekről nem is tudott.. . KÖNYV Titkos Tanítások (Válogatás az Upanisadokból) „Halad is, mozdulatlan is; közel is van, és messze is./ Az élők belsejében van, s mégis kívül van mindenen. // Aki az összes lényeket önmagában találja meg,/ s minden lényben magát látja, az többé semmitől sem fél. //Ha felismerte, hogy minden létező nem más: ő maga,/ nem gyötri bánat és kétség, ha az Egységet ismeri." Újabb fehér folt tűnt el a keleti világiroda­lom magyar recepciójának asztaláról: a nagy indiai eposzok, a Mahábhárata és a Rámája­­na után végre megjelent magyarul az ókori hindu filozófiai irodalom két legfontosabb könyve is: A Bhagavat-gíta és az Upanisa­­dok. A Gítáról később számolunk be, a Titkos Tanítások pompás gyűjteményét azonban most szeretnénk olvasóink közül azoknak a figyelmébe ajánlani, akiket érdekel ez a té­makör s akik egyáltalán hozzá tudnak jutni a Helikon Kiadó „Prométheusz Könyvek" soro­zatában megjelent pompás kiadványhoz. (Apropó! A hozzáférhetőség: többen kifogá­solták már, hogy olyan könyvekről írok rova­tunkban, amelyekhez nehezen, vagy egyál­talán nem lehet hozzájutni. Az én könyvis­mertetéseimnek azonban nem a propagáció, hanem a figyelemfelkeltés a célja, azért nem vállalhatok felelősséget, hogy a könyvet meg is lehet szerezni.) Tehát az Upanisadok! „.. . a létezés kér­déseire keresik a választ: a világ keletkezé­sére és fennállására, a megváltásra, a halál utáni létre, a bölcsesség és a tökéletesség útjaira kérdeznek rá — Írja róluk a kötet válogatója, fordítója, utószavának és jegyze­teinek írója, Vekerdi József, a kitűnő magyar indológus, s így folytatja: „Allegorikus-szimbolikus világmagyaráza­tuk szerint az egész míndenséget egyetlen örök, végtelen, változatlan szellemi tényező, a világlélek alkotja, s az élőlények és az élette­len dolgok ennek csupán különböző megje­lenési formáik. Ebből következik az Upanisa­dok legfontosabb tanítása: az egyéni lélek azonos a világlélekkel. Ennek az igazságnak felismerése szabadít meg a lélekvándorlás kényszerétől, ez a felismerés maga a meg­váltás." A magyar Upanisad-kötet egyébként csu­pán válogatás a sokkal terjedelmesebb anyagból, ám bíznunk kell a válogatóban, hisz leellenőrzésre aligha van módunk, hogy a legérdekesebb tanításokat tette a magyar olvasó asztalára. (cselényi) Az idény kezdete című szlovák film lírai történetet mesél el arról, ahogy az öreg­ember elveszíti, majd megleli boldogsá­gát, de csak azért, hogy ismét elveszítse s tán egyszer újra meglelje .. . Szép Szó — József Attila emlékének A budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó és a Madách közös kiadásában jelent meg a Szép Szó József Attila emlékszámának ha­sonmás kiadása. A szépirodalmi és kritikai folyóirat 1936-ban indult Ignotus Pál és József Attila szerkesztésében. A folyóiratot a baloldali írók kiadója, Cserépfalvi jegyezte, de Hatvány Bertalan személyében mecénás is állt mögötte. József Attila nagy energiával, szép tervekkel indította a folyóiratot, írván: „Szép Szó magyarul nem fölcicomázott kife­jezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nem csak eszközünk, hanem célunk is ... Fellépésünkkel, Írásainkkal, gondolata­inkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó haladottabb igényt, a modern, magamagát fegyelmező, rendbefoglaló szabadságot."’ A fasizmus erősödésével a lapot 1939- b'en betiltották. De ez a néhány év is elegen­dő volt ahhoz, hogy a baloldal legpregnán­sabb íróit sorakoztassa fel. József Attila halála után a szerkesztőbizottság, illetve Gáspár Zoltán szerkesztette a lapot. József Attila tragikus sorsa mind az írókat, mind a társadalmat megrendítette. Kezdték felis­merni a mellőzött költő világirodalmi jelentő­ségét. így került sorra a Szép Szó József Attila emlékszáma is 1938-ban. Az emlék­számban sok kiválóság sorakozott fel. Benne találjuk többek között Thomas Mann levelét, Móricz Zsigmond Nagyon fáj című cikkét, Németh Andor A semmi ágán c. megemlé­kezését, Déry Tibor Emlékül c. írását, Remé­­nyik Zsigmond, Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Bóka László, Szélpál Árpád, Nádas József és mások írásait, továbbá József Attila önélet­rajzát, a Curriculum Vitae-t, egy tanulmá­nyát, valamint kiadatlan és utolsó verseit. Érdekessége az emlékszámnak, hogy „Jó­zsef Attila — emlékestek Szlovenszkón” címmel Vass László összefoglalja azokat a cikkeket, tanulmányokat, valamint rádiómű­sorokat, irodalmi találkozókat, amelyeket Jó­zsef Attila emlékének szenteltek. Ezek a dokumentumok ma már irodalomtörténetet jelentenek. Aki a Szép Szó hasonmás kötetét kézbe