A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-20 / 21. szám
detská HORNÍ. A gyermekgyógyintézet ••• Felső-Tátrafüreden (Horný Smokovec), közvetlenül az országút mellett, festői környezetben áll egy mesébe illő, de nem kacsalábon forgó, kétemeletes kastély, nagy, néhány hektáros kerttel, amely tavasztól őszig játszó- és pihenőhelye egészen kicsi, iskoláskor előtti gyermekeknek. Huzamosabb ideig éltem szomszédságában, a Jirí Wolker nevét viselő alkotóházban, naponta elsétáltam mellette és sokáig azt hittem, hogy a Magas-Tátra egyik impozáns óvodáját látom, amely csak azért nem hangos, mert a fenyves és a hegy minden zajt elnyel, meg a két legtéliesebb hónapban (január, február) tartózkodtam ott, amikor mindent betakar a hó, az óvodának hitt épület játszó- és pihenőhelyét is. Később tudtam meg, hogy egész Szlovákiában egyedülálló gyógyintézet van a szomszédságomban, amelyben a felső légutak megbetegedését gyógyítják három-hat éves korú gyermekeknél. Az intézet Szlovákia valamennyi kerületéből fogadja a beteg gyermekeket, azonkívül a fővárosnak még külön kvótája is van. Maga a kezelés kéthónapos, a levegő kánytanyának tűnik fel a szemükben a búcsúzás keserves perceiben. S a drámai események színhelyén sírnak az óvó nénik és a nővérek is. Ök persze akkor, amikor az esetek többségében meggyógyult kisgyermekek visszatérnek övéikhez. Akkor a kisgyermekek és a szülők nagyon boldogok, ők pedig lehangoltak, szomorúak, hiszen megszerették egymást, míg együtt voltak. Egyszóval szomszédságomban az intézet egyre kíváncsibbá tett a múló napokkal, milyen élet, életrend tárul szemem elé a falak között? Egy napon aztán rászántam magam a látogatásra. Becsöngettem a főbejárati ajtón, de dr. Alojz Špiner főorvossal nem tudtam beszélni, édesanyja halála napokig távoltartotta az intézettől. Viera Jarábová főnővérre bízott, az ő kíséretében tekintettem meg a kívülről mesébe illőnek látszó épület belső világát. Tizenhat gyermekszobába kukkantottam be, nyolcvankét kisgyermek szemébe tekintettem bele, míg a gyógyintézet falai között tartózkodtam. A minden gyógyító erejére, gyógyszerekre, közös tornára és légzőgyakorlatokra, közös és egyéni inhalálásra épül NDK-beli és japán gépek felhasználásával. Aztán már jobban odafigyeltem sétáim közben az épületre és környékére, és láttam az intézetbe tartó aggodalmas arcú szülőket, a gyógyulásra szoruló kisgyermekükkel. Találkoztam könnyes szemű édesanyákkal, édesapákkal, akik fájó szívvel vettek búcsút kislányuktól, kisfiúktól. Nem volt nehéz észrevennem, hogy olyan gyógyintézet mellett sétálok el napjában többször is, amely bizonyos időszakokban drámai események színhelye; különösen a Szlovákia minden részéből érkező beteg kisgyermekek fogadásakor. Mert akármilyen szép is a Magas-Tátra, s akármilyen gyógyító hatású is a levegője, a kisfiúnak vagy a kislánynak a szeretett anyuka, apuka ragaszkodóan átölelt nyakát kell eleresztenie két hónap időtartamára. És olyankor, úgy látják, elérkezett számukra a világ vége, a mesébe illő kastély boszortekintetben korszerűen felszerelt épületben négy-két- és ötágyasak a szobák. Tiszták, világosak és kényelmesek. Alkalmasak a pihenésre, az álomba szenderülésre, amikor a kisgyermekek képzelete otthoni tájak fölött röpül. A magaslati levegő egyszerre frissítő és fárasztó, jólesik a délutáni pihenés, még jobban az éjszakai alvás. Meg az elfoglaltság is folyamatos, szigorúan a házirendhez szabott, alkalmazkodik a gyógyintézeti elvárásokhoz, meg az óvodai tanítás körülményeihez, hiszen délelőttönként négy óvónő négy csoportban foglalkozik a gyermekekkel. A reggeli órák és a délelőttök természetes része a tanítás, a gyógykezelés, az orvosi vizit, az inhalálás és a gyógytorna, a gyógyszerek beszedése stb. A délutánok ígérik a kényelmesebb életet. Beletartoznak a hoszszú séták a kanyargós erdei utakon, a Vannak települések, amelyekben, környezeti adottságaikból eredően, a régebbi időktől számítva kialakult bizonyos ipari tevékenység. Köbölkút (Gbelce) is e települések sorába tartozik. A vasút mellett — amely maga is jelentős munkavállalási lehetőséget biztosít — régóta működik itt téglagyár, de volt malom és szeszfőzde is egykor. A Páris-csatorna mentét uraló nádasok pedig a nádfeldolgozásra adtak folyamatosan lehetőséget. Mindezek az adottságok természetes módon éltek tovább a megváltozott gazdasági struktúrában is. A szövetkezet megalakulását követően — akkor még az egykori Štúrovci járás egyik gép- és traktorállomásának is itt volt a központja — az egykori ipari vagy ipari jellegű termelési ágazatokat a szövetkezet fölvállalta és részben továbbfejlesztette. De volt, ami leépült; így a malom és a szeszfőzde például, mert a település közössége szempontjából elveszítette jelentőségét. A falu képe — a foglalkoztatottság .rétegződését értve ezalatt — lényegesen összetettebb, mint az eddig adatolt települések esetében. Ez a község adottságainak egyenes következménye; a központi fekvés, a vasút, a szállítási lehetőségek, gabonaraktárak, széntelep, az állami téglagyár, a szőlő és borászati üzem stb. jelenléte ennek főbb jellemzői. Az aktív népesség osztódását is ez a központi helyzet határozza meg alapvetően. A több, mint két és fél ezer lakosból 1 074 az aktív dolgozó, amelyből a helyi szövetkezetben 325-en dolgoznak, míg a különböző szolgáltatásokban 301 -en. Ez utóbbi adat jelzi a helybeli munkavállalás lehetőségének az átlagosnál lényegesen jobb arányszintjét. Ennek ellenére még így is megközelítően a munkaképes lakosságnak mintegy a fele ingázó. A helyi ipari és szolgáltatási lehetőségeken túlmenően, miként azt az imént is jeleztem, az egységes földműves-szövetkezet ad a helyi lakosság mintegy egyharmadának folyamatosan munkát. Ezt azért jelzem külön, mert a szövetkezetnek a valóságban mintegy 600 tagja van. Ez abból adódik, hogy 1973 óta ez a szövetkezet egyesült Kisújfaluval (Nová Vieska). így a taglétszám a két település lakóiból áll egybe. A szövetkezet mezőgazdasági területe — a két település kataszterének egyesítése után — 3 215 hektár, s ebből 2 780 hektár a szántóföld. A szövetkezet főmérnöke Juhász Jenő mondta el, hogy a szövetkezet speciális növénytermesztésre szakosított gazdaság. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 1 80 hektáron termelnek szőlőt, s mintegy 115 hektár a gyümölcsösük. Gabonaféléket 12
