A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-16 / 38. szám
Miről árulkodnak a helynevek? Talán nincs is olyan ember, aki utazás közben vagy a természetet járva ne szeretne gyönyörködni a táj szépségeiben : az erdőkben, mezőkben, hegyekben megművelt földekben, folyókban, falvakban és városokban; a természet és az ember megannyi csodálatos alkotásában. — Olyan emberek is vannak, akik otthon, szobájukban ülve is tudnak gyönyörködni —térképeket böngészve — e természeti és mesterséges alkotások neveiben, azún. helynevekben (cikornyásabb, de még használatos kifejezéssel: földrajzi nevekben), melyek hol puritánul egyszerűek, hol költőien számyalóak, hol pedig sejtelmesen titokzatoskodók. — Akadnak végül olyanok is, különböző tudományok művelői: a nyelvtudományé, történettudományé, történeti földrajzé, gazdaságföldrajzé, néprajzé — és még sorolhatnánk —, akik meg is tudják fejteni a nevek titkait, akik a legkülönfélébb nyelvi és nyelven kívüli, népünk és más népek múltját, jelenét érintő kérdésekre találnak bennük választ. Nézzük most meg, hogy a különböző tudományok mely kérdéseit tudjuk könnyebben és jobban megválaszolni, ha vallatóra fogjuk helyneveinket. Előbb azonban tisztázzuk a kérdést, mit is értünk helyneveken. Helyneveknek nevezzük a helységeknek (faluk, városok), ill. azok részeinek (utcák, közök. terek, falurészek stb.) neveit, valamint a helységek határában lévő összes természetes és mesterséges alakulat nevét: a müveit földterületek, hegyek, erdők, patakok, árkok, hidak, kutak, keresztek, tájékozódási pontként szolgáló épületek stb. neveit. E nevek zöme természetes módon alakult, rendszerint úgy. hogy a megnevezendő tereptárgy vagy tereprész valamely jellegzetes tulajdonsága vált a névadás alapjává. Sok névnek eredeti közszói jelentése az idők folyamán elhomályosult, s ma már csak a tudomány eszközeivel tudunk rá következtetni. A Nagyerdő. Kopaszhegy. Csukástó stb. neveket a laikus is „meg tudja fejteni", azaz mindenki számára világos a névadás indítéka. Azonban pl. az Égettgyakor nevet csak az tudja értelmezni, aki ismeri a régi magyar gyakor szó jelentését: .sűrű cserje v. erdő', s tudja, hogy régen szántóföldnyerés céljából szokás volt a bokros, erdős helyeket kiégetni ; a név, amely ma — mondjuk — szántóföldet jelöl, arra utal, hogy az általa jelölt terület valamikor bokros vagy erdős volt, s hogy égetés útján tették termőfölddé. A Kötetes dűlőnév is csak azok számára világos, akik tudják, hogy a középkorban, de még az újkorban is kötéllel mérték ki a földeket; ennek emlékét őrzi a név. A Ravaszlyuk név meglehetősen furcsának tűnhet mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy a régi magyar nyelvben a ravasz szó rókát jelentett. A helynevek nem fejlődtek teljesen ugyanúgy, mint a nyelv egyéb szavai (főleg a köznevek). Mig például a régi eperj közszó az idők folyamán eperré, a körtvéty szó körtévé változott, addig az ezekből alkotott helynevekben megőrződhetett az eredeti forma, s máig is Eperjes, Körtvélyes alakban élnek. Az ilyen nevekből tehát a nyelvtörténész a közszavak régi alakjára is következtethet. Ezenkívül helyneveinkben számos olyan régi magyar szó megőrződött, amely köznévként teljesen kipusztult nyelvünkből. Pl. a csodaszép Szádelői-völgy nevében a regi magyar szád 'nyílás' szó (pl. barlangnak, hordónak lehetett szádja) él tovább. Áj falu neve az ősi finnugor eredetű áj .völgy1 szavunkat őrizte meg. A Sajó folyónévben az egykori, szintén ősi finnugor jó .folyó’ szó lappang (Sajó a. m. „sós jó", azaz sós vizű folyó). Olykor a helynév egy-egy szó eredetibb jelentését őrizte meg — ezt láttuk a Ravaszlyuk esetében. Számos helynév utal az általa jelölt földrajzi alakulat valamely tulajdonságára. A f ö I d - tan tudósa pl. számos helynévből következtetni