A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-03 / 23. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL (Gombasek) a Sarló, a csehszlovákiai haladó magyar diákok és fiatal értelmiségiek mozgalma. amely a csehszlovákiai magyarok társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyainak tanulmányozását, szocialistákká nevelését, és a Duna-völgyi népekkel, elsősorban a csehekkel és a szlovákokkal való együttEbben a komoly történeti órában, amikor egy szomszédos nagyhatalom a világháború tűzcsóvájál gyújtogatja, amikor a Köztársaság függetlenségét és önállóságát akarja eltiporni, hogy rabláncra fűzze annak összes népét, kijelentjük: utolsó leheletünkig védeni fogjuk a Köztársaság minden talpalatnyi területét..." AZ ÉVFORDULÓK ÉVE Emlékeztünk és emlékezni készülünk. Az említendő évfordulókról nem feledkeztek és nem feledkeznek meg a Csemadok alapszervezetei sem. Nemrégen a februári győzelem 40. évfordulóját köszöntöttük. Néhány napja, április 22-én Lenin születésének 118. évfordulójára, május 1 -jén a munka, a béke és a nemzetközi szolidaritás napjára, május 5-én Marx Károly születésének 170. és a prágai felkelés 43., május 9-én Csehszlovákia felszabadulásának ugyancsak 43. évfordulójára és arra emlékeztünk, hogy ezen a napon szenvedett vereséget a fasizmus és Európában véget ért a második világháború. Május derekán emlékeztünk arra is, hogy Prágában 67 éve. 1921. május 14—16-án alakult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja. Most újabb nagy jelentőségű évfordulók küszöbén állunk. Néhány nap múlva arra emlékezünk, hogy 69 éve, 1919. június 16-án Eperjesen (Prešov) kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot és hogy 50 éve Kassán (Košice). Tomócon (Tmovec nad Váhom) és szerte az országban nagyméretű béketüntetések zajlottak le a fasizmus előretörése ellen, a Csehszlovák Köztársaság megvédése érdekében. A szlovák nemzeti felkelts éz év augusztus 29-én megünneplésre kerülő 44. évfordulójának időszakában arra is emlékezünk, hogy 60 éve, 1928 augusztusában alakult meg a Rozsnyó (Rožňava) melletti Gombaszögön működésének erősítését tűzte ki céljául. Az 1938. július 31 -én Kassán tartott békenagygyülésen Klement Gottwald és Major István mondott nagyhatású beszédet és az egybegyűltek nevében azt követelték az akkori kormánytól, hogy az adja meg a dolgozóknak és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek tagjainak mindazt, ami megilleti őket, és erélyesen lépjen fel a köztársaságot bomlasztó erők és ezek szövetségesei ellen.v A kassai béketüntetésen az írók részéről Marie Pujmanová, Laco Novomeský szólt az egybegyűltekhez; a betegsége miatt távol levő Fábry Zoltán írását felolvasták. A Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei nevében felszólaló irók is elítélték a fasizmust és síkra szálltak a népek testvériségéért. A kassaihoz hasonló tomóci békemanifesztáció 1938. szeptember 4-én zajlott le. A mintegy tízezer fős tüntető tömegnek itt is a kommunista párt élenjáró vezetői és jeles irók, művészek (Ján Póničan, llku Pál. Lörincz Gyula) mondtak beszédet. Tomócon a délszlovákiai magyarok elítélték Hitler fenyegetéseit, szembeszálltak a revizionista törekvésekkel és hitet tettek a Csehszlovák Köztársaság egységének megvédése mellett. A nagygyűlés határozata egyebek között így szólt: „Mi, Dél-Szlovenszkó magyarsága, együtt a szlovák a cseh és a német nép megjelent fiaival, tudatában vagyunk annak a mérhetetlen veszélynek, amely a Köztársaságot és annak valamennyi népét fenyegeti. A dolgozó tömegek tiltakozása és a haladó erők intő szava ellenére a dráma, sajnos, mégis bekövetkezett. Ötven éve, 1938. szeptember 29—30-án megszületett a szégyenteljes müncheni diktátum. A német. az olasz és a francia kormány által aláirt — valójában Hitler diktálta — „egyezmény" értelmében Csehszlovákia kénytelen volt átengedni Németországnak 28 708 négyzetkilométernyi területet 3,5 millió lakossal. A tárgyalásokon mellőzték Csehszlovákia legjobb szövetségesét, a Szovjetuniót és Münchenben a csehszlovák kormányt nem tárgyaló félként hívták meg, hanem csak felszólították a hozott döntések aláírására. Münchenben Csehszlovákiáról döntöttek, Csehszlovákia képviselői nélkül. Az ötven éve történt eseményekkel párhuzamosan arra is gondolunk, ami húsz éve, 1968 derekán történt és emlékezünk majd 1988 többi — kiemelkedően fontos — évfordulójára. Közülük a legfontosabb, hogy hetven éve, 1918. október 28-án született meg a Csehszlovák Köztársaság és húsz éve, 1968. október 27-én született meg a föderáció, a Csehszlovák Szocialista Államszövetség. Hetven éve az új állam, a Csehszlovák Köztársaság megalakulását, a cseh és a szlovák nemzet legszélesebb tömegeinek: a munkásosztálynak a harca tette lehetővé. Ez a harc az oroszországi munkásosztály példáját tartotta szem előtt, amely a nagy októberi szocialista forradalom eredményeképpen egy új államformát juttatott uralomra. A győztes forradalom, az Októberi példa, a cseh és a szlovák