A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-23 / 39. szám
TÉNYEK és VÁGYAK Három kiadó közös vállalkozásának nagyszerű megvalósulása fekszik előttem az asztalon: az Akadémiai Kiadó, a Kossuth Könyvkiadó és a Magvető Könyvkiadó közös kiadásában jelent meg Szabó Zoltán A tardi helyzet és Cifra nyomorúság című munkáinak fakszimile kiadása. A könyv szerkesztői kisérőszövegéböl az is kiderül, a jelen próbálkozás csupán kezdet: a kiadói társulás tervei szerint a legendás 10 év (1935-től 45-íg) kiemelkedő szellemi alkotásaiból kívánnak reprezentatív sorozatot átnyújtani az olvasónak (valamennyit fakszimile kiadásban), megpróbálva képet adni ezzel a korszak baloldali szellemi irányzatairól, annak legfontosabb eseményeiről, fordulóiról publikációiról. (Néhány újabb ígért kötet: Szép Szó, Veres Péter: Az Alföld parasztsága. Márciusi Front, Féja Géza: Viharsarok, A vásárhelyi találkozó) Persze, hogy e rangos, a népi írómozgalom termésének legjavát kínáló sorban Szabó Zoltán két könyve az élre került, nem véletlen. A két kötet fontosságát — megjelenésük idején, de korunkban is, elsősorban mély dokumentációs értékük miatt — nehéz lenne túlbecsülni. Szerzőjük, Szabó Zoltán, 1912-ben született Budapesten. A Lipótvárosban nevelkedett, város és külváros, polgári rétegek és a proletariátus otthona határán. A családi hatások: nagyapja mozdonyvezető, dédapja még falusi földműves, apja már üzemi mérnök, pesti rokonai tisztviselő-polgár emberek. Valószínű, e különböző hagyományokból, szokásokból, felfogásokból való táplálkozása csiszolja ki korán ébredő szociális érzékenységét, empatikus készségét: mindkét főműve ugyanis az írói szociográfia műfajába sorolható. E műfaji megjelölés nemcsak a művek stiláris értékeire utal: a felvillantott arcok, helyzetek életszerűségére, élességére, a szöveg drámaiságára, a szerkesztés átgondolt voltára is. S persze a barátok, példaképek; 1933-ban így ír Ortutay Gyulának: „... kedvet kaptam tőled Pesten, itt valami szociográfiát művelni, Angyalföldön vagy egyebütt. Valószínű, hogy majd bevisznek, mint kommunistát, de ez, gondolom, Veled is csaknem megtörtént ..." A Fiatal Magyarság című folyóirat körül tömörülő társaság kezdeményezéseiből a harmincas évek elejére lett mozgalom, amely 1933— 34 fordulóján kapott szociográfiai irányultságot. Maga Szabó Zoltán Társadalomkutatás című programadó cikkében 1934- ben eképpen fogalmaz;....ha lehetséges és ha nem lehetséges, meg fogjuk csinálni az ország szociográfiáját. .. Célunk nem egy falu szociográfiájának, szociális állapotának megállapítása, nem száz falué és még nem is az ország minden falujáé. Hanem igenis cél annak megállapítása, hogy a társadalmi funkciók az egyes magyar részeken milyenek, és irányuk merre mutat." 1935-ben 150 kísérleti kérdőívet küldtek szét az ország különböző tájaira s egyidejűleg több községben megkezdték a terepmunka előkészítését. Mivel az esetek többségében a kérdőíves módszerrel kudarcot vallottak, más munkamódszereket is igénybe vettek. Szabó Zoltánnak Rózsa József, Tárd község tanítója segített rengeteget az adatgyűjtésben, a reprezentatív kérdőíves módszer helyébe itt inkább a „kisebb, de személyesebben átélt" kutatás került, amely nagyban befolyásolta a könyv műfaját