A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-06-10 / 24. szám

MOZAIKOK EGY TANÍTÓHÁZASPÁR ÉLETÉBŐL

Greschnerné Csiba Julianna Csécsénypatonyban látta meg a napvilágot 1913-ban. Édesapja Ferenc, édesanyja Lelkes Eszter volt. Az elemit helyben, a polgárit a dunaszerdahelyi szlovákban és a somorjai magyarban végezte, majd a főváros Orsolya rendi magyar tanítóképzőjében érettségizett 1934-ben. Képesítőjére két év múltán, 1936-ban került sor. Sokoldalú nevelői tehetséggel megáldott asszony volt, jó tornász és testnevelő, kitűnő, abszolút hallású muzsikus, aki hegedült, zongorázott, kórust, néptánccsoportot és színkört vezetett, a Réten a műkedvelőkkel (Pónya Jenő, Szomolay Géza, Kohut Béla és János, Sidó Kati és Béla, Szakáll Ernő, Baán Béla, stb.) is foglalkozott. Elhúnyt 1970. augusztus 7-én Székesfehérvárott.

Az sem érdektelen, amit leányuk kiegészítésképpen irt nekünk:

„Naplótöredék, írásos feljegyzés, patonyi fényképek nincsenek. Apa halála előtt sok mindent megsemmisített. Emlékeimben él egy újságcikk töredéke, ahol anya mint vez. tanító szerepel, apa beosztott. Igen dicsérik a lelkes, buzgó, tettrekész két tanerőt. (Még nem voltak házasok akkor.)" Két bekezdéssel alább így folytatja: „A következő családi

nevekre emlékszem: Olléék, Tánczos bácsi. Kádár kocsmáros (ö áttelepült, fiai orvosok lettek, sokáig tartottuk a kapcsolatot velük). Ravasz Istvánék (meghalt). Molnár néniék. Emlékszem még a lányokra: Varga Júlia (1924. jún. 1., Diósförgepatony), Horváth Anna, Oszvald Ilona és Fiaska Aranka nevére ..Végül — de nem utolsó sorban — a mai Dióspatony egyik büszkeségéről, a Barátság Kórusról nyilatkozott Greschnerék leánya. az ének-zenetanár Magdolna: „A dióspatonyi kórust Kőszegen hallottam, egy hölgy (Molnámé talán) volt a karnagyuk (kb. 9—10 éve). Tiszta intonáció, élményszerű előadás, jó műsorválasztás jellemezte őket. Ág Tibor neve nem idegen nekem. (Újságból, Nő, Hét.) Korábban 3 kórusban énekeltem. Komáromba Vass Lajos karnagy úr vitt szerepelni (a 70-es években). Szoktam átjárni Szerdahelyre. Böngészgetek az irodalmukban ..." — Greschner M. Magdolna jól emlékszik: a patonyi vegyeskar. Molnár Erzsébet vezényletével, 1973. július 26-án vendégszerepelt egy kőszegi kórusversenyen.

Végül álljon itt néhány adat Lencsés Rezsőről, aki Greschner Jenő életrajzát a közvetítő Gergely Péternek levél formájában megírta: 1913-ban született Királyin (Horná

Krá lóvá), hét gyermekből az ötödiknek. A komáromi bencéseknél érettségizett, elvégezte az egyéves tanítóképző tanfolyamot, bevonult, majd a falujában kezdett tanítani. 1942-ben Szunyogdiba helyezték, de újra behívták. „1935 és 1945 között 13 behívás után hat és fél évet katonáskodtam", irta nekünk szóló levelében. 1944. augusztus 29-től, mint a nagyszombati (Trnava) helyőrség katonája, részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben, de november 11 -én német fogságba esett. 1947 szeptemberében került Gödöllőre, s az egyik ottani általános iskola testnevelő tanára lett nyugdíjaztatásáig, de mint két éve, 1986. április 18-án megjegyezte, nem szakított az iskolával, hanem még akkor, 73 évesen is teljes óraszámban oktatta a Petőfi Általános Iskola tanulóit. Sok ágbogú tanári és közéleti munkásságát számos kitüntetéssel nyugtázták (Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, miniszteri dicséret, Gödöllő város Pro Űrbe aranyfokozata kétszer, SZOT Érdemérem kétszer). Megírta szülőfaluja krónikáját, s földolgozta a Gödöllői Fáklya Sportklub történetét, beindította és irányítja a város négy általános iskolájának kispályás, háromfordulós labdarúgóbajnokságát (180—200 játékos, évi 72 mérkőzéssel), s vezet egy napközis csoportot. Három fivére a szülőfalujukban él, s mind az ottani Efsz tagjai.