proletariátusnak is megmutatta a dolgozók nemzeti és társadalmi felszabadulásához vezető utat. A feudális jellegű és elavult Osztrák—Magyar Monarchia széthullása után a Csehszlovák Köztársaság megalakulásával teljesült a csehek és a szlovákok régi vágya: kivívták nemzeti szabadságukat, közös hazát teremtettek. A Csehszlovák Köztársaság az előző rendszerhez mérten nagy előrelépés volt és lehetőséget teremtett ahhoz, hogy az ország nemzetei és nemzetiségei tovább haladjanak a fejlődés útján. Számos kedvezőtlen külső és belső tényező összejátszása miatt az új állam osztályjellegét a burzsoázia határozta meg. A polgári állam sem a dolgozók szociális felszabadulását, sem a cseh és a szlovák nemzet létfontosságú problémáinak a megoldását nem biztosította. A München előtti köztársaságban egyedül Csehszlovákia Kommunista Pártja küzdött következetesenn a kizsákmányolás és a burzsoá uralom ellen, a munkásosztály és a többi dolgozó érdekéért. A CSKP a szociálpolitikai jogokért folytatott küzdelmet összekapcsolta a nemzeti jogokért folytatott küzdelemmel. Tudta és hirdette, hogy a szociális és a nemzeti-nemzetiségi elnyomás felszámolását s a nemzeti-nemzetiségi kérdés igazságos, marxistaleninista elveken történő megoldását csakis a szocialista forradalom győzelme és a munkásosztály hatalomra kerülése eredményezheti. Felhívás az 1938. szeptember 4-én Tomócon (Tmovec nad Váhom) tartott béketüntetésre Lörincz Gyula plakátrajza □élszlovenszkói népmanifesztáció népünnepély szeptember« Tomócon (Váesedyei járás) Mindezt jól példázta 1948 februárja, majd az azt követő időszak. A prágai várban a május 1 -je alkalmából adományozott kitüntetések átadásakor mondott ünnepi beszédében Ľubomír štrougal szövetségi miniszterelnök a Csehszlovák Köztársaság megalakulása közelgő 70. évfordulójára utalva egyebek között ezeket mondta: „Történelmünket áthatja a haza, az anyanyelv, kultúránk és őseink hagyatékának szeretete, tisztelete. Történelmünket munkájával és igyekezetével elsősorban maga a nép formálta, amely mindig kész volt szülőhazáját védeni és akár az életét is feláldozni érte ... Manapság szocialista hazafiságunk új dimenzióval gazdagabb. Elsősorban a szocialista közösség többi országa népei iránti internacionalista kapcsolattal. Ezekkel a népekkel egybefűz bennünket az azonos eszme és az azonos cél. A történelmi múlt tisztelete azonban nem annyira a nagy szavakban, a régi történés és fejlemények felidézésében jut kifejezésre. Csak az az igazi hazafi, aki maga is jelentősen gazdagítani akarja a jövő nemzedékeinek szánt hagyatékunkat." Az 1988-as évfordulókat sajátos jellegűvé teszi az is, hogy a CSKP XVII. kongresszusa határozatának megfelelően országszerte megkezdődött az átalakítás: a gazdasági és a társadalmi élet mechanizmusának a tökéletesítése. A CSKP Központi Bizottságának 7. és 9. ülése által újra körvonalazott, elvégzésre váró feladatoknak, illetve a párt programjának az a lényege, hogy — mélyreható forradalmi változásokkal, a szociális igazságosság érvényesítésével, a társadalmi viszonyok korszerű átalakításával — a szocialista társadalmat új, minőségileg magasabb szintre emeljük. Az átalakítási folyamatnak fontos állomásaként tartjuk nyilván a vállalati és a szövetkezeti törvényjavaslatról, valamint a Munka Törvénykönyve módosításának alapelveiről a közelmúltban lefolytatott országos vitát. A Munka Törvénykönyve módosításának egyik fontos eleme, hogy a dolgozók és a munkáltatók közötti viszonyban elmélyül a jogok és a kötelességek egyensúlya, a munkaeredmények szerinti javadalmazás alapelve, tökéletesebbek lesznek a munka- és szociális feltételek normái, a termelésben megszilárdul a munkafegyelem és a rend. A módosítás mintegy nyolcmillió embert érint. Ám el kell mondani azt is: a legtökéletesebb törvény sem biztosítja önmagában a kitűzött célok elérését, nem oldja meg a munkahelyi rend kérdését, nem szilárdítja meg a fegyelmet s a vezetők tekintélyét és nem emeli az irányítás színvonalát. A törvény csak akkor gyakorolhat hatékony befolyást, ha azt következetesen betartjuk, illetve következetesen érvényesítjük a gyakorlatban. A Munka Törvénykönyve módosításának alapelvei című dokumentum bevezetőjében a párt és az állami szervek annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy „a dolgozók úgy értékelik a nyilvános vitát, mint a törvényalkotásban való közvetlen demokratikus részvétel formáját, s annak tudatában kapcsolódnak a vitába, hogy felelősség hárul rájuk a gazdasági, a szociális és a jogi politika kidolgozásáért". Az országos vitában a Csemadok tagjai és tisztségviselői is hallatták szavukat és hasznos javaslatokkal járultak hozzá a törvénytervezet végleges megszövegezéséhez. Sok mindenre gondoltunk és sok mindent ünnepeltünk az elmúlt hetekben, napokban, és sok mindenre emlékezünk majd a közeljövőben. Az évfordulók éve egyben számos társadalmi probléma megoldásának és az eredményesebb munkát biztosító feladatok meghatározásának is az éve. Balázs Béla 6