is. A tardi helyzet 1935 végére készült el. A kötet hat fő részre tagolja a szerző: Táj, történet, nép — A szociális helyzet — A polgárosító erők — A népművészet erői — Társadalom, erkölcs, politika — A társadalom fejlődésének iránya. Látható igyekezet: Szabó Zoltán a falusi mikrotársadalom minél szélesebb keresztmetszetét kívánta olvasói elé tárni. Skerrel, nagy visszhanggal: az érintettek — a szegényparasztság — helyzetén azonban vajmi keveset változtatott az odafigyelés. A szerző maga a harmadik kiadás előszavában Így ír erről:......A végső eredmény csak ez: a tardi bajok ismertek lettek, de eltüntetésükre nem történt semmi. Különös országban élünk, ahol a szó hasonló a kőhöz, mely néhány gyűrűt ver a víz színén és aztán elmerül egyszersmindenkörra. Nálunk a felismerést nem követi tett, a terveket nem követi megvalósítás. Sokan és sokszor kérdezték tőlem: miért írtam meg ezt a könyvet, ha mindezzel tisztában voltam? A választ egy közéleti előkelőségünk adta meg. „Veszélyes munkát végeznek azok az írók, akik nyugtalanságot keltenek" — mondta. A felelet erre nem lehet más, mint ez: Úgy van, éppen ez a cél, nyugtalanságot kelteni és szorongást. Felizgatni a túlságosan nyugodt kedélyeket, eloszlatni a pusztulást takaró hitet: nyugodt és békés ország vagyunk, ahol nem kell történnie semminek sem." 1937-ben a fiatal Szabó Zoltán új könyv megírásához kezd. A Cifra nyomorúság szándékai szerint a Cserhát, a Mátra a Bükk földjéről és népéről volt hivatott állapotrajzot adni. A 30 fényképfelvétellel dokumentált kötet tagolása: Táj és nép — Parasztok — Munkások — Az értelmiség — Városok (Balassagyarmat, Salgótarján, Eger, Miskolc). Természetes, egy ilyen munka nem vállalkozhat a palócság részletes társadalomrajzának rögzítésére, ennek a szerző is tudatában volt. A társadalmi típusok leírására koncentrált, a jelzett vidék plasztikus ábrázolására, majdnem teljesen elhanyagolta az életszínvonallal, táplálkozási, egészségi viszonyokkal foglalkozó részeket, itt gyakorta utalt kiegészítésként A tardi helyzetre. A Cifra nyomorúság abban is különbözik a korszak más szociográfiai műveitől, hogy figyelmét nem kizárólag a parasztságra — vagy a vele közvetlen kapcsolatban lévő rétegekre — összpontosítja, hanem tovább megy, a munkásság, az értelmiség irányában. 1938-ban a magyar szociográfiai irodalomban például teljesen új színfoltot jelentett a bányamunkásság hármas rétegződésének ábrázolása. A középosztállyal — értelmiséggel — foglalkozó fejezet a legárnyaltabb társadalomrajz, amely a vidéki (tehát nemcsak a falun élő) értelmiségiekről ránk maradt. A Cifra nyomorúság — bár szintén kevert vihart — visszhangja korántsem volt olyan széles körű, mint A tardi helyzeté. Ennek azonban korántsem a mű, sokkal inkább a megváltozott társadalmi hangulat az oka. Ekkorra már az olvasók asztalán van Illyés Gyula lírai szépségű szociográfiája, a Puszták népe, Veres Péternek a paraszti kollektivizmus vízióját felvázoló társadalomrajza. Az Alföld parasztsága, Féja Géza Viharsarok című müve. Erdei Ferenc Futóhomok című alkotása. Kovács Imre Néma forradalomja, Kálmán Kata és Boldizsár Iván közös alkotása, a Tiborc — a társadalom azonban egyre kevésbé figyel rájuk. Igazuk, értékeik azonban mindmáig