A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-19 / 34. szám
;iRCUS BUSCH Die Sensation» tor ■nersilHicJie MAC NORTON ti$ menschliche Aquarium:::::::: Gazdagon illusztrált kötet jelent meg New Yorkban három évszázad leghíresebb bűvészeinek, szemfényvesztőinek, zsonglőréinek életéről. Például a képen látható Mac Norton azzal írta be nevét a mutatványosok történetébe, hogy temérdek eleven apró állatot, békát, aranyhalat nyelt le egymás utánban, melyeket szép sorjában vissza is bugyborékolt élő állapotban. A fenti művelet közben megivott vagy negyven pohár sört is, amit azután mint egy eleven öntözőcső magas ívben lövellt vissza gyomrából. A tuniszi kormány 1974-ben elhatározta, hogy az UNESCO segítségével felújítja Karthágó romjait. A több országból érkező szakemberek részvételével folyó munkák azóta is tartanak, és a régi nagyságából egyre többet mutató Karthágó Tunisz legvonzóbb idegenforgalmi látványosságai közé emelkedett. A Dolgozók Nyári Filmfesztiválja alkalmából kerül a mozik műsorára Stanislav Párnický rendező második egész estét betöltő játékfilmje a Déli Posta. A szereplők között Koncz Gábort, az ismert magyarországi színészt is láthatjuk. KÖNYV Mária Terézia Ifj. Barta János egyetemi docens új könyve a Gondolat Kiadó fontos Magyar História sorozatának legújabb darabja. A szó legszorosabb értelmében hiánypótló kötet, mivel Marczali Henrik 1891-ben megjelent (s most reprint alakban újra kiadott) monográfiája óta nem látott napvilágot újabb életrajz Mária Teréziáról, „országai közös anyjáról" magyar nyelven. A szerző igyekszik emberközelbe hozni hősét, történelmi vizsgálódásai alanyát. Ember tudott maradni, mondja, egy olyan korban, amikor az uralkodók többsége abszolút hatalmától megrészegülve a „napkirályok” emelkedettségéből kormányozta a körülötte lévő világot. Kitartott az emberi mércék mellett akkor is, amikor az uralkodótársak lerázták magukról az erkölcsi kötöttségeket, és szabadosságukkal próbálták bizonyítani emberfelettiségüket. Büszkén vállalta női voltát is. Szerető feleség maradt, aki férje halála után élete értelmétől vélte megfosztatni magát. A szerző nagy héwel bizonyítja a főleg halála után elszabadult mendemondák hamis voltát. Anyaságát nemcsak tizenhat gyermeke megszületésével bizonyította, hanem anyai gondoskodással, gyermekei nevelésével való aprólékos törődésével. A körülötte élők természetesen erősen a hatása alá kerültek. Egyénisége tekintélyt parancsolt azok között is. akik nem függtek tőle: a rajongó bécsi angol követ. Sir Thomas Robinson, de a közismerten nögyűlölő II. Frigyes porosz király is elismeréssel szólt róla. Természetesen voltak hibái is. Határozottsága néha makacs csökönyösségbe csapott át, amire nem hatott a meggyőzés. Tanácsadóit meghallgatta, de intézkedéseivel szemben nem tűrt ellenvetést. Sokszor bizonyult részrehajlónak, tévedéseihez makacsul ragaszkodott, aminek sajnos nemcsak egyes alattvalók, hanem országok, tartományok látták kárát. Megítélése így természetesen ellentmondásos. Hívek és ellenfelek vitája nem szűnt meg halálával, hanem mind a mai napig tart. Az érvek többsége persze a politika színtéréről származik, s azt próbálja eldönteni, hogy hasznosnak vagy károsnak bizonyult-e valamelyik intézkedése. A jószándékot persze csakis a sikeres megvalósulás igazolhatja. Mária Terézia politikájának eredményeit legújabb