A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-15 / 3. szám
A „súly", illetőleg „mérleg" jelentésű font szólásainkban is előfordult: „Nem eszik meg egy font sót a helyén" = nem sokáig marad meg a szolgálati helyén. „Fontba vet (valamit)" — jól megfontol, meggondol (valamit). „Keveset nyom a fonton" = nem sokat ér a szava. „Egyszer veti fontra, amit százszor nyelvre" = meggondolatlanul fecseg. Latolgat és fontolgat A latolgat és fontolgat a rokon értelmű szavak, a szinonimák közé tartozik, egymással helyettesithetők és értelmezhetők is. Nemcsak jelentésük miatt,' hanem eredetük szempontjából is közük van egymáshoz. Mindkettő — ezt ma már ritkán tudatosítjuk — egy-egy régi súlymértéknek, a /atnak és a fontnak a származéka. Vegyük közelebbről szemügyre az alapszókat is, továbbképzett alakjaikat is! A font nálunk régebben, néhány országban ma is használt súlymérték: mintegy 1/2 kilogramm. Nyelvemlékeinkben már a XV. századtól előfordul, például a Müncheni Kódexben: „žaz fontai (száz fonttal). „A XVI. századtól egyre sűrűbben: „Száz font ólai"; „Egy font haltsont"; „Tizenöt font paramazán" stb. Előfordul mérték, mérő, serpenyő, mérleg jelentésben is, például egy 1651-i nyomtatványban: „Az álnok fontok utálatosak az vrnal (úrnál), az igazi mérték pedig kedves o neki." Még Jókaitól is idézhető erre a jelentésre példa: „A magyar nem akart kereskedő lenni, röffel, fonttal a kezét beszennyezni" — mondja nagy regényírónk megrovó maliciával. Ugyancsak régen, már a XV. században pénzegység neveként is előfordul. Származékaira, elsősorban a fontosra ugyancsak bőven találunk példát a régiségben — mind konkrét, mind átvitt, azaz „súlyos, lényeges" jelentésben. Hadd idézzünk egyet Lippay János Posoni kert című művéből: „Fontos alma, nagy ereg, mindenkinek egy-egy funtosnak kellene lennie, bor ízue", és egyet Pázmány Pétertől: „Fontos nagy okokból lett, hogy isten embert, a több'teremtett állatok-felibe helyezteté." Az „ötfontos bankjegy", illetőleg „a pénz fontos dolog" féle kifejezések utalnak arra, hogy az eredeti, konkrét értelmű szó mennyire elszakadt attól, amelyet átvitt jelentésben használnak. Az Értelmező Szótár már nem is rokon értelmű szavakként tartja őket számon, hanem homonimaknak tekinti. A font igei származékára, a fontolta is találunk példát Pázmánynál: „Az okosságnak igaz mertekevel fontollyatok meg .. Persze másutt is, például Amadé László egyik versében: „Csak magamban eltitkolom, szivén katjábán fontolom." Használták a régiségben a fontoz igét is, sőt olyan névszói származékokat is, mint a fontocska, vagy a fontnyi. Ez utóbbira Mikes Kelemen leveleiben is akad példa: „Legalább két fontni egészséggel többet kívánok kédnek („kendnek") .. Viszonylag későn, csak a XVIlf században jelenik meg a fontolgat igealak. A ma oly gyakori származék jelentése: „huzamosan, olykor óvatosan vagy éppen aggályosán mérlegel". Az Értelmező Szótár egy Mikszáth-idézetet közöl szemléltetésül: „Előbb a „nemzetes" kisasszonyokra gondolt, de addig fontolgatta lépését, hogy mire határozott volna, vagyona már a tekinteteseket is megbírta". A fontolgatás mégcsak elfogadható, olykor helyeselhető magatartás, a fontoskodás annál kevésbé. Mikszáth tanácsát bizony sokszor megfogadhatnánk: „Ne fontoskodjunk ... hosszú bevezetéssel.. A font német eredetű jövevényszavunk, a „1/2 kilogramm" jelentésű német megfelelőjét a Pfundot Németországban a kereskedelem sok helyütt ma is használja. A tat ugyancsak súlymérték volt egykor, a font harmincketted része, azaz alig több másfél dekánál. Eredeti jelentésében ma már nem használjuk, bár az Értelmező Szótár még Jókaitól is közöl rá példát: „Három lat keserűsét kavargattam el egy pohár vízben." A nyelvemlékekben — lot változatban’is — gyakran előfordul, például Heltai Gáspárnál (az aesopusi Száz fabula... című műben, Kolozsvár 1566 ): „Nem tudta eszébe venny a