A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-16 / 38. szám
EMLÉKEZÉS ÉS TISZTELETADÁS Folytatás az 5. oldalról képpen képviseli a szlovák nép kultúráját, a humanizmus, a haladás és a béke eszméit." A jubiláló Matica slovenskának üdvözlő táviratot küldött Gustáv Husák. köztársasági elnök. A táviratban köszönetét mondott a Matica slovenská munkatársainak és aktivá jának mindazért, amivel a mai feltételek között továbbviszik és fejlesztik azoknak a szlovák demokrata hazafiaknak az erőfeszi téseit. akik a Matica megalakulása után nem könnyű feltételek között lerakták a szlovák nemzeti tudomány, kultúra és műveltség alapjait. Az ünnepségen meleg hangú szavakkal köszöntötték a jubilánst a különféle szervek, szervezetek, intézmények és a külföldön élő szlovákok képviselői. Az 1863 augusztusában alapított Matica slovenská története három időszakra osztható. Az első (1863-tól az 1875-ig tartó) időszakban egyedül képviselte és szolgálta a szlovákság kultúráját. Öntevékenységi alapon folyóiratokat, könyveket, naptárakat jelentetett meg, egyesítette a szlovákokat, lerakta .a szlovák tudomány, muzeológia és könyvtárak alapjait. A második (1919-től 1945-ig terjedő) időszakban egyesületként szervezte a szlovák tudományos, művészeti, irodalmi, közművelődési és kiadói tevékenységet. Az akkor még nem létező Akadémiát tudományos antológiák és szakirodalom kiadásával, a tudomány ágazatainak támogatásával helyettesítette. Egyebek között megalapította a Szlovák Műkedvelő Színtársulatot és a Szlovák Énekkarok Központját. Könyvtárakat létesített, hozzájárult a szlovák filmművészet megalapozásához, sokrétűen támogatta az öntevékeny művészeti mozgalmakat. A harmadik (1954-töl tartó) időszakban a Szlovák Nemzeti Könyvtár szerepét betöltve NE HARAGUDJ! Bár mindannyian folyamatosan a környezetünkben lévő személyek kedélyállapotának, érzéseinek hatása alatt állunk, a gyerekek azonban különösen érzékenyek ezekre a hatásokra. A felnőttektől hallott haragkitörések nemcsak felkavarják őket, hanem saját későbbi agresszív hajlamuk kifejlődését is kiváltják. Amerikai pszichológusok kétéves kisfiúk és kislányok haragra mutatott érzelmi válaszait vizsgálták: miközben két gyerek otthonos környezetben játszott egymással, a közelükben színészek először meleg, barátságos beszélgetést, majd vitatkozást, végül szeretetteljes kibékülést játszottak el. Arra azonban vigyáztak, hogy semmilyen haragos megnyilatkozás ne hangozzon el sem a gyerekeknek, sem anyjuknak — akik szintén a közelben voltak — címezve, nehogy a gyerekek bántást érezzenek ki a viselkedésből. A felvett videoszalagok elemzése segítségével a kutatók azt állapíthatták meg, hogy a gyerekeket nagyon felindi-A jubileum alkalmából kiadott emlékérem A szlovákok történetét bemutató népi utcai játékokon résztvett 2 700 szereplő közül néhányan állami tudományos intézményként végzi munkáját. Nemzeti bibliográfiát, szakirodalmi publikációkat állít össze és ad ki, módszertanilag irányítja a szlovákiai könyvtárakat és irodalmi múzeumokat, egyben központi irodalmi és művészeti levéltár, bibliográfiai centrum. Jelenlegi tevékenységének egyik formájaként kapcsolatot tart fenn a külföldön élő szlovákokkal, tudományos igényű kutatásokat végez, és szorosan együttműködik a hasonló jellegű partnerszervezetekkel. Munkáját a tudományos és művészeti élet legjobbjainak bevonásával végzi. A jubileumi ünnepségek résztvevői idézték a múltat, emlékeztek és emlékeztettek. Egyben tisztelettel gondoltak az elődökre, mindazokra, akik azért fáradoztak és fáradoznak, hogy a szlovák tudomány és kultúra is virágozzék, és betöltse a népek boldogulását szolgáló