veszi, felejthetetjen élményekkel gaz­dagodik. (dénes) KIÁLLÍTÁS Dino Buzzati képei Alighanem sokak számára meglepetés, hogy századunk neves olasz írója, Dino Buzzati — a Tatárpuszta és számos más méltán sikeres regény s novella szerzője — korántsem te­kinthető csak toliforgatónak, hanem festő­ként és grafikusként is figyelemre méltót és maradandót alkotott. Ezt bizonyította a kö­zelmúltban a bratislavai Művészek Házában megrendezett tárlat, mely Buzzati képeitt mutatta be, különös élményt szerezve a betérőnek. Festészetének külső jegyeit tekintve Buz­zati a szürrealisták tanítványa, elsősorban Chírícoé és Magritte-é, epigonizmusról azonban szó sincs: az itáliai iró-festö sajátos formanyelvet, összetéveszthetetlenül egyéni stílust alakított ki, egy olyan képi világot teremtett, mely meghökkenti, elgondolkoz­tatja és nyugtalanná teszi a szemlélőt. Kiet­len, holdbéli tájakat látunk, melyeket gro­teszk figurák, szellemlények, kísérteties árny­alakok népesítenek be, a fenyegetően komor égbolt ólomsúllyal nehezedik a Földre (?), a romok egy atomháború iszonyú emlékműve­iként magasodnak az ember nem lakta pusz­taság fölé, a nyomasztó szobabelsök láttán a klausztrofóbia kerít bennünket hatalmába. Buzzati képein az emberek elsősorban a kiszolgáltatottság, a fenyegetettség s a tehe­tetlenség megtestesítői, arcukat a félelem, a rémület, az iszony s a fájdalom torzítja el. A gyakran feltűnő különös szépségű, élveteg nők szinte valamennyien a mindenütt jelen­lévő halál kiválasztottjai, ruhátlanságuk nem erotikus asszociációkat ébreszt, hanem re­ménytelen kiszolgáltatottságukat szimboli­zálja. A gyönyörű Laide csábító pózban, kéjsóvár tekintettel várja az érkezőt, de az ablakban csak hátborzongató csontvázak vi­gyorognak ... n 1 HALLOTTUK n I OLVASTUK U U 1 LÁTTUK Buzzati müvein realitássá válik a rémálom, valósággá lesz mindaz, amit oly szívesen neveznénk irreálisnak, abszurdnak, őrültnek — de megtehetjük-e ezt történelmi tapasz­talataink birtokában, az emberi lét alapjait fenyegető veszélyek, a modern (?) barbárság ismeretében? Kimondhatatlan szorongások, mindennapi félelmek kelnek életre a képe­ken, de szembe kell velük néznünk, hogy utóbb annál határozottabban s bátrabban mondjunk nemet a halált hozó páncélhajó urainak, a fenyegető szörnyeknek, az éjszaka démonainak, a pusztító hatalmaknak. Buzza­ti rejtett összefüggéseket feltáró, félelmetes atmoszférájú, szuggesztív alkotásai az em­beriesség, az élet védelmére mozgósítják a nyugtalan nézőt — nem utolsósorban pedig látni tanítanak. G. Kovács László HANGLEMEZ Első emelet 4. Semmi kétség! Az Első Emelet még ma is a tinédzserek csapata, s erre legjobb bizonyí­ték a már nálunk is kapható legutóbbi nagy­lemezük, melyre tizenegy újhullámos stílus­ban megíródott „emeletes" szerzemény ke­rült! Az együttes körül zajló események (Kisszabó Gábor és Tereh István korábban átigazolt a Stepbe) csak növelték a népsze­rűségüket, hiszen annyit cikkeztek róluk, hogy még az is odafigyelt a társaságra, akit ez ideig nemigen izgatott a zenekar sorsa. Nagy nekilódulásban készült el tehát az Első Emelet negyedik albuma, melyért sem a csapatnak, sem pedig a Hungarotonnak nem kell szégyenkeznie. Ezek a szerzemények az előzőekhez hasonlóan fiatalos gondolkodás­ról és kitűnő fantáziáról tanúskodnak. A három fiú, Berkes Gábor, Bogdán Csaba és Szentmihályi Gábor urai a hangszereknek, s Kiki is a tőle megszokott optimizmussal és rutinnal énekel. Berkes Gabi igen ügyesen „nyüvi" billentyűs hangszerét, az ő játékára több felvételben is felfigyelhetünk. Az Első Emeletet már megalakulásuk után sok negatív kritika érte, ennek ellenére sike­rült megállniuk a saját lábukon, sőt, ahogy az a lemez anyagából lemérhető, még a tudá­sukat is fejlesztették néhány fokkal. Ahogy már tájékoztatóm elején említettem, a csa­patot elsősorban a tinik fogadták magukévá, így ezek a szerzemények is szerelmi kalan­dokról szólnak, meg arról, hogy „Szakíts, ha bírsz", „Bújtass el", vagy éppen „Nem férek a bőrömbe". Sőt, mintha a legfiatalabb kor­osztályt is megcélozták volna, hiszen egyik daluk a „Liberó-légió" címet viseli - a témája azt hiszem mindenki előtt ismert a tévéreklámból. Jó koncepciójú lemezt tehet fel a korongra az, aki még megszerzi valahol ezt az LP-t, melyen a dalok épp annyira sokszínűek, mint a lemeztasak. A tizenévesek biztosan örül­nek neki, hiszen a felvételek az ő nyelvükön íródtak, az ö nyelvükön szólalnak meg; kicsit naivan, itt-ott flegmatikusán, sok ábrándo­zással és optimizmussal. Ahogy egy fiatalhoz illik. Koller Sándor 9

Next

/
Thumbnails
Contents