figyelmet követelnek. CSÁKY PÁL KINCSÜNK AZ/WimrELV Miről árulkodnak a helynevek? A művelődéstörténet jól tudja hasznosítani pl. az egykori vallásosságra utaló neveket. Ezek között igen régiek is vannak, olyanok, amelyek alighanem még pogány emlékeket őriznek. Ilyen lehet pl. a Pogánykút, Tátos rétje, Sántakút, Istenfa, Hegykő (eredetileg: Egykö; a régi magyar egy szó jelentése „szent" volt; ez maradt meg az egyház szóban is). A keresztény népi hitvilágot tükrözik a Jézuspataka, Sionteteje, Istenkútja stb. nevek. Az ilyen nevek a szellemi néprajz kutatójának az érdeklődésére is számot tartanak. A templom védöszentjére utalnak a szent- előtagú nevek, pl. Szentgyörgy, Szentmárton, Szentmiklós stb. Az -egyháza utótagú nevek arra utalnak, hogy a falunak saját temploma volt (ez kezdetben korántsem volt természetes: gondoljunk Szent István törvényére, amely elrendelte, hogy minden tizedik faluban legyen templomi). Külön típusként tartják számon az ún. tréfás helyneveket, pl. Gombócleső (szegények lakta falurész), Gyerekgyárucca (sokgyermekes családok laktak ott), Serkevár (falurész), Lopottfertál (korrupt tisztviselők lakta villasor), Misemulasztó csárda, Csókoskút. Ezekből a nép erkölcsi felfogására, gondolkodásmódjára, humorára lehet következtetni. Ilyen szempontból érdekesek az olyan nevek is, mint pl. Bánomkert, Bárnevóna utca. Hatrongyos, Halesz, Jajgató, Nyögöm dűlő. Nekeresd dűlő. Nyugszom kocsma. Félreeső falurészeket nem egyszer idegen világrész vagy város nevével nevezik meg, pl. Bosznia, Jerikó, Ósztria, Szibéria (hideg hely). Az ilyen nevek sok hasznos adalékkal szolgálnak a néplejlektan kutatója számára. A falvak dűlőneveinek tüzetes ismerete elengedhetetlenül szükséges minden településtörténész számára. Ezekben sok elpusztult falu neve maradt meg. Az éltünk falu emlékét egy-egy utca- vagy falurésznév, városrésznév is őrizheti. Hogy a falvak hogyan osztódtak, hogyan szakadt ki egy-egy településből a lakosság egy része, s alapított új falut a határ valamely távolabbi helyén, arra az azonos alapnevű, de más-más jelzővel ellátott nevek utalnak, pl. Alsószemeréd—Felsőszemeréd, Ógya/la—Újgyalla, Kismagyar—Nagymagyar. Ősi településhelyekre utal a vár elemet tartalmazó nevek egy része. A török hódoltságra emlékeztetnek nem egy esetben a török-, ill. puszta- előtagú nevek, pl. Törökkoppány, Pusztamonostor. A védelem megszervezésével kapcsolatos az Őrhalom, Strázsahegy, Tekintő, Váralja. Vigyázó, Ispánlese, Lövő, Levár, Lármafa stb. Katonai felvonulások emlékeit őrizhetik a Török útja. Tatár ösvénye, Pogányélés (török táborhely) stb. nevek; Határörzésre utal Les, Végles, Végfalu stb. Mivel a régebbi korokból kevesebb az írásos emlék, a helynevek értéke az időben visszafelé haladva egyre növekszik. így nem csoda, hogy a honfoglalás utáni időszaknak, és főleg az államszervezés idejének történetében rendkívül fontos szerepet játszik a helynevekből való következtetés. Az egyes Árpád-házi hercegek, uralkodók nevével azonos falvak elhelyezkedéséből számos történeti következtetést vontak le történészeink. (Ilyen helynevek pl. a Taksony fejedelemre utaló Taksony nevű falvak, Gézára utaló Győ, Déva, Décse, Devicse stb.. Szent Istvánra pogány nevével utaló Vajka, Vajk falunevek