A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-16 / 38. szám
ismeri fel, hogy öt itt tulajdonképpen megdolgoztatják. Olyannyira, hogy egyikmásik beutalt fürdővendégnek a délutáni vagy az esti órákra már lóg a nyelve, fáj a lába, a dereka, kínozza testét az izomláz. S ebben egyedül csak az orvosok a ludasok, meg hát még a természet is, mert az előbbiek soha nem a legközelebbi gyógyszanatóriumban írják elő a kívánatos vízgyógymódos kezelést, hanem a lehető legtávolabbiban, amely lakhelyétől legkevesebb két kilométerre van. Odavissza bizony az már négy kilométer, s a forrásoknál is naponta háromszor kell ivópohárral a kezükben megjelenni, s az orvosok tanácsára ott is sétálniuk kell, mintha nagyon is szándékosan törődnének azzal, hogy a gyógyulásukat kereső fürdővendégek állandó edzésben maradjanak. A természeti-domborzati viszonyok is olyanok, hogy homlokunkra csalják a verejtékcseppeket. Ugyanis a Teplá folyó keskeny völgyében fekszik a fürdőváros, s mindkét partján az épületek nem férnek el, jó részük kényszerűen felhúzódott a dombokra, amelyek néhol szakadékra emlékeztetőén meredekek. A Teplá folyó bal partján történetesen, ahonnan felvonóval lehet megközelíteni a kedvelt kirándulóhelyet. a Dianát, a fürdőváros egyik magaslati pontját, sziklák meredeznek az épületek fölé, a gyengébb idegzetűek le sem mernek pillantani a tetejükről. A beutalt fürdővendégeknek tehát három hétig még hegymászóknak is kell lenniük, s ez a körülmény nem kis mértékben nehezíti meg az egyébként is fárasztó gyaloglást. Azok a fürdővendégek például, akik a beutalási időben fölös testsúlyuktól szeretnének megszabadulni, büntetésnek is tekinthetik fürdő-lakhelyük domborzati viszonyait, amiért nem törődtek otthon rendes testsúlyuk állandósításával. Kövér emberből pedig nincs hiány Karlovy Varyban. És őket kétféleképpen is bünteti a sorsuk. Egyfelől a számukra már-már elviselhetetlen gyaloglással, másfelől az orvosi előírásra történő fogyókúra szigorú betartásával. Ki tudja, melyik a rosszabb? Az az igazság, hogy szánalmasan silány táplálékot vesznek magukhoz, amelyek nem éhet enyhítenek, hanem mérhetetlen étvágyat keltenek már evés közben is, utána még inkább! Kímélő itt a koszt mindenki számára, a fogyókúrázóknak meg természetesen még inkább az, két evés között még a beutalt betegnek is szikrát vet a szeme az éhségtől, hát a fogyókúrázóknak ? De mindent ki lehet bírni, az éhséget is el lehet viselni, mondta az idén egyik kedves ismerősöm, aki a beutalási időben nyolc kilót adott le. Csak az első napok a nehezek, utána a gyomor beletörődik a sorsába, és a napokig tartó mérhetetlen éhséget az étvágytalanság, majd a jóllakottság érzése váltja fel. Ha már a kímélő ételeket szóba hoztam, hadd tegyem hozzá, hogy a gyógyszanatóriumoknak diétás konyhájuk és éttermük van. Ezeken a helyeken olyan ételeket raknak az asztalra, amelyeket csak Karlovy Varyban lehet elfogyasztani, otthon félre tolnák maguk elől az emberek. Csak olyan semmilyen ízük van, a beutalt mégis elfogyasztja, mert nagyon éhes. Az éhes ember pedig nem válogat, fintorgás nélkül megeszi, amit eléje tesznek. Azok járják meg. akik reggelitől ebédig vagy ebédtől vacsoráig nem tudják megállni, hogy ne csillapítsák az éhségüket. Mert észre sem veszik, hogy saját költségen étkeznek. Azt fogyasztják, amit a városban jártukban megkívánnak, nem azt, amit a gyógyszanatóriumuk éttermében eléjük tesznek. Azok járnak jobban, akik három hétig az ellátókra hagyatkoznak, hiszen a kímélő koszt a gyógykezelés elválaszthatatlan része. Ahogy a mozgás is, amelyről el kell mondanom, hogy Karlovy Varyban a kötelező, kezeléssel összefüggő gyalogtúrákon kívül még a természet kínálta szépségek is fárasztják a lábat. Az erdei sétányok a csend világába vezetnek, ahová nem jut el a zaj, ott csak a rovarok zúgása és a madarak csicsergése hallatszik. Az erdő megannyi szépsége nyújtja a legteljesebb kikapcsolódást, és szinte parancsolóan arra kényszeríti az embert, hogy a napi 7—8 kilométeres kötelező gyalogláshoz továbbiakat is vállaljon. Délutánonként a Linhart a legtávolabbi kirándulási pont. Oda-vissza körülbelül tíz kilométer. Kétórás gyalogtúra, nem kényelmesítő lépés-visszafogottságban. Az útnak csak az eleje nehéz, míg a hegyre felkapaszkodik az ember, a laposabb részekre érve már könnyebb. Aztán az erdőben, azon a bizonyos távoli ponton, a Linharton, étterem, kávéház, büfé várja a kirándulókat, akik szívesen fogyasztják az itt kapható hires-nevezetes Karlovy Vary-i kalácsot, amely könnyű, nem üli meg a gyomrot, diétás kosztra fogott embereknek való. A lábat fárasztja a sok emléktábla kínálta látnivaló is a Jeleni skokon (szarvasugrás), ahol Nagy Péter cárnak, valamint udvara előkelőségeinek a nevét és itt-tartózkodásuk évét olvashatja az érdeklődő. A Teplá folyó bal partján is emléktáblák garmadája fogadja a jámbor és kíváncsi sétálót. Mindegyik valamely ismert személyiség nevét, Karlovy