A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-20 / 21. szám
Lili KINCSŐNK AZ ANYAWEIV A névfejtésről Földrajzi neveink világának bemutatása nagyon igényes feladat, hiszen — bár ismerünk azonos nevű településeket, hegyeket, vizeket stb. — helyneveink mindig egy bizonyos földrajzi ponton előforduló valóságra utalnak. A névfejtós izgalmait érzékeltesse szülőfalum, Terbeléd fTrebeľovce; Losonci (Lučenec) járás] nevének magyarázata. A Terbeléd megnevezés látszólag teljesen értelmetlen, hiszen a magyar és a szlovák fülnek egyaránt idegenül cseng, azonosíthatatlanul a két nyelv bármelyik szavával. Mondottuk azonban, hogy tulajdonneveink köznévből alakultak ki, tehát konkrét jelentésük van. így van e.z a mi esetünkben is. Induljunk ki abból a tényből, hogy magyar eredetű földrajzi neveink mellett számtalan szlávból magyarázható helynevünk is van (Nyitra, Beszterce, Vág. Garam). Megsejtésem szerint ezekhez tartozik a Terbeléd megnevezés is. Szlovákia tr- (Tér-) kezdetű helynevei nagyjából öt csoportba sorolhatók. Az első típusra jellemző, hogy a mai magyar alak azonos az első lejegyzett adattal: 1289: Terebey (mai magyar — Terebő; mai szlovák — Trebejov), 1254: Terebes (mai magyar — Tőketerebes; mai szlovák — Trebišov) 1327: Theurinch (mai magyar — Tőrincs; mai szlovák — Trenč). A szlovák névváltozatok itt úgy jöttek létre, hogy a magyar alak a szlovák kiejtéshez igazodott. Vagyis a szó elején mássalhangzótorlódás keletkezett, mégpedig az első magánhangzó kiesése révén. (A szlovákban és általában a szláv nyelvekben szokványos a sok egymást követő mássalhangzó: štvrtok, zmrzlina.) A második típus esetében a mai szlovák alak valamelyik formája került először lejegyzésre : 1113: Trebeta (mai szlovák — Trebatice; mai magyar — Terbete) 1396: Trebichava (mai szlovák — Trebichava; mai magyar — Terbók). Ezeknél az előbbivel ellentétes nyelvi változással kell számolnunk: a szlovák megnevezésben meglevő mássalhangzótorlódást a magyar nyelv idegennek érezte, s egy magánhangzó betoldásával feloldotta: Tr — -Tér-, (vő. brat — Barát, brázda — barázda, slanina — szalonna ...) A harmadik típusba azok a földrajzi nevek sorolhatók, amelyeknél az ősalakból párhuzamos névadással jött létre a mai szlovák és magyar alak: 1111: Treinchen — mai: Trenčín — Trencsén. A negyedik típust a tükörfordítással keletkezett helynevek alkotják. Például: 1487: Turbius (mai szlovák — Trubin; mai magyar — Garamkürtös) 1216: Fys (mai magyar Füss; mai szlovák — Trávnik). Az ötödik típus más közvetítő nyelvek bevonásával alakult ki: 1211 : Sumbot (mai magyar — Nagyszombat; mai szlovák — Trnava). A szlovák alak itt a latin (Timavia. Tymavia) és a német (Tyrnau, Timau) változatok közvetítésével született meg. Az általunk vizsgált falunév nagy valószínűséggel a második típusba sorolható. Az idegen mássalhangzótorlódás feloldását példázza — a terbelédieknek bizonyára ismerősen csengő — Terbelovce alak is. Ilyenfajta keletkezésre utal a falu nevét érintő legrégibb lejegyzések egymásutánja is: 1246: Trebedid, 1279: Terbedied, 1423: Terbeded, 1808: Terbelowce. A szó tövéről tehát megállapíthatjuk, hogy szláv eredetű. Más földrajzi nevekben is előfordul, a jelentése „tisztítani, irtani, irtván/'. A cseh nyelvben ma is megvan ez a szó tríbif alakban, (vő. Úvod do etymológie, 1981, 264.1., A magyar hivatalos helynévadás, 1982, 234- 5.1.) Ami a szó másik felét, a képzőket illeti, látható, hogy mindkét nyelv más végződést használ. Itt az elsőbbség a -d képzőt illeti meg, amelyről teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy magyar eredetű. Látszik ez abból is, hogy a szlovák nyelv egészen más jellegű toldalékokat