A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-06-03 / 23. szám

igen tündökölt, bár látszott a játékán, hogy többet tud. — Amióta a válogatottban játszom, ez volt a legrosszabb meccsünk. Nívón alul játszottunk. Még akkor is jobban játszottunk, amikor 3 : O-ra kikaptunk az olaszoktól. Nem vettük túl komolyan a meccset. Nem volt itt Lobanovszkij. Bezzeg, ha itt lett volna! A jelenlétében az egész csapat vigyázzban áll, még pisszenni sem mernek a fiúk. Morozov talán úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha nem hajt meg bennünket, és mindenkit épségben visszavisz Lobanovszkijnak. • Mit vársz a szovjet válogatottól az Európa-bajnokságon ? — Az Európa-bajnokság nem világbajnok­ság. Itt csak nyolctagú a mezőny, túlságosan erős. Természetesen szeretnénk bejutni a négyes döntőbe, és ha már ott leszünk, az Európa-bajnoki címet is megpályázzuk. • Rövid pályafutásod alatt már sok szép sikert elértél. Tulajdonképpen hány éves vagy és mi még a vágyad ? — Huszonhét éves vagyok, és az a legna­gyobb vágyam, hogy egyszer valamelyik ma­gyarországi csapatban játsszam. Természe­tesen csakis a Honvéd, az Újpest, a Fradi vagy az MTK jöhet szóba, mert azért alább nem adom. Szeretnék még nemzetközi ku­pában is szerepelni. Már mondtam, hogy én a magyar focin nőttem fel, és az említett klubok játéka ma is nagyon tetszik. Úgy hiszem, jól be tudnék illeszkedni a magyar futballba. Egyébként tavaly, karácsony előes­téjén megnősültem, a feleségem is magyar, angol nyelvet és irodalmat tanul a kijevi egyetemen. Feltehetően lesz gyerekünk is, és nem ártana, ha anyanyelvi közegben gü­gyögné ki az első szavakat. Nekem sem ártana, meg a feleségemnek is jót tenne egy kis nyelvismeret, mert néha bizony azért már keresem a szavakat. • És hogy áll az átlépésed ? Szóba jött már, megkerestek már valahonnan? — Már volt róla szó, főleg az Újpest érdeklődött. De tudod, nálunk azért még mindig nehézkesen mennek a dolgok. Pedig van rá lehetőség, nem lenne szabályellenes. Végeredményben egy szocialista országba mennék. Elég kár, hogy a szocialista orszá­gok között nincsen ilyen kapcsolat vagy csak minimális. Pedig egy kicsit felpezsdítené a vérkeringést az országaink labdarúgásában. Remélem, eljössz májd megnézni Budapest­re? • El, de eljönnél a DAC-ba is, ha hívná­nak? — Az mi? • Az egy csapat a csehszlovák ligában, amely tavaly megnyerte a Csehszlovák Kupát, játszott a KEK-ben, most pedig a bajnokság második helyéért küzd, hogy ismét szerepelhessen a nemzetközi kupá­ban. — Ha kedvező ajánlatot tennének, miért ne. • Jársz néha haza, a Tisza partjára ? — Hajaj, de még milyen szívesen. Minden egyes alkalommal ellágyulok, ha a szőke Tiszát látom. Még a kapát is kézbe veszem néha. Tudod, van egy kis háztájink, édes­anyám dolgozza meg. Nagyon jól esik, ha segíthetek neki. Édesapám gépkocsivezető, minden egyes kijevi meccsünkre eljön vagy az édesanyám vagy az édesapám. A család nálunk szent dolog. Mit mondjak? Ilyen csodálatos vallomás itán én is ellágyultam, amikor a repülőtér •sarnokának karzatáról integettem a távozó újévi gép után. Palágyi Lajos Nagy László felvételei Központi rendezvényeink sorában egyik legfia­talabb fesztiválunk résztvevőit köszöntjük, a gyermek báb- és színjátszó csoportok, illetve irodalmi színpadok tagjait, a vers- és próza­mondás műfajának ifjú művelőit és természe­tesen az őket féltő gonddal felkészítő, a cso­portok tevékenységének minden gondját vál­laló pedagógusokat. Ők az idei, a XIII. Duna Menti Tavasz központi versenyének résztvevői, amely Dunaszerdahelyen IDunajská Streda) és Nagymegyeren (Čalovo) zajlik 1988. június 1—5. között A központi