A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-09 / 37. szám

fň

(Folytatás a 14. old álról)

— Nem hallja — felelte Giza —, benn van a szobájában. Ott várja a menyasszonyt. Tán be akar menni maga is?

Erre előbb nyugtalan motyogott valamit magának az öreg. aztán szokásaként hallatlanná téve. amit kellemetlen volt hallania, fontoskodó arcot csinált:

— Mit tegyünk, fiam? Bizonyosan rokona. És akárkije is. Ö fiatalember. Nekünk nem kell tudni róla. Te láttad, kicsoda az?

Giza újra nevetett.

— Láttam hát. Ekkora kalapja van. Tetszene magának is, ne féljen.

— Nekem? Azt mondod? — izgett-mozgott nyugtalan a vak ember. — Nem gondolok én rá, fiam, ilyenekre. Fék . .. fekszem le, megyek. Költsél fel, ha Farkas úr hívna.

Ezzel bebotorkált, Giza utána, egyet-egyet kaccantva magában.

Gondolkoztam, mit tegyek. Ezért visszaadom neki a kölcsönt, ha belevások is. — Nem, nem — vettem elé mégis a jobbik eszemet —. nem rontom el jobban. Hátha mégis el tudom csalni színházba. Várjunk egyszer, hadd aludjon el az öreg.

Égy idő múlva bekopogtam hozzájuk. Hogy mégis biztos legyek, így mondtam:

— Kisasszony, kérem egy pillanatra.

— Miért? — kérdi.

— Csak egy pillanatra, valamit mondani akarok.

Bejött, olyan arccal, nehogy azt gondoljam, fél. De az ajtót nyitva hagyta magam megett.

— Nézze, Giza — szóltam közé és az ajtó közé lépve —, amit lassan behajtottam, s amire ö vállat vont —, mire való magától ez a játék?

— Csak azért hívott? — s megfordult, hogy kimenjen. Megfogtam a kezét, kihúzta. Szépen kértem, fittyet csinált rá:

— Csak azért hívott? Engedjen akkor.

Jóljáttam pedig, hogy csak gyötörni akar.

— Jól van — mondtam neki —, nem nyúlok magához, de ha már a múltkor megígértem, hogy elviszem a színházba, oda csak eljön velem? Megyek, hozok jegyet jó lesz.

Vigye csak azt. aki kereste ...

Elöntött a düh:

— Ne emlegesse fel nékem még egyszer azt a nőt, mert isten bizony, nem állok jót...

— Nagyszerül — kacagott. — A menyaszszonyát...

Nem tudom, mi lett velem, hogy megkaptam a vállát, s egyet rántva rajta, arcul ütöttem. Azon pillanatban már meg is bántam. S még egyszer arcul ütöttem.

Fehér lett, mint a fal. s elmeredt a szája, annyira elképedt. Csak aztán tört ki keserves sírásba.

— Maga megüt engemet? Maga meg mert ütni? — zokogta.

Megszeppentem nagyon, s elállva útját a kimenettől, mindenhogy csitítottám.

Az ajtófélnek fordult, arcával könyökére borulva, s úgy rángott a zokogástól:

— Vad marha! — fuldokolta. — Gyalázatos! Sintér! Kicsodám maga. hogy meg mer ütni? Mit gondol, kivel van dolga? Várjon csak azért. — És sírt, sírt, sírt egyre.

Amennyi badarság, mind összebeszéltem.

— Ne sírjon. Ne féljen. Ne hangosan ... Nem akartam. Soha többet. Ne szóljon. Holnap elmegyek... — Tudom, legkivált ezt hajtogattam.

Végül letörölte arcát, s vad szemekkel rám szólt:

— Engedjen ki!

Magam maradva, ezt se tudtam, mitévő legyek. Maradjak? Menjek? Legjobbnak láttam megint, ha elkotródok hazulról.

Egy darabig ostobán forogtam felsőmmel a karomon s kalapommal a kezemben a szobám közepén. Úgy tetszett, valamit még el kell intéznem itthon, itt felejtek valamit, vagy... Hiába törtem a fejemet. Lenn a kapuban jutott eszembe. — Persze, a borosfiaskó! Vissza kell vigyem a kocsmába. Viszszatérjek érte?

Visszatértem. Jó ürügy volt, hogy újra körülvehetem Gizát könyörgéseimmel.

Kértemre behozta az üveget, s letette egy székre, egy szó nélkül.

— Engedjen meg, Gizácska — álltam elibe újra az ajtó előtt. —; Engedjen meg, vagy legalább ne mondja meg édesapjának. A héten úgyis elköltözöm. De ne haragudjon. Isten úgy segéljen. nem akartam megütni. Nem tudom, mi lett velem. Maga keserített annyira.

Félrefordította fejét, s egyszer csak megint elfakadt sírva. De mikor megöleltem, csak alig gyengén akart kifejtözni, s hagyta, hogy a díványra ültessem, s tűrte, hogy simogassam s megcsókoljam.

