A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-12 / 33. szám
A szívemet nem adom A kollégiumi szoba padlóján itt-ott egy-egy könyv, füzet hever. Szól az iskolarádió, miközben Attila kifut a fürdőszobába, hogy elmosson két poharat. Aztán leül az ágyára, órájára néz és azt mondja: Kezdhetjük. Az elkészített papirt meg íróeszközt magam mellé teszem, mert úgy érzem, ennél a rendhagyó beszélgetésnél nem lesz szükségem rá. — Baráth Attila a neved, huszonhárom éves vagy, főiskolás. Vézna testalkatú, bőbeszédű, jó humorú. Nagymegyeren (Čalovo) élsz szüléiddel és nővéreddel egy családi házban. Röviden ezek a személyi adataid. És baj van a sziveddel. Hogy is kezdődött? — Egészségesen születtem, mint a gyerekek többsége. Héthónapos koromban többször magas láz gyötört, majd egy napon megállapították, hogy baj van a szivemmel; az orvosok aorta alatti szívizomszükületre gyanakodtak. Azt mondták, hogy kinőbeti a gyerek hétéves korára, s úgy is látszott, hogy minden rendben lesz. — De aztán mégsem. — Sajnos nem. Mert amikor többször elájultam, a szüleim máris komoly bajra gyanakodtak, s kiderült, hogy a szívem megint rendetlenkedik. Többszöri kivizsgálás után megtudtuk, hogy ezen a rendellenességen csak az operáció segíthet. Szüleim nem egyeztek bele, bíztak abban, hogy a betegségem orvosságokkal is kikezelhető, hiszen túl nagy volt a kockázat. — Időközben sokszor jártál kezelésekre, kivizsgálásokra, ami bizonyára nem volt kellemes — Az ütőéren keresztül egy hajszálvékony drótocskát szúrtak fel a szivemig, hogy megállapítsák a betegségem komolyságát, s képernyőn figyelték a drót útját. Mielőtt erre sor került volna, az orvos leült velem őszintén beszélgetni. Nyílt volt hozzám, elmagyarázta, mit miért akarnak csinálni. Két óra türelmet kért és sok-sok kitartást, én persze megértettem, hogy csak segíteni akar. Fájdalmas „szondázás" volt... — Csak nem voltál ébren ? — De igen, mindent éreztem; azt, ahogy az eremben a drótocska haladt, s két óra nem kellemes kivizsgálás után az orvos hozzám jött és szépen megkért, adjak még egy kis időt, legyek erős, szeretnének alaposan megvizsgálni. Nem ellenkeztem. — S a kivizsgálás eredménye ? — Az orvos az operáció mellett foglalt állást. S mivel tudtam, hogy a gyógyszerek nem segítenek, s hogy az egészségi állapotom napról napra rosszabbodik, beleegyeztem. Szüleim erről még ekkor nem tudtak, csak a kórházba vonulásom előtt néhány nappal mondtam meg neki. Féltem, hogy megpróbálnak lebeszélni. Az operációm előtt ugyanis az egyik igen jó barátomat is megműtötték. Félt nagyon ettől a művi beavatkozástól, de megszorítottam a kezét, s biztattam, meglátja, sikerülni fog. Amikor aztán bekerültem a kórházba, első utam abba a szobába vezetett, ahol a barátom feküdt. Az ágyát üresen találtam ... Tizenkilenc éves volt... Hirtelen megriadtam, ekkor döbbentem rá, hogy talán én is... Egy nappal a műtétem előtt DAC-meccset néztem a tévében, s annyira örültem a győzelemnek, mint még soha. Kitűnő hangulatom lett. Pedig a szüleim épp ezen a napon tudták meg, hogy a fiuk élete milyen nagy veszélyben forog. Csodálom a kitartásukat, az optimizmusukat, és igen köszönöm nekik azt, hogy Így sikerült átvészelniük ezt a nagy csapást. A nővérem a kórházban dolgozott. Végignézte a testvére kínlódását, fantasztikus kitartóan. De végül idegileg teljesen összeomlott.. . — Másfél óráig nem éltél, megállították a szívedet. Aztán sikerült újra beindítani, azaz megszülettél újra... — Mielőtt elaludtam volna a műtőasztalon, nem tudom honnan, de volt annyi erőm, hogy felüljek és az egész gárdának jó munkát és sikeres operációt kívánjak. Aztán beadták a morfiumot, hármat-négyet számoltam és már csak az ébredésre emlékszem. Hallottam, ahogy szólítanak, ahogy sokszor elismétlik a nevem, de még a szememet sem volt erőm kinyitni. Aztán a kisujjamat mozdítottam meg, hogy