A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-27 / 22. szám
A kötet további elbeszélései a gyermekkor töprengéseinek, reminiszcenciáinak „mellékzörejei"; nem fontos motívumok, inkább csak vázlatok, további nekigyűrközésekre való felkészülés olykor finom művű. legtöbbször azonban elnagyolt rajzai. Jurik bámulatosan bánik a nyelvvel; tolla alatt hajlékonnyá válik, gördülékennyé, mégha néha-néha itt-ott asszonáns hang is vegyül bele; ez utóbbi különösen akkor, ha a fővárosra emlékezik, meg gyermekkorának édenére. a Mező utcára. A szerző magatartása. vérmérséklete, hangulati motiváltsága inkább a vérpezsditő-vérbö történetek panorámájában domborodik ki; itt érzi az idő vad múlását, erkölcsök, érvek és ellenérvek egyeztetését vagy összeütközését, mégha legszívesebben a trópusokkal egyezkedik is valamiféle nagy szubjektív „prózai" kavalkádban. Metaforái, szimbólumai vagy parabolái szemfiüessége olykor-olykor szinte tapinthatóan kihívó; továbbgondolkodásra késztet, felforrósit, miközben fokozatosan ráhangolódunk az iró hullámhosszára. Amit mond. elhisszük, és egy pillanatra sem kételkedünk benne. Ábrázolásmódjának, hangulatteremtő erejének és merész kömyezetrajz-vázlatainak azonban Jurik csak akkor lesz igazi folytatója, ha a továbbiakban — természetesen megújulva — a Patio. A csavargó báró. A kövér Margót vagy az Erről már ne beszéljünk nyomdokain halad. Mert a kétségek és a vegyes érzelmek ez idáig még nem múltak el; eloszlatásuk elsősorban Jurik — szükségszerűen fontos — magánügye. A reményeket csupán akkor válthatja be, ha több történetet és párbeszédet kerekít, a hosszadalmas leírásokat pedig a minimumra csökken,i KÖBÖLKÚT! JÓZSEF veiben teszi, s a hallgatóság kérdései is inkább informativ, mint kételkedő vagy tiltakozó jellegűek voltak. Számunkra a szélesen koncipáit előadásmód is szokatlan volt kissé. Bell ugyanis egyszerre adott elő szociológiát, politikát, gazdasági földrajzot, közgazdaságtant. s még ezeknek is az alválfajait. ami ugyan széles körű tájékozottságról tanúskodik. de ugyanakkor bizonyos módszertani hiányosságokról is. Az „Amerika 2013-ban" című előadás — címével ellentétben — az egész világ jövőjének, s ezen belül is a technológiai szféra fejlődésének alakulását kísérte végig. Bell szerint jelenleg a 3. technológiai forradalom időszakát éljük, amit a mikroprocesszorok és a digitális technika megjelenése jellemez. A mikroprocesszorok megjelenése következtében eljutottunk a tömeges termelés irányításának merőben új módszeréhez, amely a rugalmas termelés és az új piacok kialakításának előfeltétele. A digitális technika következménye egy totálisan integrált telekommunikációs világrendszer. Mindezen vívmányok lényege, hogy megszüntetik az egyes államok közti elszigeteltséget. A jövőben olyan nemzetközi intézmények fognak létrejönni, amelyek feladata a világgazdaság irányítása tesz, s kialakul majd az egységes európai társadalom, amelyen belül leomlanak a kapitalizmus és szocializmus közötti akadályok. Bell érezve, hogy a jelenlevőket nem nagyon sikerült meggyőznie, hozzátette. hogy az elmondottak a gazdasági logika törvényeiből következnek, ám nem kell. hogy „politikai ténnyé" váljanak, mivel közbeszólhat még a politika és a