Vary-i tartózkodásának idejét örökíti meg. Ha az ember a fürdővárosnak ezen a részén kíváncsiskodni kezd, s megy egyik emléktáblától a másikig, azon kapja magát, hogy további távolságok legyaloglásával növelte aznapi teljesítményét. A források közelében is szinte egymást érik az emléktáblák. Nekünk, magyaroknak tudnunk kell, hogy nagy nemzeti költőnk. Arany János, majd egy egész évtizedig esztendőről esztendőre gyógyulást keresett Karlovy Varyban. Ennyi látni- s gyalogolnivaló után joggal tételezhetné fel az ember, hogy a beutalt estéről estére fáradtan dől ágynak, pedig ez sem így van. Naponkénti sok gyaloglását megtetézendő, esténként nyakába veszi a fürdővárost, keresi szórakozóhelyeit. A tágas városi és erdei sétányokhoz képest a táncparkett kicsi, mégis a legnehezebb feladatot adja fel neki, aki talán haláláig bizonyítani akarja, hogy fiatal és fáradhatatlan, nem fog ki rajta még az esténkénti felgyorsított „gyalogtúra" sem. Az ilyen helyen a kényelmes, pihentető klasszikus tangó már csakolyan ritkaságnak számít, mint a fehér holló, itt is a modern tánc járja, mintha ez lenne jó a nappal meghajszolt lábaknak. Modern tánczene hangjaira ropják a táncot még az idősebbek is, s nincs mit csodálkozniuk rajta, hogy reggel sajogva fáj minden porcikájuk. Mindez azonban nem lehet másképp Karlovy Varyban, mert különben a betegeket megölné az unalom. A sok csillogás-villogás, kezelés, látnivaló, kikapcsolódás ellenére is csigalassúsággal vánszorognak a napok a Teplá folyó partjain és hegyes, sziklás erdei sétányain, ahonnan az olykor már megerőltető gyaloglások után is egészségesebben tér haza a legtöbb ember. MÁCS JÓZSEF Fotomontázs: Krá/ S. Klára A Matica slovenská főépülete Martinban. Az épületben, amelyet 1975-ben adtak át rendeltetésének jelenleg már mintegy 5 millió könyvet és levéltári dokumentumot őriznek. Ünnepelt a Matica slovenská és ünnepelt a Matica slovenská székhelye: Martin. Szlovákia nagymúltú városa díszbe öltözött; utcáinak, házainak többsége kicsinosítva, üzleteinek kirakatai a Matica slovenská kiadványait és történetének különféle dokumentumait bemutatva várta, köszöntötte a városba érkezőket. Az augusztus 12-én kezdődött és augusztus 14-én zárult nagyszabású ünnepségsorozaton sok ezren vettek részt az ország minden részéből. Számosán képviseltették magukat a külföldön élő szlovákok is. Sokan különféle népi együttesek tagjaiként, mások egyszerű vendégként, turistaként jöttek el Martinba, hogy részesei legyenek a Matica slovenská megalakulása 125. évfordulója alkalmából rendezett eseményeknek. A háromnapos ünnepségsorozat keretében az intézmény épületében a Matica slovenská történetét és legértékesebb Írásos és tárgyi dokumentumait bemutató kiállítást, Blatnicán Karol Rieka Múzeumot nyitottak meg, Martinban tudományos értekezletet, kulturális bemutatókat és népünnepélyt tartottak. Az összejövetel harmadik napján kibővített ünnepi ülést tartott a Matica slovenská bizottsága. Vladimír Mináč nemzeti művész, a Matica slovenská bizottságának elnöke megnyitó beszédében méltatta az intézmény szerepét és körvonalazta jelenlegi és a jövőben elvégzésre váró feladatait. Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök az ünnepségen részt vett párt- és kormányküldöttség vezetője beszédében egyebek között ezeket mondotta: — A Matica slovenská megalakítására úgy tekintünk, mint több nemzedéknek a nemzeti szabadságért és a szlovákok szociális felemelkedéséért vívott küzdelme egyik legfőbb eredményére, mint a szlovák nép történetének jelentős mérföldkövére ... A Matica slovenská az adott korban a szlovák nemzet számára minden volt: parlament, tudományos akadémia, egyetem, központi művészeti és népművészeti intézmény, könyvkiadó, a nemzeti öntudat kohója ... Az intézmény a nép vágyaiból és szükségleteiből jött létre ... A Szlovák Tudományos Akadémia megalakulása és a népművelési Az 1863-ban alapított Matica slovenská alapszabályainak védőlapja, a hímzés J. D. Klemens terve szerint készült intézmények létrejötte után számos, korábban végzett tevékenységét feladta. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a Matica slovenská becsülettel és méltóképpen eleget tesz ma is rendeltetésének. Mint a nemzeti kultúra, különösen az írásbeliség kincsestára, ápolja a nemzeti hagyományokat, befolyással van a tudományos és kulturális életre, kapcsolatokat tart fenn a külföldi könyvtárakkal, múzeumokkal, levéltárakkal. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága a jubilánsnak küldött levelében hangsúlyozta: „Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nagyra értékeli a Matica slovenská hozzájárulását a szocialista állam művelődési politikája feladatainak teljesítéséhez, a cseh—szlovák kölcsönösség megszilárdításához, a szlovák nemzet és a külföldön élő szlovákok közelítéséhez. Méltányoljuk, hogy a Matica slovenská méltó-Folytatás a 19. oldalon EMLÉKEZÉS ÉS TISZTELETADÁS 5