szép robintot, kinek nehézsége egy egész htot nyom". — Ha önálló szóként nem is, állandósult szókapcsolatokban gyakran használjuk. Latba (vagy latra) vet valamit: „fontolóra vesz, mérlegel". Kosztolányi például egyik nagy regényében az Édes Annában ezt irja: „Anna az asztalt szedte. Most még inkább figyelték, latra vetve minden mozdulatát.” — „Sokat nyom a latban" vagy „súlyosan esik a latba" — mondjuk olyan dologról, aminek nagy jelentőséget tulajdonítunk. Helyesen jár el az, aki egy jó ügy érdekében latba veti tekintélyét. A régi nyelvben és a nyelvjárásokban — a fentieken kívül — még sok példát találunk. Említsünk meg közülük néhányat! „Ő van latban": öróla van szó. „Sok van a latban": sok bűne van, sok van a rovásán. „Lattal mér valamit": nagyon takarékosan, fukarul bánik valamivel. „Lat pótolja ki a fontot": a keveset is meg kell becsülnünk, mert néha éppen az hiányzik, hogy teljes legyen valami. S végül hadd idézzük Faludi Ferencnek ma is megszívlelhető mondását: „Egy lat okosság többet ér. hogy sem az ide s amoda fáradozó eszeskedés (okoskodás), bátor mázsával légyen." A lat is, akárcsak a font, német eredetű jövevényszó. Nyelvünkben megjelenő alakváltozatai : lat lot, latt, htt, lót nagyobbrészt német nyelvjárási ejtésváltozatoknak felelnek meg. KÁZMÉR MIKLÓS NYELVI TOTÓ Nyelvújításnak nevezzük azt a mozgalmat melynek képviselői tudatosan vállalták a magyar nyeh fejlesztését, a nemzeti öntudatnak nyeh- és stílusújitással való fölemelését és átalakítását. A mozgalom vezére robbantotta ki az ortológusoknak és a neológusoknak azt a háborúját amelyben el kellett dőlnie, hogy a magyar nyelv fejlesztése a nyehőrzés vagy a nyelvújítás útján történjen-e, mégpedig a Tövisek és virágok című epigrammagyűjteményével és a Vitkovics Mihályhoz irt epistólájával. Kiről van szó? MAGYAR KARLOVY Karlovy Varyban, a világhírű nyugat-csehországi fürdővárosban, az egész év folyamán mindennapos a magyar szó. Az 57 000 lakosú járási székhelyen és környékén, illetve az egész Nyugat-csehországi kerületben jelenleg többezer magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár él tartósan. Látni ezt az utcán, tapasztalni a gyárakban, intézetekben, bizonyítják ezt a városi temető egyre szaporodó magyar nyelvű sírfeliratai. Ezeknek az embereknek döntő többsége a 2. világégést követő és a Jégtörő Februárt megelőző, nehéz esztendők viharos eseményei sodrában került Dél-Szlovákiából ide, erre a vidékre. Ugyanakkor, és ez már a szebb valóság, a csehszlovákiai és a magyarországi magyarok százai zarándokolnak el ide évente azzal a céllal, hogy a gyógyító forrásoknál kilábaljanak betegségükből, új erőt gyűjtsenek, felüdüljenek vagy „csak" megpihenjenek. Mindnyájunk közös igénye többek közt a magyar szó, magyar sajtó, magyar könyv. Magyar újsággal a város szinte minden részén találkozni. A szlovákiai magyar sajtótermékek Karlovy Varyban ugyanis az újságot árusító bódék szerves tartozékai. Az Új Szó egynapos késéssel, míg a Nő kedden, a Hét szerdán, s az Új Ifjúság pedig általában pénteken érkezik. Ezen kívül rendszeresen kapható még Barátnő, Népegészség, Természet és Társadalom, s a magyarországi lapok közül Film-Színház-Muzsika, Ludas Matyi, s nagy ritkán Népszabadság. A hazai magyar lapok választéka tehát sokkal jobb, mint például Prágában, ahol rendszeresen csak Új Szót és Nőt kapni. Sétáim során többször is végigkérdeztem az eladókat. Szerintük a hazai magyar lapok remittendája normális, sőt minimális. Az Új Szó, Új Ifjúság, Tét, Barátnő aránylag gyorsan elfogynak, marad viszont néhány Hét, s elég sok Nő. Ezekből, főként az utóbbiból, azonban kioszkonként 4—6 darab is jár, melyek eladása itt nem reális. Ezt a tényt sajnos Prágában is tapasztaltam, ahol nem ritkán az eldugott lakótelepi újságos bódékban is rendszeresen, eladatlanul ott díszeleg egy-két magyar lap, mig Szlovákiában több helyen valóságos