verseny résztvevői a járási és kerületi versenyek után nem kis fáradsággal, lemondással járó többletmunka árán jutottak el Csallóközbe, hogy számot adjanak kedvtelésükről, a szép szó művészeté­nek színvonaláról, az anyanyelv, az írott és mondott szó szeretetéről és megbecsüléséről. Néhányan először, többen többszörös résztve­vői a pódiumművészet gyermekseregszemlé­jének. Ők azok, akik gondolatokat közvetíte­nek és ébresztenek, gyermeki egyszerűséggel és bájjal tartják elénk az élet sokrétűségét és a sokszínűségét, az emberiség apró és nagy gondjait, s a gondokban és problémákban is a folytonosságot demonstrálják. Mindez az ő ajkukon megfogalmazódva döbbent rá ben­nünket igazán, mennyire sok még az elvég­zésre váró tennivaló. Főleg az olyan létfontos­ságú kérdésekben, mint a béke, az emberiség fennmaradásának és boldogságának, vala­mint a háború, az atomhalál elkerülhetetlen­ségének kérdése. Megoldásuk alkotó cselek­vést, küzdelmet, odafigyelést igényel. A játék, amely a szó szűkebb és tágabb értelmében is a fesztivál ifjú résztvevőinek tudatosan vállalt életeleme, a komolyabb tet­tek előhírnöke, az egyén jellemformálásának leghatékonyabb eszköze. Ahhoz, hogy az élet­jelenségeket ábrázolni vagy egy más ember gondolatát közölni tudjuk, azonosulnunk kell a jelenségekkel és a másik emberrel. Másokká kell válnunk, mint vagyunk, s ez a változás AXIIL DUNA MENTI TAVASZ ELÉ önmagunk alapos ismerete nélkül elképzelhe­tetlen. Ezért a pódiumművészet az oktató-ne­velő folyamatban felbecsülhetetlen értékű módszertani eszköz. Sajnos, kevés alapiskola használja fel jelentőségéhez mérten, és kevés­sé becsülik meg azokat a pedagógusokat, akik a módszer gyakorlott művelői. A játszva tanu­lás helyett az információk nyers adagolása van túlsúlyban. A szép és a jó iránti érzéketlenség nemcsak a mesében a rossz és a gonosz termékeny talaja, valamint a haladás kerékkö­tője, hanem a való életben is. A koncepciótlan nevelés így válhat az ember természetes igé­nyeinek ellenségévé, a negatív jelenségek okozójává. Ezért becsüljük meg külön szeretet­tel gyermekművészeinket, s örüljünk annak, hogy egyre több embert sorolhatunk azok közé, akik a művészet eszközeivel a gyakorlati életben vívják harcukat társadalmunk vadhaj­tásai ellen. A XIII. Duna Menti Tavasz a februári győze­lem 40. évfordulója jegyében zajlik. Számunk­ra, a csehszlovákiai magyar nemzetiség szá­mára a gyakran emlegetett jégtörő február, többek között, az anyanyelven való tanulás és művelődés lehetőségét is meghozta. Ez az évforduló, a tiszteletadás mellett kötelez is bennünket. Kötelez arra, hogy a CSKP vezeté­sével a társadalom megújulását előkészítő folyamatban a szép szó művészetével, az igaz gondolatok tolmácsolásával, az emberek meggyőzésével legyünk jelen és ily módon jámljunk hozzá a folyamat meggyorsításához, szocialista társadalmunk felvirágoztatásához, s benne önmagunk és embertársaink szebb és boldogabb jövőjének megteremtéséhez. Ez a tudat hassa át minden cselekedetünket, a játéktól a tanulásig, a szakköri tevékenységtől a komolyabb és precízebb társadalmi felada­tok elvégzéséig. Csak rajtunk, munkánk minő­ségén múlik anyagi lehetőségeink bővülése, igényeink korlátozásának feloldása, bármilyen legyen is ez az igény, amelyet anyagi és szellemi jólétünk gyarapodása érdekében ki­mondunk. Társadalmunk jövő építőinek sereg­szemléjén — reméljük — megtaláljuk az újat-, a többet-, a szebbet- és a jobbat akarást, továbbfejlődésünk legbiztatóbb zálogát. D. DUNAJSKÝ GÉZA, a Csemadok KB művészeti osztályának vezetője FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 5

Next

/
Thumbnails
Contents