használ, másrészt ismerünk egy ősmagyar -d képzőt, amellyel leginkább személynevekből alkottak helyneveket, de előfordulhatott néhány, nem nagy számú növényt, növényzetet jelentő földrajzi névben is (vő. irtvány, tisztás). Az -ovce szlovák eredetű toldalék (Mikušovce, Tapovce), s csak jóval későbbi. Összefoglalva tehát az eddig elmondottakat: Terbeléd legrégibb lejegyzett, ill. mai magyar nevéről elmondható, hogy a szláv „irtvány" jelentésű szóból tipikusan magyar módon képzett helynév. Ezt támasztják alá az alábbi észrevételek is: Ad 1) a falu felett hatalmas erdősáv húzódik, amelynek csücske mélyen benyúlik a házak közé. Elképzelhető, hogy ez a sáv régebben sokkal szélesebb volt, s egy részének irtványára épült a település. Ad 2) Ezen a természeti támponton kívül van még egy nyelvi bizonyítékunk is. A szomszédos falu a Lázi (Láza) nevet viseli. Ez a földrajzi név ugyancsak szláv eredetű, a jelentése nagyjából azonos az előbbiével: „rét, tisztás, irtvány". Egyébként a szlovákban ma is használatos ez a szó köznévi jelentésben — lazy (magyarosítva lazak). Ha figyelembe vesszük, hogy a két település egymástól való távolsága alig egy kilométer, nyugodtan alapozhatunk erre a nyelvi párhuzamra is. Felmerülhet azonban a kérdés, miért nem ugyanazon szóval nevezték meg a két közeli irtványon épült települést?! Lehet, hogy a magyar — szlovák közeli egymás mellett élés adja meg rá a választ, ti. a „laz" szláv szó nagyon korán átkerült a magyar nyelvbe, s ott nyelvjárási szóként hamar meg is honosodott (Magyarországon, Veszprém megyében is van Lázi helynév). Kis merészséggel gondolhatnánk esetleg arra, hogy a terbelédi „irtvány" lakói magyarok voltak, s a láz szót már sajátjukként használták a szomszédos hely megnevezésére. Ez esetben viszont a szomszédos településről ennek az ellenkezőjét kellene feltételeznünk, mert a treb-, terb- tő sohasem került be a magyar szókincsbe, vagyis Terbeléd névadói szlávok lehettek. Persze lehet, hogy még egyszerűbb a megoldás: azért használtak ugyanarra a jelenségre két különböző szót, hogy ezáltal a két helyet megkülönböztessék egymástól. A helynevek eredete iránt érdeklődőknek hasznos segítője lehet Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára (1980), valamint a Zemépisná jména Československa (1982) c. kiadvány. FEHÉR PÉTER NYELVI TOTÓ Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad nézőt ismerem. Ez a magyar Ugar. Mi a jelentése a fenti Ady-idézetben is szereplő ugar szónak? TÖZSÉR ÁRPÁD, a kiváló csehszlovákiai magyar költő érdemes művész lett. Ebből az alkalomból sok szeretettel köszöntjük őt. FOTÓ: TOTHPÁL GYULA Nagy Károly lovas szobrára Mi az ember? — Kör! — felel A/cuin. Léptet Nagy Károly merev arccal. Kör ő maga is, tova is kör: rövid hordó-test, kövér malac-far. A király nagy fején meleg sapka: fülére húzott koronája. Léptet a barkár északi fagyból délre-keletre az első árja. Hatalmas kardja kör sugára, ma szörnyű gyilok, kereszt holnap, halál a barbár lombardnak, szásznak, új hit a meghódo/tnak. Mi az ember? — Kör! — felel Alcuin. A hű tanítvány azonnal nyerget, s indúl új körbe fogni a régi Rómát, pallossal, hittel, kereszttel. Nem kíván ő mást, csak hatalmat, s így lesz belőle keresztény cézár. Mímeli vagy tán nem is mímeli: mindenesetre a pápa mellé áll. S mint a középkor alkimistái: százféle elemet kever egybe (ekkor kerül a filio gui is véglegesen az Isten-Elegybe). S mikor már úgy tűnik, hogy a tégelyben valóban Róma aranya lobban, széthull a tégely, s az aranyos öntvény sosem volt fémekre roppan. Káro/yból nem lett Augustus Caesar, Frankorumból meg Róma nem lett, a hatalom szorító tégelyében más anyag izzott fel: a nemzet. 11