hiánycikk. A Postai Hírlapterjesztő Vállalatot ez a furcsa, több éve tartó helyzet, úgy látszik, nem nagyon zavarja. Ami a magyar könyveket illeti, azok az itteni könyvesboltokban és antikváriumokban nem kaphatók. Helyi lakosok és fürdővendégek azonban magyar könyvekhez mégis hozzájuthatnak, ha meglátogatják a Karlovy Vary-i Járási Könyvtárat. Központi részlege és vezetősége a IV. Károly és az I. P. Pavlov utcák találkozásánál fekvő, elegánsan felújított szép kétemeletes épületben, alig száz méterre a közismert modem Thermál Szállótól működik. Itt beszélgettem el Olga Grünwaldovával, a Karlovy Vary-i Járási Könyvtár egyik vezető dolgozójával. Először arra kérem, hogy mutassa be munkahelyét. — A Karlovy Vary-i Járási Könyvtárnapjainkban majdnem 400 000 kötettel rendelkezik — kezdi beszámolóját Olga Grünwaldová. — Az itteni központi részlegen kívül a város különböző övezeteiben még tíz fiókkönyvtárunk van. Legjelentősebb közülük a drahovicei, mely társadalom-politikai és tudományos-műszaki irodalomra szakosodott és ma már mintegy 100 000 kötet közül válogathatnak az érdeklődök. Olvasóink száma 17 830, s az évi kölcsönzéseké pedig LAPOK ÉS VARYBAN eléri a 700 000-t. A könyvtárnak 28 szakdolgozója van. Működésének anyagi feltételei jók, helyiség és raktározási gondjaink egyelőre alig vannak. — Kik és mit olvasnak? — A legnagyobb érdeklődés a tudományos-ismeretterjesztő művek iránt nyilvánul meg, s az évek folyamán egyre nő. Az évi kölcsönzések számából több mint 200 000 ezekre a könyvekre esik. A szépirodalom iránti érdeklődés bár jelentős, de már stagnál. Verset ma már alig olvasnak az emberek. A gyemnek- és ifjúsági irodalom kölcsönzésének idei tervét — 155 000 kölcsönzés — valószínűleg nem fogjuk teljesíteni. Egyrészt, mert járásunkban csökken a népszaporulat, másrészt, és ez nagyon fájó, mert a mai gyerekek jóval kevesebbet olyasnak. Az okok összetettek, s a hiba nem a gyerekekben van. A legkeresettebb hazai cseh írók nálunk Hrabal, Páral, John, Jirásek, Horníček stb. A Szovjetunióban lejátszódó társadalmi-megújhodási folyamat hatásaként nálunk is érezhetően megnőtt az érdeklődés Jevtusenko, Ajtmatov és más kortárs szovjet szerzők müvei iránt. Csingíz Ajtmatovnak a cseh nyelvű Szovjet Irodalomban közölt Vesztőhelye például igazi szenzáció volt, s a folyóiratot előrejegyzés alapján kölcsönöztük. A csehre fordított magyar irodalmi alkotások olvasottságát külön nem figyelhetjük. Általában azonban elmondhatom, hogy a magyar irodalom nálunk eléggé olvasott, népszerű. A könyvtár magyar nyelvű könyveire fordítom a szót. — Járási könyvtárunk birtokában jelenleg 1 638 magyar nyelvű könyv van. A központi részlegen kívül még négy fiókkönyvtár látogatói érdeklődnek magyar olvasmányok iránt. Ezek a fiókkönyvtárak a Na vyhlidce, Dvory, Stará role és a Ružový vrch nevű városnegyedekben vannak. . Olvasóinkat nemzetiség szerint nem tartjuk nyilván, így pontos adatokat a magyarokról sem tudok mondani. Tapasztalatunk szerint ezeket a könyveket döntő mértékben a tartósan itt élő magyarok, általában az idősebb korosztály, olvassák, míg a magyar nemzetiségű fürdővendégek közül csak ritkán téved be hozzánk valaki. Nyilván egy-két ember kivételével nincs is tudomásuk róla, hogy itt anyanyelvű irodalmat találhatnak — gondolom magamban. Az is eszembe jut, hogy erre a lehetőségre időnként a szlovákiai magyar sajtó is felhívhatná a közvélemény figyelmét. Bizony vannak még adósságaink, és nemcsak ezen a téren. — A gyermek- és ifjúsági irodalom osztályán vannak magyar könyvek? — Nem, ott nincsenek. Az itteni magyarok gyermekei cseh iskolákba járnak, s általában csehül olvasnak. A felnőtt osztály magyar könyvei közt viszont akad ifjúsági irodalom, s néhány kicsiknek szóló mese- és képeskönyv is, amit a szülök kölcsönöznek. Azt, hogy a gyerekek olvassák-e ezeket a könyveket, nincs módomban megítélni. 10