kultúra. A háttérben fel-felhangzó morajlás jelezte, hogy még így is sok mindenben nem vallunk azonos nézeteket az amerikai szociológussal. Mégis jóleső érzés volt találkozni vele. szemtől-szembe látni, hallgatni őt. Mert Daniel Bell azért nem akárki a szociológiában. LAMPL ZSUZSANNA föllelhetök bennük, olyanok, amelyek a köznyelvben és a többi tájnyelvben ismeretlenek. A legfontosabb peremnyelvjárások közé a székely, ormánsági (Dél-Dunántúl), göcseji és őrségi (Nyugat-Dunántúl), Nyitra-vidéki, középpalóc (Nógrád, Gömör, Heves megyék egyes részei), felső-tiszai tartozik. Nyelvileg még érdekesebbek az ún. nyelvjárásszigetek. Ha valamely nyelvjárásterületen belül egy kisebb-nagyobb csoport (eredetében) eltérő nyelvjárást beszél, belső nyelvjárásszigetről beszélünk. Ezek úgy alakultak ki, hogy a más nyelvjárást beszélők máshonnan költöztek az illető területre. Az ilyen szigetek fokozatosan hasonulnak környezetükhöz, bár még évszázadok múltán is őrizhetnek eredeti nyelvjárásukból bizonyos vonásokat. így pl. az alföldi nyelvjárást több helyen tarkítják palóc eredetű nyelvjárásszigetek. Ezek a 18. században keletkeztek palóc csoportoknak a törökdülás miatt gyér lakosságúvá vált Alföldre való költözésével. Csehszlovákia magyarlakta vidékein belső nyelvjárásszigetnek számít a Szenc-vidéki ó-zö nyelvjárás (kb. 30 faluban beszélik), a Szénétől északnyugatra fekvő, erősen palócos jellegű, mégis a köznyelvihez hasonló hangszinű a hangot használó Nagygurab, a szintén roppant érdekes nyelvjárású Galánta környéki Vága, a Zobor-vidéki Barslédec és a kissé délebbre eső Nagyhind, valamint a gömöri Csúcsom. Elképzelhető, hogy még több nyelvjárásszigetünk is van, csak a nyelvtudomány még nem tud róluk. A nyelvjárásszigetek tanulmányozása a nyelvjárástan legfontosabb feladatai közé tartozik. Ha egy nyelvjárásszigetet nem ugyanannak a nyelvnek egy másik nyelvjárása veszi körül, hanem valamilyen idegen nyelv, akkor külső nyelvjárásszigetről vagy nye/vszigetről beszélünk. Ezek kétféleképpen keletkezhettek. Vagy úgy. hogy egy népcsoport elvándorolt a magyar nyelvterületről, és idegen nép közt telepedett le; igy jöttek létre a bukovinai székelyek és a moldvai csángók nyelvjárásszigetei (van olyan elképzelés is, hogy a moldvai csángók még az etelközi magyarok ivadékai, és soha nem is laktak a Kárpát-medencében). A nyelvsziget keletkezésének másik módja, hogy a lakóhelyét nem változtató lakosság köré idegen nép telepedik le. így jött létre pl. a szlavóniai magyar nyelvsziget. miután a török által elpusztított szlavóniai magyar falvakba szerbek költöztek be. Erdélyben is több nyelvsziget keletkezett igy. Csehszlovákiában nyelvszigetnek számít a Kassa-vidéki Magyarbőd, a hajdani abaúji és sárosi összefüggő magyar nyelvterület utolsó „mohikánja", de ilyennek tekinthető lényegében az egész zoboralji magyarság is. A nyelvszigetek tanulmányozása még több tanulsággal jár. mint a belső nyelvjárásszigeteké. Azzal ugyanis, hogy ezek elszakadtak az összefüggő magyar nyelvterülettől, az ott azóta végbement változások már nem érintették őket, s igy minden más nyelvjárásnál több régiséget őriztek meg ugyanakkor sok egyéni sajátságot is létrehoztak; ezek egy része a nyelvjárás belső