A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-29 / 31. szám
... Amikor e sorokat írom, még csak a vakáció elejét mutatja a naptár. Július ötödikének kora reggele van, de már most is hétágra süt a nap. Ebben a kánikulában csak irigyelhetjük azokat, akik most nyaralnak. És e szerencsések bizony sokan vannak: az utóbbi napokban bármerre jártam az országban, hegyvidéken vagy síkságon, erdőben, vagy vízparton, mindenütt üdülőkkel találkoztam. A vállalati és a szakszervezeti üdülőkben, a hegyi szállókban, turistaházakban, a vizparti kempingekben százezrek pihennek. Minden különösebb okoskodás nélkül akár azt is mondhatnám: ebben a nyári forgatagban alighanem azok járnak jól, akik igyekszenek elkerülni a legdivatosabb, legkedveltebb üdülőhelyeket. Már csak azért is, mert — mondjuk — a termálvizéről nevezetes Paton (Patince), a széllovasok és vitorlások által is kedvelt Szencen (Senec), vagy akár a Magas-Tátrában is nyugodt szívvel kiakaszthatnók a „telt ház" táblát. Nézzük hát, talál-e a nyaraló csendesebb, a pihenésre inkább módot nyújtó helyeket?! 1. Például: Dél-Csehországban A Šumava-hegység lábánál, az osztrák határral szinte párhuzamosan, több mint 40 kilométer hosszúságban húzódik a cseh országrész legnagyobb tava, a 4 900 hektáros Lipnói tó, amely az ötvenes évek legvégétől vált egyre kedveltebb turisztikai területté hazánkban. Maga a tó valójában egy, a Moldva és mellékfolyóinak vizét munkára fogó 300 millió köbméteres víztároló. A belőle alázuhanó víz ereje Vyšší Brodnál 1 20 megawattos teljesítményű turbinákat forgat. Csupán érdekességként említem, hogy alacsony vízállásnál — amikor az erőmű a Moldva teljes vízhozamát felhasználja — a gát mellett megcsodálható az ördögfal, azaz maga a folyóágy, amely a viz által kivájt szeszélyes formáknak köszönheti „becenevét" . .. Mindezt a Čedok České Budéjovice-i irodájában tudhatja meg a riporter. Mint ahogy azt is, hogy a turisztikai infrastruktúra fokozatos kiépülésével azonos ütemben emelkedik a látogatók száma; bár a forgalom — elsősorban a minőségileg magasabb színvonalú létesítmények hiánya miatt — még elmarad a lehetőségektől. Ennek nemcsak hátránya, hanem előnye is van, mert a fejlesztés és a forgalom bővítése itt csak módjával, a lehetőségek és a következmények gondos, együttes mérlegelésével indokolt. A Lipnói tó vidéke ugyanis természetvédelmi terület: őserdőkkel, gazdag állat- és növényvilággal — a Šumava természeti értékeinek megőrzése pedig éppen olyan fontos, mint a turizmus fejlesztése. — Különösebb luxus nemigen található e környéken. Aki teljesebb kényelemre vágyik, az České Budéjovicében foglal magának szállást — tájékoztat a Čedokban Ivana Kladivová. — Közepes kategóriájú szálloda és turistaszálló azonban akad a Lipnói tó melletti Frymburkban, Horni Planában és másutt. Tudni kell azt is, hogy az ide látogató turisták nagyobb része eleve nem is számol szállodaköltséggel, hiszen magával viszi „házát", azaz lakókocsival vagy sátorral érkezik. Kempingeinkben egyébként 30 ezernél is több vendéget fogadhatunk. A sátortáborok közösségi létesítményei, a zuhanyozók és főzőhelyiségek tiszták, van víz- és áramszolgáltatás. így az sem ritkaság, hogy a sátrak tetején tévéantennák tanúsítják: a városi ember a tópartra kiköltözve is ragaszkodik otthoni kényelméhez .. . Talán mondanom sem kell, hogy az igazi természetkedvelő turisták számára ez már valóban túlzás! A Šumava vidéke és a Moldva völgye azok számára valódi paradicsom, akik szerény cókmókjukat egy hátizsákba kötve nekivágnak a jelzett turistautaknak. Nem kevésbé népszerű a vízi túrázás. Becslések szerint évente ötezer csónak hajózik a Moldván kisebb-nagyobb vízi túrákon próbálva ki erejét és kitartását. Sőt! A folyó mellett a kempingek is amolyan napi csónaktávolságokra vannak. Szó, ami szó: A Moldva mellett épült várak és városok is ezernyi érdekességgel és látnivalóval kínálkoznak. Vyšši Brodban például a cisztercita kolostor épületegyüttese, ahová — nyaranta, a hétvégeken — orgonahangversenyek is vonzzák a látogatókat. Kicsivel lejjebb, a folyó felett áll Rožmberk nad Vltavou, egy hires nemesi család ősi fészke. Helyszűke gátol a további felsorolásban, ám annyit elárulhatok, hogy történeti emlékekben szinte előszámlálhatatlanul gazdag vidék ez; ugyanakkor napra szóló látnivalót is jócskán találni itt. Gondolom, mindent összevetve bátor szívvel papírra vethetem, hogy természetkedvelőknek, gyakorlott túrázóknak, vagy „csupán" pihenni vágyó szabadságolóknak egyaránt melegen ajánlható ez a táj. Lényegében egyre megy, vajon vonattal, autóval, csónakkal vagy éppenséggel gyalog érkezik-e valaki — a vendégmarasztaló Dél-Csehországban mindenütt jól érezhetjük magunkat. 