szerepét. BALÁZS BÉLA tóttá a heves veszekedés; szinte megmerevedtek a helyükön, sírtak, eltakarták a szemüket, a fülüket, vagy odaszaladtak az anyjukhoz. A veszekedési jelenet után rugdalózásra, lökdösődésre, a másik gyerek megtámadására is hajlamosabbá váltak. Az egyéni reakciók azonban nagymértékben függtek a gyerekek nemétől. Bár a veszekedés előtt a kisfiúk és a kislányok hasonlóan viselkedtek, utána azonban a fiúk váltak inkább agresszívvá, viszont a lányok letörtté, levertté, visszahúzódóvá váltak. A kutatók szerint a „háttérharagnak" ráadásul felhalmozódó hatása is van, ahogyan ezt az ismételt kísérletek mutatták. A családon belüli állandó haragos hangulat eszerint mély benyomást gyakorolhat a gyerekek agresszív magatartására. Miközben manapság sok szó esik a televízióról mint az agresszivitás fö bátorítójárói, kevesen gondolnak arra, hogy van egy másik, hasonló hatású tényező is: a családon belül uralkodó zűrzavaros légkör. Ráadásul ez utóbbit még lekapcsolni sem lehet, mint a televíziót... EMBERI SORSOK ÁSÓ, KAPA, NAGYHARANG ? (Folytatás lapunk 36. számából.) — És a harmadik feleség? — kérdezem Karcsitól, aki most válik harmadszor. — Második házasságom után bénítóan unalmas, csendes időszak következett. Kéthetente, vasárnaponként találkoztam a lányommal, de akarva-akaratlanul éreztem, hogy egyre inkább kivonultattak a neveléséből. Nem voltam jelen a meghatározó pillanatokban ... Adódtak rövid, futó kalandjaim, de mélyebb érzelmi nyomok nélkül. Egy napon azonban Edittel hozott össze a sors. Ö talán megoldás lehetett volna, legalább is a magánéleti harmóniához. — Ő az, akitől most válik? — Igen. Négy éve házasodtunk. Szőke, temperamentumos, önhibáján kívül elvált 35 éves nö volt, kisiskolás gyerekkel. Foglalkozását tekintve hivatalnoknö volt, középiskolai szakérettségivel. — Lakás? — Két szoba állt rendelkezésünkre a szülei házában. Nem éppen ideális, mert mikor az apósom megtudta, hogy ez lesz a harmadik házasságom, be sem akart ereszteni, és később is szálka voltam a szemében. Mindenbe belekötött, semmi sem volt úgy jó, ahogy volt. Egy szép napon betelt a pohár, és Edit meg én úgy döntöttünk, hogy átmenetileg egy külföldön dolgozó ismerősöm lakásába költözünk. Igen ám, csakhogy itt, a lakbér térítésén kívül, készpénzt is kellett fizetni. Tízezer koronát egyetlen esztendőre! Aligha csoda, ha újfent gyűlt az adósság. Tömögettük az anyagi réseket egy ideig, a végén már kölcsönt kölcsönnel kompenzáltunk. Nem nehéz kitalálni, hogy ez nem mehetett Így a végtelenségig, s ekkor én a lehető legrosszabb megoldást választottam: a pohár után nyúltam. Egyre gyakrabban, amiből otthon cívódások, később ordítozások lettek. Ráadásul a gyerek előtt, aki az elején második apjává fogadott. A vége az lett, hogy feléltük érzelmi tartalékainkat, és Edit egy délelőtt a fiával együtt hazaköltözött. Én meg albérletbe, egy emeletes bérház kisszobájába. — Három házasság, három történet. Nem gondolja, hogy végső soron ön a hibás? — Biztosan én is. De talán a körülmények is. A legjobban az hiányzott, amit az ember belső békének mond a magánéletben. Károly még egy fröccsöt rendel. Öltözéke, megjelenése konszolidált. Negyvenhárom esztendős, őszül, a feje búbján kopaszodik. A vonásai kemények, a tekintete matt. Amikor a pohár után nyúl, keze alig láthatóan megremeg. Most zajlik a harmadik bontópere, ezúttal közös megegyezéssel. Mint mondja: könnyű egyezkedni a semmire ... 