tud a talaj mai vagy egykori minőségére (pl. Fejérkő. Sósas, Agyagos. Kövecses. Feketeföld. Büdöspatak. Kénestől. Más nevekből a földrajz szakembere szerezhet értékes adatokat egy-egy terület eredeti növénytakarójáról. Pl. ha egy szántóföldet Eresztvénynek, Óriásnak, Vágódnak, Égetmek stb. neveznek, ez annak a jele, hogy ott egykor erdő állott. Az eresztvény szintén régi szó, jelentése .fiatal erdő' volt; az ortás, azaz irtás, a vágott, égett szavak arra utalnak, hogy ott kiirtani-, kivágni-, kiégetnivaló volt, tehát valószínűleg erdő. A régi növényzet pontosabb jellegére utalnak a Gyertyános, Bikk, Csatános. Komlóshegy. Nyíres, Hárságy, Somod, Cseres és ezekhez hasonló nevek. Az állatföldrajz tudósa a Ravaszlyuk, Farkasverem. Kecskemét Darvastóalja stb. neveknek veszi hasznát. A helynevek említett csoportjai tehát igen hasznos forrásanyagul szolgálnak a történeti földrajz különböző ágainak művelői számára. Akik a táj régi vízrajzi viszonyaival foglalkoznak, azokat eligazítják az olyan nevek, mint pl. Tó. Békás. Lukácsfenék, Lapos, Ingovány, Balkány (a balkány nyelvjárási szó .mocsár” jelentésű volt). A gazdálkodás történetével foglalkozó kutató azokat a helyneveket vizsgálja elsősorban, amelyekben az illető terület egykori (vagy mai) művelési jellege fejeződik ki, pl. Kenderföld. Káposztás. Répáshát. Tormás; Diósvölgy, Szilvásoldal, O/tványos. Csemetés. Az állattenyésztésre a Ménesakol, Borjújárás, Baromhajtó út Csordakút stb. nevekből következtethet. Birtoklástörténeti mozzanatokat őriznek a Jobbágydűlő, Úrbéreserdő, Négygazdák erdeje. Szabadosrét, Zsellérföld. Paprét. Tilos stb. nevek. A falu társadalmi összetételére utalnak a Nemeselötagú helységnevek, pl. Nemesócsa. Nemeskosút, Nemesmagasi stb. — az ilyen nevű falukban eredetileg nemesek laktak legnagyobb számban. Az ilyen nevek a társadalomtörténész számára is értékes adalékokat szolgáltatnak. A régi társadalmi-gazdasági viszonyok egy fontos mozzanatára utalnak az olyan helységnevek, mint pl. Tarkoskedd, (Duna-, Bodrog- stb.) Szerdahely, Csütörtök. Rimaszombat Szombathely stb. — ezekből kiderül, hogy az illető településen a hét melyik napján tartották a vásárokat; s természetesen az is egyértelművé lesz, hogy a helységnek vásártartási joga volt. (Befejezés a következő számban) LANSTYÁK ISTVÁN A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása A hibát a harmadik mondatban követtük el. Az előző 2 mondat esetében a -nál, -nél ragot helyesen használtuk, más raggal nem is lehetne helyettesíteni. A 3. mondat határozóját azonban helyesen így kell mondanunk ; A gyerekek nevelésében fontos a következetesség. Greguss M A Balázsfalvi Orosz József szerkesztette Hír nők 1838. október 1 -i száma hozta a követ kező hirt: „Mult sept. 27-én reggeli 9 óra után gyomorgörcsben hala meg Pozsonyban emlék Greguss Mihály, az ágostai vallást követők helybeli lyceumában philosophia'professora's az itteni magyar társaság' elnöke, életének 46-ik évében ..." Greguss halála óta 150 év telt el, és ez az idő megengedi, sőt megköveteli, hogy kijelöljük helyét a magyar filozófia történetében. Tanulságul szolgál élete és munkássága abból a szempontból is, ahogyan nemzetiségileg nem egynemű közegben hazafi, de egyben a nyelvi korlátokon átlépve a mindenkori tehetséget tisztelő tanár és tudós volt. Rövid cikkünk Greguss személyiségének ezt a két összetevőjét szeretné megvilágítani. Életéről röviden a következőt: 1793. július 1 -én született Pusztafödémesen. A pozsonyi evangélikus kollégiumban tanult 1813-ig. A napóleoni háborúk miatt egy ideig nevelősködött, majd 1814-től harmadfél éven át Tübingenben, Heidelbergben és Göttingenben képezte tovább magát. 