2. Például: a Csallóközben A Kis- és Nagy-Duna által körülzárt területen Mihályién (Michal na Ostrove), Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) és Nagymegyeren (Čalovo) találni kempingeket. Közülük a nagymegyeri a legfölkapottabb, így aligha véletlen, hogy a portánál a hét valamennyi napján nagy a forgalom. Nemegyszer előfordul, hogy az újonnan érkezők sorba állnak; és mi tagadás, türelmetlenül várják, hogy túljussanak a bejelentkezésen, hiszen mielőbb szeretnének letelepedni és megszabadulni a csomagolás átkaitól. A többség autóval, esetleg utánfutóval vagy lakókocsival érkezik, de azért szép számmal találkozni itt hátizsákos turistával is. — Tizenöt-húsz évvel ezelőtt csak elvétve járt errefelé turista — idézi a portán a múltat egy helybéli idős asszony. — Azóta felfedeztek bennünket. Nemcsak a környékbeliek, hanem az ország távoli tájainak lakói, nomeg a külföldiek is. A legtöbb külföldi vendég az NDK-ból érkezik, de átutazóban, két-három éjszakára, osztrák, NSZK-beli vagy holland turista is gyakorta akad. Lehet, hogy akad most aki tamáskodik és azt mondja: hátha puszta lokálpatriotizmusból beszél így az idős nénike . .. Nos, bárminő kételkedés kézből megkontrázható! Már július elsején, tehát az idei vakáció legelső napján, mindössze kétszáz szabad hely volt az egykori járásszékhelyből népszerű fürdő-/ várossá fejlődött Nagymegyer hangulatos kempingjében. A színes sátrak között bandukolva egy vidám arcú, köpcös férfi kacsint felém: — Ennél olcsóbb, nyugodtabb pihenést, kellemesebb nyaralást elképzelni sem tudnék — jelenti ki széles mosollyal, miközben a kempingföző lángján étvágygerjesztő halászlét kavargat. Gépkocsijának rendszáma arról árulkodik, a família a messzi Déóínből érkezett, hogy idei szabadságukat a csallóközi ízeket, a két Duna közti hangulatokat őrző Nagymegyeren töltse. Amikor szóba hozom ezt, alkalmi ismerősöm pontosítja szavaimat: mint mondja, ő és családja az idén is itt nyaral.... A halászlét szintén itt ismerték, itt kedvelték meg. 3. Sokcsillagos éjszakák Szálloda van, ugye, két- vagy háromcsillagos; sőt akad négy- meg ötcsillagos is! A kempingek viszont — ha nem felhős az égbolt — sokcsillagosak. Ezt azért említem, mert kereken egy éytizede, hogy a Nemzetközi Turisztikai Központ megállapította, hogy a legtöbb európai országban a kemping a turisták elhelyezésének legnépszerűbb típusa lett. A kempingeket kezdetben főként a szabadidő kitöltésével kapcsolatos tevékenységnek tekintették, ami a természettel való közvetlen kapcsolatot teszi lehetővé. Napjainkban viszont a szállásbiztosítás alapvető és legjutányosabb eszköze lett. És a legromantikusabb is, bár probléma ebben a tekintetben is akad bőven. Az ily módon nyaralók gyakorta nehezményezik például, hogy a táborhelyek jelentős hányada közutak mentén, vagy vasútvonalak közelében van, ami bizony komoly zajforrás. Jó jel viszont, hogy a kötetlenebb élet nagyobb alkalmazkodásra kötelez. Örömmel tapasztalható, hogy ugyanazok az autósok, akik az országúton véletlenül sem állnak meg segíteni a bajba jutottaknak, a kempingben szolgálatkészen segítenek a szomszédoknak. Remélhetőleg az sem véletlen, hogy tavaly lopás miatt csak elvétve volt szükség rendőri beavatkozásra a hazai kempingekben, pedig a táborban igazán nem lehet mindent elzárni. Kisebb-nagyobb helyszíni viták inkább a szolgáltatások színvonaláról szoktak fellángolni, néha igencsak indulatosan. Veszekedés a melegvíz-szolgáltatás kihagyásai, botrány pedig az illemhelyek „illetlen" külleme miatt robban ki. A bajforrások egyike a táborok zsúfoltsága, ami a nyári jóidő rövid csúcsidőszakában szinte menetrendszerűen bekövetkezik. Hazánkban jelenleg a kempingezés, pontosabban az egyes kempingek jóhírét nagyobbrészt csak a szájpropaganda teremti meg. A szabad táborhelyekről néhány napilap ad tájékoztatót a főszezonban, de erre a helyszínen hiába hivatkozik a hétvégi zsúfoltságot találó turista. Nem titok, hogy a hazai kempingezés ügye majd csak az idegenforgalom általános fellendülésével együtt tud kimozdulni a sok tekintetben holtpontnak tekinthető helyzetéből. Más szavakkal: a turizmusért felelősöknek — a nemzeti bizottságoktól a kereskedelemig, az idegenforgalmi hivataloktól a mások nyaralását gyakorlatilag szervezőkig — jobban öszsze kellene fogniuk. Akár a bakancsos, akár a négykerekű ország- és világjárókról legyen szó. ... Nyár van, kánikula. Jó volna tudni, hogy mielőbb gondtalanabbá, a mainál jobb színvonalon nyaralunk. Persze, azért az idén is irigyelhetjük, akik most vannak szabadságon! MIKLÓSI PÉTER Fotó: J. Dubeň 13