rendszeréből fakadó új fejlemény, más részük pedig az idegen nyelvű környezet hatására jött létre. Pl. a déli csángó (Moldva, Románia) és a felsőőri (Burgenland- Várvidék. Ausztria) nyelvszigeten nem ismerik (a közelmúltban nem ismerték) a gy és a ty hangot, helyettük ofes-t és cs-t ejtenek (pl. dzsere, madzsar. tuddzsa; csuk „tyúk", kucsa). Nagyon érdekes, hogy honfoglaló őseink nyelvében sem volt gy és ty, ők dzsj- és csf-szerü hangot ejtettek helyette; a mai gyésty hang a Árpád-kor folyamán alakult ki. Ennek tudatában könnyű eljutni ahhoz a föltevéshez, hogy az említett nyelvszigetek dzs és cs hangjai ennek az ősi állapotnak a maradványai, tehát ezekben máig sem fejlődött ki a gy és a ty hang, ill. a KINCSÜNK AZ/WAVrELV uu Nyelvjárás, nyelvjárássziget, nyelvsziget Tudjuk, hogy minden nyelv szakadatlan mozgásban. változásban van, kivéve a holt nyelveket. Ez a változás legkönnyebben a szókincsben érhető tetten (új szavak keletkezése. régiek kihalása), azonban a nyelvtani rendszer, sőt a nyelvben használt hangok rendszere és kiejtésük módja is állandóan változik. Ha a nyelvterület valamely részén egy új nyelvi jelenség keletkezik, az innen csak lassan, fokozatosan terjed át — ha egyáltalán átterjed — a szomszédos területekre. Hogy egy ilyen „újítás" mekkora területet tud magának meghódítani, az nemcsak nyelvi, hanem nyelven kívüli tényezőktől is függ, elsősorban attól, hogy a lakosság hogyan és mennyit érintkezik egymással. — Vannak új jelenségek, amelyek alig jutnak túl egy vagy néhány falu határán (pl. a ropuhbéka „varangyosbéka" szóval — eddig, legalábbis — csak a mátyusföldi Nagygurabon találkoztunk); mások járásnyi vagy megyényi területet hódítanak meg maguknak) pl. a fijávú „fiával", katonává „katonával", típusú alakok a Csallóközben és a Szigetközben ismeretesek; a hosszú mássalhangzók hiánya — pl. it, (itt), kelő (kettő), hatom (hallom) — Kassa környékére jellemző). Vannak olyan jelenségek is, amelyek országrésznyi nagyságú területen terjednek el (pl. a déli nyelvjárások ó-zése a dunántúli Somogytól egészen a Maros-Temes folyók közéig terjed); olykor az is előfordul, hogy egy változás az egész nyelvterületen végbemegy (ilyen pl. a -bal-be rag használata -ban/-ben helyett: ebbe a házba van, városba lakik stb. — ez az elterjedtség érthetővé teszi, miért szinte egyeduralkodó a -bal-be rag a köznyelv beszélt változatában is). A nyelvjárási jelenségek természetesen nemcsak terjednek, hanem vissza is szorulnak; egy jelenség nyilvánvalóan csak egy másik rovására terjeszkedhet. Mivel a nyelvjárási jelenségek az esetek túlnyomó többségében csak a nyelvterület egyes részein terjednek el. az egyes vidékek nyelve között különbségek keletkeznek. Szinte minden jelenségnek más-más az elterjedése ; ezért érthető, hogy a nyelvjárások nem különülnek el élesen egymástól: az egy-egy nyelvjárásra különösen jellemző jelenségek megtalálhatók a szomszédos nyelvjárás területén is, ugyanakkor más jellemző jelenségek esetleg nem terjednek ki az egész nyelvjárásra. Pl. a palóc nyelvjárásokra oly jellemző tehen, szeker, level stb. alakok megvannak az északkeleti nyelvjárásban is (pl. a Bodrogközben), ugyanakkor viszont a nyugati palócból hiányoznak. — A dunántúli és