Barátjáról, Greschner Jenőről közös barátjuknak. Gergely Péternek ezt irta:

„Kedves Péter!

W. Nándortól megkaptam az üzenetet. Igyekszem röviden — ahogy a legjobb barátról lehet röviden írni — néhai G. Jenő életrajzát közölni.

Jenő 1913. március 17-én született (pont egy hónappal volt idősebb nálam, ezért emlékszem a születési idejére is) Tužina, magyarul Nagyszegpuszta községben. Szülei földművesek voltak, akik a saját földjeiken kívül még béreltek is. Kb. 70—80 holdon gazdálkodtak. Nem nagyon eredményesen, mert 1925-ben a parasztságra ebben az időben hihetetlen nagy adókat róttak ki, emiatt kénytelenek voltak kivándorolni a sok-sok magyar mellett Amerikába. Jenő anyanyelve német volt, csak a gimnázium 8. osztályában jelentkezett magyarnak. Szülei távozása után az apai nagyszülők nevelték.

1925-ben beiratkozott a „Bratislavai

Csehszlovák Állami Német Reálgimnázium Magyar Párhuzamos Osztályába". (Ezt a gimnázium értesítőjéből írtam ki, mivel ezt az ő akarata szerint Duci lánya nekem adta.) Itt az I. C osztályban 44 tanuló volt, s olyan hírességek jártak vele együtt, mint Csambál Sándor, aki öccse volt a Világválogatott Labdarúgócsapat centerhalfjának (1934- ben), Csambálnak, Gleisza Pista (szenei fiú, talán Te is ismered?), Hegyi Ilona, a Szlovákiai Magyar Kultúregyesület titkárságának vezetője, stb.

1926-ban került a Komáromi Szt. Benedek-rendi Kát. Főgimnázium 2. osztályába, ahol 1933-ban kitűnő eredménnyel érettségi vizsgát tett. így hét éven át nemcsak egy osztályba jártunk, hanem végig együtt is laktunk a gimnázium Diákmenzáján.

1929-ben Kladnóba került, az 5. osztályba, hogy az ottani német gimnáziumban német nyelvtudását tökéletesítse, mivel szülei (Amerikába) szerették volna magukhoz kivitetni. Kladnóban annyira nem szeretett lenni, hogy csak kegyelem hármasokkal volt tele a félévi bizonyítványa. 1930. február 1-én (tehát félévkor) tért vissza ismét hozzánk. Évvégén mindössze földrajzból volt kettese, igy végig vastagbetűs lett.

Életrajzához nem tartozik, hogy milyen erős baráti szálak fűztek engem hozzá. Végtelenül csendes, mindig segítőkész, megértő, de nehezen oldódó fiatalember volt. Erősen borúlátó beállítottságú volt, amit a zűrös családi helyzetére vezetek vissza. Bár diákkorában ezt sohasem emlegette, de felnőtt korában gyakran lelkiismeretfurdalást érzett, hogy nem ment ki szülei után.

A gimnáziumi érettségi után a fővárosban (itt is leírom az iskola hivatalos címét: Csehszlovák Állami Magyar Tannyelvű Tanítóképző Intézet Bratislava) megszerezte a tanítói oklevelet (1934). Tanítói működésének kezdetét már Te is ismered. Levelezésünk ekkor is fennállt, majd 1935. okt. 1-én ismét találkoztunk, mégpedig Nyitrán mint tényleges katonák. A tiszti iskola után a második évet mint tisztjelölt tizedes Ligetfalun („Aspirant desátnik") töltötte le. Én Nyitrán maradtam. 1937. augusztus 1-vel szereltünk le, és folytathattuk a tanítói munkát. Jött 1938. Ekkor szinte két havonta „SAS" behívót kaptunk. Ö többségében a fővárosba, én Nyitrára vonulgattam be. Személye-A diós patonyi rév — a Kompjáró — 1935 táján. A kompon a patonyréti iskola tanulói

(Repro:

Tóthpál

Gyula)

KINCSÜNK AZ /WíANYEIY

A névadás és tájnyelv a szülőfalumban •

A magyar származású családnevek:

