A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-15 / 3. szám
gyi alkalmasságot tanúsító igazolást tudnak felmutatni — mondja a Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság illetékes ügyosztályának jogtanácsosa. — Igazság szerint azonban, akiknek már van valamilyen lakásuk, azoknak körében nincs nagy tülekedés a házmesterség iránt. Sokkal többen vannak az olyanok, akik a szolgálati lakáshoz jutás reményében vállalnák el ezt az állást. Sajnos, meglehetősen népes a lakásért még mindent ígérő, később azonban egyre kevesebbet tévő házmesterek tábora. Sőt! Akadnak olyanok is, akikről lepereg minden fegyelmi büntetés, vagy egyéb szolgálati úton történő fenyegetés. — A fegyelmezéseknek tehát kevés foganatjuk van ? — Nehéz erre általános választ adni. Tény, hogy a házmester: alkalmazott. Precízen megfogalmazott munkaköri leírása van, amiben benne foglaltatik, hogy mit kell tennie a kétségtelenül nem éppen csillagászati öszszegű fizetésért. Ebből következik, hogy annak rendje és módja szerint felelősségre is vonható, vagy anyagilag bírsággal sújtható, ha csak tessék-lássék teszi a dolgát, netán még úgy sem végzi el a munkáját... Távolról sem tréfaként mondom, de nemcsak a házastársra vagy a szomszédra vonatkozó szólás, hanem a házmesterre is, hogy lakva ismeri meg egymást az ember! Tény : ha a házmesteri teendők nem is, a lakás viszont nagy vonzerő azok számára, akik így akarnak otthonhoz jutni. Más kérdés, hogy tanácsos lenne alaposabban megnézni, a házkezelőségek kiket alkalmaznak házmesterekként, hiszen ezzel el lehetne kerülni a későbbi bonyodalmakat. Mert valóban előfordul, hogy néhanapján egy-egy házmestert el kell bocsátani, de ettől a házban az égvilágon semmi sem változik. Az elbocsáA tömbház kapuja feltörve, a kapualj tőszomszédságéban kukák mellé öntött szemét, különböző áporodott illatok, a folyosókon omló vakolat, repedt üvegtábla a földszinti ablakban, barbár kézzel megrongált liftek — bérházi idill az ország bármely lakótelepének szinte bármely épületében, vagy többszintes belvárosi lakóházában. Pillanatnyilag a riporter is toronyházban, pontosabban annak legfelső emeletén lakik, úgyhogy bőven nyílik alkalma véleményt cserélni a házbeliekkel. Egyelőre hát együtt bosszankodik a többiekkel — és már hogyne bosszankodna, amíg itt lakik —, hiszen nincs aki valóban tisztességgel törődne az alig három éve épült házzal, a rakoncátlankodó kapuzárral, a sűrűn makacskodó kaputelefonnal, a járdaszélen gyülemlő szeméttel, a lépcsőházban bosszantó piszokkal, a menetrendszerűen elromló lifttel. Igaz, van a házban házmester, de csak félállásban, így nem is jut különösebben ideje arra, hogy a szó legnemesebb értelmében mestere legyen házunk takarításának és karbantartásának. Bezzeg régen, az egykori házmesterek ... Van, aki még emlékszik rá, van aki nem, de minden tekintélyesebb bérháznak volt egy házmestere. Jómagam is főként az idősebbektől hallottam, hogy a felnőttek és a gyerekek egyaránt tisztelték. Úgy, mint minden mesterembert illik, aki szakavatott kézzel segít, ha szerelni, javítani kell; nomeg sok olyasmit tud, amihez az egyszerű halandó aligha konyít. A nagyanyám szokta mesélgetni, ha néhanapján erre a témára fordult a szó, hogy a „régi" házmesterek gondoskodtak a ház takarításáról, a szemét elszállításáról, zárták és nyitották a kaput és alkalmi szívességből — ha megkapták a kulcsot — a lakók helyett akár a szerelőket is fogadták. Egy házmester