2. Lacival és Évával semleges „pályán": az újságírók bratislavai székházának társalgójában beszélget a riporter. Azért itt, mert másfél esztendeje váltak el, azóta ki-ki külön építgeti a maga életét. Mindketten tanárok, Éva gimnáziumban, Laci szakközépiskolában. — Harmadéves hallgatók voltunk, amikor egybekeltünk — kezdi a férfi. Harmincéves, torzonborz szakállú, vékony fiatalember. — Akkor egyszerűnek, simának, könnyűnek és gondtalannak tűnt minden. Szüléink, a felefele költséget vállalva, albérletet fizettek nekünk, és az első esztendő különösebb problémák nélkül telt. Egyszerre csak mégis úgy éreztük, hogy a kelleténél nagyobb lett köztünk a csend. Este kifacsarva értünk haza, együtt alig jártunk valahová, a fürdőszobán és az ágyon kívül szinte alig találkoztunk. — Laci belevágott egy pedagógiai felmérésbe, ami azt jelentette, hogy szinte sosem volt otthon — folytatja Éva. — Én is el-eljártam, minek üldögéltem volna otthon egyedül? Egy szép napon leültünk, megbeszéltük a dolgokat, s úgy határoztunk, hogy vidékre költözünk, és minden szabad percet egymásnak szentelünk. Segített a véletlen is. mert új lakhelyünkön sikerült ugyan szövetkezeti lakáshoz jutni, ám ez anyagilag óriási érvágást jelentett számunkra. A lehető legszerényebben, szoros beosztásokkal gazdálkodtunk, de talán épp ezért sűrűsödtek az alattomos feszültségek. Alapvető dolgokra nem jutott: könyvre, lemezre, kultúrára, utazásra, kikapcsolódásra. Nálunk komoly beruházásnak számított egy pár cipő vagy egy télikabát. — A napi hajtásban, az örökös számolgatásban megfogyatkoztak az energiáink — érvel a férfi. — Nekem az iskolában is adódtak konfliktusok, mert nem voltam elégedett a szakközépiskolai oktatás színvonalával. Ráadásnak ezeket a gondokat is hazavittem, így Éva társaságában ritkán voltam mosolygós, könnyed. — Folyvást ilyen-olyan nyavalyákon rágódtál, és meg sem próbáltál felszabadultabb lenni — mondja most is enyhe haraggal az asszony. — Én majd két évig otthon ültem és türelmesen vártam a fordulatot. — Házasságunkból mégis te léptél ki! — Miattad! De csak azért, mert nem akartad tudomásul venni, hogy az örökös depressziókkal nem mozdulhatnak előre a dolgok; én viszont addig akartam egy kicsit felszabadultabban élni, amíg fiatal vagyok. Menekültem a kesergéseidtöl. a moralizáló borongásaidtól. Hagyjuk ... Valóban megszelídülnek az indulatok, hiszen értelmetlen már a vádaskodás. Most már tét nélküli a párbaj. Éva megismerkedett egy matematikus kollégával; s ami flörtnek indult, tartós kapcsolat lett. Ma is merengve mondja: — Először csak hébe-hóba találkoztunk, de aztán egyre gyakrabban. Mire észbe kaptam, már helyrehozhatatlanul távol kerültünk egymástól Lacival. Nem volt már fontos mondanivalónk, csak voltunk egymás mellett, haszontalanul és hangtalanul. A barátomnál viszont imponált, hogy valaki ismét figyel rám, hogy fontos vagyok, hogy felfedezi bennem a nőt, hogy gyengéd és odaadó. Még akkor is, ha ennek jó része csak látszat, mert a barátom nos és nem is akarja otthagyni a családját. — Őszintén szólva, ez nem valami nagy perspektíva ... — Tudom. De most elég. Nyugalom van körülöttem. És még csak 29 éves múltam, úgyhogy a jövő is tágas. Talán egy férjhezmenés, egy gyerek is belefér. A válás óta Laci is kiegyensúlyozottan él. A doktori munkáját írja, barátnője is van, de még egyetemre jár. Amikor egy újabb házasság esélyét firtatom nála, felveti a fejét. A levegőbe bámul, utána szinte bocsánatkéröleg pillant Évára ... Úgy tűnik: a megnyugvás nem mindig azonos a belenyugvással; s akiknek egykor igazán összeforrt a sorsuk, egymás iránt nem mindig lehetnek teljesen közömbösek. Persze, Laci és Éva esete egyben azt is bizonyítja, hogy az értelmes ember ama tekintetben is dönteni tud, vajon egyedül akar-e élni, avagy együtt, a félárbócra eresztett értelmek rabságában ?... IFolytatjuk) 19