stb.). A foglalkozást jelentő falunevek közül sok arra utal, hogy lakói valamikor azt a foglalkozást űzték, ill. olyan szolgáltatással tartoztak a királynak. Pl. a Kovácsi nevű falvakban rendszerint a király kovácsai laktak. Hasonlóképpen : Halászi, Vadász, Szőlős. Sólymos, Födémes (.kaptáros'). Madarász stb. Az Udvard, Udvarhely stb. nevek a királyi és hercegi udvarhelyekre utalnak. — Törzsnévi helyneveink a Kárpát-medencébe jött magyar és török törzsek töredékeinek letelepedési helyére utalnak (Nyék, Kürt. Gyarmat, Keszi stb.) A népiségtörténet kutatója számára különösen fontosak a Magyarországra települt különböző népek nevéből alakult helységnevek, pl. Kazár, Besenyőid), Székely, Szász, Orosz(i), Csehfi) stb. A népnév, jelzőként, régi magyar helynévvel összekapcsolva az újonnan települt lakosság nemzetiségére utal, pl Oláhso/ymos. Ráckeve, Horvátgurab, Tótmegyer. A helynevek történeti vonatkozásairól nagyon sokat lehetne imi; az ilyen rövid írás csak ízelítőt adhat azokból a lehetőségekből, amelyeket a történész számára a helynevek tanulmányozása nyújt. (Számos idevágó kérdést érint folyóiratunk tavalyi évfolyamának 39—44. számában, e rovatban neves turkológusunk, Blaskovics József.) Végezetül jegyezzük meg, hogy a helynevek megfejtése nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek talán első pillanatban látszik. Hogy csak egyetlen példát említsünk: ha egy faluban pl. Farkasrét nevű dűlőt találunk, s a faluban gyakori családnév a Farkas, a név a rét (egykori) tulajdonosára utalhat, s ha Így van, semmi köze persze az állathoz. A helynevek tanúságát ezért mindig össze kell vetni más forrásokból szerzett adatokkal; egy helynév földrajzi—történeti—társadalmi összefüggéseiből kiszakítva körülbelül olyan, mint egy elszigetelt szó, amely különböző mondatokba helyezve nem ritkán egészen más és más dolgokat jelenthet. Helyneveink egy részét oklevelek és egyéb történeti források őrzik, mai alakjukban pedig elsősorban a helynévtárak, telekkönyvek, különböző típusú térképek. Minden falu határában van azonban nagyon sok olyan név is, amely csak a nép száján él(t). A kisebb földrajzi és mesterséges alakulatok nevei (gödrök, utak, árkok, sáncok, hidak, keresztek stb.) még kisebb számban vannak jegyezve. Csak az idősebb nemzedékek tagjai ismerik már őket. Ezért e nevek egy-két évtizeden belül ki fognak halni. Most van az utolsó lehetőség arra. hogy összegyűjtsük őket. Hogy ez milyen fontos feladat, azt talán nem szükséges tovább bizonygatni. Nagyon nagy szolgálatot tesz már az is, aki csak egyetlen, esetleg néhány szomszédos község helyneveit gyűjti össze, különösen figyelve azokra, amelyek nincsenek rajta a kataszteri és egyéb térképeken. Az ilyen gyűjtés nem olyan igényes feladat, hogy ne tudná elfogadható szinten egy önkéntes gyűjtő elvégezni. Persze bizonyos alapismeretekre szükség van a gyűjtés és közreadás módszerét illetően. Ezekhez hasznos segédanyaggal rendelkeznek a Csemadok járási bizottságai és a Csemadok KB művelődési osztálya. E helyekről minden érdeklődő igényelhet ilyen anyagot munkájához. LANSTYÁK ISTVÁN NYELVI TOTÓ Régi szólásaink közé tartoznak a „kimászik a csávából", vagy a „benne van a csávában". Tudja ön, hogy eredetileg mi a csáva jelentése? 10
