A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-24 / 26. szám
DOROTHY L SAYERS Nem tudott szabadulni a gondolattól. Mindig ugyanaz az eseménysor: forró fürdővíz, a holttest megtalálása, a vizsgálat. És mindig ugyanaz az orvosi vélemény: a túl forró vízbe való beszállás után szívbénulás lép fel. Pender kezdte belátni, hogy korántsem veszélytelen manapság forró fürdőt venni. Attól fogva napról napra langyosabb fürdővizet készített magának, a végén szinte már semmi élvezetet sem talált a fürdésben Reggelente gyorsan végiglapozta az újságot, hátha talál valami fürdőkáddal kapcsolatos hírt; egyszerre érzett csalódottságot és megkönnyebbülést, ha eltelt egy hét fürdőszobai tragédia nélkül. Az egyik ilyen haláleset egy gyönyörű fiatal növel történt, akinek a férje, egy analitikus vegyész, néhány hónappal korábban sikertelenül próbált elválni tőle. A halottkémnek megfordult a fejében, hogy esetleg bűncselekmény történt, s alaposan kikérdezte a férfit. De ezek után sem derült fény semmi olyan tényezőre, ami az orvosi szakvéleményt megkérdőjelezte volna. Pender nap mint nap azzal gyötörte magát, hogy próbálta felidézni annak a szernek a nevét, amit az az ember említett a vonaton. Nem sokkal ezután Pender szomszédságában történt hasonló eset. Egy idős urat, bizonyos Mr. Skimmingset, holtan találták a fürdőszobában. A férfi egyedül lakott a házvezetőnőjével, nem egészen messze a sarkon túl. Sose volt teljesen rendben a szive. A házvezetőnő azt mondta a tejesembernek, hogy ő már régen gyanította, hogy nem lesz a dolognak jó vége, mert az idős ember annyira forró vízben szokott fürödni. Pender elment a halottkémi tárgyalásra. A házvezetőnő mindent elmondott, amit tudott a dologról. Mr. Skimmings a világ legjobb munkaadója volt, nem csoda, hogy a hölgyet mélyen lesújtotta a tragédia. Nem, nem tudta, hogy Mr. Skimmings nagyobb összeget hagyott rá, de ez is csak azt bizonyítja, milyen jó ember volt a gazdája. A halottkémi tárgyalás természetes halált állapított meg. Azon az estén Pender, szokása szerint, kivitte a kutyát sétálni. Nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, s a néhai Mr. Skimmings háza felé indult. Ahogy a ház körül őgyelgett, s a lepusztult ablakkereteket nézte, kinyílt a kertkapu, s egy férfi lépett ki rajta. Az utcai lámpa fényénél Pender rögtön ráismert. — Jó estét! — köszönt rá. — Maga az? — csodálkozott a férfi. — Szimatolgat egy kicsit a környéken? Na és magának mi a véleménye? — Semmi különös — felelte Pender. — Nem ismertem azt az embert. Hanem furcsa, hogy itt kell találkoznunk. — Valóban. Maga biztosan a környéken lakik. — Igen — ismerte el Pender, s abban a pillanatban meg is bánta, amit mondott. — Maga is a környéken lakik? — Hogy én? Nem, nem. Csak egy kis dolgom akadt errefelé. — Mikor utoljára találkoztunk, éppen Rugbyban akadt dolga. — Egy ritmusra léptek, s lassan a felé a sarok felé közeledtek, ahol Pendernek be kellett fordulnia. — így is van — hagyta helyben a másik. — az egész országban megfordulok üzleti ügyekben. Soha nem tudom, hol lesz szükség rám legközelebb. — Tudja, hogy mialatt maga Rugbyban volt, az öreg Brittlesea-t holtan találták a fürdőkádban? — kérdezte Pender közömbös arccal. — Igen. Furcsán egybeestek a dolgok. A férfi egy oldalpillantást vetett rá csillogó szemüvegén keresztül. — Az összes pénzét a feleségére hagyta, ugye? Csinos és jóval fiatalabb, mint a férje volt. S most már gazdag is. Beléptek Pender kapuján. — Jöjjön be, és igyunk valamit — invitálta a férfit Pender, s ahogy kimondta, máris szívta volna vissza a meghívást. A másiknak nem volt ellenére a dolog, s beléptek Pender jellegzetes agglegény dolgozószobájába. — Érdekes ez a sok fürdőszobai haláleset mostanában, nem? — jegyezte meg Pender, miközben szódát eresztett a poharakba. — Érdekesnek találja őket? — kérdezte a férfi. Bosszantó volt, hogy állandóan megismételte a hozzá intézett kérdéseket. — Nem is tudom. Talán igaza van. De az is lehet, hogy közönséges balesetek. — Azt hiszem nagyon megragadt bennem az a beszélgetésünk a vonaton. —■ Pender kissé feszélyezetten nevetett. — Elgondolkoztam a dolgon, tudja hogy van az néha ... Hátha esetleg valaki más is rájött annak . .. az anyagnak a titkára ... Hogy is hívják? A férfi eleresztette a füle mellett a kérdést. — Nem hiszem — szólalt meg. — Alighanem én vagyok az egyetlen, aki tud róla. Véletlenül akadtam rá egyszer, miközben valami egészen mást kerestem. Valószínűtlen, hogy több helyen is felfedezték volna egyszerre. A sok szakértői vélemény is azt bizonyítja, hogy ez a módszer kiválóan alkalmas lenne arra, hogy néhány nemkívánatos személyt eltegyenek láb alól. — Maga talán gyógyszerész? — csapott le