Tudom, sokáig ültünk ott. „Ő, miután letörölte könnyeit, hallgatva, búsan, morcosán nézett a földre, s levette magáról karjaimat, én mellette hasonlóképpen kifogyva a szóból ... Végre csak azt kérdtem újra:

— Hát csakugyan nem jön el velem színházba? Megyek, hozok jegyet. Jó lesz?

— Nem délután — szólalt meg —, este adják. — S csak éppolyan morcosán nézett tovább, mint előbb.

Nem is hittem, hogy ezt mondta, olyan örömben voltam. Összevissza csókoltam, s rohantam jegyért. Már nevetett is, mikor megbotlottam az ajtóban.

Egy szép nap, míg én a boltban vagyok, beállít hozzájuk egy finoman öltözött úr egy még cicomásabb hölggyel. Kisül, hogy ő senki más, mint a vak ember fia. Itt van vele a felesége is. Apósa nagykereskedő, malomtulajdonos, meg a szösz tudja, mi ott, Amerikában. Ö már egy éve házas. Csak azt csudálja, hogy nem'kapják meg leveleit. Majd utánanéz, és így tovább. Persze, nagy az öröm. Giza ugrándozva mutatta meg nekem ajándékait, s újságolta, hogy nemsokára ök is mennek Amerikába. Csak a vendégek kipihenik magokat, s egyet-mást rendbe hozzanak, például a biztosítást.

Nem is szorult többé cukraimra, se apja a borocskámra, sőt a vendégek, jól láttam, szerettek volna kiakolbólintani szobámból. Kivált a nő húzogatta rám az orrát. Nem is kötöttem magam a felmondáshoz, negyednap elköltöztem tőlük.

Gizával azért még elbúcsúztunk egypárszor egymástól alaposan a raktárban, ahová hűségesen eljött, s az utolsó találkozásunkkor még sírt is. Megcirógatott, megcsókolt, s kijelentette, hogy ö szívesen lenne a feleségem, kár hogy nem megyek velük Amerikába. S arról is vallomást tett, hogy nem igaz, hogy jobban tetszett neki nálam az elődöm, vagy pláne a kalácsbeszédü, csak azért mondta, hogy bosszantson.

— Akkor egész éjszaka sírtam, mikor azt a nőt vitte magához — gyónta meg többek közt.

Nem szóltam rá semmit. Akkortájt már megismerkedtem ezzel a mostani feleségemmel, s most már van egy kétéves fiam s üzletem, fűszer és vas, itt. Halason.

JOGI TANÁCSOK

A költözködési költségeket illetően több olvasónk az iránt érdeklődik, hogy mikor van a lakónak igénye ezek megtérítésére, ha felmondást kap és az eddigi lakásából ki kell költöznie.

Ezt a kérdést a Polgári Törvénykönyv és a lakásgazdálkodásról szóló törvény szabályozza.

A Polgári Törvénykönyv 184. paragrafusa a) frontja értelmében ugyanis a munkaadó szervezet felmondhatja a volt dolgozója lakását, illetve a bíróságnál indítványozhatja, hogy az szüntesse meg a volt dolgozója lakáshasználati jogát (a lakbérleti viszonyt) akkor, ha az olyan lakásban lakott, amely tartósan a szervezet dolgozóinak elszállásolására szolgál s a szervezetnek erre a lakásra más dolgozója elszállásolására sürgősen szüksége van. Ilyen indokolt esetekben a felmondott lakó indítványára a bíróság kötelezheti a szervezetet, hogy a volt dolgozójának fa lakás használójának) térítse meg a költözési költségeit.

Ugyancsak abban az esetben, ha a családi ház tulajdonosa indítványára a Polgári Törvénykönyv 391. paragrafusa értelmében, illetve a lakásgazdálkodásról szóló törvény 40. paragrafusa értelmében a nemzeti bizottság megszünteti az eddig benne lakó idegen személy lakáshasználati jogát, a helyi nemzeti bizottság kötelezi a családi ház tulajdonosát, hogy a lakónak térítse meg a költözködési költségeit. (Lásd még az utóbbi törvény 54. §-ának 2. bekezdését.)

A családi ház tulajdonosa abban az esetben kérheti a lakója lakáshasználati jogának megszüntetését, ha ő maga akar ebbe beköltözni, vagy ha a lakásra nős fiának vagy férjezett lányának van szüksége.

Ezekben az esetekben a felmondás a háztulajdonos (illetve kezelője) érdekében történt.

A lakó lakáshasználati jogát azonban a nemzeti bizottság a lakásgazdálkodási törvény 39. paragrafusa értelmében is megszüntetheti. Abban az esetben élhetnek ezzel a lehetőséggel, ha a házat vagy a lakást más célra kell felhasználni, s az már lakás céljára tovább nem használható.

Ebben az esetben az idézett törvény 54. paragrafusának 1. bekezdése értelmében a nemzeti bizottság megtéríti a lakó költözködési költségeit. Ezek a költségek azonban azt a szervezetet terhelik, amelynek az érdekében a lakást ki kell üríteni. Erre a megtérítésre a lakónak törvényes igénye van.

