A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-10 / 24. szám
••• Néhány tényt, bevezetésként, az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) óvodáról mindenképpen el kell mondanom. Az ipolybalogi óvoda a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás kétosztályos magyar tanítási nyelvű óvodája. Másfél millió korona ráfordítással, zömmel társadalmi munkában, három év alatt épült fel, s tizenhárom esztendeje készült el. Az ízes beszédű óvó néni anyanyelv óráját síri csendben, pisszenés nélkül hallgatják a gyerekek. Molnár Barnabásné épp két csalogány beszélgetését meséli a nagycsoportosoknak. „A két madár egy faágon társalog egymással. Én — büszkélkedik az egyik csalogány —, már akkor is ismertem a mamámat, amikor még a tojásban voltam. A tojásban? — álmélkodik el a társa —, de hiszen ott sötét van! Igaz, való igaz, de a hangokat nagyszerűen hallani. És én már az énekéről mindig felismertem az anyukámat. — Az énekéről? És miért énekel? — Hogy jól megtanuljam az anyanyelvemet." — Bizony, gyermekeim — fejezi be a tanulságos kis történetet az óvónő —, az anyanyelv megbecsülése, tisztelete, szeretete már a születésünk előtt kezdődik ... A két osztály 40 tanulóját Petrány Pét érné igazgatónőn kívül Petényi Jánosné, Racsko Gyuláné és Molnár Barnabásné tanítja váltott műszakban a szépre, a jóra — szívvel, lélekkel. Jól, / jól - /zívvel, lólekkel Játszva készülnek az életre A faluszéli óvodaépület ma is vadonatújnak tűnik, takaros, a helyiségek patyolattiszták. — A rendre, tisztaságra különösen nagy gondot fordítunk — mondja az igazgatónő, miközben bemutatja „birodalmát" — de a szülők is szíves-örömest besegítenek a takarításba, épületcsinosításba. Nagy örömünkre szeptembertől még több lesz kis nebulóink száma. Persze, nem csupán a környezetünket csinosítjuk s tartjuk állandóan példás rendben, a gyermekek nyiladozó értelmének pallérozására is messzemenően gondolunk. Zoli az óvoda legtehetségesebb rajzolója Az óvodás korból kinőtt gyerekek zöme — s ez a balogi családok többségénél természetes —, biztos tudásalappal felvértezve a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolában folytatja tovább a tanulmányait. — Azért — magyaráz tovább Petrány Péterné —, a gondjainkra bízott csemeMolnar barnabasne meset mond a gyerekeknek ték szépérzékének a fejlesztéséről sem feledkezünk meg. A faliújságjainkat a gyerekekkel közösen készítjük. S a szülőket is bekapcsoljuk ebbe a munkába is. Eljár közénk Z. Ilonka néni, aki leginkább a szépséges balogi néphagyományokról szokott az ámulva figyelő apróságoknak beszélni. A mesterember apukák viszont az épület karbantartásában segítenek. Örömmel mondhatom, a szülők nem vonakodnak a társadalmi munkától. Balogon becsülik az óvodát, s tisztelik a pedagógusgárdát a polgárok. — Kívánatos lenne — veti föl az igazgatónő régóta érlelődő elgondolását —, ha az óvodákat papírra álmodó szakemberek a játszóudvarokra fantáziadús játszóalkalmatosságokat is terveznének. A fiúcskák, kisleányok a kapun túl igazi gyermekparadicsomba lépnének, ahol öröm játszani és tanulni. A nagycsoportosok már ebédhez készülődnek. Néhány fiú a leves kanalazása közben az előző esti krimiről diskurál. — Sajnos — panaszolja Petényi Jánosné —, hiába kérjük a szülőket, hogy ne engedjék gyermekeiknek a felnőtteknek szánt műsorokat is nézni, hisz az 4
