A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-23 / 39. szám

A Stavoprojekt modem irodaháza 1 jellegzetes dómtemplom, előtte az úgyneve­­•tt Oláh szeminárium kanonok, később nyitrai (Nitra) püspök indít­ványozta : az egyetemen szervezzék meg a szlovák nyelv tanszékét, vagyis pontosabban és latinul: catedram Slavonicam Tyrnavien­­sem. Amiből lám, az is kitűnik, hogy még mindig Tyrna volt a város neve. Szó szerint értendő, az egyetem működé­se idején iskolavárosként volt ismert Tyr­na—Nagyszombat. Az 1763-ban készített k mutatás (adójegyzék) szerint 6 800 volt a lakosok száma, de közülük 386 egyházi személy és tanár, valamint 1 180" diák az egyetem jogi fennhatósága alá tartozott. Méltánytalan lenne elvitatni a várostól az egyetem adta egykori dicsőséget, mert an­nak nemcsak papokat képző teológiai tan­széke, ügyvédeket képző jogi tanszéke mű­ködött, hanem két további tanszéken mate­matikát, fizikát, geometriát, csillagászatot és botanikát is tanítottak, majd megszervezték az ötödik, az orvostudományi tanszék tevé­kenységét. Az egyetem épületének a tetején csillagvizsgálót, jól felszerelt megfigyelőállo­mást létesített Hell Miksa, a neves csilla­gász. Az intézmény későbbi igazgatója, a helyi születésű Weissz Ferenc innen figyelte meg 1761. július 6-án, miként halad el a Vénusz bolygó a Nap korongja előtt, s itteni megfigyelései alapján irta világszínvonalú ta­nulmányait. És nem mellékes körülmény az sem, hogy az egyetem botanikus kertjében Nem hibás a cím, mert a helységnevet abból a kivételes jogot, a királyi város jogát adomá­nyozó oklevélből írtam ki, amelyet 1238- ban, vagyis 750 évvel ezelőtt, függő arany­pecséttel hitelesített IV. Béla király. Akkor ugyanis így nevezték a később Nagyszom­batként, majd Trnavaként ismert várost. Nem volt különösebben rangos település, bár kelta és római alapokra épült. A későbbi királyok viszont megkedvelték, főleg Nagy Lajos, aki várfalakat építtetett köréje. Foko­zatosan, de annál nagyobb bizonyossággal fejlődött és gazdagodott ez a városka. Külö­nösen azután, hogy Zsigmond királytól azt a m kivételes |ogot is megkapta, hogy nem éven­te egyszer vagy kétszer, hanem minden szombaton vásárt tarthatott. Ennek viszont az volt az alapja, hogy a várost dolgos, szorgos emberek lakták. Elsőként a szűcsök és a hentesek alapítottak céhet, majd a többiek, a csizmadiák, a gyertyaöntők, az ötvösök és a gombkötők. A 17. század végén már 52 céhe, 280 mestere és 831 mesterle­génye volt a városnak. Ha csak rajtam múlna, elsősorban őket ünnepelném az évfordulón, mert ők alapoz­ták meg a város anyagi tehetősségét, amit az 1547-ben készített adózási kimutatás is bi­zonyít : a városban élő 182 kereskedő évi forgalma 350 000 arany. Egyébként a céhek kezdeményezésére fogadták el azt a méltá nyos és 1690-ig érvényes szabályt is, hogy a szlovák, német és magyar anyanyelvű lako­sok létszámuk arányában (1 : 1 : 1) válassza­nak képviselőket a városi tanácsba. A céhek­nek köszönhető a városháza, a jellegzetes őrtorony, néhány templom, kolostor és isko­la, valamint a „sétáló utca" (Fučík utca) legszebb házainak a felépítése. A dicsőség azonban az egykori egyetemé, melyet 1635 májusában alapított Pázmány Péter, az akkori érsek. Tény ugyan, hogy csak 142 éven át (1777-ig) működött a városban, mert később áthelyezték Budára, illetve Pestre, de a történészek, a kutatók a múlt­ban és a jelenben is elsősorban az egyetem 950 különleges gyógynövényt termesztettek. Az egyetem áthelyezése utáni időszakban Anton Bernolák és Juraj Fándly kezdemé­nyezésére alakult (1792) a Szlovák Tudós Társaság (Slovenské učené tovarišstvo) és más egyesületek. Igyekeztek színvonalas szellemi életet teremteni a városban. A gaz­dasági életben, főleg a vasút megépítése (1846) után, az iparosítás kapott jelentős szerepet. Cukor- és sörgyár, harangöntő majd gépgyár, téglagyár, malom, vasöntöde és hengermű épült. Századunk elején (1921 -ben) már 17 745 lakosa volt a város­nak. Legnagyobb arányú 1932 januárjától 1933 végéig volt a munkanélküliség. Két ízben is úgynevezett éhségmenetet, tünte­tést szervezett a párt, majd 13 alkalommal általános sztrájkot. A jelenleg 70 ezer lakosú város úgy ün­nepli a kiváltságos városjog elnyerésének 750. évfordulóját, hogy azonos figyelemmel tekint vissza a múltba és tekint előre, a lövőbe. Tavaly műemléknek nyilvánították a történelmi városközpontot, elkészítették a megóvásának tervét, az idén tehát hozzá­kezdtek a munkához. Ez a múltba tekintés. Az idén még csak a város két üzeme és 2 122 lakása kap mintegy 123 megawatt teljesítményű fűtést és melegvíz-ellátást a közeli atomerőmű hulladékhöjéből, de jövőre már 240 megawattos lesz ez a teljesítmény, 1990-ben, 22 elosztó megépítése nyomán pedig már a környező, nagyobb települések­nek is jut majd belőle. HAJDÚ ANDRÁS A felvételeket HAJDÚ ENDRE készítette A Ho/ly utca, itt volt egykor a nemesi ifjak konviktusa működésének a hatását méltatták. A régeb­biek ilyen dicsfényt ragyogtató nevekkel illet­ték a várost: a múzsák otthona, a magyar Athén. Napjainkban is kedvenc témájuk a kutatóknak az egyetem. Az utóbbi három évben is 12 olyan tanulmányt jelentettek meg, amely az egyetem, illetve a működésé­hez kapcsolódó nyomda múltját idézi és elemzi. Érdekes Branislav Varsik tanulmánya, mely megállapítja, hogy az itt működött tanárok közül egészen bizonyosan szlovák volt 75, Az 1574-ben épített városi őrtorony mert a latinul írott okmányokban „Slavus" szóval határozták meg a származásukat, to­vábbi 29 pedig még a magyarul írott feljegy­zésekben is szlováknak van minősítve. Emlí­tésre méltó Hadrián Radváni tanulmánya is, amelyben a nyomda 1648 és 1777 között kiadott könyveiről megállapította, hogy 40 065 latin, 257 szlovák, 438 magyar nyel­ven jelent meg. Figyelmet érdemlő Ján Ti­­bensky tanulmányában annak a közlése, hogy annak idején Juraj Haško esztergomi i 5

Next

/
Thumbnails
Contents