történetírásunk sokoldalúan mérlegelte, s végül kész azokat zömében elfogadni. Csáky Pál Vathy Zsuzsa: itthon vagyok Két hónap vakációra érkezik haza Zsófia a szigorú intézetből. Fenékig élvezni kívánja az otthoni kötetlenséget, az otthon meghittségét, a gondtalan nyári napok melegét, kisöccse Dumuzi jelenlétét, ábrándozását Mieczislawról — képzeletszülte szerelméről. Szándéka nem valósulhat meg felhőtlenül, szünidejére rányomja bélyegét a kegyetlen kor. Szülei a kitelepítéstől való állandó rettegésben élnek, szekrényükben ott lapul a csomag, hátha ... Az ügyvéd apa anyagi gondjai és tehetetlensége tettlegességben törnek ki: megveri feleségét. Zsófia anyját. Zsófia, bár szülei nagy igyekezettel azon vannak, hogy távol tartsák a körülötte zajló élettől, nem vak, de főleg nem süket. Odafigyel a szóbeszédre, az apja ügyvédi irodája várószobájából kihallatszottakra, nyomon kíséri a szomszédba hazatelepített, az ávéhá által ártatlanul letartóztatott és elhurcolt katonatiszt — András — feleségének, Józsa Máriának szüleinél tett látogatásait. Hiába küldik ki, zavarják el aludni, Zsófia előtt lassan összeáll a kép — s az olvasó is pontos korrajzot kap ... Józsa Mária férje után nyomoz, rengeteg utánajárás és kálvária után megtudja, hogy Andrást kivégezték. Nem hiszi el, vakon bízik benne, hogy András él. Végül maga az ávéhá is manipulál e hírrel, hiszen amíg Zsófia azt hiszi, hogy a férje életben van, addig fél, s amíg fél. a kezükben tarthatják. Ám mihelyt megbizonyosodik a halálában, többé már nem fog félni, hiszen nem veszítheti el még egyszer. András — bármit hisz is a felesége — halott, és halott Zsófia képzeletszülte szerelme is: Mieczislaw. Semmi értelme sincs, hogy tovább éljen. A vakációnak is vége, Zsófiának vissza kell térnie az intézetbe. Szülei kikísérik az állomásra, az apja fölteszi a vonatra: „Lehet, hogy rövid időre búcsúzunk ... annyifélét beszélnek ... minden megtörténhet." Valóban: miután Zsófia elutazott, annyi minden történt... Vathy Zsuzsa így ír erről „Itthon vagyok" című könyve fülszövegében: „Szüléink, a mások szülei, az ismerősök és az ő ismerőseik — akik túlélték az elmúlt negyven-ötven évet, és azok is, akik nem — valamennyien hősök. Igazi hősök vagy igazi gonosztevők. Az ö életük már befejezett tény, legenda és történelem — és nemsokára a miénk is az lesz." Ardamica Ferenc SZÍNHÁZ A Nyaralás-trilógia — két felvonásban Ha egy színház július legelső napjaiban még bemutatót tart, s történetesen éppen Goldonit tűzi műsorára, akkor a kritikus kutyakötelessége azt mondani: soha rosszabb nyári szerzőt! Már csak azért is, mert sokunknak eleve mosolyra szalad a szája, ha Carlo Goldonit halljuk emlegetni, s úgy véljük: a darabjait játszani pofonegyszerű dolog. Vagy csókegyszerű. Persze, arról is lehetne elmélkedni, mennyire egyszerű a jókor odasózott sorsfordító pofon, mennyire egyszerű az első — netán utolsó — csók. Mindenesetre az itáliai vígjátékszerző a commedia dell'arte hagyományaival még erős kapcsolatot tartó darabjaihoz félreértés, csel, tréfa, ütleg és ölelés tartozik. Tempó és stilus kérdése minden. a többit elvégzik a cselekményformulák, a maskarás karakterek. A bratislavai Hviezdoslav Színház rendezőjét: Ľubomír Va/dičkát és a dramaturgot: Ján SJádečeket elsősorban nyilván a próbatétel, a szép lecke izgatta. Különben aligha jutott volna eszükbe, hogy Goldoni 1759-től 