A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-10 / 24. szám
GYAKRAN KÉZBESÍTENEK MEGHÍVÓT Szövetségünk Központi Bizottságának címére gyakran kézbesít meghívót a posta, amelyben alapszervezeteink különböző rendezvényeire invitálnak a szervezők. Dolgozóink létszámára és a munkakörünkből adódó egyéni feladatainkra való tekintettel sajnos, csak nagyon kevés meghívásnak tudunk eleget tenni. Ha a meghívás elfogadása mellett döntünk, akkor nemcsak a puszta részvételt tartjuk fontosnak, hanem igyekszünk szakmai kérdésekben is segítségére lenni a vendéglátóknak, s lehetőleg más ügyintézéssel is egybekapcsolni a szolgálati utat. A meghívásokat soha nem rangsoroljuk. Néha nagyon fontos eseményeken sem tudunk részt venni, mert a kiutazás saját rendezvényeink előkészítésében okozna jóvátehetetlen mulasztást. Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert az utóbbi időben különösen sok meghívást kellett visszamondanunk, és nem minden fél fogadta megnyugvással kedvezőtlen válaszunkat. Mi örülünk a meghívásoknak, mert tudjuk, egy-egy rendezvény előkészítése rengeteg időt, odafigyelést és munkát igényel, és a szervezők munkájuk sikerében bízva az élményt másokkal, a Csemadok apparátusának dolgozóival is meg szeretnék osztani. Számunkra ez nagy megtiszteltetés és a bizalom jele. Nem hálátlanság vagy a rendezők munkája iránti tiszteletlenség, ha távolmaradunk, hanem az adott időben felgyülemlett munka mennyisége az, amely lehetetlenné teszi a jelenlétünket. A meghívó számunkra fontos információforrás, ezért abban az esetben is kérjük, ha részvételünkre nem számíthatnak. Számunkra jelentősége van annak — a rendező alapszervezeteknek is — ha munkájukról egy meghívó hírbőségének terjedelmében tudomást szerzünk. Többszöri meghívás után sikerült eljutnom Szepsibe (Moldava n/Bodvou), a Csemadok Szepsi Alapszervezete és a bodolói Efsz-ek Vili. Kongresszusa Szövetkezet Magvetők Vegyeskarának hangversenyére. A magyarországi Hajdúnánási Városi és Pedagógus Kórussal adott közös műsor zenei élményén túl a két kórus karnagyával és a Magvetők fenntartó szerveinek képviselőivel folytatott beszélgetés az, amely szolgálati utamat hasznossá tette. Gondolataimat szeretném megosztani a Hét olvasóival, mert sok olyan mozzanatot tartalmaz, melyet alapszervezeteink vezetősége, a művészeti kollektívák irányítói tapasztalatként felhasználhatnak. A Magvetők vegyeskar műsorában a kórusmuzsika és a költészet párosítása volt az új és a megnyerő (Kórustalálkozón először találkoztam ilyen müfajtársítással). Műsorösszeállitásukban, a zene és a költői gondolat ötvözetével a kórus tevékenységének célját fogalmazták meg, azt a küldetést, amelyet egy művészeti közösség a város és környéke számára nyújtani akar, amelyben munkájuk értelmét látják. Az öszszeállítás gondolatiságát a karnagy. Stefánné Király Olga azzal a céllal fogalmazta meg, hogy a többszöri széthullás után újraszervezett vegyeskar eszmei és művészi programját meghatározza, s a tevékenységükre kíváncsi közönség számára is érthetővé tegye. Az előzményekhez tartozik, hogy a hatvanas években egyenletes teljesítményt nyújtó Csemadok Szepsi Alapszervezetének vegyeskara, Szombathy László karnagy vezetésével, a hetvenes évek végén létszámcsökkenés és anyagi gondok miatt megszűnt tevékenykedni. Néhány éves hallgatás után, a nyolcvanas évek elején a Csemadok alapszervezetének vezetősége Stefán Olga felkérésével megpróbálta újraéleszteni a kórus munkáját. Ez a szándék kisebbnagyobb sikerek után 1986-ban járt eredménnyel, amikor a kórus társfenntartására a bodolói efsz is vállalkozott. Az efsz védnöksége alatt eddig férfi éneklöcsoportként tevékenykedő gárda egyesült a szepsi vegyeskarral. Ebből az egyesülésből született a Magvetők Vegyeskar, a második kórus, melyet az egységes földműves-szövetkezet támogat Kelet-Szlovákiában. (Az első a Felsőd (Plešivec) Vörös Csillag Efsz női kara.) Néhány kisebb műsor után került sor a fentiekben jelzett kórustalálkozóra, melynek szépszámú helyi érdeklődő mellett tanúja voltam. A Magvetők szárnybontogatását kívánta segíteni a hajdúnánási vendégkórus szereplése is. Kövecs Imre karnagy vezetésével. A vendégkórus igényes műsora és az előadásuk színvonala egyértelműen bizonyította, a szepsiek jó partnert választottak, mert a hajdúnánásiaktól lehetett tanulni és tapasztalatot szerezni. (Azóta a szepsiek is vendégszerepeitek Magyarországon, viszonozva a hajdúnánásiak közreműködését a Magvetők hangversenyén.) A cserekapcsolatokat is beleértve, a Szepsiben lezajlott hangversenyt úgy értékelhetjük, mint annak bizonyítékát, hogy az énekkar tevékenysége állandósult és rendszeressé vált. Szepsi város és a közigazgatásilag hozzátartozó Bodoló lakosai az énekkar számára biztosítják a tagbázist, a Csemadok Szepsi Alapszervezete és a bodolói efsz pedig a működés anyagi és szakmai feltételeit. A kórus fenntartóival, vezetőivel és a tagokkal beszélve azonban úgy érzem, további meggyőző munkára van szükség a kórus és az efsz tagsága körében, hogy a Magvetők vegyeskar célkitűzéseit, a város és környéke zenei ízlésének formálásában vállalt szerepét teljesíteni tudja. A kételyeket és a zavart, amelyet az éneklőcsoport átalakulása énekkarrá a jelenlegi és volt tagok körében kiváltott el kell oszlatni. Az énekkarban folyó zenei tevékenység magasabb követelményeket támaszt a tagsággal szemben, mint az éneklöcsoportban zajló művészi munka, de a közönséget és a tagságot érintő művelődési és esztétikai hatás is nagyobb. A színvonal és az igényesség érdekében a tagságnak többet kell magára vállalnia, mert nehezebb munka árán születik meg a jó eredmény, a művészi siker. Ezt tudatosítani kell annak, aki a karéneklést választotta. A Magvetők Vegyeskar működése azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az éneklőcsoport ama tagjai, akik a többszólamú éneklést nem merték vállalni, továbbra is népdalénekléssel töltsék szabadidejüket, esetleg — soraikat rendezve — éneklőcsoportként tovább folytassák hasznos tevékenységüket. A két művészeti kollektíva egyesülése óta végbe ment megújulási folyamatot a fejlődés szempontjából úgy tartjuk hasznosnak, ahogy megtörtént. Az egyesülés egy magasabb szintű művészi munka alapjává vált. Csak igy volt értelme a kohézisnek. DEBRÖDI D. GÉZT* Hangulatkép a Csengő énekszó '86 érsekújvári (Nové Zámky) találkozójáról. Fotó: Prandt Sándor 7