jelezzem, hallom őket, magamnál vagyok. Amikor aztán később kinyitottam a szemem, láttam, ahogy a monitoron figyelik a szívem impulzusait. Igen gyorsan verhetett, percenként talán százat is. S ha egy kicsit megmozdultam, a kép teljesen összezavarodott. Másnap, amikor az ágyneműt cserélték alólam, fel kellett állnom, de nagyon elszédültem, forgott velem a szoba. Két órával később meg már magam ültem rá a tolószékre. Tudtam, hogy akármennyire is gyenge vagyok, csak úgy épülhetek fel minél hamarabb, ha lesz akaratom. Hiszen óriási szerencsém volt, újra tudtak ébreszteni... — A mellkasodon hatalmas vágás van, a nyakad tövétől egészen a gyomrodig. Szokatlan látvány... — Tudod, néha már idegesít, ha azt mondják, mutasd meg a vágásodat, hogyan gyógyul. Aztán sajnálkoznak, pedig teljesen felesleges. Engem ne sajnáljon senki, hiszen ezzel úgysem tudnak segíteni. — Barátaid? — Kevés az igazi barátom, de azért a néhányért tűzbe mennék, mert tudom, rájuk mindig számíthatok. Attila kettőt kortyol a pohárból, majd kicsit görcsbe rándul az arca. Kezével megdörzsöli a mellén lévő hosszú piros vágást, mert az időnként kiújuló fájdalmat a gyógyszerek sem igen csillapítják. Alighanem az időjárásváltozásokra érzékeny. A meteorológusok lehűlést jelentenek... KOLLER SÁNDOR JOGI TANÁCSOK „Hatalom"jeligéjű olvasónk lapunk 25. számában a „Munkaviszony megszüntetése" jeligére közölt válaszunk kapcsán azt kérdezi, hogy a munkaadó részérőt nem indokolatlan „hatalmaskodás" az, ha nem tesz eleget dolgozója kérelmének, hogy a munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntessék meg, vagy ha nem ismeri el a dolgozója által érvényesített felmondási okot. Azt kéri, hogy tanítsuk be a hatalomba, hogy ő is hatalommal rendelkezzék! Mint már ismételten megírtuk, a munkaviszony olyan kétoldalú megegyezésen (szerződésen) alapul, amelyet csak mind a két fél, tehát a munkaadó szervezet és a munkavállaló dolgozó beleegyezésével lehet megváltoztatni. vagy közös megegyezéssel megszüntetni. De a Munka Törvénykönyve meghatározza azokat az eseteket is, amikor a munkaadó szervezet (a törvény 46. 5-ában foglalt okokból), vagy a dolgozó (a törvény 51.5-ának 1. bekezdésében feltüntetett okokból) egyoldalúan felmondhat, vagy az 53. $ és az 54 § értelmében azonnali hatálysai megszüntetheti a munkaviszonyt úgy. hogy ezekben az esetekben nincs szükség a másik fél beleegyezésére. Ha a dolgozó a törvény 51.5-a 1. bekezdésében foglalt okokból mond fel, akkor a munkaadónak joga van — ha úgy véli, hogy az érvényesített felmondási ok nem áll fenn (pl. hogy nem követi a házastársát annak lakhelyére, mert még csak meg akar nősülni), a törvény 52. 5-a értelmében 15 napon belül a bírósághoz fordulni és kérni, hogy az döntse el a vitás kérdést. De a dolgozó a törvény 51. §-a 2. bekezdése értelmében minden ok nélkül is felmondhat, de ebben az esetben a törvényes (1,2 illetve 3 hónapos) felmondási idő hat hónappal meghosszabbodik. Az ilyen felmondást a munkaadó a bíróságon nem támadhatja meg. A dolgozó védelmét szolgálja az a rendelkezés, hogy a munkaadó csak akkor mondhat fel neki. hogyha ehhez a szakszervezeti üzemi bizottság (mint kollektív szerv) előzetes hozzájárulását adta; enélkül a hozzájárulás nélkül a munkaadó felmondása érvénytelen. Ugyancsak a dolgozó védelmét szolgálja az a további rendelkezés is. amely szerint abban az esetben, ha úgy véli, hogy a munkaadója érvénytelen felmondást adott vagy érvénytelenül szüntette meg a munkaviszonyát, akkor a bírósághoz fordulhat és kérheti, hogy az mondja ki a felmondás érvénytelenségét. Ennek kimondását és az érvénytelenségből származó anyagi (munkabér) igényeit a dolgozó a bíróságon legkésőbb attól a naptól számított három hónapon belül érvényesítheti, amikor a munkaviszonyának meg kellett szűnnie. A munkaadó szervezetnek hasonló joga van akkor, ha a dolgozója adott