1762-ig, tehát három esztendeig írt Nyaralás-trilógiát — Játékok a nyári lakról címmel — két felvonásnyi játékidőbe tömörítsék. Hagyományos, Goldoni korát és stílusát idéző színpadi eszközök elevenednek meg előttünk, maga az előadás azonban így is az újdonság varázsával hat. Igaz, a rendező látszólag a klasszikus külsőségekre épit, de koncepciójában, nomeg az előadás tartalmi értelmezésével is korunkhoz kívánja közelíteni a két és fél órányi játékidőbe gyömöszölt Nyaralás-trilógia minden mondatát. Mégpedig oly módon, hogy a megbocsáthatatlan n HALLOTTUK n OLVASTUK Lí U LÁTTUK emberi gyengéket, az eltorzult erkölcsöket, a képmutató kivagyiságra épülő társadalmi viszonyokat állítja pellengérre. Mindennek eredménye, hogy tartalmilag keserű igazságokat hirdet az előadás, formailag azonban távolról sem sikerült hiánytalanul kidolgozni. E komédiát derű pácolja ugyan, de főképpen a fiatalabb szereplők játékában hiányzik a figurák jellemének mélysége, a színpadi szituációteremtés mivessége. Ľubomír Vajdička alkotóerejét nyilván a dramaturggal való együttműködés kötötte le, s ennek látja kárát a színpadi kidolgozottság mikéritje, a tartalom és a forma félrebillent egyensúlya. Ha nem olvasnám a szinlapon, helyenként bizony alig hinném el, hogy a társulat szezonzáró bemutatóján Goldonit láttam. Miklósi Péter TELEVÍZIÓ Rendezte: Csiszár Imre Megvallom, nem rajongok kifejezetten a tévésített színházi közvetítésekért. A színházi előadások olymódon történő rögzítéseire gondolok, amikor egy előadás díszletét felépítik a televízió stúdiójában és így veszik képszalagra az előadást. Ennél még az előadás eredeti helyszínen, a közönség jelenlétében történő rögzítése is „életszerűbb". Mindezek ellenére: egy ilyen stúdióban felvett — mégis élményerejű — előadást láthattak azok, akik július 9-én este a Magyar Televízió 2. csatornáján Csehov Cseresznyéskert című komédiájára voltak kíváncsiak. És akik kíváncsiak voltak rá, aligha csalódtak. Csiszár Imre. aki a Miskolci Nemzeti Színház művészeivel állította színre a darabot, valami sugárzóan érdekeset, egyedit alkotott. A maga tervezte díszletben (az előadás rögzitésvezetője is ő volt) kreált olyan játékot, amely megfelelt annak a műfajnak, amit a szerző is megjelöl: komédiát. Csodálatos „egyszerűséggel" felsorakoztatott rendezői ötletekkel, jó, helyenként kitűnő színészi tolmácsolásokkal. Csiszár azon különös tehetségű rendezők egyike, akik nem csak tudják, hogy a színház a „mutatványok" háza is, nem csupán a szóé. S ezt nemcsak tudja, hanem művészi eszközökkel képes is megmutatni nekünk. A Cseresznyéskert-elöadásban mindvégig szigorú önfegyelemmel tartotta meg az írói üzenet lényegét: a szenvelegve szenvedő orosz arisztokrácia viselkedésformájának jegyeit. Előrevetítve a társadalmi változások előszelének közeledtét is. Tímár Éva (Ranyevszkaja) helyenként brilliánsan pontos játékával hitelesítette ezt az írói-rendezői üzenetet. S ami szintén nagyon lényeges: pontosan érezhettük, hogy ezek a szerencsétlen és nevetségesen léha figurák mennyire halálosan komolyan veszik önmagukat. Lényegében a Csehov-játszás sikerének egyik alapvető feltétele és záloga. Csiszár Imre rendezésében éppen a személyiségek belső tartalmának pontos eljátszása révén következtethetünk az általánosra: a valamennyiünkben lakozó, fel-felbukkanó „helyzetképtelenségeinkre". Kiss Péntek József 9