Azokban az esetekben, amikor a lakás eddigi használójának más okból kell a lakásából kiköltöznie — pl. a nemzeti bizottság határozata alapján, amikor a nemzeti bizottság a lakás túlméretezettsége miatt szüntette meg a lakó lakáshasználati jogát — a nemzeti bizottság egészében vagy részben megtérítheti a költözködési költségeket akkor, ha nem volna méltányos, hogy a lakó ezeket a sajátjából fedezze. Erre azonban jogigénye nincs.

Mely költségeket kell tehát megtérítendő költözködési költségnek tekinteni? Erre a lakásgazdálkodásról szóló törvény 55. paragrafusa ad választ.

Eszerint ide tartoznak a lakástulajdonos, valamint a háztartása tagjai lakásberendezésének és egyéb személyes használati tárgyainak (felszerelés, ruházat stb.) átszállítási költségei, az átszállított tárgyak megfelelő biztosítása a költözködés alatt bekövetkező károsodásuk vagy elvesztésük esetére, az új (pót) lakás egyszerű kifestésének költségei, és ha a lakást már előzőleg is használták, akkor az egészségügyi szempontból szükséges fertőtlenítés költségei; továbbá a lakástulajdonos és háztartása tagjai útiköltsége, napi dija és elszállásolási költségei akkor, ha az új (pót) lakás más községben van, végül egyéb, a költözködéssel kapcsolatos feltétlenül szükséges kiadások (pl. kisebb szerelések és kisipari munkák stb.)

E. R. Beséné (Čalovec) olvasónknak üzenjük, hogy a levelében foglalt kérdések olyan régi időkre (1958—1966 évek) és az akkori problémákra vonatkoznak, amelyeket az akkor érvényes törvényes előírások alapján kellett volna megítélni és elintéztetni és amelyekre a ma érvényes törvényeket nem lehet alkalmazni s ezek alapján véleményt mondani. A jelenlegi lakáshasználati és családjogi problémáival pedig a helyi nemzeti bizottsághoz és a járásbírósághoz kell fordulnia.

Néhány újdonságról az öregségi nyugdijakat illetően A Szövetségi Gyűlés által elfogadott új társadalombiztosítási törvény, amely 1988. október 1 -jén lép hatályba, az öregségi nyugdíj terén is több lényeges újítást tartalmaz, ami az eddigi rendelkezésekkel szemben a dolgozók számára kedvezőbb.

így az öregségi nyugdíjra való igény szempontjából csak a ledolgozott idő és az előírt korhatár elérése a döntő, ami a férfiaknál továbbra is 55 vagy 60 év, a nőknél pedig a felnevelt gyermekek számától függően 54—57 év.

Ezentúl az öregségi nyugdíjra való igénynek már nem feltétele, hogy a dolgozó a nyugdíjkorhatárt az alkalmazás ideje alatt érje el, vagy hogy ennek a megszűntétől ne teljen el két évnél hosszabb idő, hanem csak a ledolgozott idő és az előirt korhatár elérése a döntő. így a munkaviszony megszakítása esetén, annak tartamára való tekintet nélkül, a nyugdíjkorhatár elérésekor jogigény keletkezik az öregségi nyugdíjra, ha a dolgozónak legalább 25 ledolgozott éve van.

Az alapnyugdij a 25 ledolgozott év után a döntő időszakban elért átlagkereset 50 százalékát teszi ki, minden további év után pedig egy százalékkal emelkedik, úgy hogy a

III. munkakategóriába tartozó foglalkozás esetén a 60 éves férfi öregségi nyugdíja legfeljebb 67 százalék lehet. Az egy százalékos emelésnél azonban csak a 18. életév betöltése után ledolgozott éveket veszik figyelembe. — A nyugdíj kiszámításának alapjául az utolsó 10 naptári évből kiszámított 5 naptári év szolgál, amelyben a dolgozó keresete a legnagyobb volt.

A munkaviszony megszakítása esetén is a nyugdíjkorhatár elérése előtti öt legjobb évet választják ki az utolsó tíz évből, s ha nincs öt kiválasztható év sem, akkor a döntő időszakot egy-egy évvel meghosszabbítják mindaddig, amíg öt olyan évet nem találnak, amelyekben a dolgozónak a legmagasabb keresete volt. így pl. ha a dolgozó majd 1992-ben tölti be a nyugdijkorhatárt, akkor a döntő tíz évet 1981-töl kell számítani de ha pl. már 1982-ben megszüntette a munkaviszonyát s többet már nem dolgozott, akkor tekintetbe veszik az 1981—1982 éveket s meghosszabbítják a döntő időszakot, mégpedig további 3 évvel akkor, ha a dolgozónak 1978—1980-ban volt keresete, amivel együtt lesz öt beszámítható éve. Ebben az esetben azonban már csak a naptárilag közvetlen megelőző éveket veszik figyelembe.

Megváltozik az öregségi nyugdíj megállapításánál a havi átlagkereset kiszámítása is. A 2 500 koronáig terjedő kereset teljes öszszegében, 2 500 koronától 6 000 koronáig egyharmadával és a 6 000 koronától havi 10 000 koronáig terjedő kereset egytizedével számítódik be. A havi 10 000 koronát meghaladó átlagkereset összegét már nem veszik figyelembe.

Dr. B. G.

19