1817-ben felkínálták számára a Cariowsky Zsigmond után megüresedett tanári széket Eperjesen. Itt a filozófia mellett történelmet, matematikát és fizikát adott elő. Hamarosan nagy népszerűségre tett szert diákjai és a szabadelvű polgárság körében modern nézetei és főleg az ébredező nemzeti öntudat hangoztatása és támogatása által. Legprogresszívabb tette ekkor a magyar nyelv bevezetése volt a tanítás menetébe. Ö volt az első az evangélikus iskolákon tanító tanárok közül, aki a bölcseleti tudományokat az 1830/31-es tanévben magyarul kezdte előadni. A történelemmel és a statisztikával kezdte, majd a filozófiát is anyanyelvén oktatta. Ezt megelőzően ő volt a „Collegiumi Magyar Társaság" egyik megalapítója és későbbi vezetője. 1833-ban Gregusst a pozsonyi evangélikus líceumba hívják meg a bölcsészet és a történelem tanárának. Itt a magyar történelemmel foglalkozó szabadelvű szellemben tartott előadásaival, valamint a magyar diáktársaságban és egyéb reformegyesületekben kifejtett tevékenységével kihívta maga ellen a konzervatív körök támadását. Ehhez járult még ateizmussal vádolt — jogászhallgatók számára írt és kéziratban maradt — népszerű vallástana. Ilyen harcok között érte őt a halál 1838-ban. Greguss radikális személyiségére így emlékezett vissza Kossuth Lajos, aki szintén tanítványa volt: „Greguss tanár emlékének végtelen sokkal tartozom. Atyám úgy egyezett vele, hogy a köztanórákon kívül magánoktatásban is részesítsen s ennek köszönhetem színét-javát annak, amit akkor tanultam. Magánlag sokkal tágabb közre terjesztette ki tudományos oktatásait mint a közórákon teheté;... kérdéseimre adott feleleteivel világot gyújtott agyamban s élményeinek, tapasztalatainak érdekes elbeszélésével s hozzájuk kötött oktatásaival ő ismertette meg velem a gyakorlati életet." Kossuthnak a magyar történelemben betöltött szerepéből könnyen következtethetünk arra — főként ha Greguss plebejussága már ismert előttünk —. hogy mire oktathatta fiatal tanítványát a tapasztalt és világlátott tanár. Ezt a vonását pozsonyi működése alatt is megfigyelhetjük. Annak ellenére hogy itt is ö volt az első, aki tárgyait magyar nyelven adta elő és a magyar társaság munkáját minden eszközzel segítette, az éppen itt tanuló Štúr-generáció megbecsült tanára volt. Húrban Štúr-életrajzában viszonylag nagy teret szentelt neki, és Így jellemezte öt: „Greguss Mihály, aki a filozófiatanszéket foglalta el, a magyarokhoz húzott... de el kell ismernünk, hogy tudós ember volt... Greguss kedvence volt Ľudovít Štúr is, aki ugyan más irányt választott, de ez nem számított Gregussnál, aki a tehetséget és a szorgalmat vette figyelembe. Jelentéktelen professzoraink mai szelleme nem lenne olyan nagyvonalú és objektív." Ha most eltekintünk Greguss e viszonyulásmódjának elméleti gyökereitől (tehát a korabeli ész-felfogástól) és csak ennek gyakorlati vetületét, a tudástiszteletet meg a toleranciát emeljük ki, akkor is előttünk áll egy olyan modell, amely a mindennapjainkban való tájékozódást és emberi kapcsolatainkat emeli humánusabb szintre. A nemzetiségi viszonyok (sajnos máig) kényes területén ad eligazítást. A múlt századi liberalizmus ideológiájának a feltámasztása, persze, lehetetlen és értelmetlen is, de példája jövőt formáló tanulság lehet. Greguss ugyan azt állítja egy aforizmájában, hogy „a történetben úgy van, mintha folyvást a második felvonásban játszanának, az elsőnek és harmadiknak ismerése nélkül", de ha — szerintünk — lehetőség adódik az „első felvonás" szövegének az értelmezéséhez, akkor valószínűleg nagyobb biztonsággal játsszuk a másodikat, és a harmadik sem csak a remény szintjén marad. A hézag a mindenség lehetősége — mondja Greguss. Higgyük el neki, és töltsük meg az idődimenziók közti Nátusokat a múlt értelmes tapasztalataival, a jelen szakadásait pedig ellenvéleményeket is tűrő öltésekkel varrjuk össze. így, ha a A líceum épülete 10