mester volt másképp is, mert egy elromlott vízcsapot nem adminisztrált, hanem egyszerűen megjavított, hasonlóan törődött a villanykapcsolókkal is, és nemcsak szidta a kiégett villanykörtét, hanem fogta magát s kicserélte ... in Először talán azt érdemes szemügyre venni: kiket is alkalmaznak manapság házmesterekként? — Mindenekelőtt azok a jelentkezők jönnek számításba, akik szakmai és egészségütott házmester rosszhiszemű lakáshasználóként ugyan, de jobbára bentmarad a szolgálatiig kiutalt lakásban. Egészen addig, amíg a meglehetősen hosszú és bonyolult jogi procedúra után ki nem tudják tenni a szűrét — másutt pótlakást biztosítva számára. Gondolom, az eddig elmondottakból is nyilvánvaló, hogy lakó'és házmester — már ott, ahol egyáltalában megvan ez utóbbi luxus! — csupán akkor tud békésen együtt élni, ha mindkét fél akarja. A lakók körültekintő jóindulatára éppen olyan szükség van, mint arra, hogy a házmester tisztességesen végezze el a rábízott munkát, amiért lakást kapott és havi fizetést húz. Igaz, nem a lakóktól, hanem a házkezelőségtől, de ez a dolog lényegét tekintve édesmindegy. m A jóindulat és a kölcsönösség tényleg fontos — mert azért a szolgálati lakás sem kárpótolja a napi bosszúságok mindegyikét. — Azt hiszi, könnyen kaptuk? — mondja nem kis hévvel a Dolné Hony-i lakótelep egyik házmesterének indulatoskodó felesége. — Ne higgye ám! Pedig hatan vagyunk: négy gyerek és két felnőtt ebben a háromszobásban. Megmondom, ahogyan történt: a férjem belépett a házkezelöséghez karbantartónak, úgy kapta. Azelőtt az anyósoméknál laktunk a külvárosban, de ott valahogy rendesebbek voltak az emberek. Itt hiába söprők, ezek eldobálnak mindent. A részegek a pincelejáratba piszkítanak, a lakók meg a kuka mellé öntik a szemetet. A lakásért vállaltam, de néha már bánom! — Valójában mi mindent kell csinálni? — Eleget! Liftes ház vagyunk, ami huszonnégy órás ügyelet, hiszen oda bármikor bárki beszorulhat. Fontos teendő a lakossági bejelentések és a műszaki hibák elintézése, a világítás, az esti kapuzárás, a rendszeres söprés, a heti lépcsöházmosás, évente többször nagytakarítás, beleértve a közös helyiségek rendbehozatalát. A ház előtti járda söprése szintén a mi feladatunk, télen pedig természetes kötelesség a hóeltakarítás, a csúszásmentesítés. — Sok ez a munka? — Lényegében ki lehet bírni". Ki kell puhatolni azt az arányt, ahol a lakók is, a házkezelőség is elégedett. — Ellenőrzik ezeket a munkákat? — Természetesen, bár az ilyesminek nehéz komolyan utánanézni. Mondjuk ki tudja megállapítani, hogy mikor söpörtem utoljára, amikor ebben a házban felnőtt és gyermek mindent mindig és mindenhol eldobál. m Úgy tűnik, a gyors ütemű lakásépítés egyik „vadhajtása", hogy sok a ház, kevés a gazda ... Pedig kétségtelen, hogy a kisebb-nagyobb bérházakban lakók zöme joggal igényli a magasabb színvonalú házkarbantartást és -felügyeletet. Az sem titok, hogy a jelenlegi helyzetben a házak rendje s tisztasága többnyire „csak" az oda kinevezett házmester jóérzésén, emberségén, lelkiismeretességén és türelmén múlik. A házkezelőség, mint munkáltató, nemcsak hogy a minőségi munkát, hanem még a munka elvégzését sem képes következetesen ellenőrizni. Ráadásul nincsenek igazán hatásos szankciók, nincs látványosan differenciált bérezés sem. így a lakóknak vagy szerencséjük van, vagy nincs... Persze, ez inkább lutri, semmint elfogadható megoldás. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 12