Render arra az egyetlen mondatra, amely némi információt ígért. — Tudja, én minden vagyok egy kicsit. Amolyan Jolly Joker. Sokat tanulok a magam erejéből. Látom, van néhány érdekes könyve. Pendernek hizelgett a dicséret. Az ö helyzetében — egy bankban dolgozott, mielőtt ahhoz a kis pénzhez hozzájutott volna — meg volt elégedve azzal, amit elért: tudta, hogy első kiadású modern regényeinek gyűjteménye szép pénzt fog érni valamikor. Odalépett az üveges könyvszekrényhez, kihúzott egy-két kötetet, s átnyújtotta a látogatójának. A férfi tájékozottnak bizonyult, s ö is tanulmányozni kezdte a polcokon sorakozó könyveket. — Ha jól értem, ezek a könyvek a személyes Ízlését tükrözik? — Levett egy Henry James-kötetet, s megnézte a fülszöveget. — Ez itt a maga neve? E. Pender? Pender elismerte, hogy az ő neve. — Most előnyben van velem szemben — tette hozzá. — Ó, én a híres Smith család sarja vagyok — nevetett a másik —, s alaposan meg kell dolgoznom a megélhetésért. Meg kell hagyni, nagyon szépen berendezkedett itt. Pender elmesélte a bankot meg az örökséget. — Nagyszerű — mondta Smith. — Nem nős? — Nem. — Maga egyike a kevés szerencséseknek. Nem valószínű, hogy szüksége lenne tha ... valamiféle hasznos kis szerre a közeljövőben. És soha eszébe se fog jutni, ha megelégszik azzal, amije van, s távol tartja magát a nőktől meg a spekulációtól. Oldalvást mosolygott Penderre. — Valószínű, hogy egy darabig nem szorulok ilyen ügyekben a segítségére — nevetett Pender. — Különben is, hogy találnám meg, ha szükségem lenne magára? — Nem kell megtalálnia. Nekem kell megtalálnom magát. Nem nagy ügy. — Furcsán elvigyorodott. — Azt hiszem, ideje elindulnom. Köszönöm a vendéglátást. Szerintem többé nem találkozunk — bár a sors kifürkészhetetlen. Nem találja, hogy a dolgok néha furcsán alakulnak? Miután látogatója eltávozott, Pender viszszaült a karosszékébe. Felemelte a whiskys poharát, mely még majdnem színültig volt. Érdekes, morfondírozott magában, nem emlékszem, mikor töltöttem ezt ki magamnak. Biztosan elmerültem a beszélgetésben, és nem vettem észre. Lassan kortyolgatva kiitta az italát, s közben egyre Smithre gondolt. Mi a fenét keresett Smith Skimmingsnél ? Nagyon furcsa ügy. Ha Skimmings házvezetőnője tudott volna a pénzről... De nem tudott, és ha tudott volna is, hogy találta volna meg Smithet meg azt a t... szulfátot... a nyelve hegyéről szökött meg az az átkozott szó! „Nem kell megtalálnia. Nekem kell megtalálnom magát." Mit jelent ez az egész? Nevetséges ügy. Hiszen ez a Smith nem maga az ördög! De ha tényleg ismeri a titkot... ha meg akart alkudni rá... Á, hülyeség! — Üzleti ügyek Rugbyban ... Egy apró üzlet Skimmingsnél. Abszurd feltételezés! „Senki sem annyira megbízható, hogy abszolút hatalma legyen mások élete felett." ......Az ember nem tud szabadulni a gondolattól ... szóval, azt hiszem, lehetséges az ilyesmi." Ez az ember őrült! Ha Pendert kérdezik, a fejét teszi rá, hogy becsavarodott a pasas. Ha Pender beszélni kezdene, felkötetthetné. Hiszen Pender puszta létezése veszélyt jelent számára! A whisky! Minél tovább elmélkedett, annál biztosabb volt benne, hogy nem ö töltötte ki azt a whiskyt. Csak Smith tölthette ki, mialatt ö háttal állt neki. Mi másért érdeklődött volna hirtelen annyira a könyvszekrény iránt ? Pender homlokát kiverte a hideg veríték. Negyedóra múlva, egy jó nagy adag mustáros és vizes kezelés után Pender ismét lenn volt a nappaliban, s fázósan dideregve kuporgott a kandalló mellett. Épp hogy csak megúszta. Nem tudta pontosan, hogyan hat a szer, de biztosan nem vesz forró fürdőt jó néhány napig. Az ember sohasem tudhatja. Lehet, hogy a mustár meg a víz hatott időben, vagy a forró fürdő elengedhetetlen feltétele a „kezelésnek", — mindenesetre Pender — legalábbis ez alkalommal — életben maradt. Még mindig pocsékul érezte magát. A bejárati ajtón állandóan ott volt a lánc. s Pender figyelmeztette a bejárónőt, hogy ne engedjen be idegent a házba. Előfizetett még két reggeli lapra meg a szombati News of the World-re, s alaposan áttanulmányozta őket. Rögeszméjévé vált a halál a fürdőkádban. Még első kiadásait is elhanyagolta. Nemsokára elkezdett halottkémi tárgyalásokra járni. Három héttel később Lincolnban találta magát. Egy férfi szívbénulás következtében meghalt a gőzfürdőben. Kövér ember volt, mozgásszegény életmódot folytatott. Az orvosszakértöi vélemény szerint a halál véletlen baleset következtében állt be. A határozathoz olyan záradékot csatoltak, hogy a fürdő igazgatóság köteles szigorúbban ellenőrizni a fürdővendégeket, és soha nem hagyhatja őket felügyelet nélkül a gőzfürdőben. Amint Pender kilépett a teremből, egy viseltes kalapon akadt meg a tekintete. A 14
