A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-06-10 / 24. szám

••• Néhány tényt, bevezetésként, az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) óvodáról mindenképpen el kell mondanom. Az ipolybalogi óvoda a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás kétosztályos magyar tanítási nyelvű óvodája. Másfél millió korona ráfordítással, zömmel társadalmi mun­kában, három év alatt épült fel, s tizen­három esztendeje készült el. Az ízes beszédű óvó néni anyanyelv óráját síri csendben, pisszenés nélkül hallgatják a gyerekek. Molnár Barna­­básné épp két csalogány beszélgetését meséli a nagycsoportosoknak. „A két madár egy faágon társalog egymással. Én — büszkélkedik az egyik csalogány —, már akkor is ismertem a mamámat, amikor még a tojásban vol­tam. A tojásban? — álmélkodik el a társa —, de hiszen ott sötét van! Igaz, való igaz, de a hangokat nagyszerűen hallani. És én már az énekéről mindig felismertem az anyukámat. — Az éne­kéről? És miért énekel? — Hogy jól megtanuljam az anyanyelvemet." — Bizony, gyermekeim — fejezi be a tanulságos kis történetet az óvónő —, az anyanyelv megbecsülése, tisztelete, szeretete már a születésünk előtt kez­dődik ... A két osztály 40 tanulóját Petrány Pét érné igazgatónőn kívül Petényi Já­­nosné, Racsko Gyuláné és Molnár Bar­­nabásné tanítja váltott műszakban a szépre, a jóra — szívvel, lélekkel. Jól, / jól - /zívvel, lólekkel Játszva készülnek az életre A faluszéli óvodaépület ma is vado­natújnak tűnik, takaros, a helyiségek patyolattiszták. — A rendre, tisztaságra különösen nagy gondot fordítunk — mondja az igazgatónő, miközben bemutatja „biro­dalmát" — de a szülők is szíves-örö­mest besegítenek a takarításba, épület­csinosításba. Nagy örömünkre szep­tembertől még több lesz kis nebulóink száma. Persze, nem csupán a környeze­tünket csinosítjuk s tartjuk állandóan példás rendben, a gyermekek nyiladozó értelmének pallérozására is messzeme­nően gondolunk. Zoli az óvoda legtehetségesebb rajzoló­ja Az óvodás korból kinőtt gyerekek zöme — s ez a balogi családok többsé­génél természetes —, biztos tudásalap­pal felvértezve a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolában folytatja tovább a tanulmányait. — Azért — magyaráz tovább Petrány Péterné —, a gondjainkra bízott cseme­Molnar barnabasne meset mond a gyerekeknek ték szépérzékének a fejlesztéséről sem feledkezünk meg. A faliújságjainkat a gyerekekkel közösen készítjük. S a szü­lőket is bekapcsoljuk ebbe a munkába is. Eljár közénk Z. Ilonka néni, aki legin­kább a szépséges balogi néphagyomá­nyokról szokott az ámulva figyelő apró­ságoknak beszélni. A mesterember apukák viszont az épület karbantartá­sában segítenek. Örömmel mondha­tom, a szülők nem vonakodnak a társa­dalmi munkától. Balogon becsülik az óvodát, s tiszte­lik a pedagógusgárdát a polgárok. — Kívánatos lenne — veti föl az igazgatónő régóta érlelődő elgondolá­sát —, ha az óvodákat papírra álmodó szakemberek a játszóudvarokra fantá­ziadús játszóalkalmatosságokat is ter­veznének. A fiúcskák, kisleányok a ka­pun túl igazi gyermekparadicsomba lépnének, ahol öröm játszani és tanulni. A nagycsoportosok már ebédhez ké­szülődnek. Néhány fiú a leves kanalazá­­sa közben az előző esti krimiről disku­­rál. — Sajnos — panaszolja Petényi Já­­nosné —, hiába kérjük a szülőket, hogy ne engedjék gyermekeiknek a felnőt­teknek szánt műsorokat is nézni, hisz az 4

Next

/
Thumbnails
Contents