érvénytelen felmondást vagy szüntette meg érvénytelenül a munkaviszonyát. A mondottakból egyértelműen következik, hogyha a munkaadó vagy a dolgozó a fent ismertetett törvényes lehetőségekkel él és e törvényes jogai érvényesítésénél jóhiszeműen jár el. vagyis az előtte ismert igaz és valós tényekből indul ki. akkor ezt az eljárást nem lehet indokolatlan „hatalmaskodásnak" minősíteni. Nem volna azonban korrekt az eljárása és a joggal való visszaélés volna a hamis vagy szándékosan valótlan tények rosszhiszemű felhasználása és érvényesítése. A tudás — hatalom, szokták mondani. ezért bárki, így olvasónk is, ha ismeri a törvényeket és a jogait, akkor lehetősége és hatalma is van ahhoz, hogy ezeket saját jogos érdekei érvényesítésére vagy védelmére felhasználja. „Valóban nincs segítség" jeligével olvasónk azt írja, hogy egy minden oldalról 65 méter hosszú terület három oldalát lakásegységek képezik, míg a negyedik oldalt garázsok alkotják. Erre a kis területre kb. 89 lakás 163 ablaka néz. Az egyik fal mellett kb. hétméter széles zöldsáv van, utána pedig mintegy 7—8 méter széles betonút az autók parkolására. Ezen a kis területen labdarúgópályát létesítettek, ahol állandóan 15—20 gyerek kergeti a labdát, de még további 30—40 gyerek is rúgja a labdát a betonúton a lakásoktól 6—7 méterre, a labda a betonúton nagyokat puffan állandó veszekedések és orditozás közepette. A zöldsávon pedig biciklizés és szaladgálás. A lakók ezt már nem bírják idegekkel, a lárma és a felvert por miatt nem tarthatják nyitva az ablakaikat, nem szellőztethetnek. Olvasónk felkereste a házkezelöséget és kérte, hogy találjanak valami megoldást, hogy legalább mérsékeljék az itt uralkodó tűrhetetlen állapotokat és biztosítsák a lakók (többnyire nyugdíjasok) békéjét és nyugalmát. A válasz elutasító volt: ebbe a helyzetbe bele kell nyugodni, ezen változtatni nem lehet. Olvasónk azt kérdezi, tényleg nincsenek erre paragrafusok és nem lehet sehová sem fordulni orvoslásért? A közrend biztosítására különféle szabályok vannak és ezek betartására különböző szervek hivatottak. Van házirend, ami szabályozza a házak (lakások), udvarok, közös területek használatát. Mindenütt van házkezelöség. esetleg házfelügyelő, vannak lakóbizottságok, amelyek jogosultak megfelelő intézkedéseket tenni, vagy ilyeneket javasolni. — Természetesen elsősorban a házban lakó gyermekek szüleinek kell a gyermekeire vigyázniuk és felügyelniük és őket szükség esetén rendre utasítaniuk és fegyelmezniük. A nemzeti bizottság képviselőinek, mint a lakosság által választott szerveknek, joguk van a nemzeti bizottságnak és komisszióinak javaslatokat tenni, valamint a nemzeti bizottság által irányított vagy általa igazgatott szervezetek (pl. lakáskezelő vállalat) és intézmények vezetőinek a hiányosságok kiküszöbölésére intézkedéseket javasolni. A nemzeti bizottságok elsőrendű feladata, hogy gondoskodjanak többek között až ifjúság neveléséről, a testnevelés, a sport és az üdülés fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtéséről, a közrend védelméről és az állampolgárok érdekeinek a védelméről, amint ezt a nemzeti bizottságokról szóló 1967. évi 69. számú törvény 18-ik S-a meghatározza. Ezeknek a feladatoknak az elősegítésére az idézett törvény 64-ik §-a szerint létesítik a polgári bizottságokat. Olvasónknak és a ház lakóinak tehát módjuk van e szervekhez fordulni s ezek segítségét igénybe venni panaszaik orvoslásában. Esetleg a képviselőjük útján is szorgalmazhatják, hogy a nemzeti bizottság létesítsen a környék gyermekei részére nyilvános játszóteret, mert a házaik udvara elsősorban a ház lakói és ezek gyermekei részére van. Egyébként olvasónknak ajánljuk a Pravda Könyvkiadó által 1986-ban kiadott „A szocialista képviselő szótára" című kézikönyvet, amelyben az ernlitett rendelkezésekről részletes felvilágosítást kaphat. Dr. B. G. 19