a palóc nyelvjárástípus fokozatosan olvad egymásba: a csallóközi még nagyrészt dunántúli jellegű, de már palócos vonások is tarkítják; a nyugati palócban ellenben számos dunántúlias jelenséget találunk. a legjellemzőbb palócos jelenségek viszont hiányoznak belőle. A tájnyelvi jelenségek vizsgálata szempontjából legérdekesebb nyelvjárásaink az ún. peremnyelvjárások. Ezek a nyelvterület szélein élő nyelvjárások sokkal több régiséget őriztek meg. mint a központibb fekvésüek, s ugyanakkor érdekes új vonások is felsööriben — a köznyelv hatására — most van kifejlődőben. Ellenben ha nem igaz ez a föltevés, s a dzs, cs hangok a gy, ty helyén újabb fejlemények, akkor figyelemre méltó újítással állunk szemben. — A nyelvi kúlönfejlödésre rendkívül érdekes példa a moldvai csángóban és a nyugati peremnyelvjárásokban meglévő ez, e határozott névelő, amely az ez közeire mutató névmásból fejlődött ki. (A többi nyelvjárásban és a köznyelvben meglévő az, a határozott névelő az az távolra mutató névmásból alakult. (Pl. itt e kerdbe (itt a kertben), e pajtaho (a pajtához), az e kígyó (az a kígyó), ez iskola (az iskola). — Az idegen hatásra példaként említsük meg az ilyesféle magyarbődi szerkezetet: úgyse lesz látni „úgysem lehet látni", vöt halanyi „lehetett hallani" (vő. szlovák megfelelővel). Alighanem ugyancsak idegen (szlovák) hatásra alakult ki az ilyen szokatlan szórend Magyarbődön és Vágán \ Ki ezt így intézte ?; Minek is azt mondják? Hova az elutazott ?; Mi az lehet? Végezetül hadd hangsúlyozzuk még egyszer: a peremnyelvjárásokról és a nyelvjárásszigetekről mondottakból következően a csehszlovákiai magyar nyelvjárások kimagasló értékűek; egyrészt azért, mert ezek mind peremhetyzetüek, másrészt pedig azért, mert számos belső és külső nyelvjárássziget van közöttük. Ugyanakkor ezeknek a tanulmányozása jóval sürgetőbb is a többi nyelvjárásénál, hiszen e peremvidékek lakossága erősen ki van téve a nyelvcsere veszélyének. Nagygurabon, a „hegymegi" zoboralji falvakban. Magyarbődön a nyelvcsere előrehaladott állapotban van, de a többi nyelvjárásszigetet is ez a veszély fenyegeti. Ezért nagyon fontos volna, ha ezekről a nyelvjárásokról minél többet megtudhatnánk, még mielőtt végleg elvesznek a magyarság számára. LANSTYÁK ISTVÁN A MÚLT HETI SZÁMUNKBAN KÖZÖLT NYELVI TOTÓ MEGOLDÁSA A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az ugar szó jelentése „pihentetés végett bevetetlenül hagyott szántóföld". Egyértelmű viszont hogy Ady A magyar Ugaron című versében az ugar kifejezést ,j>arlag", azaz megműveletlen termőföld jelentésben használja. Miért ez a keveredés ? A választ akkor kapjuk meg, ha figyelembe vesszük a föld megművelésének régi. sajátos módját A háromnyomásos gazdálkodás szabályai szerint a határnak mindig más-más része maradt meg ugarnak, azaz bevetetlen területnek. Egy-egy ilyen határrész ugarjellege nem tartott tovább egy esztendőnél. A parlag szóval viszont mindig ugyanazt az állandóan megműveletlen és elhanyagolt földterületet jelölték. A háromnyomásos gazdálkodás megszűntével az ugar eredeti jelentésében (pihenő föld) elvesztette funkcióját így a perlag szinonimájává vált Ebben a megváltozott jelentésben használja Ady is az idézett versében. 11