— helység, megye, országrész, tájegység, nevéből -i képzővel képzettek: Baranyai, Bácskai, Bakonyi, Buday. Csepregi, Csákvári, Gyarmati, Kelcsényi, Kürti, Morvái, Mocsi, Páldi, Piski, Sárközi, Szarvasi, Tamási, Újvári;

— az egykori apanévhez -fi szócska járult: Pálfi, Benefi, (Benedek csonkított alakja Bene);

— foglalkozások, tisztségek alapján vett nevek: Bíró, Juhász, Király, Kovács, Kántor, Lakatos, Molnár, Mórász, Pásztor, Pintér, Pap, Szűcs, Takács, Varga;

— az utónevek váltak családnevekké: Antal, Dániel, Dávid, Ferenc, Gábor, Józsa, Kristóf, László, Mikus, Salamon. Simon, Tamás, Vince;

— testi és lelki tulajdonságokra utaló nevek: Balog, Barna, Csonka, Fekete, Fehér, Gyenge, Kemény, Kis, Nagy, Szentes, Szőke, Veres, Vörös;

— nemzetiségre utaló nevek: Horvát, Lengyel, Német, Olasz. Rác. Török, Tót (Ez utóbbi nem sértő, pejoratív értelmű. A régi magyar nyelvben a tót gyűjtőneve volt a szlovák, a szlovén, a horvát nemzetiséghez tartozóknak. Ugyanezt vallja Krajčovič szlovák nyelvész is. Ezt Írja a Slovenčina a slovanské jazyky I. c. müve 285. lapján „etnonym podunajských Slovanov".)

— az utónév becézett alakban: Bertalanból Bertók. Sebestyénből Sebő, Barnabásból Barna vagy Bartal, Lászlóból Laca, Dánielből Dancsa;

— s képzős foglalkozásnevek: Dinnyés, Meszes, Seres, Szitás, Hegedűs;

— katonaságra utaló foglalkozásnevek: Dudás, Kardos, Puskás;

— állatok, bogarak vagy belőlük képzett

nevek: Darázs, Csókás, Farkas, Kecskés, Rák, Ftigó, Tyúkos;

— Ó, -ő képzős folyamatos történésű melléknévi igenevek: Lakó, Süttő, Való;

— ragadványnév vált családnévvé: Bezeg, Bezzegh.

Vogul-manysi származású családnév: Janig (szürke).

A szláv származású családnevek:

a) szlovákok: Benkó, Botka, Bugyács, Bencsík. Bodnár, Bojnánszky, Balkó, Ciganyec, Compál, Gajdos, Guzsela, Fiola, Hugyec, Holi, Javorka, Jarábek, Kucsera, Kupka, Kovancó, Krupec, Lipták, Horák, Mihálka, Neznánszki, Lehoczky, Krecsmárik. Jancsó, Mráz, Motajcsek, Ondró, Ocsovszki, Podhorszki, Ptéska, Rajnoha, Ruzsik, Roszipka, Siska, Szádovszki, Szilavecki, Strbík, Rackó, Rohozsnyík, Tmavszki, Viola, Veszelovszki, Zatykó, Zsittyánszky, Teplan;

b) bolgár: Benyó;

c) délszlávok: Davidovics, Gyurovics. Jancsovics. Simonies, Pálovics, Vilkovics, Petrovics, Zsákovics;

Megjegyzendő, hogy a -č, -ič, -ovič képzők több szláv nyelvre jellemzőek.

d) lengyel: Góra, Filakovský;

e) cseh: Ferda, Vida;

A német származású családnevek: Beck, Eckstein, Engel, Frey, Geiger, Kutzmann, Knöpffier, Neuhaus, Niedermann, Omstein. FVinczkell, Richter, Rosenblum, Rotmann, Weisz;

A latin (római) származású családnevek: Dicent, Kukorda, Markus, Viktor, Fábri;

A francia származású családnevek:

Bathó (le bateau — hajó), Cretiers;

A török eredetű családnevek: Kara (kara — fekete);

A ismeretlen eredetű családnevek: Kósa, Logacz, Patus stb.

Az utónevek

Az utóneveknek nem szenteltem részletes ismertetést, mivel mind a nőknél, mind a férfiaknál a névadás indítékai az adott kor névadási szokásából fakadtak. Ritkán esett meg. hogy nem a szülök óhaja érvényesült, hanem a pap a naptárban a születés napján feltüntetett szent nevét adta az újszülöttnek, így került az általánosan bevett szokásnak megfelelő utónevek közé az Emerencia (Menci). Krisztina (Krisztyi), Paulina (Lina),

10